Tényleg voltak Ábrahámnak saját tevéi?

A BIBLIA azt írja, hogy tevék is voltak azok között a háziállatok között, melyeket Ábrahám a fáraótól kapott (1Móz 12:16). Amikor Ábrahám szolgája egy hosszú útra indult Mezopotámiába, magával vitt „tíz tevét urának a tevéi közül”. A Biblia tehát egyértelműen azt állítja, hogy Ábrahámnak voltak tevéi az i. e. második évezred elején (1Móz 24:10).

Néhányan azonban vitatják ezt. Egy könyv, mely bibliai régészettel foglalkozik, így tudósít: „Egyes szakértők kétségbe vonják a tevékre történő utalások történelmi hitelességét, mivel a legtöbben úgy vélik, hogy nem volt szokás háziállatként tartani tevéket körülbelül Kr. e. 1200-ig, ami jóval Ábrahám kora után volt” (New International  Version Archaeological Study Bible). Következésképpen az ennél korábbi bibliai hivatkozásokat a tevékre anakronizmusnak, vagyis időrendi tévedésnek kellene tekinteni.

Más tudósok azonban úgy érvelnek, hogy annak ellenére, hogy a tevék háziasítása ugyan az i. e. második évezred vége felé kapott jelentős szerepet, ez nem jelenti azt, hogy a tevéket nem tenyésztették már azelőtt is. Egy könyv, mely a Közel-Kelet ókori civilizációival foglalkozik, ezt a megállapítást teszi: „A legújabb kutatások arra engednek következtetni, hogy a tevék háziasítása Délkelet-Arábiában valamikor az [i. e.] harmadik évezredre tehető. Eredetileg minden bizonnyal a tejéért, a szőréért, a bőréért és a húsáért tenyésztették, ám az emberek valószínűleg hamar rájöttek, hogy málhás állatként is hasznosíthatják” (Civilizations of the Ancient Near East). Úgy látszik, hogy ezt a kormeghatározást, vagyis az Ábrahám ideje előtti időszakot támasztják alá a csontmaradványok és más régészeti leletek is.

Vannak írásos bizonyítékok is. Ugyanez a forrásmű ezt mondja: „Mezopotámiában ékírásos feljegyzések megemlítik ezt a teremtményt [a tevét], és pecsétek is ábrázolják, ami azt mutatja, hogy ezek az állatok már a második évezred elején eljuthattak Mezopotámiáig.” Ez pedig Ábrahám életidejében volt.

Néhány tudós úgy vélekedik, hogy dél-arábiai kereskedők, akik tömjénkereskedelemmel foglalkoztak, tevéken szállították az áruikat észak felé, a sivatagon keresztül, olyan helyekre, mint Egyiptom és Szíria. Így ők hozták be a tevéket ezekre a vidékekre. Ez a kereskedelmi tevékenység már i. e. 2000-ben általános lehetett. Érdekes, hogy az 1Mózes 37:25–28 ismáelita kereskedőket említ, akik tevéken szállítottak füstölőszereket Egyiptomba körülbelül 100 évvel Ábrahám kora után.

Talán nem volt elterjedt szokás a tevék tartása az ókori Közel-Keleten az i. e. második évezred kezdetén, a bizonyítékok azonban, úgy tűnik, azt igazolják, hogy nem voltak teljesen ismeretlenek akkoriban. Egy enciklopédia ezért ezt a következtetést vonja le: „Többé már nem kell anakronizmusként tekinteni a tevékre történő utalásokat a patriarchákról szóló beszámolókban, mivel bőséges régészeti bizonyítékunk van arra vonatkozóan, hogy a tevéket már a patriarchák ideje előtt is háziasították” (The International Standard Bible Encyclopedia).