„Terelgessétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját”

„Terelgessétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként” (1PÉT 5:2)

1. Mivel néztek szembe a keresztények, amikor Péter megírta az első levelét?

PÉTER APOSTOL valamivel azelőtt írta az első levelét, hogy Néró üldözni kezdte a Rómában élő keresztényeket. Az volt a célja, hogy megerősítse hittársait, mivel az Ördög ’fel-alá járt’, és azon igyekezett, hogy ’felfalja’ a keresztényeket. Ahhoz, hogy szilárdan meg tudjanak állni vele szemben, ’meggondoltaknak kellett maradniuk’ és ’meg kellett alázniuk magukat az Isten hatalmas keze alatt’ (1Pét 5:6, 8). Arra is szükségük volt, hogy megőrizzék az egységüket. Nem engedhették meg maguknak, hogy ’marják és falják egymást’, mert ez ahhoz vezethetett volna, hogy ’megsemmisítik egymást’ (Gal 5:15).

2–3. Ki ellen kell harcolnunk, és mit fogunk megvizsgálni ebben a két cikkben?

² Mi is hasonló helyzetben vagyunk napjainkban. Az Ördög keresi az alkalmakat, hogy „felfaljon” bennünket (Jel 12:12). És nem sokára „nagy nyomorúság lesz, olyan, amilyen nem volt a világ kezdete óta” (Máté 24:21). Így tehát akárcsak az első századi keresztényeknek, nekünk is fontos megszívlelni azt az intést, hogy ne civakodjunk egymással. Ehhez időnként szükségünk van a képesített vének segítségére.

³ Vizsgáljuk meg, hogy a vének hogyan növelhetik az értékelésüket az iránt a kiváltságuk iránt, hogy terelgethetik ’az Isten gondjaikra bízott nyáját’ (1Pét 5:2). Ezután arról fogunk beszélni, hogy mi a helyes módja a pásztorkodásnak. A következő cikk pedig azt fogja tárgyalni, hogy a gyülekezet hogyan tud ’elismeréssel lenni azok iránt, akik keményen dolgoznak köztük, és elöljáróként szolgálnak’ (1Tessz 5:12). Ha megvizsgáljuk ezeket a kérdéseket, az segíteni fog, hogy szilárdan megállhassunk fő Ellenségünkkel szemben, és felismerjük, hogy ő az, aki ellen harcolnunk kell (Ef 6:12).

Terelgessétek Isten nyáját

4–5. Hogyan tekintsenek a vének a nyájra? Szemléltesd!

⁴ Péter arra buzdította az első században szolgáló véneket, hogy úgy tekintsenek a gondjaikra bízott nyájra, ahogyan Isten. (Olvassátok fel: 1Péter 5:1, 2.) Bár Pétert a gyülekezet oszlopának tartották, ő mégsem beszélt lekezelően a vénekhez. Inkább úgy bánt velük, mint véntársaival (Gal 2:9). Péterhez hasonlóan ma a Vezető Testület is arra buzdítja a gyülekezeti véneket, hogy igyekezzenek teljesen ellátni ezt a súlyos felelősséggel járó feladatot, Isten nyájának a terelgetését.

⁵ Az apostol azt írta, hogy a véneknek ’terelgetniük kell az Isten nyáját, melyet a gondjaikra bízott’. Rendkívül fontos volt felismerniük, hogy a nyáj Jehováé és Jézus Krisztusé. A véneknek számot kellett adniuk arról, hogy hogyan vigyáztak Isten nyájára. Tegyük fel, hogy egy közeli barátod megkér, hogy vigyázz a gyermekeire, amíg ő távol van. Vajon nem ügyelnél rájuk lelkiismeretesen, és nem gondoskodnál élelemről a számukra? Ha az egyikük megbetegedne, nem tennél meg minden tőled telhetőt, hogy megkapja a szükséges orvosi ellátást? Hasonlóképpen a gyülekezeti véneknek is ’terelgetniük kell az Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg’ (Csel 20:28). Mindig szem előtt tartják, hogy minden egyes juhot  Krisztus Jézus drága vérén vásároltak meg. Mivel számadással tartoznak, a vének táplálják, védelmezik a nyájat, és gondot viselnek róla.

6. Mi mindent kellett megtenniük az ókori pásztoroknak?

⁶ Gondolj arra, mi mindent kellett megtennie egy olyan személynek a bibliai időkben, akinek a pásztorkodás volt a foglalkozása. Nappal a hőséget, éjjel pedig a hideget kellett elviselnie, hogy gondoskodni tudjon a nyájról (1Móz 31:40). Még az életét is kockára tette a juhokért. Dávid pásztorfiúként megszabadította a juhait a vadállatoktól, többek közt egy oroszlántól és egy medvétől. Ezt mondta erről: „megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem és megöltem” (1Sám 17:34, 35). Micsoda bátorság! Mennyire közel kellett merészkednie a vadállat szájához! De nem hagyta, hogy bármi is visszatartsa attól, hogy megmentse a juhot.

7. Hogyan tudják a vének jelképesen szólva kiragadni a juhokat Sátán szájából?

⁷ A véneknek ma résen kell lenniük, mert az Ördög oroszlánhoz hasonló módon támadja a keresztényeket. Ez időnként bátorságot követel tőlük, hiszen jelképesen szólva ki kell ragadniuk a juhokat az Ördög szájából. Ezt például úgy tudják megtenni, hogy érvelnek azoknak az elővigyázatlan testvéreknek, akik kísértést éreznek arra, hogy valami olyasmit tegyenek, amivel Sátán kelepcéjébe esnének. (Olvassátok fel: Júdás 22, 23.) Természetesen a vének ezt nem képesek megtenni Jehova segítsége nélkül. Gyöngéden bánnak a megsérült juhokkal, bekötözik őket, és Isten Szavának enyhülést hozó balzsamát felhasználva segítenek nekik.

8. Hova irányítják a vének a nyájat, és hogyan?

⁸ A pásztor a nyáját gazdag legelőre terelte, és olyan helyre vitte, ahol meg lehetett itatni őket. Hasonlóképpen a vének a gyülekezetbe irányítják a nyájat, buzdítva az összejövetelek rendszeres látogatására, mivel a nyáj így lehet jól táplált, és így juthat hozzá ’az eledelhez a kellő időben’ (Máté 24:45). Előfordulhat, hogy a véneknek további időt kell fordítaniuk arra, hogy kedvesen segítsenek a szellemileg beteg személyeknek elfogadni az Isten Szavából származó szellemi táplálékot. Lehet, hogy egy elkóborolt juh megpróbál visszatérni a nyájhoz. Ahelyett, hogy  a vének félelmet keltenének az ilyen testvérben, kedvesen elmagyarázzák neki a bibliai alapelveket, és rámutatnak, hogy hogyan tudja az életében alkalmazni ezeket.

9–10. Hogyan tudják a vének gondját viselni azoknak, akik szellemileg legyengültek?

⁹ Amikor beteg vagy, milyen orvoshoz mész szívesen? Olyanhoz, aki kevés időt fordít arra, hogy meghallgasson téged, aztán gyorsan felír valamilyen gyógyszert, csak hogy máris fogadhassa a következő beteget? Vagy inkább egy olyan orvost választanál, aki meghallgat, elmagyarázza, mi lehet a bajod, és felvázolja a lehetséges kezelési módokat?

¹⁰ Ehhez hasonlóan a vének is meghallgatják a szellemileg beteg személyt, segítenek begyógyítani a sebét, mintegy „megkenve őt olajjal Jehova nevében”. (Olvassátok fel: Jakab 5:14, 15.) A gileádi balzsamhoz hasonlóan Isten Szava enyhülést hozhat a szellemileg gyenge személynek (Jer 8:22; Ez 34:16). A bibliai alapelvek alkalmazása segíthet az ilyen személyeknek, hogy visszanyerjék a szellemi egyensúlyukat. Igen, a vének nagyon is sokat tehetnek, ha meghallgatják a szellemileg gyenge juhok gondjait, és imádkoznak velük.

Nem kényszerűségből, hanem önként teszik

11. Mi indítja a véneket arra, hogy önként, készségesen terelgessék Isten nyáját?

¹¹ Péter ezután arra emlékezteti a véneket, hogy hogyan kell végezniük a pásztorkodást, és mit kell kerülniük eközben. A véneknek „nem kényszerűségből, hanem önként” kell terelgetniük Isten nyáját. Mi indítja a véneket arra, hogy önként szolgálják a testvéreiket? Nos, mi indította Pétert arra, hogy terelgesse és táplálja Jézus juhait? Legfőképpen az Úr iránti szeretete és vonzódása (Ján 21:15–17). Ennek a szeretetnek arra kell ösztönöznie a véneket, hogy „többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt értük” (2Kor 5:14, 15). Amikor ez a szeretet párosul az Isten és a testvérek iránti szeretettel, akkor ez arra készteti a véneket, hogy szolgálják a nyájat, tegyenek erőfeszítéseket a juhok érdekében, és áldozzanak rájuk az erőforrásaikból és az idejükből (Máté 22:37–39). Nem kényszeredetten adnak magukból, hanem készségesen.

12. Mennyire volt önfeláldozó Pál apostol?

¹² Mennyire legyenek önfeláldozóak a vének? Amikor a vének gondoskodnak a nyájról, Pál apostolt utánozzák, aki pedig Jézust utánozta (1Kor 11:1). Pál és a társai gyöngéd vonzalmat éreztek a tesszalonikai testvérek iránt, így hát ’nemcsak az Isten jó hírét’ adták nekik örömmel, ’hanem a saját lelküket is’. Ezt olyan kedvesen tették, „mint mikor a szoptató anya dédelgeti gyermekeit” (1Tessz 2:7, 8). Pál tudta, hogy egy szoptató anya hogyan érez a gyermekei iránt. Egy anya mindent megtenne a gyermekei érdekében, például azt is, hogy az éj közepén felkel, és megeteti őket.

13. Mit kell egyensúlyban tartaniuk a véneknek?

¹³ A véneknek ügyelniük kell arra, hogy egyensúlyban tartsák a pásztori feladatokat és a családi kötelezettségeiket (1Tim 5:8). Nagyon értékes az az idő, melyet a gyülekezeti ügyekkel töltenek, hiszen ezt a családjukra is fordíthatnák. Többek között úgy tudják egyensúlyban tartani ezt a két fontos területet, hogy ha alkalmanként meghívnak másokat a családi imádat estéjére. Maszanaó, egy Japánban élő vén, éveken át meghívott egyedülállókat és szellemi értelemben apátlan családokat a családi tanulmányozására. Idővel néhányan, akiknek segített, maguk is vének lettek, és utánozzák Maszanaó kiváló példáját.

Kerülik a tisztességtelen nyereséget, és buzgó készséggel terelgetik a nyájat

14–15. Miért kell a véneknek ügyelniük arra, hogy elkerüljék a ’tisztességtelen nyereség szeretetét’, és hogyan tudják utánozni Pál apostolt ebben a tekintetben?

¹⁴ Péter arra is buzdította a véneket, hogy ’ne tisztességtelen nyereség szeretetéből, hanem buzgó készséggel’ terelgessék a nyájat. A vének munkája jelentős időt igényel, de nem várnak semmilyen anyagi ellenszolgáltatást érte. Péter szükségesnek látta figyelmeztetni a véntársait,  hogy elkerüljék azt a veszélyt, hogy a nyájat „tisztességtelen nyereség szeretetéből” terelgetik. Az, hogy ez valóban veszélyt jelent, egyértelműen látszik abból, hogy „Nagy Babilon” vallási vezetői milyen fényűző életet élnek, míg sok ember kénytelen szegénységben élni (Jel 18:2, 3). A véneknek ma szintén jó okuk van rá, hogy figyeljenek, nehogy ilyen irányzat üsse fel a fejét.

¹⁵ Pál kiváló példát állított a keresztény vének elé. Bár apostol volt, és „költséges terhet” róhatott volna a tesszalonikai keresztényekre, ’mégsem ette ingyen senki kenyerét’. Inkább ’fáradozással és vesződséggel éjjel-nappal dolgozott’ (2Tessz 3:8). Sokan, akik ma vénként szolgálnak, köztük az utazómunkában szolgáló testvérek is, nagyon jó példát mutatnak ezen a területen. Noha elfogadják a hívőtársaik részéről megnyilvánuló vendégszeretetet, ’nem raknak költséges terhet’ senkire (1Tessz 2:9).

16. Mit jelent „buzgó készséggel” terelgetni a nyájat?

¹⁶ A vének „buzgó készséggel” terelgetik a nyájat. Buzgóságuk abban mutatkozik meg, hogy önfeláldozóan segítik a juhokat. Ám ez nem jelenti azt, hogy ráerőltetik valakire Jehova szolgálatát. A szerető vének arra sem buzdítanak másokat, hogy Istent versenyszellemből szolgálják (Gal 5:26). A vének tudják, hogy minden juh más és más. Buzgón segítik a testvéreiket, hogy boldogan tudják imádni Jehovát.

Nem hatalmaskodnak a nyáj felett, hanem példaképeivé válnak

17–18. a) Időnként miért volt nehéz az apostoloknak megérteniük azt, amit Jézus az alázatról tanított? b) Miért lehet hasonló a helyzet ma is?

¹⁷ Ahogy már említettük, a véneknek szem előtt kell tartaniuk, hogy a nyáj Isten tulajdona, és nem az övék. Ezért odafigyelnek arra, hogy ne ’hatalmaskodjanak azokon, akik Isten öröksége’. (Olvassátok fel: 1Péter 5:3.) Időnként Jézus apostolai helytelen indítékból törekedtek tisztségre. A nemzeteken uralkodókhoz hasonlóan ők is előkelő pozícióra vágytak. (Olvassátok fel: Márk 10:42–45.)

¹⁸ Azok a testvérek, akik napjainkban ’felvigyázói tisztségre törekszenek’, jól teszik, ha önvizsgálatot tartanak, hogy miért vágynak erre (1Tim 3:1). Akik már vének, talán őszintén megvizsgálhatnák, hogy van-e bennük hatalom és tekintély utáni vágy, mint ahogy némelyik apostolban volt. Ha az apostoloknak voltak nehézségeik ezen a területen, akkor a vének is könnyen megérthetik, hogy szükséges keményen dolgozniuk azon, hogy elkerüljék azt a világi gondolkodásmódot, hogy örömet jelent mások felett uralkodni.

19. Mit tartsanak észben a vének, amikor a nyáj védelmében járnak el?

¹⁹ Természetesen előfordul, hogy a véneknek határozottaknak kell lenniük, például amikor meg kell védeniük a nyájat az ’elnyomó farkasoktól’ (Csel 20:28–30). Pál azt mondta Titusznak, hogy ’buzdítson és feddjen, teljes hatalommal’ (Tit 2:15). Mégis, amikor így kell eljárniuk, a vének igyekeznek megőrizni mások méltóságát. Tisztában vannak azzal, hogy általában célravezetőbb, ha kedvesen érvelnek az érintett személynek, mintha nyersen kritizálnák őt. Így könnyebben elérhetik a szívét, és jó útra téríthetik őt.

20. Hogyan tudnak a vének jó példát mutatni Jézust utánozva?

²⁰ Krisztus kiváló példája arra készteti a véneket, hogy szeressék a nyájat (Ján 13:12–15). Számunkra is megindító, amikor arról olvasunk, hogy Jézus hogyan képezte a tanítványait a prédikáló- és tanítványképző munkára. Az alázatosságban mutatott példája megérintette a tanítványai szívét. Ez arra ösztönözte  őket, hogy olyan életutat kövessenek, amely azt bizonyítja, hogy ’alázatossággal úgy vélekednek, hogy a többiek felettük állnak’ (Fil 2:3). A vének ma is arra éreznek indíttatást, hogy kövessék Jézus példáját, és ők maguk is ’a nyáj példaképeivé váljanak’.

21. Milyen jutalomban fognak részesülni a vének?

²¹ Péter a véneknek szóló buzdítását azzal fejezte be, hogy utalt a jövőre vonatkozó ígéretre. (Olvassátok fel: 1Péter 5:4.) A felkent felvigyázók ’megkapják a dicsőség hervadhatatlan koronáját’, amikor az égben lesznek Krisztussal. A ’más juhokhoz’ tartozó alpásztoroknak kiváltsága lesz, hogy terelgethetik Isten nyáját a földön a „főpásztor” uralkodása alatt (Ján 10:16). A következő cikk azt fogja tárgyalni, hogy a gyülekezet tagjai hogyan tudják támogatni azokat, akiket kineveztek, hogy vállalják a vezetést.

Ismétlésül

• Miért volt helyénvaló, hogy Péter arra buzdította a véntársait, hogy terelgessék Isten gondjaikra bízott nyáját?

• Hogyan pásztorkodjanak a vének a szellemileg gyenge személyek felett?

• Mi indítja a véneket arra, hogy terelgessék Isten gondjaikra bízott nyáját?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 21. oldalon]

Az ókori pásztorokhoz hasonlóan a véneknek ma meg kell védeniük a gondjaikra bízott ’nyájat’