Egy hosszadalmas jogi küzdelem győzelemmel ér véget!

A KÜZDELEM 1995-ben kezdődött, és mintegy 15 évig húzódott. Ez alatt az idő alatt a vallásszabadságot ellenzők folyamatosan támadták az Oroszországban élő igaz keresztényeket. Ezek az emberek eltökéltek voltak, hogy betiltatják Jehova Tanúi működését Moszkvában és másutt. Ám Jehova jogi győzelemmel jutalmazta meg drága oroszországi testvéreink feddhetetlenségét. De mi vezetett ehhez a jogi harchoz?

VÉGRE SZABADSÁG!

Az 1990-es évek első felében az oroszországi testvérek visszanyerték a vallásszabadsághoz való jogukat, melyet még 1917-ben vettek el tőlük. 1991-ben a Szovjetunió kormánya törvényesen elismert egyházként jegyezte be Jehova Tanúit. A Szovjetunió felbomlása után az Orosz Föderáció is bejegyezte őket. Sőt, az állam a politikai elnyomás áldozatainak ismerte el azokat a Tanúkat, akiket évtizedekkel korábban üldöztek a vallásuk miatt. 1993-ban az igazságügyi minisztérium moszkvai főhivatala bejegyezte a Moszkvai Jehova Tanúi Közösségét, ahogyan az ottani jogi személyt nevezik. Ugyanebben az évben lépett életbe Oroszország új alkotmánya is, amely biztosítja a vallásszabadságot. Nem csoda, hogy egy testvér ezt mondta: „Még csak álmodni sem mertünk arról, hogy . . . ilyen szabadságnak örvendhetünk.” Majd hozzátette: „50 éve vártunk erre.”

A testvérek Oroszországban jól kihasználták ezt a ’kedvező időszakot’. Szinte azonnal fokozták a prédikálómunkát, és sokan jól reagáltak (2Tim 4:2). Egy megfigyelő megjegyezte: „Az embereket nagyon érdekelte a vallás.” Kis idő múlva többszörösére nőtt a hírnökök, az úttörők és a gyülekezetek száma. 1990-től 1995-ig Jehova Tanúi száma Moszkvában 300-ról több mint 5000-re ugrott. Ám az, hogy Jehovának egyre több új szolgája lett Moszkvában, megrémítette a vallásszabadságot ellenző embereket. Az 1990-es évek közepén támadásba lendültek, és jogi háborút robbantottak ki. Ez a jogi küzdelem négy hosszú szakaszból állt, és igencsak elhúzódott, mire az ügy rendeződött.

A BŰNÜGYI NYOMOZÁS MEGDÖBBENTŐ FORDULATTAL ZÁRUL

Az első szakasz 1995 júniusában kezdődött. Egy Moszkvában működő csoport, amely nyíltan támogatja az Orosz Ortodox Egyházat, keresetet nyújtott be. Azzal vádolták a testvéreket, hogy bűncselekményeket követnek el. A csoport azt állította, hogy azoknak a családtagoknak az érdekében jár el, akiknek nem tetszik, hogy a házastársuk vagy a gyermekük Jehova Tanúja lett. 1996 júniusában a nyomozók elkezdtek bizonyítékokat keresni a törvénysértésre, de semmit sem találtak. Ám ugyanez a csoport egy újabb keresetet nyújtott be, újfent azzal vádolva a testvéreket, hogy bűncselekményeket követnek el. A nyomozók újabb vizsgálatot végeztek, de nem találtak semmilyen terhelő bizonyítékot. Ennek ellenére az ellenségeink harmadszorra is keresetet nyújtottak be, ugyanazokkal a vádakkal. A Moszkvában élő Tanúk ellen újra nyomozást indítottak, de az ügyész ugyanarra a következtetésre jutott: nincs semmilyen alap arra, hogy büntetőjogi eljárást indítsanak. A csoport újra benyújtotta ugyanazt a keresetet, immár negyedszerre, de az ügyész ezúttal sem talált semmilyen bizonyítékot. Megdöbbentő módon ugyanez a csoport még egy nyomozást kért. Végül 1998. április 13-án az ezúttal kijelölt nyomozó is lezárta az ügyet.

„De aztán valami rendkívül szokatlan történt” – mondja a perben részt vevő egyik ügyvéd.  Az ügyészi hivatal képviselője, aki a Tanúk elleni ötödik nyomozással volt megbízva, elismerte, hogy semmilyen bizonyíték nincs a bűncselekményre. Ennek ellenére azt tanácsolta, hogy indítsanak polgári pert a testvéreink ellen. A képviselő azt állította, hogy a Moszkvai Jehova Tanúi Közössége nemzeti és nemzetközi törvényt sértett meg. Moszkva Északi közigazgatási körzetének ügyésze egyetértett, és polgári pert indított. * A tárgyalás 1998. szeptember 29-én kezdődött a moszkvai Golovinszkiji Kerületi Bíróságon. Ezzel kezdetét vette az ügy második szakasza.

A BIBLIA A BÍRÓSÁGON

Moszkva északi részén, egy szűk tárgyalóteremben Tatyjana Kondratyjeva ügyésznő elkezdte ismertetni a vádakat. Ezek egy szövetségi törvényen alapultak, amelyet 1997-ben írtak alá, és amely az ortodox kereszténységet, az iszlámot, a judaizmust és a buddhizmust ismeri el történelmi egyházként. * Ez a törvény a gyakorlatban megnehezítette más vallásoknak a törvényes elismerést. Ezenkívül arra is lehetőséget adott, hogy a bíróságok betiltsanak olyan vallásokat, amelyek gyűlöletet szítanak. Ezt a törvényt felhasználva az ügyész hamisan azt állította, hogy Jehova Tanúi gyűlöletet szítanak, szétszakítják a családokat, és ezért be kell tiltani őket.

A testvéreinket védő ügyvéd megkérdezte tőle: „Tud olyan személyeket mondani a Moszkvai Gyülekezetből, akik vétkesek a törvény megsértésében?” Az ügyész egyetlen nevet sem tudott említeni. De azt állította, hogy Jehova Tanúi kiadványai vallási ellentéteket szítanak. Ennek alátámasztására részleteket olvasott Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratból, és más kiadványokból (lásd fent). Amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan váltanak ki ezek a kiadványok ellenségeskedést, ezt felelte: „Jehova Tanúi azt tanítják, hogy övék az igaz vallás.”

A védőügyvéd, aki szintén az egyik testvérünk, átadott egy-egy Bibliát a bírónak és az ügyésznek, majd felolvasta az Efézus 4:5-öt: „egy Úr, egy hit, egy keresztség”. Nem sokkal később a bíró, az ügyész és az ügyvéd – mindannyian Bibliával a kezükben – olyan bibliaverseket vitattak meg, mint a János 17:18 és a Jakab 1:27. A bíró ezt kérdezte: „Ezek a bibliaversek vallásos gyűlöletet szítanak?” Az ügyész azt válaszolta, hogy ő nem hivatott arra, hogy a Bibliát magyarázza. Majd az ügyvéd megmutatott néhányat az Orosz Ortodox Egyház kiadványai közül, amelyek élesen bírálták Jehova Tanúit. Ezt kérdezte: „Ezek a kijelentések nem sértik a törvényt?” Az ügyész ezt felelte: „Nem vagyok hivatott egyházi érveket kommentálni.”

AZ ÜGYÉSZSÉG ÉRVELÉSE GYENGE LÁBAKON ÁLL

Amikor az ügyész azzal vádolta a Tanúkat, hogy szétzilálják a családokat, arra hivatkozott, hogy nem tartják meg az olyan ünnepeket, mint például a karácsony. Igaz, később elismerte, hogy az orosz törvények nem kötelezik az állampolgárokat a karácsony megtartására. Az orosz emberek, így az oroszországi Jehova Tanúi is szabadon dönthetnek ebben a  kérdésben. Az ügyész azt is bizonygatta, hogy a szervezetünk megfosztja a gyerekeket a kikapcsolódástól és az örömtől. Ám, amikor megkérdezték, elismerte, hogy sohasem beszélt még olyan fiatalokkal, akiket Tanú-szülők neveltek. Amikor egy ügyvéd megkérdezte az ügyészt, hogy volt-e már valaha Jehova Tanúi összejövetelein, ő ezt felelte: „Nem volt rá szükség.”

A vád képviselői ezután egy pszichiátert idéztek be tanúnak, hogy mint szakértőt meghallgassák. A pszichiáter azt állította, hogy ha valaki a kiadványainkat olvassa, akkor mentális zavarok alakulhatnak ki nála. Amikor egy védőügyvéd megjegyezte, hogy a professzornak a bírósághoz benyújtott, írásos beszámolója nagyon hasonlít a Moszkvai Patriarkátus egyik dokumentumához, a professzor elismerte, hogy bizonyos részeket szóról szóra kimásolt belőle. A további kérdésekből kiderült, hogy még soha nem kezelt egyetlen Tanút sem. Ezzel szemben egy másik pszichiáterprofesszor is tanúskodott a bíróságon, aki már több mint 100 moszkvai Tanúval foglalkozott. Ő arra a következtetésre jutott, hogy a csoportnak nincsen semmilyen mentális zavara, és hozzátette, hogy a csoport tagjai, amióta Tanúk lettek, jóval toleránsabbak más vallásokkal szemben.

ÁTMENETI GYŐZELEM

A bírónő 1999. március 12-én kinevezett öt szakértőt, hogy vizsgálják meg Jehova Tanúi kiadványait, majd elnapolta a tárgyalást. A moszkvai tárgyalástól függetlenül az Orosz Föderáció kormányának igazságügyi minisztériuma is kirendelt egy szakértőkből álló bizottságot, hogy tanulmányozzák át a kiadványainkat. A minisztérium által megbízott bizottság 1999. április 15-én azt a jelentést tette, hogy semmi ártalmasat nem talált a kiadványainkban. Ezért 1999. április 29-én az igazságügyi minisztérium megújította Jehova Tanúi bejegyzését Oroszországban. De hiába kapott egy újabb kedvező megítélésű tanulmányt a moszkvai bíróság, egy új bizottság felállítását kezdeményezte, hogy megvizsgálják a kiadványainkat.  Így egy nagyon furcsa helyzet alakult ki: az orosz igazságügyi minisztérium országos szinten törvényesen elismerte Jehova Tanúit, mint akik tisztelik a törvényt, ugyanakkor a minisztérium moszkvai főhivatala eljárást folytatott a Tanúk ellen, azt állítva, hogy megszegik a törvényt.

Közel két év telt el, mire a tárgyalás folytatódott, és 2001. február 23-án Jelena Prohoricseva bírónő ítéletet hozott. Miután megvizsgálta az általa kinevezett bizottság eredményeit, ezt a döntést hozta: „Nincsen jogi alapja beszüntetni és betiltani a moszkvai Jehova Tanúi vallási közösségének tevékenységét.” Végre törvényesen is elismerték, hogy a testvéreink ártatlanok az ellenük felhozott összes vádban! De az ügyész nem fogadta el a döntést, és fellebbezett a Moszkvai Városi Bírósághoz. Három hónappal később, 2001. május 30-án ez a bíróság semmisnek nyilvánította Prohoricseva bírónő döntését. Újratárgyalást rendelt el, amelyben a vád képviselőjének ugyanaz az ügyész volt kinevezve, de egy másik bíró elnökölt. Ezután következett a jogi háború harmadik szakasza.

ÁTMENETI VERESÉG

Vera Dubinszkaja bírónő 2001. október 30-án * kezdte meg az ügy újratárgyalását. Kondratyjeva ügyésznő újra előadta a Jehova Tanúi ellen szóló vádakat, melyek szerint a Tanúk gyűlöletet szítanak, majd hozzátette, hogy Jehova Tanúi jogi személyének betiltása tulajdonképpen a moszkvai Tanúk jogainak védelmét szolgálja. Válaszul erre a meglehetősen különös kijelentésre, az összes moszkvai Tanú, mintegy 10 000 személy, azonnal egy kérvényt írt alá, arra kérve a bíróságot, hogy utasítsa el az ügyésznő által felajánlott „védelmet”.

Az ügyésznő kijelentette, hogy nem volt szükséges bizonyítékokat felhozni arra, hogy a Tanúk vétkesek-e valamilyen bűncselekményben. Azt mondta, hogy a tárgyaláson Jehova Tanúi kiadványai és hitnézetei voltak érintve, nem pedig a cselekedeteik. Majd bejelentette, hogy az Orosz Ortodox Egyház egyik szóvivőjét fogja tanúként beidézni, hogy meghallgassák mint szakértőt. Természetesen ez a bejelentés megerősítette, hogy a papság tagjainak nagyon is részük volt abban, hogy Jehova Tanúit betiltsák. 2003. május 22-én a bírónő elrendelte, hogy egy szakértőkből álló bizottság vizsgálja meg Jehova Tanúi kiadványait – újra.

A tárgyalás 2004. február 17-én folytatódott azzal, hogy megvizsgálták a bizottság által készített tanulmányt. A szakértők úgy találták, hogy a kiadványaink arra buzdítják az olvasókat, hogy „igyekezzenek megőrizni a családi és házassági kapcsolatokat”, és kijelentették, hogy az a vád, mely szerint a kiadványaink gyűlöletet szítanak, „megalapozatlan”. Más tudósok is egyetértettek. Egy professzortól, aki vallástörténettel foglalkozik, megkérdezték: „Miért prédikálnak Jehova Tanúi?” Ezt felelte a bíróságnak: „A prédikálás kötelessége a keresztényeknek. Erről beszél az evangélium, és Krisztus is e megbízatással látta el követőit: »Menjetek, és prédikáljatok minden nemzetnek.«” Mindezek ellenére a bírónő 2004. március 26-án betiltotta Jehova Tanúi tevékenységét Moszkvában. 2004. június 16-án a Moszkvai Városi Bíróság helybenhagyta a döntést. * Az ítélettel kapcsolatban egy régóta hűséges Tanú ezt mondta: „A szovjet uralom idején egy orosznak ateistának kellett lennie, ma pedig ortodoxnak.”

Mi volt a testvérek reakciója a betiltásra? Azt tették, amit a régen élt Nehémiás. Az ő napjaiban Isten népének ellenségei mindent megtettek, hogy leállítsák Jeruzsálem falainak újjáépítését. De Nehémiás és a nép nem hagyta, hogy az ellenállás megakadályozza őket a munkában. ’Tovább építették a falat’, és ’továbbra is szívvel-lélekkel dolgoztak’ (Neh 4:1–6). Ehhez  hasonlóan a Moszkvában élő testvéreink sem hagyták, hogy az ellenségeik megakadályozzák őket abban a munkában, melyet Isten népének ma kell végeznie: a jó hír prédikálását (1Pét 4:12, 16). Biztosak voltak benne, hogy Jehova vigyázni fog rájuk, és készen álltak a hosszadalmas jogi procedúra negyedik szakaszára.

NÖVEKVŐ GYŰLÖLET

Testvéreink 2004. augusztus 25-én egy kérvényt nyújtottak be a Kremlbe Vlagyimir Putyinnak, Oroszország akkori elnökének. A 76 kötetet kitevő kérvényben, amelyet több mint 315 000-en írtak alá, kifejezték mélységes aggodalmukat a betiltás miatt. Eközben az Orosz Ortodox Egyház papsága is kimutatta a foga fehérét. A Moszkvai Patriarkátus egyik szóvivője kijelentette: „Nagyon ellenezzük Jehova Tanúi tevékenységét.” Egy muszlim vallási vezető pedig azt mondta, hogy a betiltás „nagyon kedvező és mérföldkőnek számító esemény”.

Nem meglepő, hogy az orosz társadalom félrevezetett tagjai közül némelyek felbátorodtak ezen, és megtámadták Jehova Tanúit. Voltak olyan Tanúk Moszkvában, akiket prédikálás közben megütöttek és megrúgtak. Egy dühtől tajtékzó férfi kikergetett egy testvérnőt egy épületből, és olyan erősen gerincen rúgta, hogy a testvérnő elesett, és beverte a fejét. Orvosi segítségre volt szüksége; ennek ellenére a rendőrség nem tett semmit, hogy megbüntesse a támadóját. Sőt, más Tanúkat letartóztattak a rendőrök, ujjlenyomatot vettek tőlük, lefényképezték őket, és egy éjszakára őrizetben tartották őket. Elbocsátással fenyegették meg azoknak az intézményeknek az igazgatóit, akik termet adtak bérbe a Tanúknak. Rövidesen számos gyülekezetnek mondták fel a szerződését, akik így már nem tarthatták meg azon a helyen az összejöveteleket. Negyven gyülekezetnek kellett egy négy teremből álló Királyság-terem-épületegyüttest használnia. Az épületbe járó egyik gyülekezetnek reggel fél nyolckor kellett megtartania a nyilvános összejövetelt. „A hírnököknek hajnali öt órakor kellett felkelniük, hogy  részt vegyenek az összejövetelen – mondja az egyik körzetfelvigyázó. – De készségesen megtették ezt több mint egy éven át.”

„TANÚSÁGUL”

Azért, hogy az ügyvédeink bebizonyítsák, hogy a Moszkvában hatályba lépő betiltás törvénytelen, 2004 decemberében az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordultak jogorvoslatért. (Lásd a „ Miért vizsgálnak egy orosz bírósági ítéletet Franciaországban?” című kiemelt részt a 6. oldalon.) Hat évvel később, 2010. június 10-én a bíróság egyhangúlag Jehova Tanúi javára döntött az ügyben! * A bíróság megvizsgálta az összes vádat, amelyet felhoztak ellenünk, és mindegyiket teljesen alaptalannak ítélte. Azt is kijelentette, hogy Oroszországnak törvény által előírt kötelessége, hogy „véget vessen a Bíróság által feltárt erőszakos cselekedeteknek, és amennyire csak lehetséges helyrehozza azoknak káros hatásait”. (Lásd „ A bíróság ítélete” című részt a 8. oldalon.)

A bíróság világosan megfogalmazott döntése arról, hogy Az emberi jogok európai egyezménye hogyan biztosít védelmet Jehova Tanúi tevékenysége számára, nemcsak Oroszországra nézve kötelező érvényű, hanem az Európa Tanács 46 másik tagállamára nézve is. Ennél is fontosabb, hogy a döntés meghozatala során alaposan megvizsgálták a törvényeket és a tényeket, ezért a döntést az egész világon jogtudósok, bírók, törvényhozók és emberjogi szakértők fogják érdeklődéssel olvasni. Miért mondhatjuk ezt? Az ítélet meghozatalához a bíróság nem csupán azt a nyolc, saját maga által meghozott ítéletet vette alapul, amelyekben Jehova Tanúi javára döntött. Kilenc olyan ügyre is utaltak, amelyeket Jehova Tanúi nyertek meg olyan országok legfelsőbb bíróságán, mint Argentína, Dél-afrikai Köztársaság, Egyesült Államok, Japán, Kanada, Nagy-Britannia, Oroszország és Spanyolország. Ezek a döntések, valamint az, hogy az EJEB határozottan elutasította a moszkvai ügyész vádjait, nagyszerű lehetőséget ad Jehova Tanúi egész világra kiterjedő közösségének, hogy jogilag megvédje a hitét és a tevékenységét.

Jézus ezt mondta a követőinek: „kormányzók és királyok elé fognak hurcolni benneteket énértem, tanúságul nekik és a nemzeteknek” (Máté 10:18). A jogi küzdelem, amely az elmúlt másfél évtizedben zajlott, lehetőséget biztosított a testvéreinknek, hogy olyan széles körben ismertté tegyék Jehova nevét Moszkvában és máshol, amire korábban nem volt példa. Az emberek figyelmét a Tanúkra irányította az ellenük folytatott nyomozás, a bírósági ítéletek és a nemzetközi bíróság döntése is. Ez pedig valóban „tanúságul” szolgált, és ’a jó hír előmenetelére vált’ (Fil 1:12). A moszkvai Tanúkat sok házigazda kérdezi meg prédikálás közben: „De magukat nem tiltották be?” Ez a kérdés gyakran ad lehetőséget a testvéreknek, hogy beszélgessenek a házigazdával a hitnézeteinkről. Nyilvánvaló, hogy semmilyen ellenséges erő nem tud megakadályozni bennünket abban, hogy folytassuk a Királyság-prédikáló munkánkat. Imádkozunk, hogy Jehova továbbra is őrizze meg és áldja meg szeretett, bátor testvéreinket Oroszországban.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/​kép a 6. oldalon]

 Miért vizsgálnak egy orosz bírósági ítéletet Franciaországban?

Oroszország 1996. február 28-án írta alá Az emberi jogok európai egyezményét. (1998. május 5-én pedig ratifikálta.) Az egyezmény aláírásával az orosz kormány vállalta, hogy az állampolgárai számára biztosítja . . .

a vallásszabadsághoz való jogot; a vallásnak mind egyénileg, mind a nyilvánosság előtti kifejezésre juttatásának jogát; és azt a jogot, hogy valaki szabadon megváltoztassa a vallását (9. cikk);

a jogot, hogy valaki felelősségteljesen elmondja vagy leírja a véleményét, és információt adjon át másoknak (10. cikk);

a jogot a békés célú gyülekezéshez (11. cikk).

Azok a személyek vagy szervezetek, amelyek az egyezmény megszegése miatt sérelmet szenvednek el, és már éltek az országuk összes jogorvoslati lehetőségével, a franciaországi Strasbourgban székelő Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhatnak. (A fenti képen látható a bíróság épülete.) A bíróság 47 bíróból áll, vagyis pontosan annyi főből, ahány ország aláírta Az emberi jogok európai egyezményét. A bíróság ítéletei kötelező érvényűek. Az országoknak, amelyek aláírták az egyezményt, alá kell vetniük magukat a bíróság döntéseinek.

[Kiemelt rész a 8. oldalon]

 A bíróság ítélete

A következőkben három rövid részletet olvashatsz az EJEB ítéletének szövegéből.

Az egyik vád szerint Jehova Tanúi szétszakítják a családokat. A bíróság azonban nem értett egyet ezzel, és ezt állapította meg:

„A konfliktusok oka az, hogy a nem vallásos családtag nem kész és nem akarja elfogadni és tiszteletben tartani, hogy a vallásos családtagnak joga van kifejezésre juttatni és gyakorolni a vallását” (111. bekezdés).

A bíróság azt is megállapította, hogy nincs bizonyíték az „agymosásra”, és kijelentette:

„A Bíróság meglepőnek találja, hogy az [oroszországi] bíróságok egyetlen személyt sem neveztek meg, akinek állítólag ilyen módszerek miatt szenvedett csorbát a lelkiismeret-szabadsághoz való joga” (129. bekezdés).

Egy másik vád szerint Jehova Tanúi a vallásuk miatt egészségkárosodást szenvednek, mivel nem fogadnak el vértranszfúziót. A bíróság azonban teljesen más véleményre jutott:

„Annak szabadsága, hogy valaki elfogadjon vagy visszautasítson egy adott kezelést, és egy másikat válasszon, az önrendelkezés jogának létfontosságú része. Egy döntésképes felnőtt beteg szabadon eldöntheti például, hogy alávesse-e magát egy műtétnek vagy kezelésnek, és ugyanezen jog alapján azt is eldöntheti, hogy elfogad-e vértranszfúziót” (136. bekezdés).