Mit jelent Isten nyugalma?
Mit jelent Isten nyugalma?
„Hátravan . . . egy sabbatnapi nyugalom az Isten népe számára” (HÉB 4:9)
1–2. Mit állapíthatunk meg az 1Mózes 2:1–3-ból a hetedik teremtési nappal kapcsolatban, és milyen kérdéseket vet ez fel?
A MÓZES első könyvének első fejezetéből megtudhatjuk, hogy Isten hat jelképes nap alatt készítette elő a földet, hogy emberek lakhassanak rajta. Minden egyes teremtési időszak végét a következő szavak jelzik: „Így lett este és reggel” (1Móz 1:5, 8, 13, 19, 23, 31). Ám ezeket a szavakat nem találjuk meg az 1Mózes 2:1–3-ban, ahol a hetedik napról olvashatunk.
2 Ez azt mutatja, hogy a hetedik nap, vagyis Isten nyugalmának a „napja” még tartott i. e. 1513-ban, amikor Mózes első könyve íródott. Vajon még mindig tart Isten nyugalmának napja? Ha igen, még ma is be lehet menni Isten nyugalmába? Létfontosságú, hogy megtudjuk a válaszokat ezekre a kérdésekre.
Még mindig tart Jehova ’nyugalma’?
3. Hogyan bizonyítják Jézusnak a János 5:16, 17-ben feljegyzett szavai azt, hogy a hetedik nap még az első században sem ért véget?
3 Két okunk is van arra, amiért azt mondhatjuk, hogy a hetedik nap még az i. sz. első században is tartott. Először is Jézus szavai utalnak erre, amelyeket az ellenségeinek mondott, akik azért bírálták őt, mert sabbaton gyógyított, és ezt ők egy fajta munkának tartották. Az Úr Jézus ezt mondta nekik: „Az én Atyám mindmostanáig folyton munkálkodik, és én is folyton munkálkodom” (Ján 5:16, 17). Mit akart ezzel mondani? Jézust azzal vádolták, hogy sabbaton munkát végez. Jézus így érvelt: „Az én Atyám mindmostanáig folyton munkálkodik”. Valójában Jézus ezt mondta a bírálóinak: „Az Atyám és én ugyanazt a munkát végezzük. Mivel az Atyám folyton munkálkodik az évezredeken át tartó sabbatján, akkor nekem is megengedhető, hogy sabbaton is munkálkodjak.” Jézus ezzel arra utalt, hogy az ő napjaiban még tartott a hetedik nap, vagyis az a nap, amelyen Isten megnyugodott a földön lévő teremtési munkájától. *
4. Milyen további bizonyítékról beszélt Pál azt illetően, hogy a hetedik nap még az ő idejében is tartott?
4 Van egy másik oka is annak, amiért azt mondhatjuk, hogy Jézus és az első századi keresztények idején még mindig tartott a hetedik nap. Erről Pál apostol beszélt, amikor az 1Mózes 2:2-t idézve, ihletés alatt a következőt írta Isten nyugalmával kapcsolatban: „mi, akik hitet gyakorolunk, mi bemegyünk a nyugalomba” (Héb 4:3, 4, 6, 9). Tehát a hetedik nap még Pál napjaiban sem ért véget. Meddig tart ez a nap?
5. Mi volt a hetedik nap célja, és mikor fog ez teljesen megvalósulni?
5 Ahhoz, hogy választ tudjunk adni erre a kérdésre, fel kell idéznünk, hogy mi is a hetedik nap célja. Az 1Mózes 2:3–ból ez derül ki: „Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot”. Ezt a napot Jehova „megszentelte”, azaz elkülönítette arra a célra, hogy véghezvigye a szándékát. A szándéka az volt, hogy engedelmes emberek töltsék be a földet, akik majd gondját viselik annak, és a rajta lévő összes élőlénynek (1Móz 1:28). Azért, hogy ez megvalósulhasson, mind Jehova Isten, mind Jézus Krisztus – aki „Ura a sabbatnak” – „mindmostanáig folyton munkálkodik” (Máté 12:8). Isten nyugalmának napja addig fog tartani, amíg meg nem valósul az azzal kapcsolatos célja, vagyis Krisztus ezeréves uralmának a végéig.
Ne ’essünk el az engedetlenség ugyanazon példája szerint’
6. Milyen példák szolgálnak figyelmeztetésül a számunkra, és mit tanulhatunk ezekből?
6 Isten világosan elmagyarázta a szándékát Ádámnak és Évának, de ők nem cselekedtek aszerint. Persze tudjuk, hogy ők csak az első olyan emberek voltak, akik engedetlenek lettek. Azóta már több millió ember cselekedett hasonlóképpen. Még Isten választott népe, Izrael is újra és újra engedetlen lett hozzá. Sőt, Pál arra figyelmeztette az első századi keresztényeket, hogy közülük is lehetnek olyanok, akik beleesnek abba a csapdába, amibe az ókori izraeliták. Ezt írta: „Tegyünk meg hát minden tőlünk telhetőt, hogy bemenjünk abba a nyugalomba, nehogy bárki is elessen az engedetlenség ugyanazon példája szerint” (Héb 4:11). Figyeld meg, hogy Pál azt írja, hogy ha valaki engedetlen, nem mehet be Isten nyugalmába. Mit jelent ez a számunkra? Vajon ha valamilyen módon Isten szándékával ellentétesen cselekszünk, nem mehetünk be Isten nyugalmába? Biztosan te is úgy gondolod, hogy nagyon fontos megtudnunk a választ erre a kérdésre. Később kitérünk majd erre. Most azonban vizsgáljuk meg, hogy mit tanulhatunk az izraeliták rossz példájából. Nézzük meg, hogy ők miért nem mehettek be Isten nyugalmába.
„Nem fognak bemenni nyugalmamba”
7. Miért szabadította ki Jehova az izraelitákat az egyiptomi rabszolgaságból, és mit várt el tőlük?
7 Jehova i. e. 1513-ban feltárta az izraelitákkal kapcsolatos szándékát a szolgájának, Mózesnek. Ezt mondta: „Lemegyek, hogy kiszabadítsam őket az egyiptomiak kezéből, és felvigyem őket arról a földről [Egyiptomból] egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre” (2Móz 3:8). Jehova azért szabadította ki az izraelitákat „az egyiptomiak kezéből”, hogy a népe legyenek, pontosan úgy, ahogyan azt az ősatyjuknak, Ábrahámnak megígérte (1Móz 22:17). Isten törvénygyűjteményt is adott az izraelitáknak, amelynek köszönhetően békés kapcsolatban lehettek vele (Ézs 48:17, 18). Ezt mondta nekik: „ha igazán hallgattok szavamra, és valóban megtartjátok szövetségemet [ami a Törvényben volt lefektetve], akkor bizony különleges tulajdonommá lesztek minden nép közül, mert enyém az egész föld” (2Móz 19:5, 6). Tehát az izraeliták különleges kapcsolata Istennel azon múlt, hogy engedelmeskednek-e a szavának.
8. Milyen életnek örvendhettek volna az izraeliták, ha engedelmeskednek Istennek?
8 Képzeld csak el, milyen életük lehetett volna az izraelitáknak, ha engedelmeskednek Isten szavának! Jehova megáldotta volna a szántóföldjeiket, szőlőiket, nyájaikat és csordáikat. Ezenkívül megvédte volna őket az ellenségeiktől. (Olvassátok fel: 1Királyok 10:23–27.) Lehetőségük lett volna független népként élni, még Jézus ideje alatt is, amikor a rómaiak sok nemzetet az uralmuk alá hajtottak. Izrael nemzete minta lehetett volna a környező népeknek. Sziklaszilárd bizonyítékát adhatták volna, hogy az igaz Istennek való engedelmesség szellemi és anyagi áldásokat eredményez.
9–10. a) Miért volt helytelen, hogy az izraeliták visszavágytak Egyiptomba? b) Milyen hatással lett volna az izraeliták imádatára az, ha visszatértek volna Egyiptomba?
9 Micsoda kiváltsága volt Izraelnek! Közreműködhettek Jehova szándéka megvalósulásában, és ez nemcsak a maguk számára jelentett volna áldást, hanem végül a föld minden nemzetének (1Móz 22:18). Ám ez a lázadó nemzedék nem tartotta fontosnak, hogy a teokratikus uralom alatt élő nemzetük minta legyen más népek számára. Sőt, azt mondták, hogy vissza akarnak térni Egyiptomba. (Olvassátok fel: 4Mózes 14:2–4.) De ha visszatértek volna Egyiptomba, vajon hozzájárultak volna Jehova szándékának megvalósulásához, aki azt szerette volna, hogy Izrael nemzete minta legyen? Semmiképpen sem. Ha az izraeliták visszatértek volna a pogány fogva tartóik rabigájába, akkor nem engedelmeskedhettek volna szabadon a mózesi törvénynek. Nem élvezhették volna annak az elrendezésnek az áldásait, amelyet Jehova azért hozott létre, hogy megbocsáthassa a bűneiket. Milyen földhözragadtak és szűk látókörűek voltak! Nem csoda, hogy Jehova ezt mondta ezeknek a lázadóknak: „megundorodtam ettől a nemzedéktől, és ezt mondtam: »Mindig eltévelyednek szívükben, és nem ismerték meg ők útjaimat.« Megesküdtem hát haragomban: »Nem fognak bemenni nyugalmamba«” (Héb 3:10, 11; Zsolt 95:10, 11).
10 Az a vágyuk, hogy visszatérjenek Egyiptomba, azt mutatta, hogy ez a makacs nemzet nem értékelte a Jehovától kapott szellemi áldásokat. Ehelyett inkább az Egyiptomban lévő póréhagyma, vöröshagyma és fokhagyma után vágyakoztak (4Mózes 11:5). A hálátlan Ézsauhoz hasonlóan a lázadók készek voltak lemondani az értékes szellemi örökségükről, csupán az ízletes ételekért cserébe (1Móz 25:30–32; Héb 12:16).
11. Hogyan befolyásolta Isten szándékát az izraeliták hitetlensége Mózes napjaiban?
11 Annak ellenére, hogy az Egyiptomból kijövő izraeliták nemzedéke hitetlennek bizonyult, Jehova továbbra is türelmesen ’munkálkodott’, hogy megvalósítsa szándékát, és immár a következő nemzedékre figyelt. Ennek az új nemzedéknek a tagjai engedelmesebbek voltak, mint az atyáik. Jehova parancsának engedelmeskedve, beléptek az Ígéret földjére, és elkezdték birtokba venni azt. A Józsué 24:31-ben ezt olvassuk: „Izrael Jehovát szolgálta Józsué életének minden napján, és a vének életének minden napján, akik tovább éltek Józsué után, és akik tudtak Jehova minden tettéről, melyet véghezvitt Izraelért.”
12. Honnan tudhatjuk, hogy be lehet ma menni Isten nyugalmába?
12 Azonban ez az engedelmes nemzedék végül kihalt, és egy olyan nemzedék lépett a helyébe, amely „nem ismerte Jehovát, sem azt, hogy mit tett Izraelért”. Ez odavezetett, hogy „Izrael fiai olyasmit tettek, ami rossz Jehova szemében, és a Baálokat szolgálták” (Bír 2:10, 11). Az Ígéret földje nem bizonyult a valódi ’nyugalom helyének’ a számukra. Az engedetlenségük miatt nem örvendhettek az Istennel való tartós békének. Egy későbbi időszakról Pál ezt írta: „ha Józsué nyugalomnak helyére vezette volna be [az izraelitákat], akkor Isten nem szólt volna azután egy másik napról. Hátravan tehát egy sabbatnapi nyugalom az Isten népe számára” (Héb 4:8, 9). Pál az „Isten népe” kifejezéssel a keresztényekre utalt. Ez azt jelenti talán, hogy a keresztények bemehettek Isten nyugalmába? Minden kétséget kizáróan! Mind a zsidókból, mind a nem zsidókból lett keresztények bemehettek. Pál szavai azt mutatják, hogy a keresztények napjainkban is bemehetnek Isten nyugalmába.
Néhányan nem tudtak bemenni Isten nyugalmába
13–14. Milyen kapcsolat volt a mózesi törvény megtartása és az Isten nyugalmába való bemenetel között a) Mózes napjaiban? b) az első században?
13 Amikor Pál a héber keresztényeknek írt, azért aggódott, mert néhányan közülük ellentétesen cselekedtek Isten megvalósulás felé haladó szándékával. (Olvassátok fel: Héberek 4:1.) Milyen értelemben? Ironikus, hogy a mózesi törvény megtartásáról volt szó. Mintegy 1500 éven át minden izraelitának, aki Isten szándékával összhangban kívánt élni, meg kellett tartania a Törvényt. Ám Jézus halálát követően a Törvény érvényét veszítette. Egyes keresztények ezt nem ismerték fel, és továbbra is azt bizonygatták, hogy a Törvény egyes részeit meg kell tartani. *
14 Azoknak a keresztényeknek, akik ragaszkodtak a Törvény megtartásához, Pál kifejtette, hogy Jézus főpapi szolgálata, az új szövetség és a szellemi templom magasabb rendű, mint a keresztény kor előtti előképeik (Héb 7:26–28; 8:7–10; 9:11, 12). Ezért Pál a Törvény által előírt, hetente megtartott sabbat példáját használta fel arra, hogy elmagyarázza, hogyan tudnak a keresztények bemenni Jehova nyugalmi napjába: „Hátravan . . . egy sabbatnapi nyugalom az Isten népe számára. Mert aki bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a saját munkáitól, mint ahogy az Isten is a magáéitól” (Héb 4:8–10). Ezeknek a keresztényeknek meg kellett szabadulniuk attól az elgondolástól, hogy Jehova helyeslését úgy nyerhetik el, ha követik a mózesi törvény egyes részeit. I. sz. 33 pünkösdje után Isten kegye azokra lett irgalmasan kiárasztva, akik hitet gyakorolnak Jézus Krisztusban.
15. Miért létfontosságú az engedelmesség, ha szeretnénk bemenni Isten nyugalmába?
15 Mi gátolta meg Mózes napjaiban az izraelitákat abban, hogy belépjenek az Ígéret földjére? Az engedetlenség. És mi gátolt meg Pál napjaiban néhány keresztényt abban, hogy belépjen Isten nyugalmába? Ugyanaz: az engedetlenség. Nem ismerték fel, hogy a Törvény betöltötte a célját, és hogy Jehova azt szeretné, ha a népe másképp imádná őt.
Hogyan tudunk bemenni Isten nyugalmába ma?
16–17. a) Hogyan tudunk bemenni Isten nyugalmába ma? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?
16 Egyetlen keresztény sem állítaná napjainkban, hogy a mózesi törvény egyes részeit meg kell tartani, ha szeretnénk megmentést nyerni. Pál ihletett szavai, melyeket az efézusiakhoz intézett, teljesen világosak: „Bizony e ki nem érdemelt kedvességből részesültetek megmentésben hit által; és ez nem nektek köszönhető; Isten ajándéka ez. Nem, ez nem cselekedeteknek köszönhető, hogy senkinek se legyen alapja a dicsekvésre” (Ef 2:8, 9). Akkor hát mit jelent a keresztények számára bemenni Isten nyugalmába? Jehova arra különítette el a hetedik napot – az ő nyugalmának napját –, hogy a földre vonatkozó dicsőséges szándéka megvalósuljon. Úgy tudunk bemenni Jehova nyugalmába – vagyis csatlakozni hozzá a nyugalmában –, ha engedelmesek vagyunk, és összhangban cselekszünk a folyamatosan előrehaladó szándékával, melyet a szervezetén keresztül tár fel.
17 Másrészről, ha lekicsinyeljük azokat a Biblián alapuló tanácsokat, amelyeket a hű és értelmes rabszolga osztályon keresztül kapunk, és ha a független életút mellett döntünk, akkor szembehelyezkedünk Isten szándékával, mely halad a megvalósulása felé. Ez veszélybe sodorhatná a Jehovával ápolt békés kapcsolatunkat. A következő cikkben meg fogunk vizsgálni néhány általános helyzetet, amelyek hatással lehetnek Isten népére. Látni fogjuk, hogy a döntéseink – az, hogy engedelmesek vagyunk, vagy független életutat követünk – megmutatják, hogy bementünk-e Isten nyugalmába, vagy sem.
[Lábjegyzetek]
^ 3. bek. A papok és a léviták ’vétlenek maradtak’ annak ellenére, hogy sabbaton is végezték a templommal kapcsolatos munkákat. Mint az Isten nagy szellemi templomában szolgáló főpap, Jézus nyugodtan végezhette a megbízatását anélkül, hogy megsértette volna a sabbatot (Máté 12:5, 6).
^ 13. bek. Azt nem tudni, hogy voltak-e olyan zsidó származású keresztények, akik egészen odáig elmentek, hogy még i. sz. 33 pünkösdje után is támogatták az engesztelés napjával kapcsolatos elrendezéseket. Ez egyértelműen azt mutatta volna, hogy nem tisztelik Jézus áldozatát. Akárhogy volt is, néhány zsidó származású keresztény ragaszkodott más, a Törvényhez kapcsolódó hagyományhoz (Gal 4:9–11).
Kérdések az elmélkedéshez
• Mi volt Isten hetedik napjának a célja?
• Honnan tudjuk, hogy még ma is tart ez a hetedik nap?
• Mi gátolta meg az izraelitákat Mózes napjaiban, és néhány első századi keresztényt is, abban, hogy bemenjen Isten nyugalmába?
• Hogyan tudunk bemenni Isten nyugalmába ma?
[Tanulmányozási kérdések]
[Oldalidézet a 27. oldalon]
Úgy tudunk bemenni Jehova nyugalmába – vagyis csatlakozni hozzá a nyugalmában –, ha engedelmesek vagyunk, és összhangban cselekszünk a folyamatosan előrehaladó szándékával, melyet a szervezetén keresztül tár fel.
[Képek a 26–27. oldalon]
Mi az, ami továbbra is nélkülözhetetlen Isten népe számára ahhoz, hogy bemehessen Isten nyugalmába?
