Egy történelmi jelentőségű összejövetel

„MIRE véget ér ez az összejövetel, ezt fogjátok mondani: »Ez aztán valóban egy történelmi jelentőségű évi közgyűlés volt!«” Stephen Lett, Jehova Tanúi Vezető Testületének tagja ezekkel a szavakkal fokozta a nagyszámú hallgatóság amúgy is izgalommal teli várakozását. A Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania 126. évi közgyűlését tartották meg 2010. október 2-án Jehova Tanúi kongresszusi termében, Jersey Cityben (New Jersey, USA). Milyen kiemelkedő pontjai voltak ennek a történelmi jelentőségű alkalomnak?

Lett testvér a nyitó előadásában élénken ecsetelte az Ezékiel könyvében található leírást Jehova égi szekeréről. Ez a hatalmas, dicsőséges szekér Isten szervezetét jelképezi, mely teljes mértékben Isten irányítása alatt áll. Lett testvér elmondása szerint a szervezet szellemteremtményekből álló égi része villámgyorsan halad, úgy, ahogyan Jehova gondolatai. Jehova Isten szervezetének földi része hasonlóképpen mozgásban van. Lett testvér megemlített néhány izgalmas fejleményt, mely Isten szervezetének látható részében történt az elmúlt években.

Például folyamatban van néhány fiókhivatal összevonása, ami lehetővé teszi, hogy azok, akik korábban a Bétel-otthonokban szolgáltak, a prédikálómunkára tudjanak összpontosítani. Lett testvér arra buzdította a hallgatóságot, hogy folyamatosan kérjék imáikban azt, hogy a Vezető Testület, mint a rabszolga osztály képviselője, továbbra is bizonyuljon bölcsnek, azaz értelmesnek, azonkívül hogy hűséges (Máté 24:45–47).

Buzdító beszámolók, szívmelengető interjúk

Tab Honsberger, aki Haitin szolgál a fiókbizottság tagjaként, egy megható beszámolót tartott a 2010. január 12-ei, mintegy 300 000 életet követelő földrengés hatásairól. Megjegyezte, hogy az ottani papság azt mondja az embereknek, hogy Isten így büntette meg a gonoszokat a hűtlenségükért, míg a jókat megvédte. Igaz, elítélt bűnözők ezrei távoztak szabadon, amikor a földrengésben egy börtön falai összedőltek. Sok őszinte haiti ember talál vigaszt abban, hogy az igazságról tanul, illetve arról, hogy miért van ennyi nehézség napjainkban. Honsberger testvér idézte egy hűséges haiti testvér szavait, aki elvesztette a feleségét ebben a katasztrófában: „A mai napig siratom őt. Nem tudom, hogy meddig fogom még gyászolni, de örömmel tölt el, hogy érzem Jehova szervezetének a szeretetét. Van reményem, és elhatároztam, hogy ezt megosztom másokkal is.”

Mark Sanderson, aki jelenleg a brooklyni Bétel-család tagja, beszámolót tartott a Fülöp-szigetekről. Mint az ottani fiókbizottság korábbi tagja, örömtől sugárzó arccal számolt be arról,  hogy az ország 32-szer ért el egymás után csúcsot a Királyság-hírnökök számában, és arról, hogy a bibliatanulmányozások száma jóval meghaladja a hírnökök számát. Beszélt egy Miguel nevű testvérről, akinek megölték az unokáját. Miguel keményen küzdött azért, hogy a gyilkost bíróság elé állítsák és bebörtönözzék. Később, amikor Miguel a börtönben tanúskodott, találkozott a gyilkossal. Igaz Miguel ideges volt, mégis szelíden és kedvesen ment oda hozzá. Később tanulmányozott ezzel a férfival, aki kedvezően reagált, és megszerette Jehovát. A férfi azóta már megkeresztelkedett. Miguel a közeli barátja lett, és azon fáradozik, hogy hamarabb kiengedjék a börtönből ezt az új testvért. *

A következő program egy interjú volt, amelyet Mark Noumair vezetett, aki a teokratikus iskolák osztályán szolgál. Három házaspárral készített interjút, Alex és Sarah Reinmuellerrel, David és Krista Schaferrel, valamint Robert és Ketra Cirankóval. Alex Reinmueller, aki a Kiadói Bizottság munkáját segíti, elmondta, hogy hogyan szilárdult meg az igazságban, amikor Kanadában úttörőzött, még csak 15 évesen, gyakran egymagában munkálkodva. Arra a kérdésre, hogy ki volt rá a legnagyobb hatással a Bételben, Reinmueller testvér három hűséges testvért említett meg. Egyenként kiemelte, hogy ki hogyan járult hozzá a szellemi növekedéséhez. Felesége, Sarah egy testvérnővel való barátságáról beszélt, aki évtizedeken át kitartott a kínai börtönökben, ahol a hitéért tartották fogva. Sarah elmondta, hogy megtanulta, hogy Jehovára támaszkodjon a személyes imái által.

David Schafer, aki a Tanítói Bizottság munkáját segíti, édesanyját dicsérte, akinek erős hite volt, és beszélt azokról a testvérekről is, akik favágókként dolgoztak, és segítettek neki fiatalkorában végezni a kisegítőúttörő-szolgálatot. Felesége, Krista szeretettel beszélt arról, hogy milyen hatással voltak rá a Bétel-család idősebb tagjai, akik ’hűek voltak a legkevesebben’ is, ahogy ezt Jézus tanácsolta (Luk 16:10).

Robert Ciranko, aki az Írói Bizottság munkáját segíti, a nagyszüleivel kapcsolatos emlékeiről mesélt, akik magyar bevándorlók voltak, és felkent keresztények. Kisfiúként nagy benyomást tett rá, amikor nagyszabású kongresszusokon vett részt az 1950-es években, és láthatta, hogy Jehova szervezete jóval nagyobb, mint az a helyi gyülekezet, ahova járt. Felesége, Ketra azt mesélte el, hogy hogyan tanulta meg azt, hogy mi a lojalitás, amikor úttörőként szolgált egy olyan gyülekezetben, ahol hitehagyás és más problémák merültek fel. De ő kitartott, és végül kinevezték különleges úttörőnek egy olyan gyülekezetbe, ahol nagyon nagy hatással volt rá az egység.

 Ezt követően Manfred Tonak tartott beszámolót Etiópiáról. Etiópia már a bibliai időkben is létezett. Jelenleg a jó hírnek több mint 9000 hírnöke szolgál itt. Legtöbbjük a fővárosban, Addisz-Abebában, vagy annak közelében él. Ezért a fővárostól távolabbi területeken van nagyobb szükség Királyság-hírnökökre. Hogy megoldják ezt a helyzetet, a más országokban élő etiópiai Tanúk arra lettek buzdítva, hogy látogassanak el Etiópiába, hogy prédikáljanak az ország egy-két ilyen kieső részén. Sokan elfogadták a meghívást, és eljöttek. Az ottlétük alatt buzdították a helyi Tanúkat, és tiszta szívű érdeklődőket is találtak.

Az egyik kiemelkedő program egy szimpózium volt, mely bemutatta az oroszországi Tanúkat, és a jogi küzdelmeiket. Aulis Bergdahl, az oroszországi fiókbizottság tagja arról beszélt, hogy hogyan üldözik Jehova Tanúit Oroszországban, különösképpen Moszkvában. Philip Brumley, aki az egyesült államokbeli fiókhivatal jogi osztályán dolgozik, beszámolót tartott az elmúlt hónapok izgalmas fejleményeiről, amikor is az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) meghallgatta azt a kilenc vádat, melyet a Tanúk ellen hoztak fel. A bíróság egyhangúlag úgy találta, hogy a kilenc vád közül egyiknek sem volt alapja. Néhány esetben még részletesen ki is fejtette, hogy miért utasítja el a felhozott vádakat. Noha még várni kell arra, hogy a győzelemnek látható eredménye is legyen, Brumley testvér a reményét fejezte ki azt illetően, hogy ennek a bírósági döntésnek kedvező hatása lehet a más országokban felmerülő ügyekre.

Ezek után az izgalmas hírek után, Lett testvér arról beszélt, hogy az EJEB elfogadhatónak nyilvánította a kérelmet a régóta elhúzódó, adózással kapcsolatos ügyben, amely a francia kormány és Jehova Tanúi között merült fel. Ez a nagy tiszteletnek örvendő bíróság a hozzá benyújtott ügyeknek csak igen kis hányadát nyilvánítja elfogadhatónak. Eddig az EJEB 39, Jehova Tanúit érintő ügyet vizsgált meg, s ezek közül 37-szer a mi javunkra döntött. Lett testvér arra buzdította Jehova Isten egész népét, hogy továbbra is imádkozzanak a francia testvérek ügyéért.

Az utolsó beszámolót Richard Morlan tartotta, aki a gyülekezeti vének iskolájának egyik oktatója. Lelkesen beszélt az iskoláról, valamint arról, hogy mennyire értékelték a vének, akik részt vettek rajta.

További előadások a Vezető Testület tagjaitól

Guy Pierce, a Vezető Testület tagja egy komoly hangvételű előadást tartott a 2011-es éviszöveget véve alapul, mely így hangzik: ’Jehova nevénél keress menedéket’ (Sof 3:12). Megjegyezte,  hogy több szempontból is örömteli idők ezek Jehova népe számára, de azért komoly és kijózanító időszak is ez egyben. Jehova nagy napja közel van, mégis az emberek inkább a hamis valláshoz, a politikai szervezetekhez, az anyagi javakhoz és más hasonló dolgokhoz fordulnak, hogy menedéket találjanak, és vannak olyanok is, akik ábrándvilágban élnek, hogy elmeneküljenek a valóság elől. Ha szeretnénk valódi menedéket találni, akkor Jehova nevét kell segítségül hívnunk, ami azt is magában foglalja, hogy ismerjük és mélységesen tiszteljük azt a Személyt, aki e név mögött van, bízunk benne, és teljes szívünkből szeretjük őt.

Ezután a Vezető Testületből David Splane tartott egy figyelemre méltó, gondolatébresztő előadást „Bementél már Isten nyugalmába?” címmel. Kifejtette, hogy Isten nyugalma nem tétlenséget jelent, mivel Jehova és a Fia is „folyton munkálkodik” ezen a jelképes nyugalmi napon, hogy sikeresen megvalósuljon Isten földi teremtésműre vonatkozó szándéka (Ján 5:17). Akkor hát hogyan mehetünk be Isten nyugalmába? Részben úgy, hogy ha felhagyunk a bűnnel és az önigazolással. Gyakoroljunk hitet, és sose feledkezzünk meg Isten szándékáról, támogassuk a megvalósulását, amivel csak tudjuk. Ez időnként különösen nehéz lehet, de el kell fogadnunk a tanácsot, és együtt kell működnünk a Jehova szervezetétől jövő irányítással. Splane testvér arra biztatta a hallgatóságot, hogy tegyen meg mindent azért, hogy be tudjon menni Isten nyugalmába.

A záró előadást Anthony Morris tartotta a Vezető Testületből. A program címe ez volt: „Mire várunk?” Morris testvér sürgetően és atyai szeretettel emlékeztette a hallgatóságot azokra a prófétai eseményekre, melyek még előttünk állnak, s amelyekre minden hűséges keresztény türelmetlenül vár. Többek között ilyen a „béke és biztonság” kikiáltása és a hamis vallás elpusztítása (1Tessz 5:2, 3; Jel 17:15–17). Morris testvér arra figyelmeztetett, hogy ne mondjuk azt, hogy „ez nem lehet más, mint Armageddon”, azoknak a híreknek a hallatán, amelyek nem teljesítik be ezeket a próféciákat. Azt tanácsolta, hogy a Mikeás 7:7-ben leírt örömteli, türelmes várakozás jellemezze a gondolkodásunkat. Ugyanakkor mindenkit arra sürgetett, hogy a Vezető Testülettel együtt „zárják szorosra a soraikat”, vagyis húzódjanak közelebb egymáshoz, mint ahogy a katonák teszik, amikor szembekerülnek a csata forgatagával. „Legyetek . . . erős szívűek – mondta – mindnyájan, akik várjátok Jehovát” (Zsolt 31:24).

A program végén volt néhány izgalmas, történelmi jelentőséggel bíró bejelentés. Geoffrey Jackson, a Vezető Testület tagja bejelentette, hogy azt tervezik, hogy kísérleti jelleggel megjelentetik Az Őrtorony tanulmányozásra szánt kiadásának egy egyszerűsített nyelvezetű változatát azok számára, akiknek az angol szövegértése korlátozottabb. Ezt követően Stephen Lett testvér bejelentette, hogy a Vezető Testület pásztori látogatásokat tervez az Egyesült Államokban szolgáló kerületfelvigyázóknál és feleségeiknél. Majd tett még egy bejelentést, miszerint a szolgálati kiképzőiskola ezentúl az egyedülálló testvérek bibliaiskolája nevet fogja viselni. Emellett hamarosan egy új iskola is indul, melynek a neve házaspárok bibliaiskolája lesz. Ez az iskola egy olyan képzésről fog gondoskodni a házaspárok részére, amely által még hatékonyabb szolgálatot tudnak majd ellátni Jehova szervezetében. Lett testvér azt is bejelentette, hogy az utazófelvigyázók és feleségeik iskolája, valamint a fiókbizottsági tagok és feleségeik iskolája két osztályra lesz kibővítve, melyeket évente fognak megtartani Pattersonban. Ez a gondoskodás lehetővé teszi, hogy azok, akik már régebben részt vettek ezen a képzésen, másodszor is részt vehessenek rajta.

A program szívmelengető befejezése volt, amikor a 97 éves John E. Barr, aki régóta tagja a Vezető Testületnek, egy alázatos és őszinte imát mondott. * Mindenkinek az volt a benyomása, hogy ez valóban egy történelmi jelentőségű nap volt.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 19. oldalon]

Az egész hallgatóság élvezte a testvéreket bemutató interjúkat

[Oldalidézet a 20. oldalon]

Jehova megáldotta a prédikálómunkát Etiópiában