Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Emlékszel rá?

Emlékszel rá?

Emlékszel rá?

Figyelmesen olvastad Az Őrtorony legutóbbi számait? Lássuk, tudsz-e válaszolni a kérdésekre:

• Melyik az a három nagyon fontos tulajdonság, amely segít ellenállni a becstelenségre irányuló hajlamoknak?

Erről a három tulajdonságról van szó: 1. Fejlessz ki egészséges istenfélelmet (1Pét 3:12). 2. Formáld a lelkiismeretedet a Biblia segítségével. 3. Dolgozz keményen azon, hogy elégedettség hasson át. (4/15, 6–7. oldal.)

• Honnan tudhatjuk azt, hogy Istent komolysággal szolgálni nem azt jelenti, hogy mindig ridegnek, szigorúnak kell látszanunk, vagy hogy kerülnünk kell a kikapcsolódást?

Vizsgáljuk meg Jézus példáját. Jézus örömmel töltött időt másokkal, és étkezett velük kellemes környezetben. Tudjuk, hogy ő nem volt túlságosan komoly, vagy kimért és rideg. Az emberek, köztük a gyermekek is, vonzódtak hozzá, és jól érezték magukat a társaságában. (4/15, 10. oldal.)

• Mit tehet egy házaspár, ha meggyengült a kapcsolatuk azután, hogy gyermekük született?

Biztosítaniuk kell egymást a szeretetükről. A férj törekedhetne arra, hogy segítsen a feleségének biztonságban éreznie magát. Mind a férjnek, mind a feleségnek tennie kell azért, hogy jó legyen a kommunikáció köztük. Beszélniük kell egymással az érzéseikről és a fizikai szükségleteikről. (5/1, 12–13. oldal.)

• Mit jelképezett a rómaiaknak írt levél 11. fejezetében szereplő olajfa?

Az olajfa Ábrahám magvának a másodlagos részét, a szellemi Izraelt szemlélteti. A jelképes olajfa gyökere Jehovát, míg a törzse Jézust ábrázolja. Amikor a test szerinti zsidók közül a legtöbben elutasították Jézust, a nem zsidókból lett hívők is lehetőséget kaptak, hogy beoltsák őket az olajfába, így teljes lehet azok száma, akik Ábrahám magvának a másodlagos részét alkotják. (5/15, 22–25. oldal.)

• Milyen igazán jó hírt adhatunk át a szegényeknek?

A jó hír ez: Isten Jézust nevezte ki királynak. Ő az az ideális uralkodó, aki véget vet a szegénységnek. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert uralma az egész emberiségre kiterjed majd, és megvan a cselekvéshez szükséges hatalma; könyörületet érez a szegények iránt; és meg tudja szüntetni a szegénység okát, az önzésre irányuló öröklött hajlamunkat. (6/1, 7. oldal.)

• Mit értett Jézus az alatt, amikor azt mondta Kajafásnak, hogy „magad mondtad”? (Máté 26:63, 64).

Úgy tűnik, hogy a „magad mondtad” kifejezés egy mindennapos zsidó szófordulat volt, amellyel egy állítás igaz voltát támasztották alá. Kajafás főpap arra volt kíváncsi, hogy valóban Jézus-e a Krisztus, az Isten Fia. Jézus ezt válaszolta: „Magad mondtad.” Ezzel valójában igennel felelt a kérdésre. (6/1, 18. oldal.)

• Vajon a tökéletes ember, Jézus lehetséges leszármazottai részét alkotják a váltságnak?

Nem. Bár Jézusnak több milliárd tökéletes leszármazottja lehetett volna, ezek a lehetséges utódok nem alkotják részét a váltságnak. Jézus tökéletes élete önmagában egyenértékű Ádáméval (1Tim 2:6). (6/15, 13. oldal.)

• Hogyan mutathatják ki a keresztények, hogy megszívlelik a Cselekedetek 20:29, 30-ban feljegyzett, hamis tanítókkal kapcsolatos figyelmeztetést?

Úgy, hogy nem fogadják őket az otthonaikban, és nem is üdvözlik őket (Róma 16:17; 2Ján 9–11). A keresztények óvakodnak attól, hogy beleolvassanak hitehagyottak kiadványaiba, hogy belenézzenek olyan tévéműsorokba, amelyekben hitehagyottak szerepelnek, és hogy meglátogassanak olyan weblapokat, amelyeken az ő tanításaik vannak. (7/15, 15–16. oldal.)

• Kinek kell tanítania a gyermekeket Istenről?

Mind az apának, mind az anyának ki kell vennie ebből a részét, összhangban a Biblia tanácsaival (Péld 1:8; Ef 6:4). Kutatások bizonyítják, hogy amikor mindkét szülő részt vesz a tanításban, az jó hatással van a gyermekükre. (8/1, 6–7. oldal.)