Törekedjünk a békére!

„Törekedjünk olyasmikre, amik elősegítik a békét” (RÓMA 14:19)

1–2. Miért van Jehova Tanúi között béke?

NAPJAINKBAN nem könnyű igazi békére lelni. Még az egy nemzetiséghez tartozó és azonos nyelvet beszélő emberek is megosztottak vallásilag, politikailag és társadalmilag. Ezzel ellentétben Jehova népe egységnek örvend, noha „minden nemzetből, törzsből, népből” származnak, és sokféle nyelvet beszélnek (Jel 7:9).

² A köztünk lévő béke nem a véletlen műve. Elsődlegesen annak köszönhető, hogy ’békének örvendünk Istennel’, mivel hitet gyakorolunk a Fiában, akinek a kiontott vére elfedezi a bűneinket (Róma 5:1; Ef 1:7). Ezenkívül az igaz Isten szent szellemet ad lojális szolgáinak, amelynek gyümölcséhez a béke is hozzátartozik (Gal 5:22). A békés egységünk másik oka az, hogy ’nem vagyunk része a világnak’ (Ján 15:19). Ahelyett, hogy állást foglalnánk politikai kérdésekben, semlegesek maradunk. Mivel ’kardjainkat ekevasakká kovácsoltuk’, nem veszünk részt polgárháborúkban vagy nemzetek közti háborúkban (Ézs 2:4).

3. Mit tesz lehetővé a köztünk lévő béke, és miről lesz szó ebben a cikkben?

³ A köztünk lévő béke nemcsak annyit jelent, hogy nem ártunk a testvéreinknek. Lehet, hogy a helyi gyülekezetünkbe különböző etnikumhoz és kultúrához tartozó személyek járnak, mi mégis ’szeretjük egymást’ (Ján 15:17). A köztünk lévő béke lehetővé teszi, hogy ’jót tegyünk mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben’ (Gal 6:10). Becsüljük nagyra és őrizzük kincsként a szellemi paradicsomunkat, melyet a béke hat át. Vizsgáljuk hát meg, hogy hogyan törekedhetünk a békére a gyülekezetben.

Ha „megbotlunk”

4. Mit tehetünk a béke kedvéért, ha megsértettünk valakit?

⁴ Jakab tanítvány ezt írta: „mindannyian sokszor megbotlunk. Ha valaki nem botlik  meg szóban, az tökéletes ember” (Jak 3:2). Ezért számítanunk kell arra, hogy a testvérek között is felmerülnek nézeteltérések, félreértések (Fil 4:2, 3). Azonban ezeket a nehézségeket úgy is lehet rendezni, hogy ez a gyülekezet békéjét ne veszélyeztesse. Például vizsgáljuk meg, hogy hogyan kell eljárnunk, ha úgy érezzük, hogy megsértettünk valakit. (Olvassátok fel: Máté 5:23, 24.)

5. Hogyan törekedhetünk a békére, amikor nekünk okoznak valamilyen sérelmet?

⁵ Mi a helyzet akkor, ha ellenünk követtek el valamilyen kisebb vétket? El kellene várnunk, hogy az, aki megsértett minket, odajöjjön hozzánk, és bocsánatot kérjen? „[A szeretet] nem tartja számon a sérelmet” – mondja az 1Korintusz 13:5. Amikor megsértenek minket, úgy törekedhetünk a békére, hogy megbocsátók vagyunk, és elfelejtjük a történteket, vagyis ’nem tartjuk számon a sérelmet’. (Olvassátok fel: Kolosszé 3:13.) Ez a legjobb módja annak, ahogyan rendezni lehet a mindennapi élet kisebb ’törvényszegéseit’, mivel így békés kapcsolatban lehetünk a hívőtársainkkal, és belső békénk lehet. Egy bölcs példabeszéd ezt mondja: „ékességére van [az embernek], ha szemet huny a törvényszegés felett” (Péld 19:11).

6. Mit tegyünk akkor, ha túlságosan nehéznek találjuk, hogy túltegyük magunkat egy ellenünk elkövetett sérelmen?

⁶ Mi van akkor, ha úgy érezzük, hogy nem tudjuk magunkat túltenni egy sérelmen? Nyilván nem vallana bölcsességre, ha szétkürtölnénk az esetet, és mindenkinek beszélnénk róla, aki hajlandó lenne azt meghallgatni. Az ilyen pletyka csak arra jó, hogy megzavarja a gyülekezet békéjét. Hogyan kell hát békésen rendezni a dolgot? A Máté 18:15-ben ez áll: „ha a testvéred bűnt követ el, menj, tárd fel a hibáját négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet.” Igaz, a Máté 18:15–17 a súlyos bűnökre vonatkozik, de követhetjük a 15. versben található alapelvet: menjünk oda ahhoz, aki megsértett minket. Kedvesen beszéljünk vele négyszemközt, és próbáljuk meg helyreállítani vele a békés kapcsolatot. *

7. Miért kell gyorsan rendeznünk a vitákat?

⁷ Pál apostol ezt írta: „Haragudjatok, ámde ne vétkezzetek; ne menjen le úgy a nap, hogy ingerültek vagytok, és az Ördögnek se adjatok helyet” (Ef 4:26, 27). Jézus pedig ezt mondta: „Légy kész hamar rendezni a dolgokat azzal, akinek peres panasza van ellened” (Máté 5:25). A békére való törekvés azt is magában foglalja, hogy gyorsan rendezzük a nézeteltéréseket. Miért? Azért, mert így elkerülhetjük, hogy a nézeteltérések elmérgesedjenek, ahogy egy fertőzött seb is elfekélyesedhet, ha nem kezelik. Ne engedjük, hogy a büszkeség, az irigység vagy az anyagi dolgokhoz való túlzott ragaszkodás megakadályozzon minket abban, hogy a lehető leghamarabb rendezzük a vitás helyzeteket (Jak 4:1–6).

Ha egy vitás ügy sokakat érint

8–9. a) Milyen véleménykülönbség volt az első századi római gyülekezetben? b) Milyen tanácsot adott Pál a római keresztényeknek?

⁸ Időnként a gyülekezetben felmerülő nézeteltérések nemcsak két személyt érintenek, hanem többeket is. Ez volt a helyzet a római keresztényekkel is, akiknek Pál apostol írt egy ihletett levelet. Vita támadt a zsidókból és a nem zsidókból lett keresztények között. Nyilvánvalóan egyesek a gyülekezetben lenéztek másokat, akiknek a lelkiismeretük gyenge, vagyis túlságosan korlátozó volt. De nem volt helyénvaló, hogy megítéltek másokat, holott csak személyes döntésekről volt szó. Milyen tanácsot adott Pál a gyülekezetnek? (Róma 14:1–6).

 ⁹ Pál a vitában érintett mindkét csoportnak tanácsot adott. Azoknak, akik megértették, hogy már nincsenek a mózesi törvény alatt, azt mondta, hogy ne nézzék le testvéreiket (Róma 14:2, 10). Az állásfoglalásuk botláskő lehetett azoknak a keresztényeknek, akik még mindig visszataszítónak találták a Törvény által tiltott ételek fogyasztását. Pál így intette őket: „Ne romboljátok le többé az Isten munkáját csupán az eledelért.” „Jó nem enni húst, se nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, ami miatt megbotránkozik a testvéred” (Róma 14:14, 15, 20, 21). Másrészről Pál tanácsot adott azoknak a keresztényeknek, akiknek korlátozóbb lelkiismeretük volt, hogy ne ítéljék el testvéreiket, mondván, hogy hűtlenek, csak amiért szélesebb látókörük van (Róma 14:13). Pál ezt írta: „azt mondom mindenkinek köztetek, hogy ne gondoljon többet magáról, mint amennyit szükséges gondolni” (Róma 12:3). Az egymással vitatkozó mindkét csoportnak ezt a tanácsot adta: „Így hát törekedjünk olyasmikre, amik elősegítik a békét, és amik egymás épülésére vannak” (Róma 14:19).

10. Az első századi római gyülekezethez hasonlóan mire van szükség napjainkban a nézeteltérések rendezéséhez?

¹⁰ Biztosak lehetünk benne, hogy a római gyülekezet jól fogadta Pál tanácsát, és megtette a szükséges kiigazításokat. Ha nézeteltéréseink támadnak a hittársainkkal, vajon nem kellene nekünk is kedvesen rendeznünk a vitákat, alázatosan keresve és alkalmazva a szentírási tanácsokat? Ahogy a római keresztényeknél is történt, ma is lehet, hogy mindkét félnek kell kiigazításokat tennie azért, hogy ’megőrizzék a békét egymás között’ (Márk 9:50).

Hogyan segíthetnek a vének?

11. Mit tegyen egy vén, ha egy keresztény hozzáfordul, mert vitája van egy hívőtársával?

¹¹ Mi a helyzet akkor, ha egy keresztény beszélni szeretne egy vénnel egy olyan problémáról,  amely közte és egy rokona vagy egy hívőtársa között merült fel? A Példabeszédek 21:13-ban ez áll: „aki bedugja fülét az alacsony sorú panaszkiáltására; ő is kiált majd, de nem kap rá választ.” Egy vén bizonyára nem ’dugja be a fülét’. Azonban egy másik példabeszéd így figyelmeztet: „Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja” (Péld 18:17, Újfordítású revideált). Egy vénnek kedvesen meg kell hallgatnia azt, aki hozzáfordul egy őt ért sérelemmel, de óvatosnak kell lennie, nehogy az illető oldalán foglaljon állást. Miután a vén meghallgatta az ügyet, valószínűleg megkérdezi, hogy a sértett fél beszélt-e már azzal, aki a sérelmet okozta. A vén áttekintheti vele azokat a Szentírásban található lépéseket, amelyeket a sértett fél megtehet a béke helyreállításáért.

12. Említs példákat arra, hogy milyen veszéllyel jár az, ha valaki elhamarkodottan cselekszik, miután valamilyen panaszról szerez tudomást.

¹² Három bibliai példa kiemeli, hogy milyen veszéllyel járhat az, ha valaki elhamarkodottan cselekszik, miután csak az egyik vitás felet hallgatta meg. Potifár elhitte a feleségének, hogy József megpróbálta megerőszakolni. Potifár alaptalanul gerjedt haragra, és vetette börtönbe Józsefet (1Móz 39:19, 20). Dávid király pedig Cibának hitt, aki azt állította, hogy az ura, Mefibóset átállt Dávid ellenségeihez. „Íme, a tiéd mindaz, ami Mefibóseté” – válaszolta elhamarkodottan Dávid (2Sám 16:4; 19:25–27). Artaxerxész királynak azt mondták, hogy a zsidók újjáépítik Jeruzsálem falait, és arra készülnek, hogy fellázadjanak a Perzsa Birodalom ellen. A király elhitte a téves tájékoztatást és azt parancsolta, hogy minden újjáépítési munkát állítsanak le Jeruzsálemben. Ez ahhoz vezetett, hogy a zsidók leálltak az Isten templomán végzett munkákkal (Ezsd 4:11–13, 23, 24). A keresztény vének bölcsen megfogadják Pál Timóteusznak adott tanácsát, hogy ne hozzanak elhamarkodottan ítéletet. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 5:21.)

13–14. a) Milyen korlátokkal kell tisztában lennünk mindannyiunknak, amikor mások vitáiról van szó? b) Milyen segítséget kapnak a vének ahhoz, hogy helyes ítéletet tudjanak hozni a hívőtársaikkal kapcsolatban?

¹³ Még ha úgy tűnik is, hogy a vitás ügyben szereplő mindkét fél álláspontja ismertté vált, fontos felismerni, hogy attól még, hogy „valaki azt gondolja, hogy ismeretet szerzett valamiről, még nem ismeri úgy, ahogy ismernie kellene” (1Kor 8:2). Valóban ismerjük az összes részletet, amely a vitához vezetett? Biztosan ismerjük az érintett személyek hátterét? Létfontosságú, hogy amikor a vének ítéletet hoznak, ne hagyják magukat félrevezetni hazugságokkal, agyafúrt taktikákkal vagy híresztelésekkel. Az Isten által kinevezett Bíró, Jézus Krisztus igazságosan ítél. Ő „nem pusztán szemének látása szerint ítél, nem is csupán fülének hallása szerint fedd” (Ézs 11:3, 4). Nem, Jézust Jehova szelleme vezeti. Hasonlóképpen a keresztény véneket is Isten szellemének kell vezetnie.

¹⁴ Mielőtt ítéletet hoznának a hívőtársaikkal kapcsolatban, a véneknek imádkozniuk kell Jehova szellemének segítségéért, és annak vezetésére kell támaszkodniuk azáltal, hogy utánanéznek a felmerült kérdéseknek Isten Szavában és a hű és értelmes rabszolga osztály kiadványaiban (Máté 24:45).

Béke minden áron?

15. Mikor kell jelentenünk egy súlyos bűnt, amelyről tudomásunk van?

¹⁵ Keresztényekként arra vagyunk buzdítva, hogy törekedjünk a békére. Ugyanakkor a Biblia arról is beszél, hogy „a felülről való bölcsesség . . . mindenekelőtt tiszta, azután békés” (Jak 3:17). Tehát a béke csak másodlagos a tisztasághoz képest, vagyis követnünk kell Isten tiszta erkölcsi irányadó mértékeit, és meg kell felelnünk az igazságos követelményeinek. Ha egy keresztény tudomást szerez egy súlyos bűnről, amelyet az egyik hívőtársa követett el, akkor arra kell őt  buzdítania, hogy tárja fel a bűnét a véneknek (1Kor 6:9, 10; Jak 5:14–16). Ha a helytelenül cselekvő ezt nem teszi meg, akkor annak a kereszténynek kell jeleznie ezt a véneknek, akinek tudomása van az ügyről. Ha ezt elmulasztja, mert helytelenül inkább arra törekszik, hogy békében legyen a bűnössel, akkor valójában ő is bűnrészessé válik (3Móz 5:1; olvassátok fel: Példabeszédek 29:24).

16. Mit tanulhatunk abból, amit Jéhu Jórám királlyal tett, amikor találkoztak?

¹⁶ Egy Jéhuval kapcsolatos beszámoló megmutatja, hogy Isten igazságossága elsőbbséget élvez a békére való törekvésnél. Isten elküldte Jéhut, hogy hajtsa végre az ítéletét Aháb király házán. A gonosz Jórám király, Aháb és Jezabel fia, a szekerével hajtott, hogy találkozzon Jéhuval, akitől ezt kérdezte: „Béke van-e, Jéhu?” Mit válaszolt Jéhu? A következőt mondta: „Miféle béke lehetne addig, amíg javában folyik anyádnak, Jezabelnek a paráznasága és megannyi varázslása?” (2Kir 9:22). Akkor Jéhu kifeszítette az íját, és szíven lőtte Jórámot. Jéhuhoz hasonlóan a véneknek is cselekedniük kell, és nem szabad megalkudniuk a béke kedvéért, amikor olyanokról van szó, akik szándékosan és megbánás nélkül gyakorolják a bűnt. Azáltal, hogy kiközösítik a megbánást nem tanúsító bűnösöket, a gyülekezet továbbra is békének örvendhet Istennel (1Kor 5:1, 2, 11–13).

17. Milyen szerepe van minden kereszténynek a béke megőrzésében?

¹⁷ Az esetek többségében a testvérek közti viták nem vezetnek olyan súlyos helytelenséghez, amely bírói eljárást tenne indokolttá. Sokkal jobb tehát szeretettel elfedezni mások hibáit. Isten Szava ezt mondja: „Aki elfedezi a törvényszegést, a szeretetet keresi, aki pedig folyton felhoz egy dolgot, elválasztja egymástól a jó barátokat” (Péld 17:9). Ha megfogadjuk ezeket a szavakat, az segíteni fog mindannyiunknak, hogy békére tudjunk törekedni a gyülekezetben, és jó kapcsolatban tudjunk maradni Jehovával (Máté 6:14, 15).

Isten megáldja azokat, akik békére törekszenek

18–19. Milyen áldásokkal jár az, ha a békére törekszünk?

¹⁸ Ha olyasmikre törekszünk, „amik elősegítik a békét”, gazdag áldásokban lesz részünk. Bensőséges, személyes kapcsolatnak örvendhetünk Jehovával, amikor utánozzuk a példáját. Továbbá hozzájárulunk a szellemi paradicsomunk békés egységéhez. Ha békére törekszünk a gyülekezeten belül, akkor ez abban is a segítségünkre lesz, hogy megtanuljuk, hogyan lehetünk békében azokkal, akiknek ’a béke jó hírét’ prédikáljuk (Ef 6:15). Így jobban felkészültek vagyunk arra, hogy ’mindenkihez gyöngédek legyünk, és visszafogjuk magunkat a rossz körülmények között’ (2Tim 2:24).

¹⁹ Azt se feledjük el, hogy „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Csel 24:15). Amikor majd ez a reménység valóra válik itt a földön, emberek milliói fognak visszatérni az életbe, olyanok, akiknek más és más a hátterük, a vérmérsékletük és a személyiségük, s akik különböző korokban éltek „a világ megalapítása óta” (Luk 11:50, 51). Hatalmas kiváltság lesz a béke útjára tanítani a feltámadókat. Milyen nagy segítségünkre lesz majd ott az, hogy már most megtanulunk békeszerzők lenni!

[Lábjegyzet]

Mit tanultál?

• Hogyan törekedhetünk a békére, ha megsértettünk valakit?

• Mit tegyünk a béke kedvéért, ha minket bántottak meg?

• Miért nem bölcs az, ha mások vitáiban valakinek az oldalára állunk?

• Mikor nem kell minden áron a békére törekedni?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 29. oldalon]

Jehova szereti azokat, akik készségesen megbocsátanak másoknak