Engeded, hogy Jehova legyen az osztályrészed?

„Továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (MÁTÉ 6:33)

1–2. a) Kikre utal a Galácia 6:16-ban említett ’Isten Izraele’ kifejezés? b) Kiket jelképez a Máté 19:28-ban szereplő ’Izrael tizenkét törzse’?

MI JUT eszedbe, amikor az Izrael nevet olvasod a Bibliában? Izsák fiára, Jákobra gondolsz, akinek az Izrael nevet adták? Vagy a leszármazottaira, az ókori Izrael népére? A Biblia nemcsak róluk beszél, hanem egy szellemi Izraelről is. Amikor a jelképes Izraelről van szó, az általában ’Isten Izraelét’ jelenti, vagyis a 144 000-et, akiket szent szellemmel kentek fel, hogy királyok és papok legyenek az égben (Gal 6:16; Jel 7:4; 21:12). De nézzük meg azt is, hogy a Máté 19:28 milyen különleges értelemben beszél Izrael 12 törzséről.

² Jézus ezt mondta: „az újjáteremtéskor, amikor az Emberfia leül az ő dicsőséges trónjára, ti, akik követtetek engem, ti is ülni fogtok tizenkét trónon, ítélve Izrael tizenkét törzsét.” Ebben a versben ’Izrael tizenkét törzse’ azokra a személyekre utal, akiket Jézus felkent követői fognak megítélni, és akiknek az a reménységük, hogy örökké élhetnek egy paradicsomi földön. Ők javukra fordítják a 144 000 papi szolgálatát.

3–4. Hogyan mutatnak jó példát a hűséges felkentek?

³ Akárcsak az ókori papok és léviták, napjainkban a felkentek is nagy kiváltságnak tartják a szolgálatukat (4Móz 18:20). Ők sem várják,  hogy valamilyen földterületet kapjanak. Az a reménységük, hogy királyok és papok lesznek az égben Jézus Krisztussal. E megbízatásukkal fogják folytatni a szolgálatukat az égben, ahogy erről a Jelenések 4:10, 11 is beszél (Ez 44:28).

⁴ Amíg a felkentek a földön vannak, az életükkel bizonyítják, hogy Jehova az osztályrészük. Isten szolgálata a legfontosabb számukra. Hitet gyakorolnak Krisztus váltságáldozatában, és mindig követik őt, így ’téve biztossá elhívásukat és kiválasztásukat’ (2Pét 1:10). Lehet, hogy eltérőek a körülményeik és a képességeik, de elsőbbséget biztosítanak Isten szolgálatának, és teljes mértékben kiveszik a részüket belőle. Nem tesznek keveset Isten szolgálatában, a korlátaikat hozva fel mentségül. Jó példát mutatnak azoknak, akiknek földi reménységük van.

5. Hogyan lehet Jehova az összes keresztény osztályrésze, de mi nehezítheti ezt meg?

⁵ Akár égi, akár földi reménységünk van, ’meg kell tagadnunk magunkat, fel kell vennünk a kínoszlopunkat, és állandóan követnünk kell Krisztust’ (Máté 16:24). Több millió ember imádja Istent, és követi Krisztust a fenti szavakkal összhangban. Nekik az a reménységük, hogy egy paradicsomi földön élhetnek örökké. Nem elégszenek meg azzal, hogy csak keveset tegyenek Isten szolgálatában, ha tudják, hogy többre is képesek. Sokan egyszerűsítettek az életükön, hogy általános úttörők legyenek. Mások úgy rendezték az ügyeiket, hogy minden évben kisegítőúttörő-szolgálatot tudjanak vállalni néhány hónapra. És vannak, akik bár nem tudnak úttörők lenni, minden tőlük telhetőt megtesznek a szolgálatban. Ezek a személyek olyanok, mint az odaadást tanúsító Mária, aki illatos olajat öntött Jézusra. „Jót tett velem . . . megtette, amit tudott” – mondta Jézus (Márk 14:6–8). Mivel egy olyan világban élünk, amelyet Sátán ural, nem mindig könnyű minden tőlünk telhetőt megtenni Isten szolgálatában. Ennek ellenére lelkesen erőfeszítéseket teszünk, és bízunk Jehovában. Nézzünk meg négy helyzetet, amelyben ezt megtehetjük.

Keressük először Isten Királyságát

6. a) Mi mutatja, hogy általánosságban véve az embereknek csupán ez az élet az osztályrészük? b) Miért jobb, ha úgy gondolkodunk, ahogy Dávid?

⁶ Jézus azt tanította a követőinek, hogy keressék először a Királyságot és Isten igazságosságát. A világban élő emberek inkább a saját érdekeiket keresik először, ezért a Biblia ezt írja róluk: ’E világrendszer emberei, akiknek ez az élet a részük.’ (Olvassátok fel: Zsoltárok 17:1, 13–15.) Nem törődve a Teremtőjükkel, sokan arra törekszenek, hogy kellemessé tegyék az életüket, családjuk legyen, és hogy a gyermekeiknek legyen mit örökölniük. Nekik csupán ez az élet az osztályrészük. Dávid viszont azt szerette volna, ha ’jó hírnevet’ szerez Jehovánál, és a fia, Salamon később mindenkinek ugyanezt tanácsolta (Préd 7:1). Asáfhoz hasonlóan Dávid is úgy tartotta, hogy sokkal jobb Jehova barátjának lenni, mint a saját érdekeit hajszolni. Örömet jelentett neki, hogy Istennel járhatott. Napjainkban sok keresztény a szellemi tevékenységeket teszi az első helyre az életében, nem pedig a munkáját.

7. Milyen áldásban részesült az egyik testvérünk azért, hogy a Királyságot kereste először?

⁷ Vegyük például Jean-Claude-ot, aki a Közép-afrikai Köztársaságban él. Vénként szolgál, ezenkívül nős és három gyermeke van. Az országában nagyon nehéz munkát találni, és a legtöbb ember bármit megtenne, hogy megtartsa az állását. Egy nap a termelési igazgató azt mondta Jean-Claude-nak, hogy ezentúl este fél héttől kell majd dolgoznia, és a hét minden napján be kell jönnie. Jean-Claude elmagyarázta, hogy a családjáról nemcsak anyagilag kell gondoskodnia, hanem a szellemiségükkel is törődnie kell. Azt is elmondta, hogy felelőssége támogatni a gyülekezetét. Mit mondott erre az igazgató? „Ha már annyira szerencsés, hogy van munkája, akkor minden  mást el kell felejtenie, a feleségét, a gyerekeit és a problémáit. A munkája legyen az élete, csakis és kizárólag a munkája. Válasszon: vagy a vallása, vagy az állása.” Te mit tettél volna Jean-Claude helyében? Nos, ő felismerte, hogy Isten akkor is gondoskodni fog róla, ha esetleg elveszíti a munkáját. Biztos volt benne, hogy bőven lesz tennivalója Isten szolgálatában, és hogy Jehova segíteni fog gondoskodni a családja anyagi szükségleteiről. Ezért elment a következő összejövetelre. Majd átöltözött, és elindult dolgozni, de nem tudta, hogy egyáltalán megvan-e még az állása. Ekkor felhívták a munkahelyéről: Az igazgatót elbocsátották, a testvérünk viszont megtarthatta az állását.

8–9. Hogyan utánozhatjuk a papokat és a lévitákat abban, hogy Jehova az osztályrészünk?

⁸ Néhányan, akik azzal néztek szembe, hogy elveszítik az állásukat, ezen tűnődtek: „Hogyan fogok eleget tenni annak a kötelességemnek, hogy gondoskodjak a családomról?” (1Tim 5:8). Akár voltál már ilyen helyzetben, akár nem, a tapasztalataid alapján valószínűleg magad is tudod, hogy Isten soha nem okoz csalódást azoknak, akiknek ő az osztályrésze és nagy becsben tartják a szolgálatát. Amikor Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy továbbra is keressék először a királyságot, arról biztosította őket, hogy „az egyéb dolgok” – vagyis, hogy legyen mit enniük, inniuk és felvenniük – ’mind megadatnak nekik ráadásként’ (Máté 6:33).

⁹ Gondolj a lévitákra, akik nem kaptak földet örökségül. Mivel elsősorban a tiszta imádattal kellett foglalkozniuk, bízniuk kellett abban, hogy Jehova gondoskodik róluk, hiszen ezt mondta nekik: „Én vagyok a te részed” (4Móz 18:20). Mi nem szolgálunk egy szó szerinti templomnál, ahogy a papok és a léviták, de utánozhatjuk őket, ha bízunk abban, hogy Jehova gondunkat fogja viselni. Ahogy a vég közeledik, úgy egyre fontosabb lesz bíznunk abban, hogy Jehova képes gondoskodni rólunk (Jel 13:17).

Keressük először Isten igazságosságát

10–11. Hogyan bizonyították néhányan, hogy bíznak Jehovában, amikor a foglalkozásukról volt szó? Mondj példát!

¹⁰ Jézus arra is buzdította a követőit, hogy ’keressék először Isten igazságosságát’ (Máté 6:33). Ez azt jelenti, hogy nem az emberek elveit fogadjuk el, hanem fontosabbnak tartjuk, hogy Jehova mit gondol helyesnek vagy helytelennek. (Olvassátok fel: Ézsaiás 55:8, 9.) Talán hallottál már olyanokról, akik azelőtt, hogy keresztények lettek, dohánytermesztéssel vagy dohányáruk eladásával foglalkoztak. Vagy olyanokról, akik harcolni tanítottak másokat, illetve akik a fegyvergyártásban vagy a fegyverkereskedelemben vettek részt. Ám miután megismerték az igazságot, más foglalkozást választottak, és alkalmassá váltak a keresztelkedésre (Ézs 2:4; 2Kor 7:1; Gal 5:14).

¹¹ Andrew jó példa erre. Amikor a feleségével együtt megismerték Jehovát, eltökélték, hogy őt fogják szolgálni. Andrew nagyon büszke volt a munkájára, de otthagyta. Miért? Azért, mert az sértette a keresztényi semlegességet. Andrew elhatározta, hogy Isten igazságosságát fogja keresni először. Két gyermeke volt, és amikor otthagyta az állását, jövedelem nélkül maradt. Csupán néhány hónapra elegendő pénzük volt. Emberi szemszögből nézve úgy tűnhetett, hogy Andrew-nak nincs ’öröksége’. Istenben bízva elkezdett munkát keresni. Visszatekintve az eddig eltelt időre, ő és a családja is tanúsíthatja, hogy ’Jehova keze nem rövid’ (Ézs 59:1). Mivel egyszerű életet éltek, Andrew és a felesége még a teljes idejű szolgálatból is részt tudott vállalni. Andrew ezt mondja: „Persze voltak idők, amikor aggódtunk az anyagiak, a lakáskörülmények, az  egészségünk és egyáltalán az öregedés miatt, de Jehova mindig mellettünk állt . . . a leghalványabb kétségünk sincs afelől, hogy Jehova szolgálata a legnemesebb és a legnagyobb jutalommal járó emberi törekvés” (Préd 12:13). *

12. Mire van szükségünk ahhoz, hogy Isten irányadó mértékei szerint éljünk? Mondj helyi példákat!

¹² Jézus ezt mondta a tanítványainak: „ha csak akkora hitetek van is, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda«, az odamegy, és semmi sem lesz nektek lehetetlen” (Máté 17:20). Akkor is Isten irányadó mértékei szerint élnél, ha ez nehézségekkel járna? Ha nem vagy meggyőződve erről, beszélgess a gyülekezeted néhány tagjával. Biztosan felfrissítő lesz szellemileg a tapasztalataikat hallgatni.

Értékeljük Jehova szellemi gondoskodását

13. Miben részesülhetünk, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk Jehova szolgálatában?

¹³ Ha kincsként tekinted Jehova szolgálatát, akkor biztos lehetsz benne, hogy ő gondoskodni fog a fizikai és a szellemi szükségleteidről, ahogyan a lévitákkal is tette. Vagy gondolj Dávidra. Annak ellenére, hogy barlangokban kellett bujkálnia, számíthatott arra, hogy Isten gondoskodni fog róla. Mi is támaszkodhatunk Jehovára, még akkor is, ha kilátástalannak tűnik a helyzetünk. Gondoljunk arra, hogy amikor Asáf bement „Isten dicső szentélyébe”, jobban átlátta azt a helyzetet, amely korábban elcsüggesztette őt (Zsolt 73:17). Ehhez hasonlóan nekünk is Istenhez kell fordulnunk, hogy szellemileg tápláljon bennünket. Így bármilyen körülmények között ki tudjuk mutatni, hogy értékeljük azt a kiváltságunkat, hogy szolgálhatjuk őt. Ezenkívül engedjük, hogy Jehova legyen az osztályrészünk.

14–15. Mit tegyünk, amikor kiigazítás történik abban, ahogyan egyes írásszövegeket értünk? És miért tegyünk így?

¹⁴ Mit teszel, amikor Jehova, a szellemi világosság forrása fényt áraszt a ’mélységes dolgaira’, melyek a Bibliában találhatók? (1Kor 2:10–13). Nagyon jó példa számunkra az, ahogyan Péter apostol reagált. Jézus ezt mondta a hallgatóinak: „ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok a vérét, nincsen életetek önmagatokban.” Sok tanítvány szó szerint vette, amit Jézus mondott, ezért így reagáltak: „Botrányos beszéd ez; kicsoda hallgathatja?” Így „elmentek a hátrahagyott dolgokhoz”. De Péter ezt mondta: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszédei vannak nálad” (Ján 6:53, 60, 66, 68).

¹⁵ Péter nem értette teljesen, hogy Jézus mit akart mondani azzal kapcsolatban, hogy a testét kell enniük és a vérét kell inniuk. De bízott abban, hogy Isten segít majd megérteni ezt. Amikor a szellemi világosság fényesebb lesz, és kiigazítás történik valamiben, törekszel megérteni, hogy milyen szentírási érvek támasztják alá a változtatást? (Péld 4:18). Az első századi bereaiak „a legnagyobb készséggel fogadták a szót, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat” (Csel 17:11). Ha utánzod őket, akkor még inkább értékelni fogod Jehova szolgálatát, és azt, hogy ő az osztályrészed.

Csak az Úrban kössünk házasságot

16. Hogyan mutathatjuk ki, hogy Isten az osztályrészünk, ami az 1Korintusz 7:39-ben található parancsot illeti?

¹⁶ Egy másik terület, amelyben a keresztényeknek szintén nem szabad megfeledkezniük Isten akaratáról, és alkalmazniuk kell a Biblia útmutatását, az az, hogy „csak az Úrban” kössenek házasságot (1Kor 7:39). Sokan inkább úgy döntenek, hogy egyedülállók maradnak, semmint hogy megszegjék Isten útmutatását. Isten nagyon kedvesen bánik az ilyen személyekkel. Mit tett Dávid, amikor magányos volt, és látszólag nem segített neki senki? Ezt mondta: „Kiöntöttem [Isten] színe elé gondomat, elbeszéltem előtte nyomorúságomat, midőn elalélt bennem szellemem” (Zsolt 142:1–3). Hasonló érzései lehettek Jeremiás  prófétának, aki nem kötött házasságot, és több évtizeden át hűségesen szolgálta Istent. Talán te is áttanulmányozhatnád a róla szóló részt az Isten üzenete Jeremiás által című könyv 8. fejezetében.

17. Hogyan küzd meg egy egyedülálló testvérnő az érzéseivel, ha időnként rátör a magány?

¹⁷ Egy testvérnő, aki az Egyesült Államokban él, ezt mondja: „Nem én döntöttem úgy, hogy egyedülálló maradok. Szeretnék férjhez menni, ha megtalálom a megfelelő társat. Az édesanyám, aki nem Tanú, próbált meggyőzni, hogy mindegy, hogy kihez, csak menjek már férjhez. Megkérdeztem tőle: »Felelős akarsz lenni azért, ha a házasságom rosszul sikerül?« Idővel látta, hogy van egy biztos állásom, meg tudok állni a saját lábamon, és boldog vagyok. Úgyhogy már nem akar rávenni, hogy bármi áron férjhez menjek.” Igaz, a testvérnőnk időnként magányosnak érzi magát. „Ilyenkor igyekszem, hogy Jehova legyen a bizodalmam – mondja. – Ő soha nem hagy el engem.” Mi segített neki, hogy bízzon Jehovában? A testvérnő így folytatja: „Az ima segít, hogy Istent valóságos személynek tartsam, és abban is, hogy soha ne érezzem magam egyedül. A világegyetem Legfelségesebbje mindig meghallgat, ami örömmel tölt el, hiszen tudom, hogy fontos vagyok neki.” Bízva abban, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni”, a testvérnő ezt mondja: „Igyekszem önfeláldozóan mindent megtenni másokért, és nem várok érte viszonzást. Amikor azon gondolkozom, hogy hogyan segíthetnék valakin, mindig belső béke hat át” (Csel 20:35). Ennek a testvérnőnek valóban Jehova az osztályrésze, és nagy örömmel tölti el, hogy az a kiváltsága, hogy szolgálhatja Istent.

18. Hogyan lehetsz Jehova osztályrésze?

¹⁸ Függetlenül attól, hogy milyen helyzetben vagy, te is engedheted, hogy Isten legyen az osztályrészed. Ha így teszel, te is boldog népéhez tartozhatsz (2Kor 6:16, 17). Sőt, így Jehova osztályrésze lehetsz, ahogyan a múltban élt szolgái. (Olvassátok fel: 5Mózes 32:9, 10.) Ahogyan Izrael is Isten osztályrésze lett a többi nemzet között, úgy téged is kiválaszthat, hogy az övé legyél, hogy szeretetteljesen gondoskodjon rólad (Zsolt 17:8).

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

Hogyan lehet Jehova az osztályrészed azáltal, hogy . . .

• Isten Királyságát és az ő igazságosságát keresed először?

• értékeled a szellemi táplálékot?

• megfogadod a parancsát, hogy csak az Úrban köss házasságot?

[Tanulmányozási kérdések]

[Oldalidézet a 13. oldalon]

Úgy lehet Jehova az osztályrészünk, ha a szolgálata a legfontosabb számunkra

[Kép a 15. oldalon]

Jeremiás példája nagyon buzdító