„Ideiglenes lakosok” egy gonosz világban
„Ideiglenes lakosok” egy gonosz világban
„Mindezek . . . nyilvánosan kijelentették, hogy ők idegenek és ideiglenes lakosok azon a földön” (HÉB 11:13)
1. Jézus szavai szerint hogyan viszonyulnak a követői a világhoz?
JÉZUS azt mondta a követőiről, hogy „a világban vannak”. Ám így folytatta: „ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak” (Ján 17:11, 14). Ezzel Jézus rámutatott, hogy az igaz követői hogyan viszonyulnak ehhez a világrendszerhez, melynek Sátán az istene (2Kor 4:4). Bár ebben a gonosz világban élnek, nem alkotják a részét, mivel jövevények és ideiglenes lakosok abban (1Pét 2:11).
Ideiglenes lakosokként éltek
2–3. Miért mondhatjuk, hogy Énók, Noé, Ábrahám és Sára idegenekként és ideiglenes lakosokként éltek?
2 Jehova hűséges szolgái a történelem folyamán mindig is különböztek attól az istentelen világtól, melyben éltek. Az Özönvíz előtt Énók és Noé „az igaz Istennel járt” (1Móz 5:22–24; 6:9). Mindketten bátran hirdették Jehova ítéleteit, melyeket Sátán gonosz világa felett mondott ki. (Olvassátok fel: 2Péter 2:5; Júdás 14, 15.) Istennel jártak egy istentelen világban, ezért ezt olvassuk róluk: Énók „kedvére [volt] az Istennek”, Noé pedig „feddhetetlen [volt] a kortársai között” (Héb 11:5; 1Móz 6:9).
3 Isten utasítására Ábrahám és Sára feladta kényelmes életét, melyet a káldeai Ur városában élveztek, és vállalták az azzal járó nehézségeket, hogy nomádéletet éljenek egy idegen földön (1Móz 11:27, 28; 12:1). Pál apostol ezt írta: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám az elhívásakor, amikor is kiment egy olyan helyre, amelyet örökségül kellett kapnia; s kiment, bár nem tudta, hová megy. Hit által lakozott jövevényként az ígéret földjén, mint valami idegen földön, és lakott sátrakban Izsákkal és Jákobbal, akik vele együtt ugyanannak az ígéretnek voltak örökösei” (Héb 11:8, 9). Pál ezt mondta Jehova ezen hűséges szolgáiról: „Hitben haltak meg mindezek, bár nem kapták meg az ígéretek beteljesedését, de távolról látták és üdvözölték azokat, és nyilvánosan kijelentették, hogy ők idegenek és ideiglenes lakosok azon a földön” (Héb 11:13).
Figyelmeztetés az izraelitáknak
4. Milyen figyelmeztetést kaptak az izraeliták, mielőtt letelepedtek a földjükön?
4 Ábrahám leszármazottai, az izraeliták megsokasodtak, és idővel szervezett nemzetté váltak, melynek saját törvénygyűjteménye és területe lett (1Móz 48:4; 5Móz 6:1). Izrael népének soha nem volt szabad megfeledkeznie arról, hogy a földjük igazi tulajdonosa Jehova (3Móz 25:23). Olyan helyzetben voltak, mint a bérlők, akik kötelesek tiszteletben tartani a tulajdonos kéréseit. Ezenkívül észben kellett tartaniuk, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember”, vagyis vigyázniuk kellett, nehogy az anyagi jólét miatt megfeledkezzenek Jehováról (5Móz 8:1–3). Mielőtt az izraeliták letelepedtek a földjükön, a következő figyelmeztetést kapták: „Amikor Jehova, a te Istened bevisz téged arra a földre – mely felől megesküdött ősatyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy neked adja –, ahol nagy és szép városok vannak, melyeket nem te építettél, mindenféle jóval teli házak, melyeket nem te töltöttél meg, kivájt víztárolók, melyeket nem te vájtál ki, szőlők és olajfák, melyeket nem te ültettél, te pedig eszel és jóllaksz, akkor vigyázz, hogy el ne feledkezz Jehováról” (5Móz 6:10–12).
5. Miért vetette el Jehova Izraelt, és milyen új nemzetre árasztotta ki a kegyét ezután?
5 Az izraeliták nem ok nélkül kapták ezt a figyelmeztetést. Nehémiás napjaiban a léviták egy csoportja szégyenkezve gondolt vissza arra, hogy mi történt, miután az izraeliták elfoglalták az Ígéret földjét. Miután az izraeliták kényelmes házakat vettek birtokba, és bőségesen volt élelmük és boruk, „ettek és jóllaktak, megkövéredtek”. Majd fellázadtak Isten ellen, és még a prófétáit is megölték, akiket azért küldött, hogy figyelmeztesse őket. Jehova ezért ellenségeik kezébe adta a népet (olvassátok fel: Nehémiás 9:25–27; Hóseás 13:6–9). Később a római uralom idején a hűtlen zsidók egészen odáig mentek, hogy megölték a megígért Messiást! Jehova elvetette őket, és egy új nemzetre, a szellemi Izraelre árasztotta ki a kegyét (Máté 21:43; Csel 7:51, 52; Gal 6:16).
„Nem része a világnak”
6–7. a) Hogyan magyaráznád el Jézus szavai alapján, hogy hogyan viszonyulnak a követői a világhoz? b) Miért nem alkothatták részét az igaz keresztények Sátán rendszerének?
6 Ahogy a cikkben korábban már olvashattuk, a keresztény gyülekezet feje, Jézus Krisztus rávilágított, hogy a követői elkülönülnek a világtól, Sátán gonosz világrendszerétől. Jézus röviddel a halála előtt ezt mondta a tanítványainak: „Ha része volnátok a világnak, a világ kedvelné azt, ami az övé. Mivel pedig nem vagytok része a világnak, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ” (Ján 15:19).
7 Vajon a kereszténység elterjedésével a keresztények engedtek a világ nyomásának, átvették annak szokásait, és a részévé váltak? Nem. Bárhol éltek is, különböztek Sátán rendszerétől. Mintegy 30 évvel Krisztus halála után Péter apostol a következőket írta a római világ különböző részein élő keresztényeknek: „Szeretteim, mint jövevényeket és ideiglenes lakosokat buzdítalak titeket, hogy folyton tartózkodjatok a testi kívánságoktól; ezek azok, amelyek hadjáratot folytatnak a lélek ellen. Őrizzétek meg jónak a viselkedéseteket a nemzetek között” (1Pét 1:1; 2:11, 12).
8. Egy történész szerint milyen volt a korai keresztények kapcsolata a világgal?
8 Kenneth Scott Latourette történész megerősíti, hogy a korai keresztények jövevényekként és ideiglenes lakosokként éltek a római világban. Ezt írta: „A történelemben közismert tény, hogy a kereszténység állandó és gyakran ádáz üldözéssel nézett szembe az első háromszáz évében . . . Mindenféle vádat felhoztak ellenük. Mivel nem bonyolódtak bele a pogány szertartásokba, ateistáknak bélyegezték őket. Minthogy nem igazán vettek részt a közösségi életben – a pogány ünnepségeken, a nyilvános mulatságokon, melyeket a keresztények nézete szerint teljesen áthatottak a pogány hitnézetek és gyakorlatok, valamint az erkölcstelenség –, az emberi faj gyűlölőinek csúfolták őket.”
Nem „élnek a világgal” teljesen
9. Mint igaz keresztények hogyan bizonyítjuk, hogy nem vagyunk „az emberi faj gyűlölői”?
9 Mi a helyzet napjainkban? Ugyanúgy viszonyulunk a jelenlegi gonosz világrendszerhez, mint a korai keresztények (Gal 1:4). Emiatt sokan félreértenek minket, némelyek még gyűlölnek is. De természetesen mi nem vagyunk „az emberi faj gyűlölői”. Sőt, az embertársaink iránti szeretet arra indít minket, hogy erőfeszítéseket tegyünk, hogy házról házra járva minden házigazdával megosszuk „a királyságnak ezt a jó hírét” (Máté 22:39; 24:14). Azért tesszük ezt, mert meg vagyunk győződve róla, hogy Jehova Királyság-kormányzata – Krisztussal az élén – hamarosan véget vet a tökéletlen emberi uralmaknak, és egy igazságos új rendszerrel váltja fel azokat (Dán 2:44; 2Pét 3:13).
10–11. a) Hogyan élünk korlátozott mértékben a világgal? b) Többek között milyen területeken tartózkodnak az éber keresztények attól, hogy teljesen a világgal éljenek?
10 Mivel már közel van a jelenlegi világrendszer vége, Jehova szolgáiként tisztában vagyunk vele, hogy most nem annak van itt az ideje, hogy egy kényelmes életre rendezkedjünk be ebben a haldokló világban. Megfogadjuk Pál apostol következő tanácsát: „ezt mondom, testvérek: a hátralevő idő rövidre van szabva. Ezentúl . . . akik vesznek, [olyanok legyenek,] mint akiknek nincs, és akik élnek a világgal, mint akik nem élnek vele teljesen; mert változik e világ színtere” (1Kor 7:29–31). De hogyan „élnek a világgal” ma a keresztények? Úgy, hogy a modern technikát és a kommunikációs eszközöket felhasználva világszerte több száz nyelven terjesztik a bibliai ismeretet. Emellett korlátozott mértékben azért is „élnek a világgal”, hogy a megélhetésükről gondoskodjanak. Megvásárolják, illetve igénybe veszik a világ nyújtotta javak és szolgáltatások közül azt, amire szükségük van. Azonban nem „élnek a világgal” teljesen, mivel számukra nem az anyagi javak és a munka a legfontosabb. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 6:9, 10.)
11 Az éber keresztények a felsőoktatást tekintve sem „élnek a világgal” teljesen. Napjainkban sokan úgy vélik, hogy a felsőoktatás elengedhetetlen feltétele annak, hogy valaki tekintélyre és jómódra tegyen szert. Ám nekünk, keresztényeknek, akik ideiglenes lakosokként élünk, más céljaink vannak. Nem „a fellengzős dolgokon” gondolkodunk (Róma 12:16; Jer 45:5). Mivel Jézus követői vagyunk, megfogadjuk a figyelmeztetését: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és őrizkedjetek mindenfajta mohóságtól, mert még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki” (Luk 12:15). Ezért a fiatal keresztények arra kapnak buzdítást, hogy szellemi célok elérésére törekedjenek. Ha csak olyan szintű oktatásban vesznek részt, mely az alapvető szükségleteikről való gondoskodáshoz szükséges, akkor arra tudnak összpontosítani, hogy Jehova szolgálatára készüljenek fel egész szívükkel, lelkükkel, erejükkel és elméjükkel (Luk 10:27). Így gazdagok lesznek Isten szemében (Luk 12:21; olvassátok fel: Máté 6:19–21).
Ne hagyd, hogy leterheljenek az élet aggodalmai
12–13. Miben különbözünk a világi emberektől, amiatt hogy megfogadjuk Jézusnak a Máté 6:31–33-ban feljegyzett tanácsait?
12 Jehova szolgái másképp vélekednek az anyagi javakról, mint a világi emberek. Ezzel kapcsolatban Jézus ezt mondta a követőinek: „Soha ne aggódjatok hát, és ne mondjátok: »Mit fogunk enni?«, vagy: »Mit fogunk inni?«, vagy: »Mit fogunk felvenni?« Mert mindezekért a nemzetek törik magukat. Hisz tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre. Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:31–33). A hittársaink közül sokan személyesen tapasztalják, hogy égi Atyánk mindig gondoskodik arról, amire szükségük van.
13 „Az Isten iránti odaadás megelégedettséggel nagy nyereség eszköze” (1Tim 6:6). Ez teljesen ellentétes azzal, ahogyan ma az emberek gondolkodnak. Például amikor a fiatalok házasságot kötnek, sokuk arra törekszik, hogy mindenük azonnal meglegyen: egy teljesen berendezett és jól felszerelt lakás vagy ház, egy jó autó és a legújabb technikai eszközök. Ezzel szemben a keresztények, akik ideiglenes lakosokként élnek ebben a világban, nem táplálnak magukban vágyat olyasmi után, amit nem tudnak megvenni, vagy nem ésszerű megvásárolniuk. Igazán dicséretes, hogy sokan lemondanak bizonyos mértékben az anyagi javak nyújtotta kényelemről azért, hogy több időt és energiát tudjanak Jehova szolgálatára fordítani mint buzgó Királyság-hírnökök. Mások úttörők, a Bételben szolgálnak, vagy az utazómunkában vesznek részt, illetve misszionáriusok. Mindannyian nagyra értékeljük hittársaink teljes szívű szolgálatát, melyet Jehovának végeznek.
14. Mit tanulhatunk Jézusnak a magvetőről szóló példázatából?
14 Jézus a magvetőről szóló példázatában azt mondta, hogy „ennek a világrendszernek az aggodalma és a gazdagság megtévesztő hatalma” megfojthatja Isten szavát a szívünkben, és így gyümölcstelenné válhatunk (Máté 13:22). Ha ideiglenes lakosokként megelégedetten élünk ebben a világrendszerben, nem fogunk beleesni ebbe a csapdába. Ehelyett „egyszerű” marad a szemünk, vagyis Isten Királyságára összpontosítunk, osztatlan figyelmet szentelünk neki, és az első helyre tesszük az életünkben (Máté 6:22).
„A világ elmúlóban van”
15. János apostol mely szavai vannak hatással az igaz keresztényeknek a világról alkotott szemléletmódjára és életvitelére?
15 Az az egyik alapvető oka annak, hogy igaz keresztényekként jövevényeknek és ideiglenes lakosoknak tartjuk magunkat ebben a világban, hogy meg vagyunk győződve róla, hogy a világ napjai meg vannak számlálva (1Pét 2:11; 2Pét 3:7). Ez a szemléletmódunk hatással van a döntéseinkre, a vágyainkra és a törekvéseinkre is. János apostol azt tanácsolta a hittársainak, hogy ne szeressék a világot, se a világban levő dolgokat, mert „a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Ján 2:15–17).
16. Hogyan bizonyíthatjuk, hogy a Jehova által különválasztott néphez tartozunk?
16 Jehova azt mondta az izraelitáknak, hogy ha engedelmeskednek neki, különleges tulajdonává lesznek minden nép közül (2Móz 19:5). Amikor Izrael népe hűséges volt, az imádatuk és az életmódjuk eltért minden más nemzetétől. Ehhez hasonlóan Jehova napjainkban is különválasztott magának egy népet, amely szembetűnően különbözik Sátán világától. A Biblia erre buzdít minket: „mondjunk nemet az istentelenségnek és a világias kívánságoknak, s józan gondolkodással, igazságossággal és Isten iránti odaadással éljünk e jelenlegi világrendszer közepette, mialatt várjuk a boldog reménységet és a nagy Istennek és a mi Megmentőnknek, Krisztus Jézusnak a dicsőséges nyilvánvalóvá válását, aki önmagát adta értünk, hogy megszabadítson minket mindenfajta törvénytelenségtől, s megtisztítson magának egy népet, amely az ő tulajdon népe, s amely jó cselekedetekben buzgó” (Tit 2:11–14). Ez a „nép” a felkent keresztényekből és Jézus más juhaiból áll, akik több millióan segítik és támogatják a felkenteket (Ján 10:16).
17. Miért nem fogják a felkentek és a társaik soha megbánni, hogy ideiglenes lakosokként éltek ebben a gonosz világban?
17 A felkentek azt „a boldog reménységet” táplálják magukban, hogy Krisztussal uralkodhatnak az égben (Jel 5:10). A más juhok abban reménykednek, hogy örökké élhetnek a földön, és amikor ez valóra válik, nem lesznek többé ideiglenes lakosok egy gonosz világban. Gyönyörű otthonaik lesznek, és bőségesen lesz mit enniük és inniuk (Zsolt 37:10, 11; Ézs 25:6; 65:21, 22). Az izraelitáktól eltérően sosem fognak megfeledkezni arról, hogy mindezt Jehovának, „az egész föld Istenének” köszönhetik (Ézs 54:5). Sem a felkentek, sem a más juhok nem fogják megbánni, hogy ideiglenes lakosokként éltek ebben a gonosz világban.
Hogyan válaszolnál?
• Hogyan éltek az ókori hűségesek ideiglenes lakosokként?
• Hogyan viszonyultak a korai keresztények a világhoz?
• Az igaz keresztények milyen értelemben nem „élnek a világgal” teljesen?
• Miért nem fogjuk soha megbánni, hogy ideiglenes lakosokként éltünk ebben a gonosz világban?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 18. oldalon]
A korai keresztények távol tartották magukat az erőszakos és erkölcstelen szórakozástól
