Képezzünk másokat, hogy törekedjenek gyülekezeti kiváltságokra

„Mindaz, aki tökéletes oktatást nyert, olyan lesz, mint a tanítója” (LUK 6:40)

1. Hogyan fektette le Jézus egy figyelemre méltó gyülekezet alapjait a földi szolgálata alatt?

JÁNOS APOSTOL az evangéliumának a végén ezt írta: „van még sok egyéb is, amit Jézus tett, amit ha valamikor teljes részletességgel megírnának, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt tekercseket” (Ján 21:25). Jézus a rövid, ám annál mozgalmasabb szolgálata idején rengeteg dolgot vitt véghez. Többek között felkutatott és képzett férfiakat. Gondoskodott arról, hogy az égbe menetele után szervezett módon tudjanak vezetést nyújtani. Amikor i. sz. 33-ban visszatért az égbe, egy figyelemre méltó gyülekezet alapjait hagyta maga mögött, amelynek létszáma hamarosan több ezerre nőtt (Csel 2:41, 42; 4:4; 6:7).

2–3. a) Miért van égetően nagy szükség arra, hogy a megkeresztelt férfiak szellemileg előrehaladjanak? b) Mit fogunk megvizsgálni ebben a cikkben?

² Ma világszerte több mint hétmillió tevékeny Királyság-hírnök van, több mint 100 000 gyülekezetben. Ezért továbbra is szükség van olyan férfiakra, akik vállalják a vezetést szellemi téren. Például igen nagy szükség van keresztény  vénekre. Azok, akik törekednek erre a szolgálati kiváltságra, dicséretet érdemelnek, mivel „jó munkára” vágynak (1Tim 3:1).

³ Ám a férfiak nem automatikusan válnak képesítetté a gyülekezeti kiváltságokra. A világi oktatás és az élettapasztalat önmagában még nem készít fel az ilyen feladatokra. Ahhoz, hogy egy testvér megfelelően tudjon ilyen tisztségben szolgálni, szellemileg kell képesítettnek lennie. Inkább a szellemi tulajdonságok számítanak, mint a képességek vagy az elért eredmények. Hogyan segíthetünk a gyülekezetben lévő férfiaknak, hogy képesítetté váljanak? Jézus ezt mondta: „mindaz, aki tökéletes oktatást nyert, olyan lesz, mint a tanítója” (Luk 6:40). Ebben a cikkben szemügyre veszünk néhány olyan módszert, amelyet a mesteri Tanító, Jézus Krisztus alkalmazott, hogy segítsen a tanítványainak képesítetté válni a nagyobb felelősséggel járó feladatokra. Azt is látni fogjuk, hogy mi milyen tanulságot vonhatunk le mindebből.

„Barátoknak neveztelek titeket”

4. Hogyan bizonyult Jézus igazi barátnak a tanítványai számára?

⁴ Jézus úgy bánt a tanítványaival, mint barátaival, és nem mint alsóbbrendű személyekkel. Időt töltött velük, a bizalmába avatta őket, és mindazt, amit az Atyától hallott, tudtul adta nekik. (Olvassátok fel: János 15:15.) Gondolj bele, mennyire izgatottak lehettek, amikor Jézus a következő kérdésükre válaszolt: „mi lesz a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?” (Máté 24:3, 4). Még a legbensőbb gondolatait és érzéseit is megosztotta a követőivel. Például, az elárulásának estéjén Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és a Gecsemáné-kertbe ment velük. Nyugtalan volt a szíve, és buzgón imádkozott. A három apostol talán nem hallotta Jézus imáját, de nyilvánvalóan átérezték a helyzet súlyosságát (Márk 14:33–38). Gondolj arra is, hogy mekkora hatással lehetett hármukra korábban az elváltozás (Márk 9:2–8; 2Pét 1:16–18). Az a bizalmas barátság, amelyet Jézus a tanítványaival ápolt, a későbbiekben is erőt adott nekik a súlyos felelősséggel járó feladataik ellátásához.

5. Többek között milyen módokon állhatnak mások rendelkezésére a keresztény vének?

⁵ Jézushoz hasonlóan a keresztény vének napjainkban is barátságosak, és segítenek másoknak. Szeretetteljes, szoros barátságokat ápolnak a hittársaikkal, időt szakítanak arra, hogy egyénenként, őszintén törődjenek velük. A vének tisztában vannak azzal, hogy fontos a bizalmasság, de nem titokzatoskodnak. Megbíznak a testvéreikben, és megosztják velük azokat a szentírási igazságokat, amelyeket megtanultak. Semmiképpen nem bánnak lekezelően a kisegítőszolgákkal, akik talán még viszonylag fiatalok. Ehelyett inkább úgy gondolnak rájuk, mint akik szellemi emberek, és így alkalmasak arra, hogy értékes szolgálatot végezzenek a gyülekezet javára.

„Elétek adtam a példát”

6–7. Mondd el, Jézus milyen példát állított a tanítványai elé, és hogy az milyen hatással volt rájuk.

⁶ Bár Jézus tanítványai értékelték a szellemi dolgokat, a gondolkodásukat időnként befolyásolta a hátterük és a kultúrájuk (Máté 19:9, 10; Luk 9:46–48; Ján 4:27). De Jézus sohasem dorgálta meg vagy félemlítette meg a tanítványait. Ésszerűtlen kérésekkel sem terhelte őket, és nem kért tőlük olyat, amit ő maga sem tett. Jézus inkább a példájával tanította őket. (Olvassátok fel: János 13:15.)

⁷ Milyen mintát hagyott Jézus a tanítványainak? (1Pét 2:21). Egyszerű életet élt, hogy szabadon tudjon másokat szolgálni (Luk 9:58). Szerény volt, és mindig az Írásokra alapozta a tanítását (Ján 5:19; 17:14, 17). Megközelíthető és kedves volt. Bármit tett, mindig a szeretet indította erre (Máté 19:13–15; Ján 15:12). Jézus példája jó hatással volt az apostolokra. Például, Jakab nem hátrált meg, amikor szembe kellett néznie a halállal, hanem lojálisan szolgált egészen a kivégzéséig (Csel 12:1, 2). János pedig hűségesen követte Jézus példáját több mint 60 éven át (Jel 1:1, 2, 9).

8. Milyen példát állítanak a vének a fiatal férfiak és mások elé?

⁸ A vének, akik önfeláldozóak, alázatosak és szeretetteljesek, olyan példával járnak elöl,  amelyre a fiatal férfiaknak szükségük van (1Pét 5:2, 3). Továbbá a vének példák a hitben, a tanításban, a keresztény életben és a szolgálatban. Megelégedést nyújt nekik az a tudat, hogy utánzásra méltó a hitük (Héb 13:7).

Jézus útmutatásokat adott a tanítványainak, és elküldte őket prédikálni

9. Honnan tudjuk, hogy Jézus képezte a tanítványait az evangélizálómunka végzésére?

⁹ Jézus már közel két éve végezte buzgón a szolgálatot, amikor kiterjesztette a prédikálómunkát. Kiküldte a 12 apostolát prédikálni, de előtte útmutatással látta el őket (Máté 10:5–14). Mielőtt csoda útján táplált volna ezreket, Jézus megmondta a tanítványainak, hogy hogyan ültessék le a tömeget, és hogy miként osszák szét az ennivalót (Luk 9:12–17). Egyértelmű tehát, hogy Jézus úgy képezte a tanítványait, hogy világos és konkrét útmutatással látta el őket. Ennek a képzés terén kapott mintának és a szent szellem hatalmas erejének köszönhetően a későbbiekben az apostolok felszereltek voltak arra, hogy meg tudják szervezni a kiterjedt prédikálómunkát, amely i. sz. 33-ban vette kezdetét.

10–11. Milyen módokon lehet az újak számára folyamatos képzésről gondoskodni?

¹⁰ Ma a szellemi képzés akkor kezdődik, amikor egy férfi elfogadja a bibliatanulmányozást. Talán segítenünk kell neki, hogy jobban tudjon olvasni. A bibliatanulmányozás során további segítséget nyújtunk neki. Amikor rendszeresen kezd járni az összejövetelekre, további szellemi képzést kap arra, hogy részt vehessen a teokratikus szolgálati iskolán, kereszteletlen hírnök legyen, és így tovább. A keresztelkedése után a képzése kibővül további feladatokkal, például a Királyság-terem karbantartásával. Idővel a vének segíthetnek neki meglátni, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy képesítetté váljon arra, hogy kisegítőszolga legyen.

¹¹ Amikor egy vén feladattal bíz meg egy megkeresztelt testvért, szívesen elmagyarázza neki az arra vonatkozó szervezeti eljárásokat, és megadja neki a szükséges útmutatást. A testvérnek, akit így képeznek, tisztában kell lennie azzal, hogy mit várnak el tőle. Még ha nem is könnyű megtennie azt, amit kértek tőle, egy szerető vén nem következtet rögtön úgy, hogy a testvér nem alkalmas a feladat elvégzésére. Ehelyett a vén inkább kedvesen rámutat, hogy mely területekre kell odafigyelnie, és újra áttekinti vele, hogy mi a cél, és milyen eljárási módokat kell követnie. A vének boldogok, amikor a férfiak kedvezően reagálnak az erőfeszítéseikre, és amikor látják rajtuk az abból fakadó örömet, hogy másokat szolgálnak (Csel 20:35).

Aki „hallgat a tanácsra”, az bölcs

12. Miért voltak hatékonyak Jézus tanácsai?

¹² Jézus úgy képezte a tanítványait, hogy személyre szabott tanácsokat adott nekik. Például, megdorgálta Jakabot és Jánost, amikor azt akarták, hogy tűz szálljon le az égből néhány szamáriaira, amiért nem fogadták szívesen őt (Luk 9:52–55). Amikor Jakab és János anyja odament Jézushoz, és azt kérte tőle, hogy kiemelkedő helyet biztosítson a fiainak a Királyságban, akkor Jézus közvetlenül nekik mondta ezt: „a jobb, illetve bal kezemhez való leülést nem az én dolgom megadni, hanem azokat illeti az, akiknek elkészítette az én Atyám” (Máté 20:20–23). Jézus mindig világos, gyakorlatias tanácsokat adott, amelyek szilárdan az Istentől kapott alapelveken nyugodtak. Arra tanította a követőit, hogy ők is a bibliai alapelvek szerint gondolkodjanak (Máté 17:24–27). Felismerte a tanítványai korlátait, ezért nem várt el tőlük tökéletességet. Tanácsai őszinte szeretetből fakadtak (Ján 13:1).

13–14. a) Kiknek van szükségük tanácsra? b) Említs példákat arra, hogy milyen személyre szabott tanácsokat adhat egy vén egy olyan személynek, aki nem halad előre szellemileg?

¹³ Minden férfinak, aki szeretne a keresztény gyülekezetben nagyobb felelősséggel járó feladatokat ellátni, időről időre szüksége van arra, hogy tanácsot vagy Szentíráson alapuló iránymutatást kapjon. „Aki . . . hallgat a tanácsra, az bölcs” – jelenti ki a Példabeszédek 12:15. Egy fiatal testvér ezt mondja: „Úgy találtam, hogy a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy megküzdjek a saját tökéletlenségeimmel. Viszont egy vén tanácsa segített, hogy a helyes megvilágításban lássam ezt.”

 ¹⁴ Ha a vének azt látják, hogy egy férfi szellemi előrehaladását gátolja az, hogy megkérdőjelezhetően viselkedik, akkor lépéseket tesznek, hogy helyreigazítsák őt a szelídség szellemében (Gal 6:1). Időnként egy személyiségbeli vonás miatt van szükség a tanácsra. Ha egy testvér például némiképp önkímélőnek tűnik, az egyik vén hasznosnak vélheti, hogy rámutasson arra, hogy Jézus buzgó Királyság-hirdető volt, aki azzal bízta meg a követőit, hogy képezzenek tanítványokat (Máté 28:19, 20; Luk 8:1). Ha egy testvér törtetőnek látszik, egy vén rávilágíthat arra, hogy Jézus miként segített a tanítványainak meglátni a kitűnni vágyásban rejlő veszélyeket (Luk 22:24–27). Mi a helyzet akkor, ha egy testvér gyakran nem bocsát meg? Nagy hatással lehet rá az a szemléltetés, melyben egy rabszolga nem engedett el egy csekély összeget, amellyel tartoztak neki, noha neki sokkal többet engedtek el (Máté 18:21–35). Amikor szükség van tanácsra, jó, ha a vének megragadják az első adandó alkalmat erre. (Olvassátok fel: Példabeszédek 27:9.)

„Eddzed magad”

15. Hogyan tudnak segíteni a családtagok a családfőnek, hogy mások szolgálatára állhasson?

¹⁵ A vének élen járnak a férfiak képzésében, de mások is támogathatják az erőfeszítéseiket. Például a családtagok segíthetnek, sőt segíteniük is kell a családfőnek, hogy szellemileg előre tudjon haladni. Ha pedig már vén az illető, akkor hasznot merít szerető felesége és önzetlen gyermekei támogatásából. Ahhoz, hogy a családfő sikeresen tudja hordozni a gyülekezeti felelősségeit, nélkülözhetetlen, hogy a felesége és a gyermekei készségesen lemondjanak annak az időnek egy részéről, amelyet vele tölthetnének. Az önfeláldozó szellemük örömet szerez a családfőnek, és a gyülekezet tagjai is nagyra értékelik azt (Péld 15:20; 31:10, 23).

16. a) Kié az elsődleges felelősség, ami a szellemi előmenetelt érinti? b) Hogyan tud egy férfi kiváltságokra törekedni a gyülekezetben?

¹⁶ Jóllehet mások is segíthetnek egy testvérnek, és támogathatják őt, övé az elsődleges felelősség, hogy szellemileg előrehaladjon. (Olvassátok fel: Galácia 6:5.) Természetesen egy testvérnek nem kell kisegítőszolgának vagy vénnek lennie ahhoz, hogy segíteni tudjon másoknak, vagy hogy teljesen kivegye a részét a szolgálatból. De ha gyülekezeti kiváltságokra törekszik, igyekeznie kell megfelelni a Szentírásban lefektetett képesítési követelményeknek (1Tim 3:1–13; Tit 1:5–9; 1Pét 5:1–3). Tehát, ha egy testvér vágyik arra, hogy kisegítőszolgaként vagy vénként szolgáljon, akkor azokra a területekre összpontosítsa a figyelmét, amelyeken még szükséges szellemi előrehaladást tennie. Ilyen területek lehetnek a következők: rendszeres bibliaolvasás, szorgalmas személyes tanulmányozás, elmélyült elmélkedés, szívből jövő ima és buzgó részvétel a szolgálatban. Így személyesen tudja alkalmazni Pál tanácsát, amelyet Timóteusznak adott: „eddzed  magad az Isten iránti odaadást tekintve célodnak” (1Tim 4:7).

17–18. Mit tehet egy megkeresztelt testvér, ha azért nem halad előre, mert aggodalmaskodó, az alkalmatlanság érzésével küszködik, vagy mert nem érez erre indíttatást?

¹⁷ De mi a helyzet akkor, ha egy férfi azért nem törekszik szellemi előrehaladást tenni, mert aggodalmaskodó, vagy mert az alkalmatlanság érzésével küszködik? Ez esetben jó, ha elgondolkodik azon, hogy Jehova Isten és Jézus Krisztus mennyi mindent tett már értünk. Igen, Jehova „napról napra hordozza a terhünket” (Zsolt 68:19). Így hát Égi Atyánk segíteni tud egy testvérnek, hogy felelősségeket vállaljon a gyülekezetben. Ha a testvér még nem szolgál kisegítőszolgaként vagy vénként, hasznos lehet átgondolnia, hogy milyen óriási szükség van érett férfiakra, akik szolgálati kiváltságokat vállalnak Isten szervezetében. Ha valaki elgondolkodik ezeken, arra indíthatja őt, hogy erőfeszítést tegyen azért, hogy felülkerekedjen a negatív érzésein. Imádkozhat a szent szellemért, észben tartva, hogy annak gyümölcse magában foglalja a békét és az önuralmat, ezek a tulajdonságok pedig segítenek neki eloszlatni az aggodalmat vagy az alkalmatlanság érzését (Luk 11:13; Gal 5:22, 23). És teljesen biztos lehet abban, hogy Jehova megáldja mindazokat, akik helyes indítékból szeretnének nagyobb felelősséggel járó feladatokra törekedni.

¹⁸ Vajon előfordulhat, hogy egy megkeresztelt férfi azért nem igyekszik szellemi előrehaladást tenni, mert nem érez erre indíttatást? Mi segíthet egy olyan testvérnek, akiben nincs meg a vágy mások szolgálatára? Pál apostol ezt írta: „Isten . . . cselekszik bennetek az ő jótetszéséért, hogy akarjatok is, és cselekedjetek is” (Fil 2:13). A szolgálat iránti vágyat Jehova adja, és a szelleme meg tudja adni a szent szolgálat végzéséhez szükséges erőt (Fil 4:13). Továbbá egy keresztény imádkozhat azért, hogy Isten segítsen neki azt tenni, ami helyes (Zsolt 25:4, 5).

19. Miről biztosít minket az, hogy Isten „hét pásztort, igen, nyolc herceget” támaszt?

¹⁹ Jehova megáldja azoknak a véneknek az erőfeszítéseit, akik képeznek másokat. Azok is tapasztalják az áldásait, akik kedvezően reagálnak a képzésre, és gyülekezeti kiváltságokra törekszenek. A Szentírás arról biztosít minket, hogy Isten a népén belül támasztani fog „hét pásztort, igen, nyolc herceget” – vagyis annyi rátermett férfit, amennyire szükség van –, és ők vállalni fogják a vezetést a szervezetében (Mik 5:5). Micsoda áldás, hogy rengeteg keresztény férfi képzése van most is folyamatban, akik szolgálati kiváltságokra törekszenek alázatosan, Jehova dicséretére!

Hogyan válaszolnál?

• Hogyan segített Jézus a tanítványainak, hogy képesítetté váljanak nagyobb felelősségek hordozására?

• Hogyan utánozhatják a vének Jézust, miközben segítenek a gyülekezetben lévő férfiaknak, hogy vállalni tudják a vezetést?

• Hogyan tudnak segíteni egy családfőnek a családtagjai, hogy szellemileg előrehaladjon?

• Hogyan mutathatja ki egy testvér, hogy gyülekezeti kiváltságokra törekszik?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 31. oldalon]

Hogyan tudod képezni a bibliatanulmányozódat, miközben igyekszik szellemileg előrehaladni?

[Kép a 32. oldalon]

Hogyan tudják a férfiak kimutatni, hogy szellemi előrehaladásra törekszenek?