„A te szavad igazság” (JÁN 17:17)

1. Saját tapasztalatodból mondd el, hogy milyen fontos szempontból különböznek Jehova Tanúi más vallási csoportoktól.

GONDOLJ arra, amikor először beszélgettél el komolyabban Jehova Tanúival. Mire emlékszel a beszélgetésből? Sokan ezt válaszolnák: „Nagyon tetszett, hogy a Tanúk a Bibliából adtak választ minden kérdésemre.” Milyen öröm volt megismerni, hogy mi Isten földre vonatkozó szándéka, hogy mi történik velünk, amikor meghalunk, és hogy mit tartogat a jövő elhunyt szeretteinknek!

2. Mondj néhány okot, amiért értékelni kezdted a Bibliát.

² A tanulmányozás során láttuk, hogy a Biblia nemcsak az élettel, a halállal és a jövővel kapcsolatos kérdéseinkre adja meg a választ. Felismertük, hogy ez a leggyakorlatiasabb könyv a világon. Tanácsai időtállóak, és aki gondosan követi őket, annak sikeres és boldog élete lesz. (Olvassátok fel: Zsoltárok 1:1–3.) Az őszinte keresztények „nem emberek szavaként” tekintenek a Bibliára, „hanem pontosan akként, ami igazából, Isten szavaként” (1Tessz 2:13). Egy rövid történelmi áttekintés rávilágít majd, hogy milyen ellentét van azok között, akik tisztelik Isten Szavát, és azok között, akik nem.

EGY NEHÉZ KÉRDÉS MEGOLDÁSA

3. Milyen kérdés merült fel, ami az első századi keresztény gyülekezet egységét fenyegette, és milyen veszély állt fenn?

³ Tizenhárom év telt el azóta, hogy az első körülmetéletlen nem zsidó személy, Kornéliusz felkenetett szent szellemmel. Ebben az időszakban sok más nem zsidó is keresztény lett, és egy olyan kérdés merült fel, amely a keresztény gyülekezet egységét fenyegette. Mégpedig az, hogy a keresztelkedés előtt körül kell-e metélkedniük a férfiaknak a zsidó szokás szerint. Egy zsidó számára ez egy nehéz kérdés volt. Azok a zsidók,  akik ragaszkodtak a Törvényhez, még csak be sem léptek egy nem zsidó otthonába, arról nem is beszélve, hogy baráti kapcsolatot ápoljanak vele. A zsidó keresztényeket már így is hevesen üldözték, amiért elhagyták a korábbi vallásukat. És ha még maguk közé fogadják a körülmetéletlen nem zsidókat, akkor ez csak növelte volna a szakadékot a zsidó vallásúak és a keresztények között. Így a velük szembeni üldözés csak fokozódott volna (Gal 2:11–14).

4. Kik gyűltek össze, hogy megoldják ezt a problémát, és milyen kérdések merülhettek fel a megbeszéléssel kapcsolatban?

⁴ I. sz. 49-ben Jeruzsálemben az apostolok és a vének, akik maguk is körülmetélt zsidók voltak, egybegyűltek, „hogy megvizsgálják ezt az ügyet” (Csel 15:6). Ezután nem egy fárasztó teológiai vita következett semmitmondó részleteken, hanem egy tantétel élénk megvitatása. Határozott vélemények hangzottak el mindkét oldalon. Vajon személyes vélemények és előítéletek uralták a megbeszélést? Vajon a felelős vének addig vártak a döntéssel, amíg Izraelben kedvezőbb nem lett a vallási helyzet? Vagy esetleg mindkét oldal hívei addig változtattak az álláspontjukon, amíg valamilyen megegyezésre nem jutottak?

5. Milyen lényeges különbségek vannak az i. sz. 49-ben megtartott jeruzsálemi összejövetel és az évszázadokkal később megtartott egyházi zsinatok között?

⁵ Az egyházi zsinatokon megszokott, hogy kompromisszumokat kötnek, és hogy próbálnak másokat rávenni a saját elképzelésük elfogadására. De a jeruzsálemi összejövetelen nem ez történt. Sőt mi több, egyhangú döntést hoztak. Hogyan lehetséges ez? Bármennyire is meg voltak győződve a résztvevők a saját álláspontjuk helyességéről, mégis mindannyian tisztelték Isten Szavát, és az Írások alapján kerestek megoldást. (Olvassátok fel: Zsoltárok 119:97–101.)

6–7. Hogyan használták fel a Szentírást a körülmetélés kérdésének tisztázásához?

⁶ Az Ámós 9:11, 12 segített az ügy rendezésében. A Cselekedetek 15:16, 17 idézi az ott leírt gondolatokat, melyek szerint Jehova ezt mondja: „visszatérek, és újjáépítem Dávid leomlott lombsátorát; újjáépítem romjait, és ismét felállítom, hogy akik megmaradnak az emberek közül, komoly igyekezettel keressék Jehovát, minden nemzetből való emberekkel együtt, azokkal, akik az én nevemről neveztetnek.”

⁷ „De álljunk csak meg! Ez az írásszöveg sehol sem mondja, hogy a nem zsidó hívőknek nem kellett körülmetélkedniük” – hozhatja fel valaki ellenérvként. Ez igaz, viszont a zsidó keresztények megértették a lényeget. Ők úgy tekintettek a körülmetélt nem zsidókra, mint testvéreikre, nem pedig úgy, mint nemzetekből való emberekre (2Móz 12:48, 49). Például a Septuaginta Bagster fordítása szerint az Eszter 8:17-ben ez áll: „A nem zsidók közül sokan körülmetélkedtek, és zsidók lettek.” A Szentírás pedig megjövendölte, hogy Izrael házának maradéka (a zsidók és a körülmetélt zsidó prozeliták) a „minden nemzetből való emberekkel együtt” (körülmetéletlen nem zsidók) egy népet alkotnak majd, mely Isten nevét viseli. Így az üzenet világos lett: a nem zsidóknak nem kellett körülmetélkedniük, ha keresztények akartak lenni.

8. Milyen szerepe volt a bátorságnak a döntés meghozatalában?

⁸ Isten Szavának és szellemének vezetésével ezek az őszinte keresztények „teljes egyetértésre” jutottak (Csel 15:25). Még ha a döntés miatt a zsidó keresztények nagyobb üldözésre számíthattak is, akik hűségesek voltak, teljes mértékben támogatták a Biblián alapuló döntést (Csel 16:4, 5).

 ÉLES ELLENTÉT

9. Mi volt az igaz imádat beszennyezésének egyik fő oka, és melyik fontos tanítást ferdítették el?

⁹ Pál apostol megjövendölte, hogy az apostolok halála után a keresztény hitet hamis tanítások fogják beszennyezni. (Olvassátok fel: 2Tesszalonika 2:3, 7.) Néhányan azok közül, akik nem fogadták el „az egészséges tanítást”, felelősségteljes feladatot láttak el a gyülekezetben (2Tim 4:3). Pál így figyelmeztette a napjaiban élő véneket: „közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Csel 20:30). Egy enciklopédia leírja, hogy mi volt a kiforgatott érvelés egyik fő oka: „azok a keresztények, akik valamennyire jártasak voltak a görög filozófiában, kezdték úgy érezni, hogy a hitüket e filozófia szavaival kell kifejezniük, mind a saját intellektuális megelégedésük, mind a tanult pogányok megtérítése céljából” (The New Encyclopædia Britannica). Az egyik fontos tanítás, amelyet pogány hatás ért, azzal kapcsolatos, hogy ki valójában Jézus Krisztus. A Biblia Isten Fiának nevezi, de a görög filozófia kedvelői azt állították, hogy ő Isten.

10. Hogyan lehetett volna a Krisztussal kapcsolatos kérdést tisztázni?

¹⁰ Ezt a kérdést már számos egyházi zsinaton megvitatták. Könnyen megoldhatták volna ezt a problémát, ha a résztvevők megfelelő fontosságot tulajdonítanak az Írásoknak, de a legtöbbjük nem ezt tette. Valójában a többség már a zsinatra érkezése előtt döntött az ügyben, és annyira ragaszkodott a saját véleményéhez, hogy semmi nem tudta eltéríteni attól. Az ezeken az összejöveteleken hozott egyházi törvények és nyilatkozatok csak igen ritkán utaltak a Szentírásra.

11. Mennyire tartották fontosnak az úgynevezett egyházatyák véleményét, és miért?

¹¹ Miért nem vizsgálták meg alaposabban az Írásokat? Charles Freeman tudós szerint, akik abban hittek, hogy Jézus az Isten, „nem tudták volna megcáfolni Jézus sok kijelentését, melyek szerint ő alá van rendelve Istennek, az Atyának”. Ennek következményeként az egyházi hagyományokat, és később a hatalommal bíró személyek véleményét, fontosabbnak tartották az evangéliumoknál. A mai napig a papságból sokan többre tartják az úgynevezett egyházatyák nem ihletett kijelentéseit, mint Isten Szavát! Valószínűleg te is felfigyeltél erre, ha beszélgettél már egy teológussal a háromságról.

12. Milyen hatást fejtett ki a császár?

¹² Ezeken a zsinatokon a római császárok szava sokat nyomott a latba a döntéshozatalnál. Ezzel kapcsolatban Richard E. Rubenstein professzor a niceai zsinatról ezt írta: „Konstantin olyan mértékben támogatta és tette gazdaggá a [püspököket], amire még a legmerészebb álmukban sem gondoltak volna. Kevesebb, mint egy év alatt, az új császár gyakorlatilag az összes templomukat visszaadta, illetve újra felépítette azokat. Továbbá visszaadta nekik a korábbi állásukat és kiváltságukat . . . A keresztény papságot olyan előjogokkal ruházta fel, amelyekkel korábban a pogány papok rendelkeztek.” Ennek következtében „Konstantin erőteljesen befolyásolhatta, sőt talán ő irányította az eseményeket a niceai zsinaton”. Charles Freeman szavai is megerősítik ezt az állítást: „Ez precedensként szolgált arra, hogy a császár beavatkozhasson az ügyekbe, nemcsak az egyház megerősítése végett, hanem azért is, hogy befolyásolja a tantételeiket.” (Olvassátok fel: Jakab 4:4.)

13. Mit gondolsz, mi befolyásolta az egyházi vezetőket az évszázadok során, hogy ne vegyék figyelembe a Biblia egyértelmű tanításait?

¹³ Míg az egyházi méltóságoknak gondot jelentett meghatározni, hogy ki valójában  Jézus Krisztus, addig az egyszerű emberek közül sokaknak ez nem okozott problémát. Mivel őket nem az foglalkoztatta, hogy a császár aranyával tömjék meg az erszényüket, vagy hogy feljebb lépjenek az egyházi ranglétrán, tárgyilagosabban tudták megvizsgálni a kérdést a Szentírás fényében. És minden jel arra utal, hogy ez sikerült is nekik. A kor egyik teológusa, Nüsszai Gergely ezt a gúnyos megjegyzést tette a köznépre: „A ruhaárusok, pénzváltók és fűszeresek mind-mind teológusok. Ha azt kérdezed, hogy mit kapsz a pénzedért, akkor néhány bölcs megmagyarázza, hogy a Fiú miben különbözik az Atyától. Ha a kenyér árát kérdezed, azt a választ kapod, hogy az Atya nagyobb a Fiúnál. Ha azt szeretnéd megtudni, hogy kész-e a fürdő, akkor kijelentenék, hogy a Fiú a semmiből lett teremtve.” Tehát az egyházi hierarchia tagjaival ellentétben a köznépből sokan alá tudták támasztani Isten Szavából az állításaikat. Nüsszai Gergely és a társai jól tették volna, ha hallgatnak rájuk!

A „BÚZA” ÉS A „GYOM” EGYÜTT NŐ

14. Miért következtethetünk úgy, hogy az első századtól kezdve mindig is lennie kellett néhány őszinte felkent kereszténynek a földön?

¹⁴ Jézus az egyik példázatában rámutatott, hogy az első századtól kezdődően mindig lesz néhány őszinte felkent keresztény a földön. Jézus a búzához hasonlította őket, amely a jelképes gyom között növekedik (Máté 13:30). Természetesen nem állíthatjuk biztosan, hogy kik vagy mely csoportok tartoztak a felkent búzaosztályhoz. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy mindig is voltak olyanok, akik bátran megvédték Isten Szavát és leleplezték az egyház Írás-ellenes tanításait. Vizsgáljunk meg néhány példát.

15–16. Nevezz meg néhány személyt, aki tisztelte Isten Szavát.

¹⁵ Agobard lyoni érsek (i. sz. 779–840) nyilvánosan szót emelt a képek imádata, a szentek tiszteletére épített templomok, és az egyház Írás-ellenes liturgiái és gyakorlatai ellen. Az egyik kortársa, Claudius püspök szintén ellenezte az egyházi hagyományokat, a szentekhez való imádkozást és az ereklyék vallásos tiszteletét. A XI. században kiközösítették a francia Berengart, Tours főesperesét, mert elutasította az átlényegülésről szóló katolikus tantételt. Ezenkívül azt vallotta, hogy a Biblia az egyházi hagyomány felett áll.

¹⁶ A XII. században élt Bruys-i Péter és Lausanne-i Henrik egyaránt kifejezte a bibliai igazság iránti szeretetét. Bruys-i Péter lemondott a papi tisztségről, mert nem tudta összeegyeztetni a Szentírással az olyan katolikus tanításokat, mint a csecsemőkeresztelés, az átlényegülés, a halottakért mondott ima és a kereszt imádata.  1140-ben az életével fizetett a hitnézeteiért. Lausanne-i Henrik szerzetes volt, aki nyíltan elítélte az egyház romlott gyakorlatait és a liturgiák Írás-ellenes vonásait. 1148-ban letartóztatták, és élete hátralévő részét börtönben töltötte.

17. Milyen fontos dolgokat tettek Valdo és a követői?

¹⁷ Körülbelül akkortájt, amikor Bruys-i Pétert elevenen elégették, amiért bírálni merte az egyházat, született meg egy olyan személy, aki később óriási lendületet adott a bibliai igazság terjesztésének. A családneve Valdès vagy másképpen Valdo volt. * Bruys-i Péterrel és Lausanne-i Henrikkel ellentétben ő laikus volt. Ám annyira értékelte Isten Szavát, hogy megvált anyagi javaitól, és lépéseket tett azért, hogy a Biblia egyes részeit lefordítsák egy olyan nyelvre, amelyet Délkelet-Franciaországban sokan beszéltek. Néhányakat nagyon felvillanyozott, hogy a saját nyelvükön hallhatták a Biblia üzenetét. Ők is lemondtak a javaikról, és annak szentelték az életüket, hogy megosszák a bibliai igazságot másokkal. Ez nagyon bosszantotta az egyházat. 1184-ben a pápa kiközösítette ezeket a buzgó férfiakat és nőket – akiket később valdenseknek neveztek –, a püspök pedig száműzte őket. Ám ennek éppen az lett a következménye, hogy a Biblia üzenetét más területeken is hirdették. Valdo, Bruys-i Péter és Lausanne-i Henrik követői, és mások, akik szintén elszakadtak az egyháztól, idővel Európa sok részén megtalálhatóak voltak. A következő évszázadokban a bibliai igazság újabb védelmezői bukkantak fel: John Wycliffe (kb. 1330–1384), William Tyndale (kb. 1494–1536), Henry Grew (1781–1862) és George Storrs (1796–1879).

„ISTEN SZAVA NINCSEN MEGKÖTÖZVE”

18. Magyarázd el, milyen módszerrel vizsgálták a Bibliát a XIX. században az őszinte bibliatanulmányozók, és miért volt hatékony ez a módszer.

¹⁸ Bármennyire is igyekeztek a bibliai igazság ellenségei meggátolni annak terjedését, nem tudták megakadályozni. A 2Timóteusz 2:9 ezt mondja: „Isten szava nincsen megkötözve.” 1870-ben a Biblia őszinte tanulmányozóinak egy csoportja elkezdte kutatni az igazságot. Mi volt a módszerük? Valaki felvetett egy kérdést. Azt megtárgyalták. Megkerestek minden olyan írásszöveget, amely arra a témára vonatkozott, és amikor elégedettek voltak ezen szövegek összhangjával, levonták a következtetésüket, és feljegyzést készítettek róla. Vajon nem hiterősítő számunkra, hogy ezek a hithű férfiak, vagyis „szellemi elődeink” az első századi apostolokhoz és vénekhez hasonlóan elszántak voltak abban, hogy hitnézeteiket szilárdan Isten Szavára alapozzák?

19. Mi a 2012-es éviszöveg, és miért ezt választották?

¹⁹ Még mindig a Biblia az alapja a hitnézeteinknek. Ezért Jehova Tanúi Vezető Testülete a 2012-es éviszövegnek Jézus határozott kijelentését választotta, mely így hangzik: „a te szavad igazság” (Ján 17:17). Mindenkinek, aki szeretné elnyerni Isten helyeslését, az igazságban kell járnia. Így hát bárcsak mindannyian továbbra is arra törekednénk, hogy Isten Szava vezessen bennünket!

[Lábjegyzet]

[Tanulmányozási kérdések]

[Oldalidézet a 8. oldalon]

A 2012-es éviszövegünk: „A te szavad igazság” (János 17:17)

[Kép a 7. oldalon]

Valdo

[Kép a 7. oldalon]

Wycliffe

[Kép a 7. oldalon]

Tyndale

[Kép a 7. oldalon]

Grew

[Kép a 7. oldalon]

Storrs