„Megvan nálad a Törvényben levő ismeret és igazság váza” (RÓMA 2:20)

1. Miért törekedjünk arra, hogy megértsük a mózesi törvény jelentőségét?

PÁL APOSTOL ihletett írásai nélkül nehezen tudnánk megérteni a mózesi törvény számos részének jelentőségét. Pál a héberekhez írt levelében például elmagyarázza, hogy Jézus mint hű főpap miként tudott egyszer s mindenkorra „engesztelő áldozatot” felajánlani, és így „örök szabadítást” szerezni azok számára, akik hitet gyakorolnak ebben (Héb 2:17; 9:11, 12). Pál kifejtette, hogy a hajlék csupán „az égi dolgoknak” árnyéka volt, és hogy a Mózes által közvetített szövetséghez képest Jézus „egy jobb szövetség” közvetítője lett (Héb 7:22; 8:1–5). Pál idejében a Törvénynek ezek a magyarázatai felbecsülhetetlen értékkel bírtak a keresztények számára. És még napjainkban is segítenek jobban megérteni, hogy mennyire értékesek Isten gondoskodásai, melyeket értünk tesz.

2. Miért voltak előnyösebb helyzetben a zsidó keresztények a nem zsidókhoz képest?

² Amikor Pál a Rómában élő keresztényeknek írt, néhány gondolatot a gyülekezet zsidó származású tagjaihoz intézett, akik már ismerték a mózesi törvényt. Elismerte, hogy az ilyen személyek előnyösebb helyzetben vannak, ugyanis rendelkeznek a Jehovával és az ő igazságos alapelveivel kapcsolatos ismeret és igazság „vázával”. Az igazság ezen „vázának” megértése és nagyra becsülése lehetővé tette a zsidó keresztények számára, az előttük élt hűséges zsidókhoz hasonlóan, hogy vezessék, tanítsák és felvilágosítsák azokat, akik nem ismerik a Törvényt, melyet Jehova a népének adott. (Olvassátok fel: Róma 2:17–20.)

AZ ÁLDOZATOK ELŐÁRNYÉKOLTÁK JÉZUS ÁLDOZATÁT

3. Milyen hasznot meríthetünk abból, ha tanulmányozzuk az ókori zsidók által bemutatott áldozatokat?

³ Az „igazság váza”, amelyre Pál utalt, még mindig  fontos szerepet tölt be abban, hogy megértsük Jehova szándékait. A mózesi törvény mögött meghúzódó alapelvek semmit sem veszítettek a jelentőségükből vagy az értékükből. Ezt szem előtt tartva, most vizsgáljuk meg csupán az egyik részét a Törvénynek: Hogyan vezették el Krisztushoz a különféle áldozatok és felajánlások az alázatos zsidókat, és hogyan segítettek nekik megérteni, hogy mit vár el tőlük Isten? Valamint azt is látni fogjuk, hogy az áldozatokra és felajánlásokra vonatkozó törvények, melyeket Isten az izraelitáknak adott, nekünk is segíteni tudnak, hogy megvizsgáljuk a szent szolgálatunk minőségét, ugyanis Jehova alapvető elvárásai soha nem változnak meg a szolgáival szemben (Mal 3:6).

4–5. a) Mire emlékeztette Isten népét a mózesi törvény? b) Mire mutatott előre Istennek az a törvénye, hogy áldozatokat kellett felajánlani?

⁴ Az ókori zsidók figyelmét nehezen kerülhette el a bűnösségük, mivel a mózesi törvény sok része ezt hangsúlyozta. Például bárkinek, aki megérintette egy ember holttestét, meg kellett tisztulnia. Ehhez egy ép vörös tehenet kellett levágni és elégetni. A hamuját „tisztító vízhez” használták fel, melyet a megtisztítandó személyre hintettek a beszennyeződést követő harmadik és hetedik napon (4Móz 19:1–13). Az asszonyoknak pedig a szülést követően egy tisztátalansági időszakot kellett letölteniük, amely után áldozatot kellett bemutatniuk engesztelésül, ami arra emlékeztetett, hogy nemzéskor átörökítődik a tökéletlenség és a bűn (3Móz 12:1–8).

⁵ A mindennapi életben sok más helyzetben is szükség volt állatáldozatok bemutatására a bűnökért való engesztelésül. Akár felismerte az imádatot bemutató, akár nem, ezek az áldozatok – illetve azok, amelyeket később Jehova templomában ajánlottak fel – Jézus tökéletes áldozatát árnyékolták elő (Héb 10:1–10).

HELYES INDÍTÉKBÓL BEMUTATOTT ÁLDOZAT

6–7. a) Mire kellett ügyelniük az izraelitáknak, amikor kiválasztották az áldozati felajánlásukat, és mit árnyékolt ez elő? b) Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak?

⁶ A Jehovának bemutatott állatáldozattal szemben az egyik alapvető elvárás az volt, hogy minden tekintetben ép legyen, vagyis nem lehetett vak, sérült, torz vagy beteg (3Móz 22:20–22). Amikor az izraeliták a termésből vagy gabonafélékből mutattak be áldozatot Jehovának, akkor azok „zsengéjét”, vagyis az aratás „legjavát” kellett odaadniuk (4Móz 18:12, 29). Ha nem a legjobbat ajánlották fel, az áldozat nem volt elfogadható Jehova szemében. Az állatáldozatokkal kapcsolatos fontos követelmény azt jelképezte, hogy Jézus áldozata szeplőtlen és szennyfolt nélküli lesz, és hogy Jehova a legjobbat, a számára legdrágábbat fogja feláldozni az emberiség megváltásáért (1Pét 1:18, 19).

⁷ Ha az áldozatot vivő személy igazán hálás volt Jehova minden jóságáért, akkor vajon nem örömmel adta a legjavát annak, amije volt? Az egyénen múlt, hogy mit ajánl fel. Ám a felajánló tudta, hogy Isten nem örült volna egy silány áldozatnak, mivel ez azt mutatta volna, hogy az áldozata csupán formalitás, sőt teher. (Olvassátok fel: Malakiás 1:6–8, 13.) Ez minket is önvizsgálatra kell, hogy serkentsen az Istennek végzett szolgálatunkat illetően: „Vajon én teljes szívből szolgálom  Jehovát? Szükséges lenne megvizsgálnom a szolgálatom minőségét és az indítékaimat?”

8–9. Miért szükséges megvizsgálnunk, hogy milyen hozzáállással mutatták be az izraeliták az áldozataikat?

⁸ Amikor egy izraelita önkéntes áldozatot mutatott be, hogy kifejezze a Jehova iránti őszinte háláját, vagy amikor égő felajánlást mutatott be Jehova helyeslését keresve, valószínűleg nem jelentett gondot számára, hogy a megfelelő állatot válassza ki. A felajánló örült, hogy a legjobbat adhatja Jehovának. Bár ma a keresztények nem ajánlanak fel olyan áldozatokat, melyeket a mózesi törvény írt elő, de ettől még hoznak áldozatokat azáltal, hogy az idejüket, energiájukat és más erőforrásaikat Jehova szolgálatára fordítják. Pál apostol úgy utalt a keresztény reménység nyilvános kijelentésére, a jónak cselekvésére és a javak másokkal való megosztására, mint Istennek tetsző áldozatokra (Héb 13:15, 16). Az, hogy mekkora odaadással végzik Jehova szolgái ezeket a tevékenységeket, azt tükrözi, hogy mennyire hálásak és mennyire értékelik mindazt, amit Jehovától kapnak. Tehát párhuzamot vonhatunk azoknak a hozzáállása és indítékai között, akik ma vesznek részt a keresztény szolgálatban, és azoké között, akik az ókorban ajánlottak fel önkéntes áldozatokat.

⁹ De mit mondhatunk azzal kapcsolatban, amikor a mózesi törvény előírta, hogy egy személy mutasson be bűnért vagy vétkességért való felajánlást, mert bűnt követett el? Mit gondolsz, vajon az, hogy kötelező volt bemutatni ezt az áldozatot, befolyásolta az egyén készségességét és hozzáállását? Talán kelletlenül mutatták be az ilyen áldozatokat? (3Móz 4:27, 28). Ez nem fordulhatott elő, ha valaki őszintén vágyott arra, hogy megőrizze a jó kapcsolatát Jehovával.

10. Milyen „áldozatokra” lehet szükségük a keresztényeknek ahhoz, hogy helyre tudják állítani a kapcsolataikat?

¹⁰ Hasonló a helyzet ma is, amikor felismered, hogy meggondolatlanul, akaratlanul vagy figyelmetlenségből megsértetted az egyik testvéredet. A lelkiismereted azt éreztetheti veled, hogy nem megfelelően viselkedtél. Bizonyára egyetértesz azzal, hogy aki komolyan veszi Jehova szolgálatát, minden erejével azon van, hogy helyrehozza a hibáját. Ez magában foglalja, hogy őszintén bocsánatot kér a sértett féltől, súlyos helytelenség esetén pedig szellemi segítséget kér a szerető felvigyázóktól (Máté 5:23, 24; Jak 5:14, 15). Tehát tennünk kell valamit azért, hogy helyre tudjuk hozni a bűnt, amelyet a felebarátunk vagy Isten ellen követtünk el. Viszont amikor ilyen „áldozatokat” hozunk, helyreállítjuk a Jehovával, illetve a testvérünkkel ápolt kapcsolatunkat, és visszanyerjük a tiszta lelkiismeretünket. Ezek a kedvező eredmények pedig arról biztosítanak minket, hogy Jehova útja a legjobb számunkra.

11–12. a) Mik voltak azok a közösségi felajánlások? b) Milyen jelentőségük van a közösségi felajánlásoknak a modern kori tiszta imádatra vonatkozóan?

 ¹¹ A mózesi törvény olyan áldozatokat is előírt, melyeket közösségi felajánlásként tartottak számon. Ezek azt mutatták, hogy valaki békében van Jehovával. A felajánlást végző a családjával együtt elfogyasztotta a feláldozott állatot, talán a templom egyik étkezőjében. A felajánlást végző pap is kapott a húsból, akárcsak a többi pap, aki a templomban szolgált (3Móz 3:1; 7:31–33). Az imádatot végző személy azért mutatta be az áldozatot, mert vágyott arra, hogy jó kapcsolatban legyen Istennel. Ez olyan volt, mintha az imádatot végző személy és a családja, a papok és maga Jehova közösen vettek volna részt egy örömteli étkezésen, békében.

¹² Mi lehetne annál nagyobb kiváltság, mint hogy jelképes értelemben meghívjuk Jehovát egy ilyen étkezésre, és ő el is fogadja azt? Természetesen vendéglátóként a tőlünk telhető legjobbat adnánk egy ilyen nagyra becsült vendégnek. A közösségi áldozatok elrendezése, mely része a Törvényben lévő „igazság vázának”, arra mutatott előre, hogy Jézus nagyobb áldozata által mindazok békés, bensőséges kapcsolatba kerülhetnek a Teremtőjükkel, akik vágynak erre. Ma mi is élvezhetjük Jehova barátságát és társaságát, amint önkéntes áldozatként felajánljuk az erőforrásainkat és az energiánkat az ő szolgálatára.

INTŐ PÉLDÁK AZ ÁLDOZATOKKAL KAPCSOLATBAN

13–14. Miért nem volt elfogadható Jehovának az az áldozat, amelyet Saul király készült felajánlani?

¹³ Természetesen ahhoz, hogy Jehova elfogadja a mózesi törvény által előírt áldozatokat, megfelelő hozzáállással és helyes szívállapottal kellett bemutatni azokat. Ám intő példákat is találhatunk a Bibliában olyan áldozatokról, melyek nem voltak elfogadhatók Isten előtt. Miért nem? Nézzünk meg két példát.

¹⁴ Sámuel próféta azt mondta Saul királynak, hogy eljött az idő, hogy Jehova végrehajtsa az ítéletét az amálekiták felett. Így hát Saulnak ki kellett irtania ezt az ellenséges nemzetet az állataikkal együtt. A győzelme után mégis hagyta, hogy a katonái élve hagyják Agágot, az amálekiták királyát. Ezenkívül megkímélte az állatok javát, mint amelyet fel lehetne áldozni Jehovának (1Sám 15:2, 3, 21). Mi volt erre Jehova válasza? Elvetette Sault az engedetlensége miatt. (Olvassátok fel: 1Sámuel 15:22, 23.) Mit tanulhatunk ebből? Azt, hogy egy áldozat csak akkor elfogadható Istennek, ha a parancsainak is engedelmeskedünk.

15. Mit mutatott az, hogy egyes izraeliták Ézsaiás napjaiban úgy mutattak be áldozatokat, hogy közben rossz dolgokat cselekedtek?

 ¹⁵ Egy hasonló példát találunk Ézsaiás könyvében. Ézsaiás napjaiban az izraeliták csak ímmel-ámmal áldoztak Jehovának. Ugyanakkor sok rossz dolgot tettek, ezért az áldozataik értéktelenek voltak. Jehova ezt kérdezte: „Mit érek én áldozataitok sokaságával?” Majd így folytatta: „Megelégeltem már a kosokat mint egészen elégő felajánlásokat és a hízott állatok kövérjét. A fiatal bikák, a kosbárányok és a kecskebakok vére nem szerez nekem örömet . . . Ne hozzatok többé értéktelen gabonafelajánlásokat. Füstölőszer – utálatosság az előttem.” Mi volt a gond? Isten ezt mondta nekik: „Ha sokat imádkoztok is, én meg nem hallgatom; vérontással van tele a kezetek. Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el szemem elől cselekedeteitek gonoszságát, ne tegyetek többé rosszat!” (Ézs 1:11–16).

16. Mi határozza meg, hogy egy áldozat elfogadható-e Istennek?

¹⁶ Jehova nem lelte örömét a megbánást nem tanúsító bűnösök áldozataiban. Ugyanakkor elfogadta azok imáit és felajánlásait, akik őszintén törekedtek összhangban élni a parancsaival. A Törvényben lévő „igazság váza” megtanította ezeknek a személyeknek, hogy bűnösök, és megbocsátásra szorulnak (Gal 3:19). Ez a felismerés joggal eredményezett bűnbánó szívet. Hasonlóképpen napjainkban is fel kell ismernünk, hogy milyen nagy szükségünk van Krisztus áldozatára, mely valóban képes engesztelést szerezni a bűneinkért. Ha megértjük és értékeljük ezt, akkor Jehova gyönyörködni fog mindabban, amit felajánlunk neki odaadó szolgálatunkban. (Olvassátok fel: Zsoltárok 51:17, 19.)

GYAKOROLJ HITET JÉZUS ÁLDOZATÁBAN

17–19. a) Hogyan tudjuk helyénvaló módon kifejezni Jehovának, hogy hálásak vagyunk Jézus váltságáldozatáért? b) Miről lesz szó a következő cikkben?

¹⁷ Isten keresztény kor előtt élt szolgáival ellentétben nekünk nem kell beérnünk azzal, hogy csupán az „árnyékát” látjuk Isten szándékainak (Héb 10:1). Az áldozatokkal kapcsolatos törvények arra buzdították a zsidókat, hogy olyan gondolkodásmódot fejlesszenek ki, amely által jó kapcsolatba kerülhetnek Istennel. Ez magában foglalta az Isten iránt érzett őszinte hálát, azt a vágyat, hogy a legjobbat adják neki, és annak elismerését is, hogy szükségük van megváltásra. A Keresztény Görög Iratokban található fejtegetéseknek köszönhetően megérthetjük, hogy a váltság által Jehova örökre felszámolja majd a bűn hatásait, illetve már most tiszta lehet a lelkiismeretünk előtte. Milyen csodálatos gondoskodás Jézus váltságáldozata! (Gal 3:13; Héb 9:9, 14).

¹⁸ Ahhoz, hogy hasznot meríthessünk a váltságáldozatból, nyilván többre van szükség annak puszta megértésénél. Pál apostol ezt írta: „A Törvény . . . Krisztushoz vezető nevelőnk lett, hogy hit folytán nyilváníttassunk igazságossá” (Gal 3:24). De ehhez a hithez tettekre is szükség van (Jak 2:26). Pál ezért arra buzdította az első századi keresztényeket – akiknél megvolt a mózesi törvény által közvetített ismeret „váza” –, hogy ültessék át a gyakorlatba ezt az ismeretet. Ha így tettek, akkor az életük összhangban volt azokkal az Istentől kapott alapelvekkel, melyekre másokat tanítottak. (Olvassátok fel: Róma 2:21–23.)

¹⁹ Bár ma a keresztényeknek nem kell betartaniuk a mózesi törvényt, még mindig szükség van a Jehovának elfogadható áldozatok felajánlására. Hogyan tudjuk ezt megtenni? Ez lesz a témája a következő cikknek.

[Tanulmányozási kérdések]

[Oldalidézet a 17. oldalon]

Jehova alapvető elvárásai soha nem változnak meg a szolgáival szemben

[Kép a 18. oldalon]

Te melyik állatot ajánlottad volna fel Jehovának?

[Kép a 19. oldalon]

Azok élvezik Jehova helyeslését, akik elfogadható áldozatokat mutatnak be neki