Hogyan tudok így prédikálni?

A világ minden részén vannak kiemelkedő példák arra, hogy testvérek és testvérnők hűségesen végzik a prédikálómunkát, noha súlyos egészségi gondjaik vannak. Vegyük például Daliát, aki Litvánia fővárosában, Vilniusban él.

Dalia a harmincas évei közepén jár. Az agyvérzése miatt születése óta mozgáskorlátozott, és súlyos beszédhibája van. Csak a családtagjai képesek megérteni, amit mond. Az édesanyjával, Galinával lakik, aki gondoskodik a szükségleteiről. Noha az élete mindig is tele volt megpróbáltatásokkal és aggodalmakkal, derűlátó tud maradni. Hogyan lehetséges ez?

Galina így magyarázza: „1999-ben az unokatestvérem, Apolonija meglátogatott minket. Megfigyeltük, hogy Apolonija, aki Jehova Tanúja, nagyon jól ismeri a Bibliát. Így hát Dalia sok kérdést tett fel neki. Nem sokkal később bibliatanulmányozást kezdtek vele. Időnként én is csatlakoztam a tanulmányozáshoz, hogy tolmácsoljam Dalia szavait. Megfigyeltem, hogy minden, amit tanult, tényleg a javára vált. Hamarosan kértem, hogy velem is tanulmányozzák a Bibliát.”

Amint Dalia kezdte megérteni a bibliai igazságokat, egyre jobban nyugtalanította egy kérdés. Végül megkérdezte Apolonijától: „Hogyan tud egy hozzám hasonló ember részt venni a prédikálásban?” (Máté 28:19, 20). Apolonija kedvesen így biztatta: „Ne aggódj! Jehova segíteni fog neked.” És való igaz, Jehova tényleg segít neki.

Hogyan tud hát Dalia prédikálni? Különféle módokon. Testvérnők segítenek neki, hogy levélben tudjon tanúskodni. Először Dalia kifejti a gondolatait a testvérnőknek, majd ők megfogalmazzák ezt egy levélben. Dalia úgy is tanúskodik, hogy szöveges üzeneteket küld a mobiltelefonjáról. És amikor az időjárás engedi, a gyülekezetének tagjai elviszik őt, hogy tanúskodjanak azoknak, akikkel a parkban vagy az utcán találkoznak.

Dalia és az édesanyja előrehaladtak szellemileg. Mindketten átadták az életüket Jehovának, és 2004 novemberében megkeresztelkedtek. 2008 szeptemberében egy lengyel nyelvű csoport alakult Vilniusban. Mivel több Királyság-hírnökre volt szükség a csoportban, Dalia és az édesanyja csatlakoztak ahhoz. Dalia ezt mondja: „Vannak olyan hónapok, amikor aggódom amiatt, hogy még egyszer sem vettem részt a szolgálatban. De miután imádkozom Jehovához, hamarosan jön valaki, és elhív prédikálni.” Hogyan érez drága testvérnőnk, Dalia a helyzetével kapcsolatban? Ezt mondja: „A betegség lebénította a testemet, de nem az elmémet. Örömmel tölt el, hogy beszélhetek másoknak Jehováról!”