Jehova tudja, hogyan szabadítsa meg a népét

„Jehova tudja, mi a módja annak, hogy az Isten iránti odaadásban élő embereket megszabadítsa a próbából” (2PÉT 2:9)

MIÉRT LEHETÜNK BIZTOSAK ABBAN, HOGY JEHOVA . . .

az irányítása alatt tartja, hogy az egyes események mikor következnek be, hogy a szándéka megvalósuljon?

fel fogja használni a hatalmát arra, hogy közbelépjen a népe érdekében?

pontosan tudja, hogyan alakulnak majd az események a nagy nyomorúság idején?

1. Milyen állapotok fogják jellemezni a nagy nyomorúságot?

ISTEN ítélete meglepő hirtelenséggel fog eljönni Sátán világára (1Tessz 5:2, 3). Amint Jehova nagy napján az események kibontakoznak, a földi társadalomban eluralkodik majd a zűrzavar (Sof 1:14–17). Mindennapossá válnak a nehézségek és a nélkülözés. Olyan nyomorúság lesz, „amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig”. (Olvassátok fel: Máté 24:21, 22.)

2–3. a) Mivel kell majd Isten népének szembenéznie a „nagy nyomorúság” idején? b) Mi erősíthet meg minket, hogy meg tudjunk küzdeni azzal, ami ránk vár?

² Amint a „nagy nyomorúság” a csúcspontjához közeledik, „Magóg földjének Gógja” átfogó támadást indít Isten népe ellen. A támadás során egy „népes hadsereg” rá fog törni Isten népére, „mint a felhők, hogy [beborítsa] azt a földet” (Ez 38:2, 14–16). Nem emberek vagy valamilyen földi szervezet védi majd meg Jehova népét. A megmentésük kizárólag Istenen fog múlni. Mit tesznek majd, amikor elkerülhetetlennek tűnik a megsemmisítésük?

³ Ha Jehova szolgája vagy, hiszed-e, hogy Jehova meg tudja és meg is fogja menteni a népét a nagy nyomorúság idején? Péter apostol ezt írta: „Jehova tudja, mi a módja annak, hogy az Isten iránti odaadásban élő embereket megszabadítsa a próbából, az igazságtalanokat ellenben fenntartsa az ítélet napjára, levágatásra” (2Pét 2:9). Ha elmélkedünk Jehova múltbeli szabadító tettein, az megerősíthet bennünket, hogy meg tudjunk küzdeni azzal, ami ránk vár. Most vizsgáljunk meg három példát, mely megszilárdítja az abba vetett bizalmunkat, hogy Jehova meg tudja szabadítani a népét.

 TÚLÉLTEK EGY VILÁGMÉRETŰ VÍZÖZÖNT

4. Miért kellett időben befejezni az Özönvíz előtti teendőket?

⁴ Először vizsgáljuk meg a Noé napjainak Özönvízéről szóló beszámolót. Ahhoz, hogy Jehova akarata megvalósuljon, időben be kellett fejezni az óriási bárka építését és be kellett gyűjteni az állatokat a biztonságot nyújtó bárkába, még mielőtt a vízáradat lezúdult. Mózes első könyvének beszámolója szerint Jehova nem a bárka elkészülése után döntötte el, hogy mikor hozza el a Vízözönt, attól téve függővé, hogy mikor készül el a bárka. Már jóval azelőtt kitűzte az Özönvíz kezdetének időpontját, hogy bármit is mondott volna Noénak a bárka építéséről. Honnan tudjuk ezt?

5. Mit közölt Jehova az 1Mózes 6:3-ban szereplő kijelentésben, és mikor adta ki ezt a rendeletet?

⁵ A Biblia feltárja, hogy Jehova egy rendeletet adott ki az égben. Az 1Mózes 6:3 szerint ezt mondta: „Ne működjék szellemem időtlen időkig az emberen, mert ő csak hús-vér lény. Napjai ezért százhúsz évet tegyenek ki.” Ez a kijelentés nem az emberek átlagos életidejére vonatkozott, hanem egy bírói rendelet volt, melyben Jehova közölte, hogy mikor fogja megtisztítani a földet az istentelenségtől. * Mivel az Özönvíz i. e. 2370-ben kezdődött, ebből arra következtethetünk, hogy Isten i. e. 2490-ben tette ezt a kijelentést. Noé akkor 480 éves volt (1Móz 7:6). Mintegy 20 év elteltével, i. e. 2470 után születtek meg a fiai (1Móz 5:32). Körülbelül száz év volt hátra az Özönvíz kezdetéig, ám Jehova még mindig nem tárta fel Noénak, milyen különleges szerepet szán neki az emberiség megmentésében. Meddig várt Isten azzal, hogy szóljon Noénak?

6. Mikor parancsolta meg Jehova Noénak, hogy építsen bárkát?

⁶ Úgy tűnik, Jehova évtizedeket várt, mielőtt elmondta Noénak, hogy mit fog tenni. Miből következtethetünk erre? Az ihletett beszámoló szerint Noé fiai már felnőttek és házasok voltak, amikor Isten azt parancsolta Noénak, hogy építsen bárkát. Jehova ezt mondta neki: „szövetséget kötök [veled]; menj be a bárkába, te és a fiaid, a feleséged és fiaidnak a feleségei veled együtt” (1Móz 6:9–18). Ezért valószínű, hogy amikor Noé parancsot kapott a bárka építésére, mindössze 40-50 év volt hátra az Özönvízig.

7. a) Hogyan mutatott hitet Noé és a családja? b) Mikor mondta meg végül Isten Noénak, hogy pontosan mikor jön el az Özönvíz?

⁷ Amint a bárka építése előrehaladt, Noé és a családja biztosan azon tűnődött, hogy hogyan fogja Isten megvalósítani a szándékát, és mikor fog elkezdődni az Özönvíz. Jóllehet nem ismerték ezeket a részleteket, tovább folytatták a bárka építését. A szentírási feljegyzésben ez áll: „Noé mindent úgy tett, ahogyan Isten parancsolta neki. Pontosan úgy cselekedett” (1Móz 6:22). Jehova végül hét nappal az Özönvíz előtt közölte Noéval annak pontos időpontját. Ez éppen elegendő idő volt ahhoz, hogy Noé és a családja be tudja gyűjteni az állatokat a bárkába. Így mindennel elkészültek, amikor „Noé életének hatszázadik évében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján” az egek zsilipjei megnyíltak (1Móz 7:1–5, 11).

8. Hogyan erősíti meg az Özönvízről szóló beszámoló az abba vetett bizalmunkat, hogy Jehova tudja, mikor szabadítsa meg a népét?

⁸ Az Özönvízről szóló beszámoló arról tanúskodik, hogy Jehova mindig tudja, mikor és hogyan szabadítsa meg a népét. Amint lejárnak a jelenlegi világrendszer utolsó napjai, biztosak lehetünk benne,  hogy Jehova szándéka teljesen megvalósul az általa meghatározott időben, pontosan az általa kijelölt napon és órában (olvassátok fel: Habakuk 2:3; Máté 24:36).

MEGSZABADULTAK A VÖRÖS-TENGERNÉL

9–10. Hogyan használta fel Jehova a népét arra, hogy tőrbe csalja az egyiptomi hadsereget?

⁹ Az eddigiekből láthattuk, hogy Jehova teljesen az irányítása alatt tartja, hogy az egyes események mikor következnek be, hogy a szándéka megvalósuljon. De van egy másik oka is annak, amiért bízhatunk benne, hogy Jehova megszabadítja a népét. A második példa, melyet megvizsgálunk, rávilágít, hogy Jehova a korlátlan hatalmát fogja felhasználni arra, hogy az akarata mindenképp megvalósuljon. Annyira bizonyos, hogy Jehova képes megszabadítani a szolgáit, hogy időnként arra használta fel őket, hogy tőrbe csalja az ellenségeit. Ez történt akkor is, amikor kiszabadította az izraelitákat az egyiptomi rabszolgaságból.

¹⁰ Az izraeliták mintegy hárommillióan lehettek, amikor elhagyták Egyiptomot. Jehova Mózesen keresztül úgy vezette a népet, hogy a fáraó azt hitte, összevissza bolyonganak. (Olvassátok fel: 2Mózes 14:1–4.) A fáraó nem tudott ellenállni a csábításnak, lépre ment, a haderejével üldözőbe vette az egykori rabszolgákat, és csapdába ejtette őket a Vörös-tengernél. Úgy tűnt, nincs kiút számukra (2Móz 14:5–10). De az izraeliták valójában egyáltalán nem voltak veszélyben. Miért mondhatjuk ezt? Mert Jehova arra készült, hogy közbelépjen az érdekükben.

11–12. a) Hogyan lépett közbe Jehova a népe érdekében? b) Mi lett az események végkimenetele, és mit tanít nekünk ez a beszámoló Jehováról?

¹¹ Az izraelitákat vezető „felhőoszlop . . . mögéjük állt”, hogy a fáraó serege ne tudjon a közelükbe jutni. A felhőoszlop az egyiptomiakra sötétséget borított, az izraelitáknak pedig csoda útján megvilágította az éjszakát. (Olvassátok fel: 2Mózes 14:19, 20.) Jehova ezután kettéválasztotta  a tengert, azáltal hogy erős keleti szelet támasztva „kiszárította a tenger fenekét”. Ez kétségtelenül jelentős időt vett igénybe, hiszen a beszámoló ezt írja: „Izrael fiai végül szárazon keltek át a tenger közepén”. A fáraó harci szekerekkel felszerelt haderejéhez képest az izraeliták csak lépésben tudtak haladni. Ennek ellenére az egyiptomiaknak esélyük sem volt utolérni őket, mivel Jehova harcolt Izraelért. „Összezavarta az egyiptomiak táborát. Leszedte szekereik kerekeit, úgyhogy nehezen hajtották azokat” (2Móz 14:21–25).

¹² Miután az összes izraelita épségben átért a túlpartra, Jehova erre utasította Mózest: „Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszatérjen az egyiptomiakra, a harci szekereikre és a lovasaikra.” Amikor a katonák megpróbáltak elmenekülni a hirtelen rájuk zúduló víz elől, Jehova „a tenger közepébe taszította őket”. Nem volt menekvés számukra. „Egyetlenegy sem maradt meg közülük” (2Móz 14:26–28). Ezzel Jehova bebizonyította, hogy hatalma van ahhoz, hogy bármilyen helyzetből kiszabadítsa a népét.

MEGMENEKÜLTEK JERUZSÁLEM PUSZTULÁSAKOR

13. Milyen utasítást adott Jézus a követőinek, és milyen kérdés merülhetett fel bennük?

¹³ Jehova pontosan tudja, hogyan fognak alakulni azok az események, amelyek által megvalósul a szándéka. Ezt emeli ki a harmadik példa, melyet megvizsgálunk: Jeruzsálem első századi ostroma. Jehova a Fia által utasításokat adott, hogy a Jeruzsálemben és Júdeában lakó keresztények túlélhessék a város i. sz. 70-ben bekövetkező pusztulását. Jézus ezt mondta: „Mikor tehát meglátjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta által szóltak, hogy szent helyen áll . . . , akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek a hegyekbe menekülni” (Máté 24:15, 16). De hogyan ismerhették fel Jézus követői, hogy mikor teljesedik ez a prófécia?

14. Hogyan vált világossá az események előrehaladtával, hogy mit jelentenek Jézus szavai?

¹⁴ Az események előrehaladtával világossá vált, hogy mit jelentenek Jézus szavai. I. sz. 66-ban a római seregek Cestius Gallus vezetésével Jeruzsálembe érkeztek, hogy leverjenek egy zsidó lázadást. Amikor a zelótáknak nevezett zsidó lázadók a templomerődben kerestek menedéket, a római katonák elkezdték aláásni a templom falát. Az éber keresztények egyértelműen tudták, mit jelent ez: a pusztító utálatosság, vagyis a pogány római hadsereg a bálványként tisztelt zászlóival szent helyen állt, mivel elérték Jeruzsálem templomának falát. Elérkezett az idő, hogy Jézus követői a hegyekbe meneküljenek. De hogyan tudtak kijutni az ostrom alatt álló városból? Az események hamarosan váratlan fordulatot vettek.

15–16. a) Milyen konkrét utasítást adott Jézus a követőinek, és miért volt létfontosságú, hogy engedelmeskedjenek? b) Min fog múlni a megmentésünk?

 ¹⁵ Cestius Gallus minden nyilvánvaló ok nélkül kivonta a csapatait Jeruzsálemből, és elkezdtek visszavonulni. A zelóták üldözőbe vették őket. Amint a harcban álló felek távoztak, Jézus követőinek hirtelen lehetőségük nyílt a menekülésre. Jézus azt a határozott utasítást adta nekik, hogy hagyják hátra az anyagi javaikat, és késlekedés nélkül induljanak útnak. (Olvassátok fel: Máté 24:17, 18.) Valóban szükséges volt, hogy azonnal cselekedjenek? A válasz hamarosan egyértelművé vált. A zelóták néhány napon belül visszatértek, és arra kényszerítették Jeruzsálem és Júdea lakóit, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Az állapotok rohamosan romlani kezdtek a városban, amint a rivális zsidó csoportok a hatalomért harcoltak. Egyre nehezebbé vált a menekülés. Amikor a rómaiak i. sz. 70-ben visszatértek, többé már nem lehetett elhagyni a várost (Luk 19:43). Mindenki, aki késlekedett, csapdába esett! Azok a keresztények viszont, akik Jézus utasításait megfogadva a hegyekbe menekültek, életben maradtak. Személyesen tapasztalhatták, hogy Jehova tudja, hogyan szabadítsa meg a népét. Mit tanulhatunk ebből a beszámolóból?

¹⁶ Amint az események a nagy nyomorúság idején kibontakoznak, a keresztényeknek követniük kell majd Isten Szavának és szervezetének utasításait. Például Jézus azon parancsának, hogy a követői „kezdjenek a hegyekbe menekülni”, megvan a modern kori jelentése. De hogy mit foglal majd magában a menekülés, azt még nem tudjuk pontosan. * Azonban biztosak lehetünk benne, hogy Jehova egyértelművé teszi, mi a jelentésük ezeknek az utasításoknak, amikor itt lesz az ideje, hogy megfogadjuk azokat. Mivel a megmentésünk az engedelmességünkön fog múlni, jól tesszük, ha elgondolkodunk a következő kérdéseken: „Hogyan reagálok azokra az utasításokra, melyeket Jehova most ad a népének? Gyorsan megfogadom őket, vagy halogatom, hogy engedelmeskedjek?” (Jak 3:17).

FELKÉSZÍTVE A JÖVŐRE

17. Mit tár fel Habakuk próféciája az Isten népe elleni közelgő támadásról?

¹⁷ Most térjünk vissza a bevezetőben említett átfogó támadáshoz, melyet Góg indít majd. Egy ezzel kapcsolatos próféciában Habakuk ezt mondta: „Hallottam, és belsőm reszketni kezdett, a hangra ajkaim remegtek, csontjaimba rothadás hatolt; zaklatott voltam helyzetemben, és nyugton vártam a nyomorúság napját, hogy eljöjjön ő [Isten] a népre [a fenyegető seregekre], és kifossza azt” (Hab 3:16). Már csupán annak híre, hogy meg fogják támadni Isten népét, olyan hatással volt a prófétára, hogy a gyomra összerándult, az ajkai remegtek, és az ereje elhagyta. Ez jól mutatja, mennyire ijesztőnek és kilátástalannak tűnik majd a helyzetünk, amikor Góg hordái ránk támadnak. Ennek ellenére a próféta kész volt nyugodtan várni Jehova nagy napját, mert bízott benne, hogy Jehova meg fogja szabadítani a népét. Mi is ugyanígy bízhatunk ebben (Hab 3:18, 19).

18. a) Miért nem kell félnünk a közelgő támadástól? b) Mit fogunk legközelebb megvizsgálni?

¹⁸ A cikkben megvizsgált három példa alapján kétség sem fér hozzá, hogy Jehova tudja, hogyan szabadítsa meg a népét. Lehetetlen, hogy a szándéka meghiúsuljon. Biztos a győzelme. Ám ahhoz, hogy részünk lehessen ebben a dicsőséges győzelemben, mindvégig hűségesnek kell maradnunk. Hogyan segít Jehova megőrizni a feddhetetlenségünket? Ez lesz a témája a következő cikknek.

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 24. oldalon]

Jelentett-e bármikor is veszélyt az izraelitákra a fáraó serege?