Szolgáljuk Jehovát továbbra is teljes szívvel!

„Fiam, ismerd meg atyád Istenét, és szolgáld őt teljes szívvel” (1KRÓN 28:9)

EZEKRE A KÉRDÉSEKRE KERESD A VÁLASZT:

Mi a jelképes szív?

Mi az egyik módja annak, hogy megvizsgáljuk a szívünket?

Hogyan szolgálhatjuk Jehovát továbbra is teljes szívvel?

1–2. a) A testünknek melyik az a része, amelyre minden más résznél gyakrabban utal Isten Szava jelképes értelemben? b) Miért fontos megértenünk, hogy mit takar a jelképes szív?

ISTEN SZAVA gyakran utal jelképes értelemben az emberi testrészekre. Jób patriarcha például kijelentette: „nem tapad erőszak tenyeremhez”. Salamon király megjegyezte: „a jó hír megkövéríti a csontokat.” Jehova ezzel biztatta Ezékielt: „kovakőnél keményebbé tettem a homlokodat.” Pál apostolnak pedig ezt mondták néhányan: „olyasmikkel állsz elő, amik idegenek a fülünknek” (Jób 16:17; Péld 15:30; Ez 3:9; Csel 17:20).

² A testünknek azonban van egy olyan része is, amely minden más résznél gyakrabban fordul elő jelképes értelemben a Bibliában. Ez pedig nem más, mint amiről a hűséges Anna beszélt az egyik imájában: „Ujjong a szívem Jehovában” (1Sám 2:1). A bibliaírók majdnem ezerszer említik a szívet, és szinte mindig jelképes értelemben. Rendkívül fontos megértenünk, mit takar a jelképes szív, hiszen a Biblia kijelenti, hogy óvnunk kell. (Olvassátok fel: Példabeszédek 4:23.)

MI A JELKÉPES SZÍV?

3. Hogyan ismerhetjük fel a „szív” szó jelentését a Bibliában? Szemléltesd!

³ Bár Isten Szavában nincs egyértelmű meghatározás arra, hogy mit jelent a „szív” szó, mégis segít felismernünk a jelentését. Hogyan? Szemléltetésül gondolj egy falon látható csodálatos mozaikképre, amely ezernyi apró kövecskéből tevődik össze. Ha az ember kicsit távolabb áll, és az egész mozaikképet nézi, megfigyelheti, hogy a gondosan egymás mellé rakott kövecskék egy mintázatot, vagyis egy képet alkotnak. Ehhez hasonlóan, ha jelképesen távolabb állunk, és megnézzük azt a számtalan helyet, ahol a Biblia a „szív” szót használja, akkor felismerhetjük, hogy ezek  együttesen egy mintázatot, vagyis képet alkotnak. De mégis milyen képet?

4. a) Mit jelképez a „szív”? b) Hogy értsük Jézusnak a Máté 22:37-ben feljegyzett szavait?

⁴ A Biblia írói a „szív” szóval az ember teljes belső énjére utalnak. Magában foglalja a vágyainkat, gondolatainkat, jellemünket, magatartásunkat, képességeinket, indítékainkat és céljainkat. (Olvassátok fel: 5Mózes 15:7; Példabeszédek 13:12; Cselekedetek 2:26.) Egy forrásmű így fogalmazza meg: „belső lényünk egésze.” Olykor azonban szűkebb értelemben használatos a „szív” szó. Jézus például ezt mondta: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel” (Máté 22:37). Itt a „szív” a belső ember érzelmeit, vágyait és érzéseit takarja. Jézus azzal, hogy külön megemlítette a szívet, a lelket és az elmét, kiemelte, hogy az Isten iránti szeretetünknek az érzéseinkben is meg kell mutatkoznia, de ugyanakkor abban is, ahogyan az életünket éljük, és ahogyan gondolkodunk (Ján 17:3; Ef 6:6). Amikor viszont önmagában szerepel a „szív” szó, olyankor a teljes belső embert jelenti.

MIÉRT KELL ÓVNUNK A SZÍVÜNKET?

5. Miért lenne jó, ha megtennénk a tőlünk telhető legtöbbet azért, hogy teljes szívvel szolgáljuk Jehovát?

⁵ A szívvel kapcsolatban Dávid király erre emlékeztette Salamont: „fiam, ismerd meg atyád Istenét, és szolgáld őt teljes szívvel és örömteli lélekkel; mert Jehova minden szívet megvizsgál, és érti a gondolatok minden hajlamát” (1Krón 28:9). Igen, Jehova minden szívet megvizsgál, így a miénket is (Péld 17:3; 21:2). Jelentős mértékben befolyásolja a vele ápolt kapcsolatunkat és a jövőnket az, amit a szívünkben talál. Ezért jól tesszük, ha megfogadjuk Dávid ihletett tanácsát, és a tőlünk telhető legtöbbet tesszük azért, hogy teljes szívvel szolgáljuk Jehovát.

6. Miközben Jehovát szeretnénk szolgálni, mivel kell tisztában lennünk?

⁶ A Jehova népeként végzett buzgó tevékenységünkből látszik, hogy leghőbb vágyunk teljes szívvel szolgálni Istent. Ám azzal is tisztában vagyunk, hogy erőteljes nyomás nehezedik ránk Sátán gonosz világa részéről és a saját bűnös hajlamainkból eredően, ami megingathatja abbeli elhatározásunkat, hogy teljes szívvel szolgáljuk Istent (Jer 17:9; Ef 2:2). Ezért rendszeresen alapos vizsgálatnak kell alávetnünk a szívünket, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy nem gyengült-e meg ez az elhatározásunk, vagyis hogy nem veszítettünk-e az éberségünkből. Hogyan tehetjük ezt meg?

7. Miből válik nyilvánvalóvá, hogy milyen állapotban van a szívünk?

⁷ Kétségtelen, hogy kívülről nem látható, milyenek vagyunk legbelül, mint ahogy egy fa belseje, azaz „szíve” sem látszik. Ám Jézus a hegyi beszédében elmondta, hogy amiként egy fa állapota kiderül abból, hogy milyen gyümölcsöket terem, úgy a mi szívünk valódi állapota is nyilvánvalóvá válik abból, hogy mivel foglaljuk el magunkat (Máté 7:17–20). Vizsgáljunk meg egy ilyen területet.

SZÍVÜNK MEGVIZSGÁLÁSÁNAK EGYIK MÓDJA

8. Hogyan függnek össze Jézusnak a Máté 6:33-ban olvasható szavai azzal, hogy mi van a szívünkben?

⁸ Jézus a hegyi beszédben korábban már beszélt a hallgatóinak arról, hogyan tudják nyilvánvalóvá tenni azt a bensőjükben rejlő vágyukat, hogy Jehovát teljes szívvel szolgálják. Ezt mondta: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:33). Vagyis azzal, hogy mit teszünk első helyre az életünkben, megmutatjuk, hogy mélyen  a szívünkben mire vágyunk, min gondolkodunk és mit tervezünk. Így hát egyebek közt abból tudjuk lemérni, hogy teljes szívvel szolgáljuk-e Istent, ha átgondoljuk a fontossági sorrendünket.

9. Mit mondott Jézus néhány embernek, és mit tárt fel az, ahogyan e meghívást fogadták?

⁹ Nem sokkal azután, hogy Jézus arra ösztönözte a követőit, hogy továbbra is keressék először a Királyságot, történt valami. A történtek jól szemléltetik, hogy az ember szívállapota valóban kiderül abból, hogy mi van első helyen az életében. Az evangéliumíró Lukács azzal kezdi az események leírását, hogy Jézus „szilárdan Jeruzsálem felé fordította arcát, hogy odamenjen”, noha jól tudta, hogy ott végül majd mi vár rá. Amint Jézus és az apostolai „mentek az úton”, találkoztak néhány emberrel, akiknek Jézus külön-külön ezt mondta: „Légy a követőm!” Ők készek voltak elfogadni Jézus meghívását, csakhogy bizonyos feltételeket szabtak. Az egyik ezt válaszolta: „Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” A másik pedig ezt: „Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg, hogy elbúcsúzzam azoktól, akik háznépemhez tartoznak” (Luk 9:51, 57–61). Milyen ellentét van Jézus szilárd, teljes szívű elhatározása és azoknak az embereknek a halovány, feltételekhez kötött ajánlkozása között! Ezek a férfiak azzal, hogy a saját érdekeiket tették első helyre, vagyis a Királyság-érdekek elé, feltárták, hogy nem teljes a szívük Isten iránt.

10. a) Hogyan reagáltunk Jézus meghívására? b) Mi volt az a rövid szemléltetés, amelyet Jézus mondott?

¹⁰ Ezekkel a férfiakkal ellentétben mi bölcsen elfogadtuk Jézus meghívását, hogy legyünk a követői, és most nap mint nap Jehovát szolgáljuk. Ezzel nyilvánvalóvá tesszük, hogy mit érzünk Jehova iránt a szívünkben. De van egy lehetséges veszély, amely a szívállapotunkat fenyegeti, és erről még akkor sem feledkezhetünk meg, ha aktívak vagyunk a gyülekezetben. Jézus rávilágított, hogy mi is ez a veszély, amikor az előbb említett személyekkel beszélgetett: „Senki sem alkalmas az Isten királyságára, aki az eke szarvára tette a kezét, és a mögötte levőkre néz” (Luk 9:62). Milyen tanulságot vonhatunk le ebből a szemléltetésből?

RAGASZKODUNK A JÓHOZ?

11. Mi történt a földműves munkájával Jézus szemléltetésében, és miért?

¹¹ Hogy még élesebben kirajzolódjon, mi a tanulsága Jézus rövid szemléltetésének, tegyük színesebbé egy kicsit, és egészítsük ki néhány részlettel. A földműves buzgón szánt. Közben azonban folyton azon jár az esze, hogy mi történik otthon: a családjára és a barátaira gondol, az otthoni ételre, zenére, nevetésre, és arra, hogy ott árnyékban lehetne. Vágyik mindezekre. Mire egy jókora darab földet felszánt, már olyannyira elhatalmasodik benne a vágy az élet kellemes dolgai után, hogy hátrafordul, és „a mögötte levőkre néz”. Bár még sok a tennivalója, mivel még be is kell vetnie a földet, a figyelme már elterelődött, így a munkája kárt szenved. A földműves ura természetesen szomorú, hogy ebből a munkásból hiányzik a kitartás.

12. Milyen párhuzam figyelhető meg a Jézus szemléltetésében szereplő földműves és néhány mai keresztény között?

¹² Most nézzük meg ezt a szemléltetést egy mai helyzetre vetítve. A földműves bármely olyan keresztényt szemléltethet, akivel látszólag minden rendben van, ám a valóságban szellemi veszély fenyegeti. A hasonlat kedvéért képzeljünk el egy testvért, aki buzgó a szolgálatban. Bár eljár az összejövetelekre és részt vesz a szántóföldi szolgálatban, közben folyton olyasmiken jár az esze, melyek a világban vannak, de ő vonzónak tartja, és a szíve  mélyén vágyik rájuk. Többévi szolgálat után végül olyannyira elhatalmasodik benne a világ dolgai utáni vágy, hogy hátrafordul, és „a mögötte levőkre néz”. Bár még sok tennivaló van a szolgálatban, ő nem kapaszkodik „erős markolással . . . az élet szavába”, így a szolgálata kárt szenved (Fil 2:16). Jehovát, „az aratás Urát” elkeseríti, ha valakiből ennyire hiányzik a kitartás (Luk 10:2).

13. Mit jelent a Jehovának végzett teljes szívű szolgálat?

¹³ A tanulság egyértelmű. Dicséretes, ha rendszeresek vagyunk az olyan egészséges és kielégítő tevékenységekben, mint a gyülekezeti összejövetel és a szántóföldi szolgálat. De ennél többet jelent a Jehovának végzett teljes szívű szolgálat (2Krón 25:1, 2, 27). Ha egy keresztény a szíve mélyén továbbra is szeretettel néz „a mögötte levőkre”, vagyis a világban megszokott életmód bizonyos vonásaira, akkor az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti az Istennel ápolt barátságát (Luk 17:32). Csakis akkor lesz valaki „alkalmas az Isten királyságára”, ha igazán irtózik a gonosztól, és ragaszkodik a jóhoz (Róma 12:9; Luk 9:62). Ezért mindannyiunknak ügyelnünk kell arra, hogy akármilyen hasznosnak vagy kellemesnek tűnjön is valami Sátán világában, semmi se tartson vissza minket a Királyság-érdekek teljes szívű támogatásától (2Kor 11:14; olvassátok fel: Filippi 3:13, 14).

MARADJUNK ÉBEREK!

14–15. a) Hogyan próbál Sátán hatással lenni a szívállapotunkra? b) Szemléltesd, hogy mitől olyan veszélyes Sátán módszere.

¹⁴ A Jehova iránti szeretetünk arra indított, hogy átadjuk magunkat neki. Sokan közülünk már évek óta bizonyítják, hogy eltökélt szándékuk továbbra is teljes szívvel szolgálni Jehovát. Csakhogy Sátán még nem mondott le rólunk, még mindig célpontnak tartja a szívünket (Ef 6:12). Azt persze tudja, hogy nem fogjuk csak úgy egyik napról a másikra elhagyni Jehovát. Ezért aztán ravaszul e világrendszert használja fel arra, hogy megpróbálja fokozatosan gyengíteni az Isten iránti, szívből fakadó buzgalmunkat. (Olvassátok fel: Márk 4:18, 19.) Miért olyan hatásos Sátánnak ez a módszere?

¹⁵ Ahhoz, hogy megkapjuk erre a kérdésre a választ, képzeld el, hogy egy  100 wattos izzó fényénél olvasol egy könyvet, amikor az izzó egyszer csak kiég. Mivel a szobára sötétség borul, azonnal észreveszed, hogy mi történt, és kicseréled az izzót. A szoba újra fényárban úszik. Másnap este ugyanennél a lámpánál olvasgatsz. Ám a tudtodon kívül valaki kicserélte az új 100 wattos izzót egy 95 wattosra. Észrevennéd a különbséget? Valószínűleg nem. És ha a következő nap valaki 90 wattos izzót tenne a lámpádba? Minden bizonnyal még mindig nem vennéd észre a különbséget. De miért nem? Mert a lámpa fénye fokozatosan, olyan kis mértékben csökken, hogy fel sem tűnik. Ehhez hasonlóan előfordulhat, hogy Sátán világának hatására csak apránként csökken a buzgalmunk. Ha ez bekövetkezne, az olyan lenne, mintha a Jehova szolgálatában tanúsított „100 wattos” buzgalmunkat Sátánnak sikerült volna valamennyire csökkentenie. És ha egy keresztény nem éber, lehet, hogy észre sem veszi a fokozatos változást (Máté 24:42; 1Pét 5:8).

AZ IMA LÉTFONTOSSÁGÚ

16. Hogyan tudjuk megvédeni magunkat Sátán mesterkedéseitől?

¹⁶ Hogyan tudjuk megvédeni magunkat Sátán ilyen mesterkedéseitől, és hogyan tudjuk Jehovát továbbra is teljes szívvel szolgálni? (2Kor 2:11). Ebben létfontosságú szerepe van az imának. Pál arra ösztönözte a hívőtársait, hogy álljanak „szilárdan . . . az Ördög mesterkedéseivel szemben”. Majd buzdította őket, hogy „az ima és könyörgés minden formájával élve kitartóan [imádkozzanak] minden alkalommal” (Ef 6:11, 18; 1Pét 4:7).

17. Mit tanulhatunk Jézus imáiból?

¹⁷ Ha szilárdan akarunk állni Sátánnal szemben, jól tesszük, ha utánozzuk Jézust, aki rendszeresen imádkozott, kifejezve ezzel, hogy leghőbb vágya továbbra is teljes szívvel szolgálni Jehovát. Érdemes megfigyelni például, hogy Lukács feljegyzése szerint hogyan imádkozott Jézus a halála előtti éjszakán: „gyötrődni kezdett, és még buzgóbban folytatta az imádkozást” (Luk 22:44). Jézus már korábban is imádkozott buzgón, ám ekkor, földi életének legsúlyosabb próbái közt „még buzgóbban” imádkozott, és imája meghallgatásra talált. Jézus példája rámutat, hogy az imáknak vannak fokozataik. Tehát minél súlyosabb próbával nézünk szembe, és minél alattomosabban mesterkedik Sátán, annál „buzgóbban” kell imádkoznunk Jehova védelméért.

18. a) Mit kérdezzünk meg magunktól az imával kapcsolatban, és miért? b) Milyen tényezők vannak hatással a szívünkre, és hogyan? (Lásd a  16. oldalon lévő kiemelt részt.)

¹⁸ Milyen hatással lesz ránk, ha így imádkozunk? Pál ezt mondta: „mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket” (Fil 4:6, 7). Igen, ahhoz, hogy továbbra is teljes szívvel szolgáljuk Jehovát, odaadóan és gyakran kell imádkoznunk (Luk 6:12). Ezért kérdezd meg magadtól: „Mennyire buzgón és milyen gyakran imádkozom?” (Máté 7:7; Róma 12:12). A válaszod sok mindent elárul majd arról, hogy milyen erős a szívedben az a vágy, hogy Istent szolgáld.

19. Mit fogsz tenni azért, hogy továbbra is teljes szívvel szolgáld Jehovát?

¹⁹ Ahogy az eddigiekből láthattuk, sok mindent elárul a szívállapotunkról az, hogy milyen fontossági sorrendet állítunk fel az életünkben. Szeretnénk mindent megtenni azért, hogy se a mögöttünk levő dolgok, se Sátán agyafúrt mesterkedései ne gyengítsék azt az elhatározásunkat, hogy teljes szívvel szolgáljuk Jehovát. (Olvassátok fel: Lukács 21:19, 34–36.) Ezért Dávidhoz hasonlóan mindig így könyörögjünk Jehovához: „Tedd egységessé szívemet” (Zsolt 86:11).

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész a 16. oldalon]

 HÁROM TÉNYEZŐ, AMELY HATÁSSAL VAN A SZÍVÜNKRE

Éppen úgy, ahogy tehetünk olyan lépéseket, amelyek javára válnak a szó szerinti szívünknek, azért is tehetünk valamit, hogy a jelképes szívünk egészséges maradjon. Gondold át a következő három fontos tényezőt!

1. Tápanyag: A szó szerinti szívünknek elegendő, egészséges tápanyagra van szüksége. Ehhez hasonlóan ügyelnünk kell arra, hogy elegendő, egészséges szellemi táplálékot vegyünk magunkhoz a rendszeres személyes tanulmányozás, az elmélkedés és az összejöveteleken való részvétel által (Zsolt 1:1, 2; Péld 15:28; Héb 10:24, 25).

2. Testmozgás: Ahhoz, hogy a szó szerinti szívünk egészséges legyen, olykor arra is szükség van, hogy szaporán verjen. Ugyanígy a szellemi szívünk is akkor marad jó kondícióban, ha buzgón részt veszünk a szolgálatban, talán fokozva is a tevékenységünket, hogy megfeszített erővel szolgáljunk (Luk 13:24; Fil 3:12).

3. Környezet: Az istentelen környezet, amelyben dolgoznunk és élnünk kell, sok stressznek teheti ki a szó szerinti szívünket is, és a szellemi szívünket is. De csökkenthetjük ezt a stresszt azáltal, ha a lehető leggyakrabban együtt vagyunk a hívőtársainkkal, akik őszintén törődnek velünk, és akiknek teljes a szívük Isten iránt (Zsolt 119:63; Péld 13:20).