Óvakodjatok a farizeusok kovászától!

Jézus így figyelmeztette a tanítványait: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, amely képmutatás” (Luk 12:1). A szavairól készült párhuzamos beszámoló egyértelművé teszi, hogy a farizeusok tanítását ítélte el (Máté 16:12).

A Biblia olykor a romlottság jelképeként használja a kovászt, vagy más szóval az élesztőt. Kétségtelen, hogy a farizeusok tanításai és a viselkedésük is romlást idézett elő azoknál, akik hallgatták őket. Miért volt veszélyes a farizeusok tanítása?

1. A farizeusok azzal kérkedtek, hogy igazságosak, és lenézték az átlagembereket.

Ez a fajta önelégültség jelenik meg Jézus egyik példázatában. Ő ezt mondta: „A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Ó, Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: zsaroló, igazságtalan, házasságtörő, vagy mint ez az adószedő is. Hetente kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.« Az adószedő pedig távol állva még szemét sem akarta az égre emelni, hanem csak verte, verte a mellét, és ezt mondta: »Ó, Isten, légy kegyelmes hozzám, bűnöshöz!«” (Luk 18:11–13).

Jézus megdicsérte az adószedő alázatos magatartását, amikor ezt mondta: „Mondom nektek, ez igazságosabbnak bizonyulva ment haza, mint amaz [a farizeus]; mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, de aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Luk 18:14). Noha az adószedők becstelen emberek hírében álltak, Jézus kereste az alkalmat, hogy segíthessen közülük azoknak, akik hallgatnak rá. Legalább két adószedő a követője lett: Máté és Zákeus.

Mit tegyünk, ha azt gondoljuk, hogy az Istentől kapott képességeink vagy megbízatásaink miatt, illetve mások hibái és gyengeségei miatt jobbak vagyunk, mint mások? Azonnal el kell oszlatni az ilyen jellegű gondolatainkat, hiszen a Szentírás ezt írja: „A szeretet hosszútűrő és kedves. A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik illetlenül, nem keresi a maga érdekeit, nem válik ingerültté. Nem tartja számon a sérelmet. Nem örvendezik az igazságtalanságnak, hanem együtt örvendezik az igazsággal” (1Kor 13:4–6).

Gondolkodjunk mi is úgy, ahogy Pál apostol. Miután megemlítette, hogy „Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy bűnösöket mentsen meg”, még ezt is hozzátette: „Ezek között legelső vagyok én” (1Tim 1:15).

Kérdések az elmélkedéshez:

Elismerem, hogy bűnös vagyok és a megmentésem Jehova ki nem érdemelt kedvességétől függ? Vagy úgy tekintek a sokévi hűséges szolgálatomra és az Isten szervezetében kapott feladataimra, illetve a velem született képességeimre, mint ami alapja lehet annak, hogy mások fölé emeljem magam?

  2. A farizeusok külsőségekkel próbálták fitogtatni az igazságosságukat, hogy lenyűgözzenek másokat. Fontos személyek hírében akartak állni, és hízelgő címekre vágytak.

Jézus azonban erre hívta fel a figyelmet: „Minden cselekedetüket azért teszik, hogy az emberek lássák őket; mert megszélesítik az írásszövegeket tartalmazó tokokat, melyeket oltalmazó eszközként hordanak, s megnagyobbítják ruháik rojtozatát. Kedvelik a főhelyet a vacsorákon, az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban, az üdvözléseket a piactereken, és hogy rabbinak hívják őket az emberek” (Máté 23:5–7). Hasonlítsuk össze a viselkedésüket Jézus viselkedésével. Noha ő volt Isten tökéletes Fia, alázatos volt. Amikor egy ember jónak nevezte, Jézus ezt mondta „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten” (Márk 10:18). Egy másik alkalommal pedig Jézus megmosta a tanítványai lábát, ezzel példát mutatott a követőinek az alázatban (Ján 13:1–15).

Egy igaz kereszténynek szolgálnia kell a hittársait (Gal 5:13). Különösképpen ez a helyzet, ha valaki alkalmassá szeretne válni felvigyázói tisztség betöltésére a gyülekezetben. Helyénvaló, ha valaki „felvigyázói tisztségre törekszik”, de ennek a célnak abból a vágyból kell fakadnia, hogy segíteni szeretne másoknak. Ez a tisztség nem egy kiemelkedő státusz vagy hatalmi pozíció. Azoknak, akik felvigyázóként szolgálnak, Jézushoz hasonlóan alázatos szívűeknek kell lenniük (1Tim 3:1, 6; Máté 11:29).

Kérdések az elmélkedéshez:

Hajlok arra, hogy előnyben részesítsem azokat, akiknek valamilyen felelősségteljes megbízatásuk van a gyülekezetben? Talán azt remélem, hogy így nagyobb tekintélyre vagy további kiváltságokra tehetek szert? Hajlamos vagyok Isten szolgálatának elsősorban csak azokra a területeire összpontosítani, amelyekért látszólag elismerést és dicséretet lehet kapni? Szeretnék kitűnni mások közül?

  3. A farizeusok előírásai és hagyományai miatt az átlagembereknek terhessé vált a Törvény megtartása.

Azt, hogy Izrael hogyan imádja Jehovát, a mózesi törvény körvonalazta. Ám aprólékos részletekre nem terjedt ki. Például a Törvény megtiltotta a sabbaton való munkavégzést, de nem határozta meg konkrétan, mi számít munkának, és mi nem (2Móz 20:10). A farizeusok ki akarták tölteni ezeket a látszólagos réseket a saját törvényeikkel, hagyományaikkal és azzal, hogy meghatározták bizonyos dolgok jelentését. Jézus ugyan figyelmen kívül hagyta a farizeusok önkényes előírásait, de megtartotta a mózesi törvényt (Máté 5:17, 18; 23:23). Túllátott a Törvény betűjén. Tisztán látta a Törvény mögött rejlő szellemet, és azt, hogy szükség van irgalomra és könyörületre. Ésszerű volt még akkor is, amikor a követői cserbenhagyták. Például a letartóztatásának éjszakáján arra ösztönözte három apostolát, hogy maradjanak ébren és kitartóan virrasszanak, ők mégis újra és újra álomba merültek. Mindazonáltal együtt érzően megállapította: „A szellem persze buzgó, de a test gyenge” (Márk 14:34–42).

Kérdések az elmélkedéshez:

Arra törekszem, hogy önkényes és rugalmatlan szabályokat alkossak, illetve a személyes véleményemből törvényt csináljak? Ésszerűek a másokkal szemben támasztott elvárásaim?

Gondolkozz el a farizeusok és Jézus tanításai közti különbségen! Észreveszel olyasmit, amiben fejlődhetnél? Ha igen, célul tűzhetnéd ki, hogy határozott lépéseket teszel.

[Kép a 28. oldalon]

A farizeusok írásszövegeket tartalmazó tokokat viseltek (Máté 23:2, 5)

[Képek a 29. oldalon]

A dölyfös farizeusokkal ellentétben az alázatos keresztény vének szolgálnak másokat

[Kép a 30. oldalon]

Jézushoz hasonlóan neked is ésszerűek a másokkal szemben támasztott elvárásaid?