Készségesen ajánlkoztak a szolgálatra – Ecuador

EGY fiatal testvér Olaszországban nehéz döntés előtt állt. Amikor a középiskolában az osztályában a legjobb tanulóként végzett, a rokonai és a tanárai arra ösztönözték, hogy tanuljon tovább. Ám néhány évvel korábban Bruno átadta az életét Jehovának, és megígérte, hogy mindig Isten akarata lesz a legfontosabb a számára. Hogyan döntött hát? Ezt mondja: „Elmondtam Jehovának imában, hogy az önátadásommal összhangban fogok élni, és ő lesz a legfontosabb nekem. De azt is őszintén elmondtam neki, hogy nem egy hétköznapi életet szeretnék élni, hanem egy változatos, aktív szolgálatra vágyom.”

 Néhány évvel később Bruno Ecuadorba, Dél-Amerikába költözött. Ezt mondja: „Jehova válasza az imámra jóval felülmúlta a várakozásaimat.” Amikor Bruno megérkezett Ecuadorba, meglepődött, hogy milyen sok fiatal költözött már oda, hogy fokozottabb mértékben szolgálja Jehovát.

FIATALOK, AKIK PRÓBÁRA TESZIK JEHOVÁT

Bruno, akárcsak sok ezer fiatal világszerte, elfogadta Jehova következő meghívását: „kérlek . . . tegyetek próbára engem . . . , hogy nem nyitom-e meg nektek az egek zsilipjeit, és nem árasztok-e reátok áldást” (Mal 3:10). Az Isten iránti szeretetük indította őket arra, hogy próbára tegyék Jehovát, azáltal, hogy készségesen felajánlják az idejüket, energiájukat és javaikat, hogy egy olyan országban szolgálják őt, ahol nagyobb szükség van Királyság-hirdetőkre.

Nem sokkal azután, hogy ezek a készséges fiatalok megérkeztek ebbe az országba, első kézből tapasztalták, hogy „az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Máté 9:37). Például Jaqueline, aki Németországból jött, lelkesen ezt írta az ecuadori fiókhivatalnak: „Csak két éve szolgálok Ecuadorban, de már 13 bibliatanulmányozásom van, és a tanulmányozóim közül négyen rendszeresen járnak az összejövetelre. Hát nem csodálatos?” Chantal, aki Kanadából érkezett, ezt meséli: „2008-ban egy olyan területre költöztem Ecuador partvidékén, ahol csak egy gyülekezet volt. Most már három gyülekezet és több mint 30 úttörő van ott.  Semmihez sem fogható az az öröm, hogy láthatom, amint sok új személy előrehaladást tesz!” Hozzáteszi: „Nemrég egy olyan városba költöztem, mely körülbelül 2700 méter magasságban épült az Andokban. A városban több mint 75 000 ember lakik, de csak egy gyülekezet van. Igazán gyümölcsöző terület! Nagyon élvezem a szolgálatot.”

VANNAK NEHÉZSÉGEK IS

Természetesen komoly nehézségekkel jár, ha valaki egy idegen országban szolgál. Sőt, egyes fiatalok már azelőtt akadályokkal kerültek szembe, hogy külföldre költöztek. Kayla, aki az Egyesült Államokból jött, megjegyzi: „Lehangolt, hogy néhány jóindulatú testvér otthon kedvezőtlenül reagált. Nem értették, miért akarok külföldre költözni, hogy úttörőzzek. Időnként azon töprengtem, hogy vajon jól teszem-e, ha elmegyek?” Ennek ellenére Kayla úgy döntött, hogy elköltözik. Ezt mondja: „Annak köszönhetően, hogy sokat imádkoztam Jehovához, és hosszasan elbeszélgettem érett testvérekkel és testvérnőkkel, felismertem, hogy Jehova megáldja a készséges szellemet.”

Sokaknak gondot okoz egy új nyelv megtanulása. Siobhan, aki Írországból jött, így emlékszik vissza: „Bosszantó volt, hogy nem tudtam kifejezni magam. Meg kellett tanulnom türelmesebbnek lenni, és nevetni magamon, ha hibázok. Ezenkívül szorgalmasan kellett tanulnom a nyelvet.” Anna, aki Észtországból érkezett, hozzáteszi: „Spanyolul megtanulni jóval nehezebb volt, mint megszokni a trópusi hőséget, azt, hogy minden csupa por, és hogy nincs lehetőség meleg vízzel zuhanyozni. Időnként úgy éreztem, feladom. Meg kellett tanulnom, hogy ne a hibáimra összpontosítsak, hanem arra, hogy már mennyit fejlődtem.”

Nem szabad lebecsülni a honvágyat sem. Jonathan, aki az Egyesült Államokból jött, elismeri: „Röviddel az érkezésem után elkeseredtem, mivel távol voltak a barátaim és a családom. Ám sikerült leküzdenem ezeket az érzéseket, azáltal, hogy a személyes bibliatanulmányozásomra és a szolgálatra összpontosítottam. A szolgálatban szerzett felvillanyozó tapasztalatoknak és a gyülekezetben kötött új barátságoknak köszönhetően rövid időn belül visszanyertem az örömömet.”

Az életkörülmények szintén nehézséget jelenthetnek. Valószínűleg eltérnek attól, amit megszoktál. Beau, aki Kanadából érkezett, ezt mondja:  „A szülőhazánkban természetesnek tartjuk az olyan alapvető szolgáltatásokat, mint az elektromos áram és a vezetékes víz. De itt ezek a dolgok egyszer vannak, egyszer nincsenek.” A szegénység, a kényelmetlen tömegközlekedési eszközök és az írástudatlanság szintén jellemző számos fejlődő országra. Ines, aki Ausztriából jött, azáltal tud megbirkózni ezekkel a körülményekkel, hogy a helyi emberek jó tulajdonságaira koncentrál. „Nagyon vendégszeretőek, kedvesek, segítőkészek és alázatosak – meséli. – De ami a legfőbb, rendkívül nyitottak arra, hogy többet megtudjanak Istenről.”

ÁLDÁS ÁRAD RÁJUK „MEGELÉGEDÉSIG”

Miközben ezek az Ecuadorban szolgáló fiatalok mind áldozatokat hoznak, tapasztalják, hogy Jehova „még annál is többet [tesz], mint ami jóval meghaladja mindazt”, amire valaha is számítottak (Ef 3:20). Igen, elmondhatják, hogy Jehova „áldást [áraszt rájuk] megelégedésig” (Mal 3:10). Így mesélnek arról, hogy mit éreznek a szolgálatukkal kapcsolatban:

Bruno: „Az érdekes Amazonas-vidéken kezdtem a szolgálatomat itt, Ecuadorban. Később segítettem az ecuadori fiókhivatal kibővítésében. Most a Bételben szolgálok. Annak idején Olaszországban eldöntöttem, hogy Jehova lesz a legfontosabb nekem, és ő teljesítette a vágyamat, hogy izgalmas, változatos életem legyen a szolgálatában.”

Beau: „Sokkal közelebb kerültem Jehovához, mivel Ecuadorban minden időmet a szellemi tevékenységekre fordíthatom. Ugyanakkor abban az áldásban is részem lehet, hogy lenyűgöző helyekre utazhatok, amire mindig is vágytam.”

Anna: „Nem hittem, hogy egyedülálló testvérnőként olyan életem lehet, mint egy misszionáriusnak. De most már tudom, hogy lehetséges. Jehova áldásának köszönhetően nagyon boldog vagyok, hogy tanítványokat képezhetek, Királyság-terem-építéseken vehetek részt, és új barátságokat köthetek.”

Elke: „Otthon, Ausztriában gyakran imádkoztam Jehovához azért, hogy legyen legalább egy bibliatanulmányozásom. Itt 15 van! Óriási megelégedettséggel tölt el, amikor látom az előrehaladó tanulmányozók boldog arcát.”

Joel: „Nagyszerű élmény Jehovát egy ismeretlen helyen szolgálni. Sokkal jobban megtanulsz bízni benne, és izgalmas tapasztalni, hogy megáldja az erőfeszítéseidet! Egy évvel azután, hogy az Egyesült Államokból megérkeztem, a csoportban, ahol szolgálok, a hírnökök száma 6-ról 21-re nőtt. Az Emlékünnepen pedig 110-en vettek részt.”

MI A HELYZET VELED?

Fiatal testvérek és testvérnők, lehetővé teszik a körülményeitek, hogy olyan országban szolgáljatok, ahol nagyobb szükség van Királyság-hirdetőkre? Természetesen egy ilyen komoly döntéshez gondos tervezésre van szükség. De mindenekelőtt nagyon kell szeretni Jehovát és az embertársainkat. Ha megvan benned ez a szeretet, és más szempontból is alkalmas vagy rá, hogy külföldön szolgálj, imádkozz buzgón Jehovához ezzel kapcsolatban. Továbbá beszélj a szüleiddel és a vénekkel a gyülekezetben erről a vágyadról. Lehet, hogy arra a következtetésre jutsz majd, hogy te is részt tudsz venni a szent szolgálatnak ebben az izgalmas és megelégedést nyújtó formájában.

[Oldalidézet a 3. oldalon]

„Annak köszönhetően, hogy sokat imádkoztam Jehovához, és hosszasan elbeszélgettem érett testvérekkel és testvérnőkkel, felismertem, hogy Jehova megáldja a készséges szellemet” (Kayla, Egyesült Államok).

[Kiemelt rész/​kép a 6. oldalon]

Hogyan készülj fel arra, hogy egy idegen országban szolgálj?

• Legyen rendszeres személyes tanulmányozásod.

• Nézd át a Királyság-szolgálatunk 2011. augusztusi számának 4–6. oldalát.

• Beszélj másokkal, akiknek van már tapasztalatuk a külföldön végzett szolgálatban.

• Ismerd meg az ország kultúráját és történelmét.

• Vegyél részt egy alapszintű nyelvtanfolyamon.

[Kiemelt rész/​kép a 6. oldalon]

Néhányan, akik külföldön szolgálnak, az alábbi módokon gondoskodnak magukról anyagilag:

• minden évben néhány hónapot a hazájukban dolgoznak

• kiadják a házukat, lakásukat, vagy bérbe adják az üzletüket

• interneten keresztül végzik a munkájukat

[Képek a 4–5. oldalon]

1. Jaqueline, Németország

2. Bruno, Olaszország

3. Beau, Kanada

4. Siobhan, Írország

5. Joel, Egyesült Államok

6. Jonathan, Egyesült Államok

7. Anna, Észtország

8. Elke, Ausztria

9. Chantal, Kanada

10. Ines, Ausztria