„Kitől rettegnék?”
„Kitől rettegnék?”
„Még ha háború támadna is ellenem, akkor is bízok” (ZSOLT 27:3)
AZ ALÁBBI VERSEK ALAPJÁN MI SEGÍT, HOGY BÁTRABBAK LEGYÜNK?
1. Minek a megértésében segít a 27. zsoltár?
HOGYAN lehetséges, hogy bár a világ állapota egyre romlik, a prédikálótevékenységünk fokozódik? Miért fordítjuk erre készségesen az időnket és az energiánkat, miközben sokan gazdasági nehézségekkel küszködnek? Hogyan tudunk bátrak maradni, míg mások félnek a jövőtől? Dávid király egyik ihletett éneke, mely a 27. zsoltárban lett feljegyezve, megadja a válaszokat ezekre a kérdésekre.
2. Milyen hatással lehet a rettegés az emberre, de miben bízhatunk?
2 Dávid a következő szavakkal kezdi ezt a zsoltárt: „Jehova az én világosságom és megmentésem. Kitől félnék? Jehova az én életem erődje. Kitől rettegnék?” (Zsolt 27:1). A félelem gyengítőleg hat, a rettegés azonban még ennél is súlyosabb hatással lehet az emberre. Ám akik Jehovát félik, azoknak semmitől sem kell rettegniük (1Pét 3:14). Ha Jehovát tesszük az erődünkké, akkor biztonságban lakunk, és nyugalmunk lesz, nem rettent baj minket (Péld 1:33; 3:25). Miért mondhatjuk ezt?
„JEHOVA AZ ÉN VILÁGOSSÁGOM ÉS MEGMENTÉSEM”
3. Milyen értelemben a világosságunk Jehova? És mit kell tennünk?
3 Az a szókép, hogy „Jehova az én világosságom”, arra a tényre irányítja a figyelmünket, hogy Jehova megszabadít minket a tudatlanságból és a szellemi sötétségből (Zsolt 27:1). A fény megvilágítja az úton lévő veszélyt vagy akadályt, de nem távolítja el, ezért bölcsen kell cselekednünk az alapján, amit látunk. Hasonlóképpen Jehova feltárja nekünk, hogy lényegében mit is jelentenek a világban zajló események. Figyelmeztet ennek a világrendszernek a veszélyeire. Igaz, ellát bibliai alapelvekkel, melyek mindig beválnak, de nekünk kell alkalmaznunk azt, amit tanulunk. Ha így teszünk, bölcsebbek leszünk mind az ellenségeinknél, mind a tanítóinknál (Zsolt 119:98, 99, 130).
4. a) Miért mondhatta Dávid meggyőződéssel ezt: „Jehova az én . . . megmentésem.” b) Mikor fogja Jehova megmenteni a szolgáit?
4 Dávid szavai, melyek a Zsoltárok 27:1-ben lettek feljegyezve, azt mutatják, hogy Dávid visszaemlékezett arra, hogy Jehova miként mentette meg őt korábban többször is. Például Jehova megszabadította őt „az oroszlán és a medve mancsai közül”. Az óriás Góliátot is segített legyőznie. Később Saul király megpróbálta lándzsával keresztüldöfni Dávidot, de Jehova minden egyes alkalommal megszabadította (1Sám 17:37, 49, 50; 18:11, 12; 19:10). Nem meglepő hát, hogy Dávid meggyőződéssel mondhatta ezt: „Jehova az én . . . megmentésem.” Jehova a napjainkban élő szolgáit is megmenti majd, akárcsak Dávidot. Hogyan? Úgy, hogy meg fogja szabadítani az imádóit a közelgő „nagy nyomorúságból” (Jel 7:14; 2Pét 2:9).
EMLÉKEZZ MINDEN EGYES ALKALOMRA, AMIKOR JEHOVA SEGÍTETT NEKED!
5–6. a) Hogyan segíthetnek az emlékeink, hogy bátrabbak legyünk? b) Hogyan növelik a bátorságunkat az arról szóló feljegyzések, hogy Jehova miként segített a szolgáinak a múltban?
5 A Zsoltárok 27:2, 3 egy fontos tényezőre hívja fel a figyelmünket azt illetően, hogy miként lehetünk bátrabbak. (Olvassátok fel!) Dávid olyan eseteket idézett az emlékezetébe, melyekben Jehova segítségével megszabadult (1Sám 17:34–37). Ezekből az emlékekből bátorságot tudott meríteni, s így még a legnagyobb megpróbáltatásokkal is szembe tudott nézni. Te is tudsz bátorságot meríteni a saját tapasztalataidból? Volt olyan, hogy buzgón imádkoztál egy aggasztó helyzet miatt, majd tapasztaltad, hogyan adott Jehova bölcsességet vagy erőt neked, hogy megbirkózz a próbáddal? Vagy emlékszel, hogyan gördültek el az akadályok, hogy örömmel tudj szolgálni, vagy hogy miként tárult fel előtted egy „nagy, tevékenységre nyíló ajtó”? (1Kor 16:9). Milyen hatással vannak rád ezek az emlékek? Vajon továbbra is megerősítenek abban, hogy Jehova képes neked segíteni még komolyabb akadályok vagy nehézségek legyőzésében is, vagy hogy erőt tud adni ezek elviseléséhez? (Róma 5:3–5).
6 Mi lenne, ha egy hatalmas állam összeesküvést szőne, hogy kiirtsa Jehova Tanúit mint szervezetet? Modern korunkban sokan próbálták már ezt megtenni, de hiába. Ha visszagondolunk, hogyan segített Jehova a népének a múltban, az bátorságot ad ahhoz, hogy ki tudjunk tartani, bármi történjen is a jövőben (Dán 3:28).
ÉRTÉKELJÜK NAGYRA AZ IGAZ IMÁDATOT!
7–8. a) A Zsoltárok 27:4 szerint mit kért Dávid Jehovától? b) Mi Jehova nagy szellemi temploma, és hogyan lehet ott imádatot bemutatni?
7 Ahhoz, hogy bátran tudjunk cselekedni, az is nélkülözhetetlen, hogy nagyra értékeljük az igaz imádatot. (Olvassátok fel: Zsoltárok 27:4.) Dávid napjaiban Jehova háza a hajlék volt. Dávid előkészületeket tett, hogy a fia, Salamon felépíthesse a fenséges templomot. Évszázadokkal később Jézus feltárta, hogy ennek az impozáns építménynek, melyet Isten korábban megáldott, már nem volt szerepe a Jehovának elfogadható imádat bemutatásában (Ján 4:21–23). Pál apostol a hébereknek írt levél 8–10. fejezetében rámutatott, hogy egy nagy szellemi templom jött létre i. sz. 29-ben, amikor Jézus megkeresztelkedett, felajánlva magát Jehova akaratának cselekvésére (Héb 10:10). Ez a nagy szellemi templom egy olyan elrendezés, melyről Jehova azért gondoskodott, hogy a Jézus váltságáldozatába vetett hitünk által elfogadható módon tudjunk közeledni hozzá. Hogyan mutatunk be imádatot ebben a templomban? Úgy, hogy „igaz szívvel, a hit teljes bizonyosságában” imádkozunk, ingadozás nélkül nyilvánosan kijelentjük a reménységünket, valamint figyelünk egymásra, ösztönözzük és bátorítjuk a hittársainkat, amikor egybegyűlünk a gyülekezeti összejöveteleken és a családi imádaton (Héb 10:22–25). Az igaz imádat iránti nagyraértékelésünk megerősít minket ezekben a válságos utolsó napokban.
8 Jehova hűséges szolgái az egész világon növelik a szolgálatban való részvételüket, új nyelveket tanulnak meg, és olyan területekre költöznek, ahol nagyobb szükség van Királyság-hirdetőkre. A cselekedeteik azt mutatják, hogy a zsoltáríróhoz hasonlóan egyet kérnek Jehovától: arra vágynak, hogy gyönyörködhessenek Jehova csodálatos tulajdonságaiban, és részt vehessenek a szent szolgálatban, bármi történjen is. (Olvassátok fel: Zsoltárok 27:6.)
BÍZZUNK ISTEN SEGÍTSÉGÉBEN!
9–10. Miről biztosít minket a Zsoltárok 27:10?
9 Dávid szilárd meggyőződéssel beszél arról, hogy bízik Jehova segítségében: „Ha apám és anyám elhagynának is, Jehova magához fogad engem” (Zsolt 27:10). A Sámuel első könyvének 22. fejezetében említett eseményekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Dávidot nem hagyták el a szülei. Ám napjainkban sokaknak el kell szenvedniük, hogy a családjuk könyörtelenül hátat fordít nekik. De sok ilyen cserbenhagyott személy lelt már segítségre és védelemre a gyülekezet szeretetének melegében.
10 Ha Jehova kész támogatni a szolgáit, amikor mások cserbenhagyják őket, vajon nem segít nekik más jellegű megpróbáltatások esetén is? Ha például amiatt aggódunk, hogy hogyan gondoskodjunk a családunkról anyagilag, nemde biztosak lehetünk abban, hogy Jehova segíteni fog nekünk? (Héb 13:5, 6). Ő tisztában van minden egyes lojális szolgájának körülményeivel és szükségleteivel.
11. Milyen hatással lehet másokra az, hogy bízunk Jehovában? Mondj példát!
11 Vegyük például Victoria esetét, aki Libériában él. Amikor elkezdte tanulmányozni a Bibliát, és előrehaladt a keresztelkedés felé, a férfi, akivel együtt élt, elhagyta őt és három gyermekét. Noha sem otthona, sem munkája nem volt, továbbra is előrehaladt szellemileg. Victoria idővel megkeresztelkedett. Majd egy nap a 13 éves lánya talált egy tömött pénztárcát. Azért, hogy ne essenek kísértésbe, úgy döntöttek, hogy meg sem számolják a pénzt. Ehelyett gyorsan felvették a kapcsolatot azzal a katonával, akié a pénztárca volt. A férfi azt mondta nekik, hogy ha mindenki olyan becsületes lenne, mint Jehova Tanúi, akkor az egész világ jobb és békésebb lenne. Victoria a Bibliából megmutatta a katonának Jehova új világgal kapcsolatos ígéretét. A katonát lenyűgözte Victoria becsületessége, ezért jelentős jutalmat adott neki a visszakapott pénzből. Igen, mivel Jehova Tanúi fenntartás nélkül hisznek abban, hogy Jehova képes gondoskodni róluk, kifogástalan hírnevet szereztek a becsületesség terén.
12. Mit bizonyítunk azzal, ha még az anyagi veszteségek ellenére is tovább szolgáljuk Jehovát? Mondj példát!
12 Vagy képzeljük el, hogyan érezhette magát Thomas, egy Sierra Leonéban élő kereszteletlen hírnök. Tanárként kezdett el dolgozni egy középiskolában, de közel egy évig nem kapott fizetést, mivel elhúzódtak az ehhez szükséges papírmunkák. Mi volt az utolsó feltétele annak, hogy megkapja az elmaradt fizetését? Egy megbeszélésre kellett mennie az iskolaigazgatóhoz, aki pap volt. A pap kifejtette, hogy Jehova Tanúi hitnézetei nem egyeztethetők össze az iskoláéival. Ragaszkodott ahhoz, hogy Thomas válasszon a munkája és a Biblián alapuló hitnézetei között. Thomas otthagyta a munkáját, elveszítve a közel egyévi jövedelmét. Talált viszont egy másik munkahelyet, ahol rádiókat és mobiltelefonokat javít. Ahogy ez is, és számtalan hasonló tapasztalat is mutatja, míg mások talán rettegnek attól, hogy szűkölködniük kell majd, mi szilárdan bízunk Jehovában, aki mindenek Teremtője és népének Védelmezője.
13. Hogyan halad előre a Királyság-prédikáló munka az olyan országokban, ahol nehéz a megélhetés?
13 Számos országban, ahol nehéz a megélhetés, gyakran igen buzgók a Királyság-hirdetők. Miért van ez? Az egyik fiókhivatal ezt írta: „Sok házigazda, aki elfogadja a bibliatanulmányozást, munkanélküli, és ezért több ideje van tanulmányozni a nap folyamán. A testvéreknek is több idejük van a prédikálásra. Az embereknek – különösen azokon a területeken, ahol nagyon rosszak az életkörülmények – nem kell bizonygatni, hogy az utolsó napokban élünk, mivel látják a körülöttük lévő állapotokat.” Egy misszionárius, aki több mint 12 éve egy olyan országban szolgál, ahol minden hírnök átlagosan több mint három bibliatanulmányozást vezet, ezt írja: „Mivel sok hírnöknek egyszerű az életvitele, és így kevés dolog tereli el a figyelmét, általában több ideje van a szántóföldi szolgálatra és a bibliatanulmányozások vezetésére.”
14. Milyen módokon élvezheti a nagy sokaság Isten védelmét?
14 Jehova megígérte, hogy fizikailag és szellemileg is segíti, védelmezi és megszabadítja a népét, mint csoportot, és mi hiszünk abban, hogy megtartja az ígéretét (Zsolt 37:28; 91:1–3). A sokaságnak, mely túléli a nagy nyomorúságot, nagynak kell lennie (Jel 7:9, 14). Ezért ez a sokaság, mint csoport, védelemben fog részesülni az utolsó napok hátralévő részében, nehogy megsemmisítsék. Mindent meg fog kapni, ami ahhoz szükséges, hogy kitartson a próbákban, és megőrizze a Jehovával ápolt kapcsolatát. A nagy nyomorúság befejező szakaszában pedig Jehova meg fogja menteni a szolgái életét, így védelmezve a népét.
„OKTASS ENGEM UTADRA, Ó, JEHOVA”
15–16. Milyen hasznunk származik abból, ha követjük az Istentől jövő oktatást? Mondj példát!
15 Úgy tudunk bátrak maradni, ha folyamatosan Isten útjára tanítanak minket. Ez abból is nyilvánvaló, amit Dávid kért: „Oktass engem utadra, ó, Jehova, és vezess az egyenesség ösvényén rosszakaróim miatt” (Zsolt 27:11). Akkor cselekszünk ezzel az imával összhangban, ha gondosan odafigyelünk a Biblián alapuló vezetésre, melyet Jehova szervezete által kapunk, és ha azonnal alkalmazzuk is azt. Sokan, akik megszabadultak a szükségtelen adósságoktól, tanúsíthatják, hogy a jelenlegi gazdasági nehézségek idején mennyi előnyük származik annak a bölcs tanácsnak az alkalmazásából, hogy egyszerűsítsék le az életüket. Ahelyett hogy olyan javakhoz kötődnének, melyeket már nem engedhetnek meg maguknak, ki tudják terjeszteni a szolgálatukat. Mindannyian jól tesszük, ha megkérdezzük magunktól: „Azonnal alkalmazok mindent, amit a Bibliában és a hű és értelmes rabszolga osztály által készített kiadványokban olvasok, még akkor is, ha ez áldozatokat követel meg a részemről?” (Máté 24:45).
16 Ha engedjük Jehovának, hogy oktasson és vezessen minket az egyenesség ösvényén, akkor nem lesz okunk félni. Amikor egy általános úttörő az Egyesült Államokban egy olyan állásra jelentkezett, amelynek segítségével ő és a családja továbbra is a teljes idejű szolgálatban maradhatott volna, a főnök azt mondta neki, mivel nincs főiskolai diplomája, sohasem fogja megkapni ezt az állást. Ha ez veled történt volna, bántad volna, hogy a teljes idejű szolgálatot választottad ahelyett, hogy felsőfokú képzésben vettél volna részt? Két héttel később a főnöknek megszűnt a munkaviszonya, és egy másik igazgató került a helyére, aki megkérdezte a testvértől, hogy mik a céljai. Ő készségesen elmondta, hogy a feleségével együtt Jehova Tanúi, teljes idejű szolgák, és szeretnék folytatni ezt a szolgálatot. Mielőtt a testvér bármi mást mondhatott volna, az igazgató ezt mondta: „Tudtam, hogy maga más, mint a többiek! Amikor az édesapám a halálos ágyán feküdt, két hittársa mindennap meglátogatta őt, és felolvasott neki a Bibliából. Akkor megfogadtam, ha egyszer lehetőségem lesz rá, segíteni fogok egy Jehova Tanúján.” Másnap reggel a testvér megkapta azt az állást, melyet a korábbi igazgató megtagadott tőle. Igen, ha a Királyságot tesszük az első helyre az életünkben, akkor Jehova megtartja az ígéretét, vagyis mindig ki lesznek elégítve az anyagi szükségleteink (Máté 6:33).
LÉTFONTOSSÁGÚ A HIT ÉS A REMÉNY
17. Hogyan tudunk bátorsággal tekinteni a jövőbe?
17 Dávid a következő szavakkal hangsúlyozza, milyen nagy szükség van a hitre és a reményre: „Ha nem hittem volna, hogy meglátom Jehova jóságát az élők földjén . . . !” (Zsolt 27:13). Való igaz, mi lenne velünk az Istentől kapott reménység nélkül, és ha nem értékelnénk mindazt, amiről a 27. zsoltár ír! Bárcsak továbbra is bizalommal imádkoznánk erőért és szabadításért, miközben szembenézünk az Armageddonhoz vezető eseményekkel! (Olvassátok fel: Zsoltárok 27:14.)
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 23. oldalon]
Dávid bátorságot merített Jehova szabadító tetteivel kapcsolatos emlékeiből
[Kép a 25. oldalon]
Ha anyagi nehézségekkel küzdünk, látjuk az ebben rejlő lehetőséget arra, hogy kiterjesszük a szolgálatunkat?
