1–2. Hogyan válhat a javunkra, ha figyelembe vesszük Isten akaratát, és mit tanulhatunk e tekintetben Dávid királytól?

UTAZÁSKOR használtál már olyan számítógépes útvonaltervezőt, amellyel felülnézetből láthattad az úti célodat? Talán segített a legjobb útvonalat kiválasztanod, hogy felülről láttad a tájat. A fontos döntéseknél segítségünkre lehet, ha hasonló módszert alkalmazunk. Ha a Teremtő szemszögéből, felülről látjuk a dolgokat, az segít nekünk, hogy az általa helyeselt úton járjunk (Ézs 30:21).

² Dávid, aki az ókori Izrael királya volt, élete túlnyomó részében kiemelkedő példát mutatott abban, hogy figyelembe vette Isten akaratát. Vizsgáljunk meg néhány esetet Dávid életéből, hogy egy olyan férfi példájából tanuljunk, akinek a szíve teljesnek bizonyult Jehova Isten iránt (1Kir 11:4).

3–4. a) Mi indította Dávidot arra, hogy kiálljon Góliát ellen? b) Hogyan tekintett Dávid Isten nevére?

³ Nézzük azt az esetet, amikor Dávid szembeszállt a filiszteus bajnokkal, Góliáttal. Mi indította a fiatal Dávidot arra, hogy kihívja ezt a tetőtől talpig felfegyverzett, közel 3 méter magas óriást? (1Sám 17:4). A bátorsága? Az Istenbe vetett hite? Mindkét tulajdonság létfontosságú szerepet játszott ebben a hőstettben. De leginkább a Jehova és az ő dicsőséges neve iránti tisztelete indította arra, hogy kiálljon e hatalmas óriás ellen. Dávid ezt kérdezte felháborodva: „ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gúnyt űzzön az élő Isten csatasoraiból?” (1Sám 17:26).

⁴ Szembeszállva Góliáttal, a fiatal Dávid kijelentette: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz felém, de én a seregek Jehovájának, Izrael csatasorai Istenének  nevében megyek feléd, akit te gúnyoltál” (1Sám 17:45). Dávid az igaz Istenbe vetette a bizalmát, és leterítette a filiszteus bajnokot egyetlen parittyakővel. Dávid nemcsak ez alkalommal, hanem egész élete során bízott Jehovában, és rendkívül nagy becsben tartotta a nevét. Sőt Dávid erre buzdította az izraelita társait: „Dicsekedjetek az ő szent nevével”. (Olvassátok fel: 1Krónikák 16:8–10.)

5. Milyen helyzetekkel nézhetsz szembe, melyek hasonlóak lehetnek Góliát gúnyolódásához?

⁵ Büszke vagy arra, hogy Jehova az Istened? (Jer 9:24). Hogyan reagálsz, amikor a szomszédok, a munkatársak, az osztálytársak vagy a rokonok rosszat mondanak Jehováról, és csúfot űznek a Tanúiból? Bízol Jehova támogatásában, és a védelmére kelsz, amikor a nevét becsmérlik? Igaz, hogy van, amikor „ideje [van] a hallgatásnak”, de nem szabad szégyellnünk, hogy Jehova Tanúi és Jézus követői vagyunk (Préd 3:1, 7; Márk 8:38). Bár tapintatosan és udvariasan kell bánnunk azokkal az emberekkel, akik kedvezőtlenül viszonyulnak hozzánk, ne legyünk olyanok, mint azok az izraeliták, akik „megrettentek, és nagyon féltek”, amikor hallották Góliát gúnyolódását (1Sám 17:11). Ehelyett cselekedjünk határozottan, hogy megszenteljük Jehova Isten nevét. Az a vágyunk, hogy segítsünk az embereknek megtudni, milyen Isten Jehova. Ezért az írott Szavát használva rámutatunk, mennyire fontos közeledni Hozzá (Jak 4:8).

6. Miért állt ki Dávid Góliát ellen, és mi legyen az elsődleges célunk?

⁶ Egy másik létfontosságú leckét is tanulhatunk abból, hogy Dávid kiállt Góliát ellen. Amikor Dávid futva odaért a csatasorhoz, ezt kérdezte: „Mi lesz azzal az emberrel, aki leteríti ott azt a filiszteust, és lemossa Izraelről a gyalázatot?” Válaszként az emberek megismételték a korábban mondottakat: „Azt a férfit, aki leteríti [Góliátot], a király nagy gazdagsággal halmozza el. Neki adja a leányát” (1Sám 17:25–27). De Dávidot elsősorban nem a jutalom érdekelte. Ennél magasztosabb célja volt. Dicsőséget akart szerezni az igaz Istennek. (Olvassátok fel: 1Sámuel 17:46, 47.) És mi a helyzet velünk? Mi az elsődleges célunk? Hírnevet akarunk szerezni magunknak azáltal, hogy anyagi javakat halmozunk fel, vagy azáltal, hogy kiemelkedő személyiségekké válunk a világban? Ehelyett inkább biztosan olyanok szeretnénk lenni, mint Dávid, aki ezt énekelte: „Ó, dicsőítsétek velem Jehovát, magasztaljuk nevét mindnyájan!” (Zsolt 34:3). Ezért hát bízzunk Istenben, és tartsuk fontosabbnak az ő nevét annál, hogy magunknak szerzünk hírnevet! (Máté 6:9).

7. Hogyan tehetünk szert olyan erős hitre, hogy folytatni tudjuk a szolgálatot, amikor olyanokkal találkozunk, akik nem fogadják kedvezően a jó hírt?

⁷ Ahhoz, hogy Dávid bátran ki tudjon állni Góliát ellen, teljesen bíznia kellett Jehovában. A fiatal Dávidnak erős hite volt. Az egyik módja annak, ahogy megerősítette a hitét, az volt, hogy Istenre támaszkodott, amikor a munkáját végezte mint pásztor (1Sám 17:34–37). Nekünk is erős hitre van szükségünk ahhoz, hogy folytatni tudjuk a szolgálatot, különösen, amikor olyan emberekkel találkozunk, akik nem fogadják kedvezően a jó hírt. Úgy lehet ilyen erős hitünk, ha Istenre támaszkodunk a napi tevékenységeinkben. Például beszélgetést kezdeményezhetünk a bibliai igazságról azokkal, akik mellettünk ülnek a tömegközlekedési eszközön. Bátran szólítsuk meg azokat is, akikkel a házról házra végzett szolgálat közben találkozunk az utcán (Csel 20:20, 21).

8–9. Hogyan mutatta ki a Saullal való bánásmódjával Dávid, hogy Jehova akaratát tartja szem előtt?

⁸ Egy másik példa, mely azt mutatja, hogy Dávid kész volt Jehovába vetni a bizalmát, Saullal, Izrael első királyával van kapcsolatban. A féltékeny Saul háromszor is megpróbálta a falhoz szegezni Dávidot egy lándzsával, de Dávidnak minden alkalommal sikerült kitérnie a lándzsa elől, és fel sem merült benne, hogy megtorolja. Végül elmenekült Saul elől (1Sám 18:7–11; 19:10). Ezután Saul magához vett 3000 válogatott férfit egész Izraelből, és elment felkutatni Dávidot a pusztában (1Sám 24:2). Később Saul mit sem sejtve éppen abba a barlangba ment be, ahol Dávid és az emberei voltak. Dávid kihasználhatta volna ezt az alkalmat, hogy megölje a királyt, aki az életére tört. Végtére is Isten akarata volt, hogy Dávid kerüljön Saul helyébe mint Izrael királya (1Sám 16:1, 13). Sőt, ha Dávid hallgatott volna az emberei tanácsára, akkor a biztos halál várt volna a királyra. De Dávid ezt mondta: „Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy ilyesmit tegyek urammal, Jehova felkentjével”. (Olvassátok fel: 1Sámuel 24:4–7.) Saul még mindig Isten felkent királya volt. Dávid nem akarta magához ragadni Saul királyi uralmát, mivel Jehova nem mozdította még el őt a helyéről. Azzal, hogy csak a palástjának a szárnyát vágta le, kimutatta, hogy nem állt szándékában bántani Sault (1Sám 24:11).

⁹ Dávid akkor is tiszteletet mutatott Isten felkentje iránt, amikor utoljára látta a királyt. Dávid és Abisai arra a helyre érkezett, ahol Saul táborozott. Saul éppen aludt ekkor. Noha Abisai arra a következtetésre jutott, hogy Isten adta Dávid kezébe az ellenségét, és fel is ajánlotta, hogy a földhöz szegezi lándzsával Sault, Dávid nem engedte meg ezt (1Sám 26:8–11). Mivel Dávid továbbra is Isten vezetését kereste, Abisai unszolása ellenére sem ingott meg abbeli elhatározásában, hogy Jehova akaratával összhangban cselekszik.

10. Milyen nehéz helyzettel nézhetünk szembe mi is, és mi segíthet, hogy szilárdan álljunk?

¹⁰ Velünk is előfordulhat, hogy a társaink megpróbálnak nyomást gyakorolni ránk, hogy az ő emberi gondolkodásukat kövessük, ahelyett hogy abban támogatnának, hogy Jehova akaratát cselekedjük. Abisaihoz hasonlóan néhányan még arra is buzdíthatnak, hogy Isten akaratának figyelembevétele nélkül cselekedjünk egy adott helyzetben. Ahhoz, hogy szilárdan álljunk, tisztán kell látnunk, mi Jehova nézőpontja a felmerült kérdéssel  kapcsolatban, és határozottan ragaszkodnunk kell ahhoz.

11. Mit tanultál Dávidtól azt illetően, hogy Isten akarata legyen a legfontosabb a számodra?

¹¹ Dávid így imádkozott Jehova Istenhez: „Taníts meg engem akaratodat cselekedni”. (Olvassátok fel: Zsoltárok 143:5, 8, 10.) Dávid ahelyett, hogy a saját értelmére támaszkodott volna, vagy engedett volna egy másik személy unszolásának, arra vágyott, hogy Isten tanítsa őt. Elgondolkodott Jehova minden cselekedetén, és készségesen foglalkozott az ő keze munkájával. Mi is felismerhetjük, hogy mi Isten akarata, ha a Szentírás mélyére ásunk, és elmélkedünk azon a sok bibliai beszámolón, amelyből látszik, hogy Jehova hogyan bánt az emberekkel.

12–13. Miért öntötte Dávid a földre azt a vizet, amelyet a három embere hozott neki?

¹² Utánzásra méltó az, hogy Dávid megértette a Törvény mögött lévő alapelveket, valamint az, hogy vágyott rá, hogy azok szerint éljen. Nézzük, mi történt, miután Dávid kifejezte, hogy mennyire vágyik arra, hogy ihasson „a betlehemi víztároló vizéből”. Dávid három embere utat tört magának a városba – mely akkoriban a filiszteusok kezében volt –, és hoztak a vízből. Ám „Dávid nem akart inni belőle, hanem kiöntötte Jehova elé”. Miért? Így magyarázza: „Távol legyen tőlem az én Istenemért, hogy ezt megtegyem! Hát a vérét igyam ezeknek a férfiaknak a lelkük árán? Hiszen lelkük kockáztatásával hozták” (1Krón 11:15–19).

¹³ Dávid tudta, hogy a Törvény szerint a vért ki kell önteni Jehova elé, és nem szabad elfogyasztani. Azt is megértette, hogy miért kell így tenni. Tudta, hogy „a test lelke a vérben van”. Ugyanakkor ez víz volt, és nem vér. Miért utasította vissza mégis Dávid, hogy igyon belőle? Azért, mert megértette a Törvény előírása mögött lévő alapelvet. Dávid ugyanolyan értékesnek tekintette ezt a vizet, mint a három férfi vérét. Ezért elképzelhetetlen volt a számára, hogy igyon a vízből. Ehelyett arra a következtetésre jutott, hogy a földre kell öntenie azt (3Móz 17:11; 5Móz 12:23, 24).

14. Mi segített Dávidnak, hogy elsajátítsa Jehova gondolkodásmódját?

 ¹⁴ Dávid megpróbált teljesen elmélyedni Isten törvényének tanulmányozásában. Ezt énekelte: „Akaratod cselekvésében gyönyörködöm, ó, Istenem, és bensőmben van törvényed” (Zsolt 40:8). Dávid tanulmányozta Isten törvényét, és mélyen elgondolkodott azon. Bízott a Jehova parancsolataiban rejlő bölcsességben. Ebből adódóan égett a vágytól, hogy ne csak a mózesi törvény betűjét tartsa meg, hanem kövesse annak szellemét is. Bölcsen tesszük, ha a Biblia tanulmányozásakor elmélkedünk az olvasottakon, és a szívünkbe véssük azokat, hogy el tudjuk dönteni, mi tetszik Jehovának egy adott helyzetben.

15. Milyen területen nem tartotta be Salamon Isten Törvényét?

¹⁵ Dávid fia, Salamon igen nagy mértékben élvezte Jehova Isten kegyét. Ám idővel Salamon már nem tisztelte Isten Törvényét. Nem fogadta meg Jehova parancsát, miszerint egy izraelita király ne vegyen magának sok feleséget (5Móz 17:17). Salamon sok idegen nőt vett feleségül, és amikor megöregedett, „a feleségei elfordították Salamon szívét, hogy más isteneket kövessen”. Bárhogyan érvelt is Salamon, „azt kezdte tenni . . . , ami rossz Jehova szemében, és nem követte teljesen Jehovát, ahogy az apja, Dávid” (1Kir 11:1–6). Mennyire fontos, hogy engedelmeskedjünk az Isten Szavában található törvényeknek és alapelveknek! Ez létfontosságú például, amikor a házasságot fontolgatjuk.

16. Milyen hatással lesz ránk, ha megértjük, hogy mi a szelleme annak a parancsnak, hogy „csak az Úrban” kössünk házasságot?

¹⁶ Ha nem hívők próbálnak meg romantikus kapcsolatot kialakítani velünk, vajon a reagálásunk Dávid vagy Salamon gondolkodásmódját tükrözi vissza? Az igaz imádóknak azt mondja a Szentírás, hogy „csak az Úrban” kössenek házasságot (1Kor 7:39). Ha egy keresztény házasságot akar kötni, akkor az egyik hittársát kell választania. Ha megértjük e szentírási követelmény mögött lévő szellemet is, akkor nemcsak, hogy nem kötünk házasságot egy nem hívővel, de még a közeledését is elutasítjuk.

17. Mi segíthet, hogy ne essünk a pornográfia csapdájába?

¹⁷ Gondold át azt is, hogyan mutatott példát Dávid abban, hogy komoly igyekezettel kereste Isten vezetését, és azt is, hogy ez miként segíthet ellenállni annak a kísértésnek, hogy pornográf anyagot nézzünk. Olvasd el a következő írásszövegeket, gondold át a bennük rejlő alapelveket, és próbáld meg felismerni, hogy mi Jehova akarata ezen a területen. (Olvassátok fel: Zsoltárok 119:37; Máté 5:28, 29; Kolosszé 3:5.) Ha elmélkedünk Isten magasztos irányadó mértékein, az segít, hogy el tudjuk kerülni a pornográfia csapdáját.

18–19. a) Bár Dávid gyarló volt, mi segített neki, hogy továbbra is élvezhesse Isten kegyét? b) Mi az elhatározásod?

¹⁸ Jóllehet Dávid sok mindenben példát mutatott, több súlyos bűnt is elkövetett (2Sám 11:2–4, 14, 15, 22–27; 1Krón 21:1, 7). De az élete során mindig megbánást tanúsított, amikor vétkezett. „Feddhetetlen szívvel” járt Isten előtt (1Kir 9:4). Miért mondhatjuk ezt? Mert Dávid Jehova akaratával összhangban próbált cselekedni.

¹⁹ A gyarlóságunk ellenére továbbra is élvezhetjük Jehova kegyét. Ezt a célt szem előtt tartva szorgalmasan tanulmányozzuk Isten Szavát, mélyen gondolkodjunk el a tanultakon, és cselekedjünk határozottan a szerint, amit a szívünkbe véstünk belőle. Ha így teszünk, az olyan, mintha a zsoltáríróhoz hasonlóan alázatosan ezt kérnénk Jehovától: „Taníts meg engem akaratodat cselekedni”.