„AZ ISTEN szava élő, és erőt fejt ki” (Héb 4:12). Pál apostol ezekkel a szavakkal kiemelte, hogy Isten szavának ereje van, megérinti az emberek szívét, és átformálja az életüket.

Ám helytelen nézetek születtek a Biblia üzenetének erejével kapcsolatban, amikor a megjövendölt hitehagyás gyökeret vert az apostolok halála után (2Pét 2:1–3). Idővel az egyházi vezetők mágikus erőt kezdtek tulajdonítani Isten Szavának. Harry Y. Gamble professzor „a keresztény írások mágikus használatáról” írt. Megjegyezte, hogy a harmadik században Órigenész egyházatya arra következtetett, hogy „már pusztán a szent szavak hallása is valamiképpen jótékony hatású: ha a szavaknak erejük van a pogány mágiában, akkor mennyivel inkább erővel kell bírniuk az írás valóban Istentől eredő szavainak”. A negyedik század végén élt Khrüszosztomosz János azt írta, hogy „az ördög nem merészkedik olyan ház közelébe, ahol evangélium található”. Arról is beszámolt, hogy egyesek a nyakukba akasztanak idézeteket az evangéliumokból, mintha azok különleges erővel bíró amulettek lennének. Gamble professzor továbbá megjegyezte, hogy a katolikus teológus, Ágoston „elfogadhatónak tartotta, hogy fejfájás esetén valaki úgy aludjon, hogy János evangéliumának egy példányát a párnája alá teszi”! Így mágikus céllal használták fel a bibliai szövegeket. Te is úgy tekinted a Bibliát, mint amulettet, vagyis szerencsét hozó tárgyat, mely megvéd a gonosztól?

Van egy másik, talán még elterjedtebb módja annak, ahogyan a Bibliát helytelenül használják. Hogyan? Találomra felütik valahol, és elolvassák azt a részt, melyet először megpillantanak, abban a hitben, hogy azok a szavak majd megadják nekik a szükséges útmutatást. Például: Gamble professzor szerint, amikor Ágoston egyszer hallotta, amint a szomszéd házban egy gyermek azt mondja, hogy „fogd és olvasd, fogd és olvasd”, úgy vélte, hogy ez Istentől jövő parancs arra, hogy nyissa ki a Bibliát, és olvassa el azt az írásszöveget, melyet először meglát.

Hallottál már olyanokról, akik ha valamilyen nehézséggel küzdenek, imádkoznak Istenhez, majd találomra kinyitják a Bibliát, abban a hitben, hogy az első vers, melyet megpillantanak, segít majd nekik megbirkózni a gondjukkal? Talán jó az indítékuk, de nem ez a módja annak, ahogyan a keresztényeknek útmutatást kell keresniük a Szentírásban.

Jézus arról biztosította a követőit, hogy elküldi majd nekik a segítőt, a szent szellemet. Majd ezt mondta: „az mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek” (Ján 14:26). A Biblia találomra való felütéséhez viszont nincs szükség a Szentírás ismeretére.

Elterjedt szokás a Biblia találomra való felütése és más módon való babonás használata. Ám Isten Szava elítéli, ha valaki előjelek után kutat (3Móz 19:26; 5Móz 18:9–12; Csel 19:19). „Az Isten szava élő, és erőt fejt ki”, de gyakorlottá kell válnunk a használatában. A Biblia pontos ismerete, nem pedig a babonás használata segít jobbá tenni az emberek életét. Ennek az ismeretnek a megszerzése már sokaknak segített abban, hogy szilárd erkölcsi értékeket kövessenek, felhagyjanak káros szokásaikkal, megerősítsék a családi kötelékeiket, és személyes kapcsolatot ápoljanak a Biblia Szerzőjével.