Ez csak egyike azoknak a súlyos erkölcsi és etikai kérdéseknek, melyek a lombikbébi-eljárás mellett döntő házaspárok esetében merülnek fel. Minden pár felelősséggel tartozik Jehovának a döntéséért. Hasznosnak bizonyulhat, ha áttekintjük a mesterséges megtermékenyítésnek ezt a módját.

1978-ban egy Angliában élő asszony hordott ki elsőként egy sokak által lombikbébinek nevezett gyermeket. Ő azért nem tudott teherbe esni, mert a petevezetékei el voltak záródva, s így a hímivarsejtek nem tudtak találkozni a petesejtjével. Az orvosok művi úton leszívták az érett petesejtjét, beletették azt egy kis üvegtálba, majd megtermékenyítették a férje hímivarsejtjeivel. Az így keletkezett embrió fejlődésnek indult a tápoldatban, és visszahelyezték a nő méhébe, ahol az beágyazódott. Idővel egy kislányt hozott a világra. Ezt az eljárást, illetve ennek a különféle fajtáit, in vitro (üvegben történő) fertilizációnak, vagyis lombikbébi-eljárásnak nevezték el.

Míg a lombikbébi-eljárás részletei országonként változhatnak, általában a következőképpen végzik: A feleségnek termékenységet fokozó gyógyszereket adnak heteken át, hogy a petefészkeit több petesejt termelésére késztessék. A férjet pedig megkérik arra, hogy friss spermát adjon maszturbálás által. A petesejteket laboratóriumban egyesítik a megtisztított spermiumokkal. Így több petesejt is megtermékenyítődhet. Majd osztódásnak indulhatnak, és embriókká fejlődhetnek. Körülbelül egy nappal később gondosan megvizsgálják ezeket az újonnan létrejött embriókat, hogy meg tudják különböztetni a rendellenesen fejlődőket azoktól, amelyek egészségeseknek tűnnek, és a leginkább esélyesek arra, hogy beágyazódjanak és fejlődjenek. Általában a harmadik napon a legegészségesebbnek ítélt embriók közül rendszerint nem egyet, hanem kettőt vagy hármat ültetnek be a feleség méhébe, hogy ezáltal is növeljék a terhesség esélyét. Ha egy vagy akár több embrió is beágyazódik, akkor létrejön a terhesség, és várhatóan idővel megszületik a gyermek.

De mi a helyzet azokkal az embriókkal, amelyeket nem ültettek be a méhbe, beleértve azokat is, amelyek kevésbé egészségesnek vagy egyenesen rendellenesnek tűntek? Ha csak úgy magukra hagynák ezeket a megmaradt embriókat, nem sokáig lennének  életképesek. Ezért még időben lefagyasztják őket folyékony nitrogénben. Miért? Ha a lombikbébi-eljárás elsőre nem jár sikerrel, a tartalékembriók felhasználásával újra meg lehet próbálni azt, és így a költségek is alacsonyabbak. Ám ez etikai kérdéseket vet fel. A bevezetőben szereplő házaspárhoz hasonlóan sokan nehezen tudnak dönteni, hogy mit tegyenek a lefagyasztott embrióikkal. Talán már nem akarnak több gyermeket. Lehet, hogy a koruk vagy az anyagi lehetőségeik miatt már nem ésszerű egy újabb próbálkozás. Az ikerterhesség kockázataitól is félhetnek. * Ha az egyik házastárs meghal, vagy ha az egyik vagy mindkét fél újra házasodik, tovább bonyolódik a helyzet. Igen, sok minden okot adhat az aggodalomra, ezért vannak házaspárok, akik éveken át fizetik a tárolási költségeket.

2008-ban egy vezető embriológus a The New York Timesban megjegyezte, hogy sok páciensnek súlyos dilemmát okoz, hogy mihez kezdjen a megmaradt embriókkal. A cikkben ez áll: „Legalább 400 000 embrió van lefagyasztva a klinikákon szerte az országban, és ez a szám napról napra növekszik . . . Az embriók egy évtizeden át, vagy akár még tovább is életképesek maradhatnak, ha megfelelő módon vannak lefagyasztva, de nem mindegyikük éli túl a felolvasztást.” (Kiemelés tőlünk.) Ez utóbbi tény sok keresztényt arra indít, hogy megálljon és elgondolkodjon. Miért?

Azok a keresztény házaspárok, akik a lombikbébi-eljárás kapcsán felmerülő kérdésekkel néznek szembe, elgondolkodhatnak egy másik egészségügyi helyzet következményein. Előfordulhat, hogy egy kereszténynek döntést kell hoznia a szerette felől, aki gyógyíthatatlan állapotban van, és mesterségesen tartják életben, például lélegeztetőgéppel. Az igaz keresztények fontosnak tartják a megfelelő orvosi kezelést; a 2Mózes 20:13-mal és a Zsoltárok 36:9-cel összhangban nagy becsben tartják az életet. Az Ébredjetek! 1974. május 8-ai angol száma kijelentette: „Azok, akik a bibliai alapelvekhez kívánják  igazítani életüket, sohasem folyamodnának aktív eutanáziához [amikor is szándékosan vetnek véget a beteg életének], mivel tiszteletben tartják Isten nézetét az élet szentségéről, továbbá a lelkiismeretük erre indítja őket, és a hatósági törvényeknek is szeretnének engedelmeskedni.” Ám néhány esetben a szeretett személyt csak orvosi eszközök tartják életben. A családtagoknak kell eldönteniük, hogy továbbra is életben kívánják-e tartani a szerettüket mesterséges úton (amennyiben az ország törvényei lehetővé teszik ezt).

Igaz, ez nem teljesen azonos azzal a helyzettel, amellyel az a házaspár néz szembe, amelyik lombikbébi-eljárást vett igénybe, és most tárolják az embrióit. Ám felajánlhatják nekik, hogy kiveszik az embriókat a nitrogén fagyasztóból, és felolvasztják őket. A fagyasztó mesterséges környezetéből kikerülve az embriók rövid időn belül olyan mértékben károsodnak, hogy már nem maradnak életképesek. A házaspárnak kell eldöntenie, hogy beleegyezik-e ebbe (Gal 6:7).

Egy házaspár, amely lombikbébi-eljárást vett igénybe, hogy a feleség teherbe essen, és remélhetőleg gyermekük szülessen, dönthet úgy, hogy állja a lefagyasztott tartalékembriók tárolási költségeit, vagy dönthet úgy is, hogy a jövőben ismét megpróbálják azokat felhasználni, hogy gyermekük lehessen. De az is lehet, hogy egy házaspár úgy dönt, hogy nem tároltatja tovább a lefagyasztott embriókat, mivel úgy tekint rájuk, hogy csak mesterséges módon tarthatók életben. Azok a keresztények, akik ilyen döntéssel néznek szembe, felelősséggel tartoznak Istennek, hogy a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretüket kövessék. Arra kell törekedniük, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretük, miközben mások lelkiismeretét is figyelembe veszik (1Tim 1:19).

A reproduktív endokrinológia egyik szakértője azt tapasztalta, hogy a legtöbb pár „tanácstalan volt, és ugyanakkor nagyon nyomasztotta őket annak a felelősségnek a terhe, hogy eldöntsék, mit tegyenek a [lefagyasztott] embrióikkal”. Majd végül ezt mondta: „Sok pár úgy érzi, hogy nincs jó döntés.”

Nyilvánvaló, hogy azoknak az igaz keresztényeknek, akik fontolgatják a lombikbébi-eljárást, mérlegelniük kell ennek az összes komoly következményét. A Biblia ezt tanácsolja: „Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a [tapasztalatlanok] pedig neki mennek és kárát vallják” (Péld 22:3, Károli).

Ez megoldásnak tűnhet, ám az ő esetükben ez nem lenne összhangban a Szentírással. Hogy megértsük miért nem, először is vizsgáljuk meg a Hűségfogadalmi nyilatkozat célját, és hogy miért kezdték el használni, valamint hogy hol és hogyan alkalmazható.

Ez a dokumentum egy tanúk előtt aláírt írásos nyilatkozat, melyet azért tesz a pár, mert a következő bekezdésekben említett ok miatt nem tud házasságot kötni. Amikor a pár aláírja ezt a dokumentumot, megfogadják Isten és ember előtt, hogy hűségesek lesznek egymáshoz, és hogy törvényesíteni fogják a kapcsolatukat, amint az lehetővé válik. A gyülekezet ezután úgy tekinti a kapcsolatukat, mintha az a polgári hatóság által jóváhagyott házasság lenne.

Miért és mikor lehet használni a Hűségfogadalmi nyilatkozatot? Jehova hozta létre a házasság intézményét, és nagy becsben tartja azt. A Fia ezt mondta: „Amit . . . az Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza” (Máté 19:5, 6; 1Móz 2:22–24). Majd hozzátette: „aki elválik a feleségétől, hacsak nem paráznaság  [nemi erkölcstelenség] miatt, és mást vesz el, házasságtörést követ el” (Máté 19:9). Ezért a Szentírás szerint a „paráznaság”, vagyis a nemi erkölcstelenség az egyetlen alap a válásra, azaz csak ez vethet véget a házasságnak. Ha például egy férfi házasságon kívül létesít nemi kapcsolatot, akkor az ártatlan felesége eldöntheti, hogy elválik-e tőle, vagy sem. Ha elválik tőle, szabad arra, hogy házasságot kössön egy másik személlyel.

Azonban egyes országokban, különösen a múltban, az uralkodó egyház nem fogadta el ezt a világos bibliai álláspontot. Ehelyett azt tanította, hogy a válás semmilyen okból sem lehetséges. Ezért néhány helyen, ahol az egyház nagy befolyással bírt, a polgári törvénykönyv nem teszi lehetővé a válást, még a Jézus által említett jogos okból sem. Más országokban van lehetőség a válásra, de az eljárás nagyon hosszadalmas, bonyolult és kimerítő. Hosszú évekig is eltarthat, mire kimondják a válást. Ez olyan, mintha az egyház vagy a kormány akadályozná azt, amit Isten elfogad (Csel 11:17).

Például lehet, hogy egy pár olyan országban él, ahol lehetetlen vagy rendkívül bonyolult elválni, mivel talán évekbe telik, mire lezárul az eljárás. Ha minden ésszerű erőfeszítést megtettek, hogy véget vessenek a törvényesen elismert, még érvényben lévő házasságuknak, és alkalmasak Isten szemében a házasságra, aláírhatják a Hűségfogadalmi nyilatkozatot. Ez az engedmény egy olyan elrendezés a keresztény gyülekezetben, mely a különleges körülményekre való tekintettel alkalmazható az ilyen országokban. Viszont a legtöbb országban, ahol lehetőség van a válásra, nem lehet alkalmazni ezt az elrendezést, még ha a válás meglehetősen drága vagy bonyolult is.

Mivel nem értették meg a Hűségfogadalmi nyilatkozat célját, néhányan, akik olyan helyen élnek, ahol el lehet válni, kérték, hogy hadd írják alá azt, hogy elkerülhessék a válással járó bonyodalmakat és kellemetlenségeket.

A fent említett esetben a férfi és a nő, aki erkölcstelen módon együtt él, össze akar házasodni. Mindketten Írás szerint szabadok a házasságra, egyikük sincs egy korábbi házastárshoz kötve. De a férfi illegálisan tartózkodik az országban, és a kormány nem engedélyezi egy ilyen személy házasságkötését. (Sok országban a hatóságok akkor is engedélyezik a házasságkötést, ha valamelyik félnek, vagy akár egyiküknek sincs jogi státusza az országban.) A szóban forgó esetben az adott ország jogszabályai lehetővé teszik a válást. Emiatt a pár nem írhatja alá a Hűségfogadalmi nyilatkozatot. Figyelembe kell venni, hogy ennek a párnak az esetében nem arról van szó, hogy valamelyiküknek el kellene válnia, de ezt nem teszik lehetővé számára. Mindketten szabadok a házasságkötésre. De hogyan tehetik ezt meg a férfi illegális státusza ellenére? Lehet, hogy el kell menniük egy olyan országba, ahol nem akadály a férfi jogi státusza. Vagy talán össze tudnak házasodni abban az országban is, ahol jelenleg tartózkodnak, ha a férfi megteszi a törvényes státusz megszerzéséhez szükséges lépéseket.

Igen, a pár összhangba tudja hozni az életét Isten irányadó mértékeivel és a császár törvényével (Márk 12:17; Róma 13:1). Reméljük, így tesznek majd. Ezután alkalmasak lehetnek a keresztelkedésre (Héb 13:4).