„FELEDHETETLEN!” Így jellemezték sokan a „Teremtés drámát”. Épp jókor érkezett, és kitörölhetetlen nyomot hagyott sokak elméjében, akik látták. Igen, a „Teremtés dráma” óriási tanúskodásul szolgált Jehova dicséretére, röviddel azelőtt, hogy Hitler uralma ádáz üldözést indított volna Jehova népe ellen Európában. De mi is volt az a „Teremtés dráma”?

1914-ben Jehova népének brooklyni főhivatala közreadta „A teremtés története képekben” című mozgóképes előadást. Ez egy nyolcórás bemutató volt, mely diavetítést és mozgóképekből álló, hanganyaggal kiegészített színes filmet tartalmazott. A „Fotodrámát” világszerte több millió ember látta. 1914-ben kiadták ennek egy rövidített változatát is, a „Heuréka drámát”. De az 1920-as évekre a diaképek, a filmek és a vetítőkészülékek nagyon elhasználódtak. Ugyanakkor még sokan szerették volna látni a „Fotodrámát”. Például a németországi Ludwigsburg lakói ezt kérdezték: „Mikor lesz újra bemutatva a »Fotodráma«?” Mit lehetett tenni ennek érdekében?

Azért, hogy az igényeknek megfelelően újra be tudják mutatni a „Fotodrámát”, a németországi Magdeburgban élő Bétel-család képviselői az 1920-as években filmtekercseket vásároltak egy párizsi hírügynökségtől, valamint diaképeket lipcsei és drezdai grafikai cégektől. Ezeket egybeszerkesztették a „Fotodráma” néhány régi diaképével, amelyek még használhatók voltak.

Erich Frost testvér, aki tehetséges zenész volt, kísérőzenét komponált a filmhez és a diabemutatóhoz. A szövegkönyv részben a Teremtés könyvünkből származott. Ezért a „Fotodráma” átdolgozott változata egy új nevet kapott, mégpedig azt, hogy „Teremtés dráma”.

A „Teremtés dráma” ugyanúgy nyolcórás volt, mint a „Fotodráma”, és több részletben mutatták be egymást követő estéken. Megkapó részleteket tartalmazott a teremtési napokról, áttekintést nyújtott a bibliai és a világi történelemről, és rámutatott, hogy a hamis vallás nem váltotta be az emberiség hozzáfűzött reményeit. A „Teremtés drámát” bemutatták Ausztriában, Luxemburgban, Németországban és Svájcban, valamint a világ más részein élő német nyelvű közönségnek.

Erich Frost így mesélt erről: „A dráma bemutatóin arra buzdítottam a munkatársaimat, különösen azokat, akik a zenekarban voltak, hogy a szünetben menjenek végig a nézőtér sorai között,  és kínálják fel a szép könyveinket és füzeteinket. Így több kiadványt tudtunk elterjeszteni, mint a házról házra végzett szolgálat során.” Johannes Rauthe, aki bemutatókat szervezett Lengyelországban és a jelenlegi Cseh Köztársaság területén, emlékszik rá, hogy a közönség közül sokan megadták a címüket, hogy felkeressék őket. Ezek a címek gyümölcsöző újralátogatások alapjául szolgáltak.

Az 1930-as években a „Teremtés dráma” vetítésein mindig teltház volt, és azokban a városokban, ahol bemutatták, mindenki Jehova Tanúiról beszélt. 1933-ig majdnem egymillió ember ment el a németországi fiókhivatal által szervezett bemutatókra. Käthe Krauss így emlékszik vissza: „Azért, hogy láthassuk a drámát, öt napon át napi 10 kilométert gyalogoltunk oda, és 10 kilométert vissza, és mindezt hegyen-völgyön át, erdőkön keresztül.” Else Billharz pedig ezt mondja: „A »Teremtés dráma« megalapozta az igazság iránti szeretetemet.”

Alfred Almendinger elmeséli, hogy amikor az édesanyja látta a „Teremtés drámát”, „annyira fellelkesült, hogy vett egy Bibliát, és elkezdte keresni benne a »purgatórium« szót”. Mivel nem találta meg a Bibliában, nem ment többé templomba, és megkeresztelkedett. „Számtalan ember fogadta el az igazságot a »Teremtés dráma« hatására” – emlékezett vissza Erich Frost testvér (3Ján 1–3).

Nem sokkal azután, hogy a „Teremtés dráma” bemutatóin csúcslétszámban vettek részt az emberek, Európa viharos időszakba lépett, a nácizmus sötét felhői borították be. 1933-ban betiltották a Tanúk tevékenységét Németországban. Ettől kezdve a második világháború végéig, 1945-ig Jehova szolgáinak Európában heves üldözést kellett elszenvedniük. Erich Frost körülbelül nyolc évet töltött fogságban. Azonban túlélte, és később a németországi Bételben szolgált Wiesbadenben. Milyen jó, hogy a feledhetetlen „Teremtés dráma” épp jókor érkezett, és bátorságot öntött oly sok kereszténybe, akikre hitpróbák vártak a második világháború idején! (A németországi archívumunkból.)