1. Miért kell teljesen bíznunk Isten Szavában?

AMIKOR a vének azt vizsgálják, hogy alkalmas-e egy bibliatanulmányozó arra, hogy részt vegyen a szántóföldi szolgálatban, a következő kérdéseket veszik fontolóra: „Mire mutatnak az érintett személy kijelentései? Hiszi, hogy a Biblia Isten ihletett Szava?” * Az utóbbi kérdésre egyértelmű igennel kell válaszolnia egy olyan személynek – és Isten minden szolgájának is –, akinek vágya, hogy hírnök legyen. Miért? Ha bízunk Isten Szavában, és megtanuljuk jól használni a szolgálatban, segíteni tudunk másoknak, hogy megismerjék Jehovát, és megmentést nyerjenek.

2. Miért kell megmaradnunk azokban, amiket tanultunk?

² Pál apostol kihangsúlyozta Isten Szavának fontosságát, amikor ezt írta Timóteusznak: „maradj meg azokban, amiket tanultál, és amiket meggyőzetve elhittél”. Pál itt a bibliai igazságokra gondolt, melyek arra indították Timóteuszt, hogy higgyen a jó hírben. Ezeknek az igazságoknak ma is ugyanolyan hatásuk van, hiszen képesek bölccsé tenni minket a megmentésre (2Tim 3:14, 15). A szolgálatban gyakran használjuk a 2Timóteusz 3:16-ot annak bizonyítására, hogy a Biblia Istentől származik, ám Pál szavai egy további tanulságot is tartogatnak számunkra. (Olvassátok fel!) Ha részletesen megvizsgáljuk ezt a verset, még jobban fogunk bízni abban, hogy Jehova minden utasítása helyes (Zsolt 119:128).

3–5. a) Hogyan reagált a sokaság Péter beszédére, és miért? b) Miért fogadták el az igazságot sokan Tesszalonikában? c) Mi az, ami nagy hatással van az emberekre a szolgálatunk során?

³ Jézus ezt mondta Izrael nemzetének: „küldök hozzátok prófétákat és bölcseket és nyilvános tanítókat”  (Máté 23:34). Jézus a tanítványairól beszélt, akiket arra tanított, hogy használják az Írásokat a szolgálatuk során. I. sz. 33 pünkösdjén az egyik ilyen nyilvános tanító, Péter apostol előadást tartott egy nagy sokaságnak Jeruzsálemben. Előadásában többször is idézett a Héber Iratokból. Az, ahogyan megmagyarázta az Írásokat, sok hallgatóját „szíven találta”, és megbánták korábbi bűneiket. Körülbelül háromezren közülük Isten megbocsátását keresve keresztények lettek (Csel 2:37–41).

⁴ Egy másik nyilvános tanító, Pál apostol Jeruzsálemtől távol prédikálta a jó hírt. Például a makedón városban, Tesszalonikában olyan zsidóknak tanúskodott, akik imádatot mutattak be a zsinagógában. Három sabbaton át „érvelt nekik az Írásokból; megmagyarázta és hivatkozásokkal bizonyította, hogy a Krisztusnak szükséges volt szenvednie és feltámadnia a halottak közül”. Mi lett az eredmény? „Néhányan közülük [a zsidók közül] hívőkké lettek”, csakúgy, mint a „görögöknek is nagy tömege” (Csel 17:1–4).

⁵ Sokakra nagy hatással van az ahogy, Isten szolgái használják a Bibliát. Svájcban egy testvérnő felolvasott egy írásszöveget a házigazdának, mire az ezt kérdezte tőle: „Honnan jöttek?” „Én és a társam Jehova Tanúi vagyunk” – válaszolta a testvérnő. „Tudhattam volna! Ki más jönne el hozzám, hogy a Bibliából olvasson, mint Jehova Tanúi?” – folytatta a házigazda.

6–7. a) Hogyan használhatják jól a Bibliát azok, akik tanítanak a gyülekezetben? b) Miért fontos hatékonyan használnunk a bibliaverseket a bibliatanulmányozásokon?

⁶ Hogyan használhatjuk hatékonyabban a Bibliát, amikor tanítunk? Ha kiváltságodban áll tanítani a gyülekezetben, használj fel konkrét írásszövegeket. Ahelyett, hogy a saját szavaiddal foglalnád össze a kulcsidézeteket, vagy egy kinyomtatott anyagból vagy más elektronikus eszközről olvasnád fel a verseket, nyisd ki a Bibliádat, és abból olvass fel. Ösztönözd a hallgatóságot, hogy tegyék ugyanezt. Arra is szánj időt, hogy kiemeld a versek gyakorlati értékét, mely segít a hallgatóidnak közelebb kerülni Jehovához. Ne használj bonyolult szemléltetéseket és tapasztalatokat, melyek csupán szórakoztatóak. Inkább használd ki jól az időt arra, hogy értelmezd Isten Szavát.

⁷ Mit fontos elménkben tartanunk, ha bibliatanulmányozást vezetünk? Amikor a kiadványainkból tanítunk, fontos, hogy használjuk az utalásként megadott írásszövegeket. Arra kell bátorítanunk a tanulmányozót, hogy olvassa el a verseket, és próbálja megérteni a lényeget. Hogyan? Ha hosszú fejtegetésekbe kezdünk, könnyen előfordulhat, hogy a bibliatanulmányozásból előadások sorozata lesz. Ehelyett arra kell ösztönöznünk a tanulmányozót, hogy a saját szavaival fejezze ki magát. Ne mi mondjuk meg, miben higgyen vagy mit tegyen, hanem jól átgondolt kérdésekkel próbáljunk meg segíteni neki, hogy helyes következtetéseket tudjon levonni. *

8. Milyen belső harcot kellett vívnia Pálnak?

⁸ A feddést gyakran úgy tekintjük, mint ami a vének feladata. És valóban a felvigyázók felelőssége, hogy megfeddjék azokat, akik bűnt gyakorolnak (1Tim 5:20; Tit 1:13). Ám önmagunk feddéséről sem szabad megfeledkeznünk. Pálnak példamutató keresztényként tiszta volt a lelkiismerete (2Tim 1:3). Mégis ezt írta: „látok egy másik törvényt a tagjaimban,  amely hadakozik az elmém törvénye ellen, és a bűn . . . törvényének foglyaként vezet.” Ha megvizsgáljuk ennek a versnek a szövegkörnyezetét, jobban megértjük, milyen harcot kellett vívnia, hogy ellenőrzése alatt tartsa a bűnös hajlamait. (Olvassátok fel: Róma 7:21–25.)

9–10. a) Milyen gyengeségekkel küzdhetett Pál? b) Valószínűleg hogyan harcolt a bűnös hajlamai ellen?

⁹ Milyen gyengeségen kellett felülkerekednie Pálnak? Nem tudjuk pontosan, de azt írta magáról Timóteusznak, hogy „arcátlan ember” volt (1Tim 1:13). Mielőtt Pál megtért, dühödt haraggal üldözte a keresztényeket. Így vallja be a korábbi érzéseit: „rettenetesen őrjöngtem ellenük” (Csel 26:11). Pál megtanult felülkerekedni az indulatain, ám időnként kemény harcot kellett vívnia azért, hogy az érzésein és a szavain is uralkodni tudjon (Csel 15:36–39). Mi segített neki?

¹⁰ Pál leírta a korintuszi keresztényeknek, hogy mit tett azért, hogy megfeddje önmagát. (Olvassátok fel: 1Korintusz 9:26, 27.) Jól irányzott, jelképes ütésekkel öklözte meg tökéletlen emberi természetét. Nagy valószínűséggel kereste, hogy mik a Szentírás tanácsai, és kérte Jehova segítségét, hogy megfogadja őket, valamint keményen dolgozott, hogy fejlődjön. * Sokat tanulhatunk a példájából, hiszen mi is hasonló harcban veszünk részt a tökéletlen hajlamaink ellen.

11. Hogyan tehetjük próbára magunkat, hogy lássuk, vajon az igazság útján járunk-e?

¹¹ Sosem szabad önelégültekké válnunk. Ehelyett folyamatosan próbára kell tennünk magunkat, hogy megbizonyosodjunk róla, valóban az igazság útján járunk-e (2Kor 13:5). Amikor olyan bibliaverseket olvasunk, mint a Kolosszé 3:5–10, kérdezzük meg magunktól: „Keményen dolgozom azért, hogy megöljem a bűnös hajlamaimat, vagy gyengülök erkölcsileg? Mit teszek, ha felugrik egy erkölcstelen weboldal az interneten? Azonnal kilépek belőle, vagy helytelen weboldalakat keresgélek?” Maradjunk éberek és meggondoltak, megfogadva az Isten Szavában található tanácsokat (1Tessz 5:6–8).

12–13. a) Mit jelent a kiigazítás, és hogyan követhetjük ebben Jézus példáját? b) Milyen beszédstílusnak nincs helye, amikor kiigazítunk valakit?

¹² A „kiigazít”-nak fordított görög szó azt jelenti, hogy ’jóvátesz, kijavít, helyreállít, megfelelő állapotba hoz’. Időnként félreérthetik a szavainkat és a tetteinket, ilyenkor szükség lehet a kiigazításra. Például a zsidó vallási vezetők felrótták Jézusnak, hogy kedvesen bánt az „adószedőkkel és bűnösökkel”. Jézus így válaszolt nekik: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, a betegségben szenvedőknek viszont igen. Menjetek hát, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot«” (Máté 9:11–13). Mindenkinek türelmesen és kedvesen magyarázta meg Isten szavait. Így az alázatos személyek felismerték, hogy Jehova „könyörületes Isten, lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben és igazságban” (2Móz 34:6). Isten Fia erőfeszítéseket tett, hogy kiigazítsa az emberek gondolkodását. Ennek eredményeként sokan hittek a jó hírben.

¹³ Jézus példájából megtanulhatjuk, hogyan segítsünk másoknak. A 2Timóteusz 3:16 nem jelenti azt, hogy nyers modorban igazíthatunk ki valakit. Az Írások nem jogosítanak fel arra, hogy bárkivel is érzéketlenül beszéljünk. Ha nyersen kritizálunk  másokat, az olyan lehet, mint a „tőrszúrás”, nagy fájdalmat okoz, és ritkán vezet eredményre (Péld 12:18).

14–16. a) Hogyan igazíthatnak ki a vének valakit, ha segítségre van szüksége? b) Miért olyan fontos használni a szülőknek a Bibliát, amikor kiigazítják a gyermekeiket?

¹⁴ Hogyan igazíthatunk ki valakit kedvesen és türelmesen? Tegyük fel, hogy egy házaspár megkér egy vént, hogy segítsen véget vetni a gyakori veszekedésüknek. Mit tegyen a vén? Ahelyett, hogy állást foglalna valamelyikük mellett, bibliai alapelveket hoz fel érvként, talán A családi boldogság titka című könyv 3. fejezetéből. A vén tanácsából észre kell vennie a férjnek és a feleségnek, mely tanácsokat kell még inkább alkalmazniuk. Bizonyos idő elteltével a vén érdeklődik, javult-e a család helyzete, és ha szükséges, további segítséget ajánl fel.

 ¹⁵ Hogyan igazíthatják ki a szülők a gyerekeiket? Tegyük fel, hogy szeretnél segíteni a tizenéves lányodnak, mert olyan személlyel barátkozik, aki romboló hatással van a szellemiségére. Először fontos, hogy utánajárj a tényeknek. Majd, ha tényleg van ok az aggodalomra, beszélgess vele, talán a Fiatalok kérdései – Gyakorlatias válaszok 2. kötete alapján. A következő napokban tölthetnél vele több időt. Megfigyelhetnéd, milyen a hozzáállása a szántóföldi szolgálatban, illetve a családi kikapcsolódások alkalmával. Ha türelmes és kedves maradsz, a lányod érezni fogja, hogy szereted és törődsz vele. Valószínű, hogy így el fogja fogadni a tanácsodat, és elkerüli, hogy katasztrofális fordulatot vegyen az élete.

¹⁶ Ugyanilyen türelemmel és kedvességgel kell bátorítanunk azokat, akik aggódnak az egészségükért, vagy lehangoltak a munkájuk elvesztése miatt, vagy akik nem igazán értenek bizonyos bibliai tanításokat. Nagyszerű áldásokban lehet  részünk, ha Isten Szavát használjuk fel a kiigazításkor.

17. Miért kell hálásan fogadnunk a fegyelmezést?

¹⁷ „Egyetlen fegyelmezés sem látszik pillanatnyilag örvendetesnek, hanem elszomorítónak; ámde utólag békés gyümölcsöt, azaz igazságosságot terem” (Héb 12:11). A legtöbb felnőtt keresztény egyetért abban, hogy a Tanú szüleiktől kapott fegyelmezés segített nekik. Ha mi is megfogadjuk Jehova fegyelmezését, melyről a vének által gondoskodik, az segít megmaradnunk az élethez vezető úton (Péld 4:13).

18–19. a) Miért fontos a véneknek figyelembe venni a Példabeszédek 18:13 tanácsát, amikor „igazságosságban” fegyelmeznek? b) Mi lesz az eredménye annak, ha a vének szelíden és szeretettel bánnak egy helytelenül cselekvővel?

¹⁸ Hatékonyan fegyelmezni művészet. Jehova azt mondja a keresztényeknek, hogy ezt igazságosan tegyék (2Tim 3:16). Ehhez bibliai alapelveket kell figyelembe venniük. Egy ilyen alapelv található a Példabeszédek 18:13-ban: „Ha valaki felel valamire, mielőtt hallaná, az bolondság és megalázó rá nézve.” Tehát, ha a vének beszélnek valakivel, akit mások komoly bűn elkövetésével vádolnak, gondosan utána kell járniuk az esetnek, hogy minden tényt megismerjenek (5Móz 13:14). Csak így tudnak „igazságosságban” fegyelmezni.

¹⁹ Továbbá Isten Szava arra oktatja a véneket, hogy „szelídséggel” igazítsanak helyre másokat. (Olvassátok fel: 2Timóteusz 2:24–26.) Előfordulhat, hogy egy keresztény szégyent hoz Jehovára, és fájdalmat okoz ártatlan embereknek. De ha egy vén ingerülten ad tanácsot egy ilyen kereszténynek, azzal nem fog segíteni rajta. Ám, ha a vének Jehovát utánozva kedvességet mutatnak, amikor helyreigazítanak egy bűnöst, az megbánásra vezetheti őt (Róma 2:4).

20. Milyen alapelveket kövessenek a szülők, amikor fegyelmezik a gyerekeiket?

²⁰ A szülőknek a bibliai alapelvek alapján, „Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint” kell nevelni a gyerekeiket (Ef 6:4). Mit tegyen egy apuka, ha azt hallja valakitől, hogy a fia rosszul viselkedett? Nem kellene megbüntetnie, amíg nem ismer minden részletet. Az erőszakos haragkitörésnek nincs helye egy keresztény családban. „Jehova nagyon gyöngéd vonzalmú és irgalmas”, ezért azoknak, akiknek az a felelősségük, hogy fegyelmezzék a fiatalokat, ugyanilyen szeretetteljes tulajdonságokat kell kimutatniuk (Jak 5:11).

21–22. Melyik kifejezés tükrözi leginkább az érzéseidet Jehova Szava iránt, amikor a Zsoltárok 119:97–104-ig terjedő verseit olvasod?

²¹ Egy istenfélő férfi feltárta, miért szereti Jehova törvényét. (Olvassátok fel: Zsoltárok 119:97–104.) Ezt tanulmányozva bölcsességre, éleslátásra és értelemre lelt. Az alapelveket követve távol tudta tartani magát a hamis ösvénytől, elkerülve a szívfájdalmat. Az Írások tanulmányozása megelégedettséget és örömet szerzett neki. Elhatározta, hogy továbbra is megfogadja Istenének utasításait, melyeknek oly sokszor tapasztalta már a jó hatását.

²² Értékeled a teljes Írást? Ha igen, erős lesz a hited abban, hogy Jehova valóra váltja a szándékát. Ihletett tanácsai megóvnak attól, hogy bűnt gyakorolj, mely halálhoz vezet. Ha ügyesen használod a teljes Írást, azzal másoknak is segíthetsz az élethez vezető útra lépni, és meg is maradni rajta.