Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Sohase haragudj meg Jehovára!

Sohase haragudj meg Jehovára!

„A földi embernek a bolondsága ferdíti el az útját, és aztán Jehova ellen haragszik a szíve” (PÉLD 19:3)

1–2. Miért ne Jehovát hibáztassuk az emberiség gondjaiért? Szemléltesd!

TEGYÜK FEL, hogy egy férfi, aki már hosszú évek óta boldog házasságban él, egy nap arra megy haza, hogy a házát teljesen felforgatták. A bútorokat megrongálták, a tányérokat összetörték, a szőnyeget tönkretették. Mintha csak szélvihar söpört volna végig az otthonában. Vajon így fakadna ki: „Miért tette ezt a feleségem?” Vagy inkább ezt kérdezné: „Ki tette ezt?” Nyilvánvalóan az utóbbi kérdés jutna eszébe. Hogy miért? Mert tudja, hogy szeretett felesége sosem tenne ilyen szörnyűséget.

2 A környezetszennyezés, erőszak és erkölcstelenség miatt az emberiség otthona is katasztrofális állapotban van. A Bibliából viszont megtanultuk, hogy mindezért nem Jehova a hibás. Teremtőnknek az volt a célja, hogy a föld gyönyörű paradicsom legyen (1Móz 2:8, 15). Jehova a szeretet Istene (1Ján 4:8). A Szentírás rámutat, hogy az emberiség legtöbb baját valójában „a világ uralkodója”, azaz Sátán, az Ördög okozza (Ján 14:30; 2Kor 4:4).

3. Gyakran hogyan látjuk mi, emberek a helyzetünket?

3 Ám nem okolhatjuk Sátánt minden bajunkért. Miért? Mert sok nehézség a mi számlánkra írható. (Olvassátok fel: 5Mózes 32:4–6.) Ezt talán nem is vitatjuk, de mivel gyarlók vagyunk, előfordulhat, hogy rosszul ítéljük meg a helyzetünket, és ennek veszélyes következményei lehetnek (Péld 14:12). Lehet, hogy úgy gondoljuk, hogy a gondjainkért nem Sátán vagy mi vagyunk a felelősek, hanem Jehova. És megtörténhet, hogy „Jehova ellen haragszik a [szívünk]” (Péld 19:3).

4–5. Hogyan haragudhat egy keresztény Jehovára?

 4 Vajon tényleg előfordulhat, hogy megharagszunk Jehovára? Azt leszögezhetjük, hogy ebből semmi hasznunk nem származna (Ézs 41:11). Hogy ez mennyire értelmetlen lenne, azt egy költő így fogalmazta meg: „Az ember keze túl rövid ahhoz, hogy megküzdjön Istennel.” Talán sohasem mondanánk ki, hogy haragszunk Jehovára. Ám ahogy a Példabeszédek 19:3 írja, az ember „bolondsága [elferdíti] az útját, és aztán Jehova ellen haragszik a szíve”. Igen, elképzelhető, hogy valaki a szívében haragszik Istenre. A neheztelés pedig lassanként a tettein is meglátszik, például lehet, hogy eltávolodik a gyülekezettől, vagy nem követi teljesen a teokratikus útmutatásokat.

5 Mi válthatja ki, hogy megharagszunk Jehovára? Mit tehetünk azért, hogy ne essünk bele ebbe a csapdába? Fontos választ kapnunk ezekre a kérdésekre, mivel a Jehova Istenhez fűződő kapcsolatunk függ tőle.

MI VÁLTHATJA KI, HOGY MEGHARAGSZUNK JEHOVÁRA?

6–7. Miért fakadtak ki az izraeliták Mózes idejében Jehova ellen?

6 Mi lehet az oka annak, hogy egy hűséges keresztény neheztelni kezd Jehovára? Vizsgáljunk meg öt ilyen okot, és néhány intő példát a bibliai történelemből (1Kor 10:11, 12).

A kétkedő, bíráló beszéd rossz hatással lehet ránk (Lásd a 7. bekezdést.)

7 A kétkedő, bíráló beszéd rossz hatással lehet ránk. (Olvassátok fel: 5Mózes 1:26–28.) Jehova sok csodát tett, hogy kiszabadítsa népét az egyiptomi rabszolgaságból. Tíz csapással sújtotta az egyiptomiakat, majd előidézte, hogy a fáraó és hadserege a Vörös-tengerbe vesszen (2Móz 12:29–32, 51; 14:29–31; Zsolt 136:15). Ám mielőtt az izraeliták beléptek volna az Ígéret földjére, kifakadtak Jehova ellen. Miért gyengült meg a hitük? Mert néhány kém borúlátóan számolt be nekik az Ígéret földjéről, és ezért megijedtek (4Móz 14:1–4). Mi lett a zúgolódásuk következménye? Jehova nem engedte meg ennek a nemzedéknek, hogy meglássa „a jó földet” (5Móz 1:34, 35). Mások kétkedő, bíráló beszéde a mi hitünket is meggyengítheti, és ez odavezethet, hogy kételkedni kezdünk abban, hogy Jehova megfelelően irányítja-e a népét.

8. Miért hibáztatta Istent Ézsaiás napjaiban Júda népe?

8 A tragédiák és a nehézségek elkedvetleníthetnek. (Olvassátok fel: Ézsaiás 8:21, 22.) Ézsaiás napjaiban Júda népe nyomorúságos helyzetben volt. Ellenségek szorongatták őket, alig volt élelmük, sokan éheztek. Ám a helyzetük attól volt igazán nyomorúságos, hogy eltávolodtak Jehovától (Ám 8:11). De ahelyett, hogy segítséget kértek volna tőle, átkozni, vagyis hibáztatni kezdték őt és a királyt. A tragédiák vagy nehézségek minket is elkeseríthetnek, és úgy érezhetjük, hogy Jehova nem áll mellettünk, pedig szükségünk lenne rá.

9. Miért tartották igazságtalannak Jehovát az izraeliták Ezékiel napjaiban?

9 Hiányos az ismeretünk. Az izraeliták Ezékiel napjaiban úgy érezték, hogy „Jehova útja nem igazságos”, mert nem ismertek minden részletet (Ez 18:29). Tulajdonképpen jogot formáltak rá, hogy megítéljék Istent,  hogy elbírálják, igazságosan cselekszik-e, noha nem tudták pontosan, mit miért tesz. Időnként velünk is előfordulhat, hogy nem értjük tisztán a bibliai beszámolókat, vagy hogy miért történik velünk valami. Ilyenkor mi is azt gondolhatjuk, hogy Jehova „útja nem igazságos” (Jób 35:2).

10. Hogyan eshetünk bele ugyanabba a hibába, mint Ádám?

10 Másra hárítjuk a felelősséget, ha bűnt követünk el vagy hibázunk. Már az első ember, Ádám is Istent okolta azért, hogy bűnt követett el (1Móz 3:12). Noha Ádám szándékosan szegte meg Isten törvényét, és tudta, hogy ez mivel jár, mégis Jehovát okolta. Valójában azt rótta fel Jehovának, hogy rossz feleséget adott neki. Azóta Ádámhoz hasonlóan sokan Istent okolják a saját hibáikért. Velünk is megtörténhet, hogy a hibáink miatt annyira elkeseredünk, hogy túl szigorúnak érezzük Jehova elvárásait.

11. Mire int minket Jónás esete?

11 Túlságosan fontosnak tartjuk magunkat. Jónásnak nem tetszett, hogy Jehova megkegyelmezett Ninivének (Jón 4:1–3). Mivel nem következett be az ítélet, amelyet hirdetett, minden bizonnyal attól félt, hogy hamis prófétának fogják tartani. A hírneve fontosabb volt neki, mint az, hogy mi lesz a bűnbánó niniveiekkel. Ha túl sokat foglalkozunk magunkkal, mi is úgy érezhetjük, hogy Jehovának már el kellett volna hoznia a véget. Ha például évtizedek óta prédikáljuk, hogy Jehova napja közel van, és az emberek gúnyolódnak az üzenetünkön, lehet, hogy neheztelünk Jehovára, amiért még nem cselekedett (2Pét 3:3, 4, 9).

MIT TEHETÜNK, HOGY NE HARAGUDJUNK MEG JEHOVÁRA?

12–13. Mit tegyünk, ha gyarló szívünk kifogásolja Jehova tetteit?

12 Mit tehetünk, ha gyarló szívünk kifogásolja Jehova tetteit? Gondoljunk  arra, hogy nem bölcs Jehovát vádolni. Nézzük meg öt pontban, mit tehetünk azért, hogy sohase haragudjunk meg Jehovára.

13 Maradjunk közel Jehovához! Ha igyekszünk közel maradni Jehovához, nem fogunk abba a hibába esni, hogy megharagszunk rá. (Olvassátok fel: Példabeszédek 3:5, 6.) Teljes szívünkkel bízzunk benne! Ne gondoljuk azt, hogy bölcsebbek vagyunk nála, és ne váljunk önzővé! (Péld 3:7; Préd 7:16). Így ha rossz dolgok történnek velünk, nem fogjuk vádolni őt.

14–15. Mi segíthet, hogy mások kétkedő, bíráló beszéde ne legyen ránk hatással?

14 Ne engedjük, hogy a kétkedő, bíráló beszéd hatással legyen ránk! Mózes napjaiban az izraelitáknak semmi okuk sem volt kételkedni abban, hogy Jehova képes bevinni őket az Ígéret földjére (Zsolt 78:43–53). Ám amikor a tíz hűtlen kém beszámolóját hallgatták, „nem emlékeztek meg kezéről” (Zsolt 78:42). Ha elmélkedünk azon, mi mindent tett már értünk Jehova, akkor megerősödik a vele ápolt kapcsolatunk. Így mások kétkedő, bíráló szavai nem fognak éket verni Jehova és miközénk (Zsolt 77:11, 12).

15 Az is eltávolíthat minket Jehovától, ha bíráljuk a testvéreinket (1Ján 4:20). Amikor az izraeliták kétségbe vonták, hogy Áron jogosan tölti-e be a főpapi tisztséget, Jehova ezt úgy tekintette, mintha őt magát támadnák (4Móz 17:10). Ugyanígy, ha kritizáljuk azokat, akiket Jehova felhasznál, hogy vezessék szervezetének a földi részét, akkor tulajdonképpen Jehovával vagyunk elégedetlenek (Héb 13:7, 17).

16–17. Mit tartsunk észben, amikor nehézségekkel nézünk szembe?

16 Tartsuk észben, hogy nem Jehova okozza a gondjainkat! Annak ellenére, hogy az izraeliták Ézsaiás napjaiban elhagyták Jehovát, ő mégis segíteni szeretett volna nekik (Ézs 1:16–19). Bármilyen gondjaink legyenek is, vigasztaló tudni, hogy Jehova törődik velünk, és segíteni szeretne nekünk (1Pét 5:7). Sőt, azt ígéri, hogy erőt ad a kitartáshoz (1Kor 10:13).

17 Ha a hűséges Jóbhoz hasonlóan minket is valamilyen igazságtalanság ér, gondoljunk arra, hogy nem Jehova az oka a szenvedésünknek. Jehova az igazságosságot szereti, az igazságtalanságot ellenben gyűlöli (Zsolt 33:5). Bárcsak mi is egyetértenénk Jób barátjával, Elihuval: „Távol legyen az igaz Istentől, hogy gonoszul cselekedjen, és a Mindenhatótól, hogy igazságtalanul járjon el!” (Jób 34:10). „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” Jehovától származik, ő sosem okoz nekünk szenvedést (Jak 1:13, 17).

18–19. Miért ne vonjuk sohase kérdőre Jehovát? Szemléltesd!

18 Sohase vonjuk kérdőre Jehovát! Isten tökéletes, és sokkal bölcsebb, mint mi (Ézs 55:8, 9). Ha alázatosak és szerények vagyunk, akkor elismerjük, hogy hozzá képest milyen keveset tudunk (Róma 9:20). A legtöbbször nem ismerjük egy helyzet minden részletét. Minden bizonnyal már mi is tapasztaltuk, mennyire igaz a következő példabeszéd: „Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja” (Péld 18:17, Újfordítású revideált).

19 Ha nem értjük, vagy szokatlannak véljük, amit egy jó barátunk tesz,  vajon elhamarkodottan rossz indítékot tulajdonítunk neki? Alighanem inkább jót feltételezünk róla, különösen, ha már évek óta ismerjük. Ha a barátunkkal ilyen kedvesen bánunk, mennyivel inkább kell bíznunk égi Atyánkban, aki minden tekintetben jóval felettünk áll.

20–21. Miért fontos tisztán látnunk a nehézségeink valódi okát?

20 Lássuk tisztán a nehézségeink valódi okát! El kell ismernünk, hogy a gondjainkért olykor mi vagyunk a felelősek (Gal 6:7). Miért lenne ésszerűtlen, ha Jehovát okolnánk értük? Figyeljük meg a következő példát: Tegyük fel, hogy egy sofőr túl gyorsan vesz be egy éles kanyart, és balesetet szenved. Okolhatja-e a történtekért az autó gyártóját? Természetesen nem. Jehova szabad akaratot adott nekünk, de egyben irányelveket is, hogy bölcs döntéseket tudjunk hozni. Így hát miért okolnánk őt a saját hibáinkért?

21 Ám az is igaz, hogy a nehézségeink nem mindig a mi hibáinkból fakadnak. Néha azért adódnak gondok, „mert bajokkal teljes idő jön, és előre nem látható események történnek” (Préd 9:11). És azt se felejtsük el, hogy elsősorban Sátán, az Ördög a felelős a világban tapasztalható gonoszságért (1Ján 5:19; Jel 12:9). Ő az ellenségünk, nem pedig Jehova (1Pét 5:8).

ŐRIZZÜK MEG ÉRTÉKES KAPCSOLATUNKAT JEHOVÁVAL!

Jehova megáldotta Józsuét és Kálebet, mivel bíztak benne (Lásd a 22. bekezdést.)

22–23. Mit tegyünk, ha a nehézségeink elkedvetlenítenek?

22 Amikor nehézségekkel nézünk szembe, gondoljunk Józsué és Káleb példájára. Ez a két hűséges férfi, a tíz kémmel ellentétben, jó híreket hozott (4Móz 14:6–9). Hittek Jehovában, mégis negyven évig a pusztában kellett vándorolniuk az izraelitákkal. Vajon ezt igazságtalannak érezték, panaszkodtak és megkeseredtek? Nem, hanem bíztak Jehovában, és ő ezért megáldotta őket. Miközben egy egész nemzedék meghalt a pusztában, Józsué és Káleb beléphetett az Ígéret földjére (4Móz 14:30). Mi is Jehova áldásában részesülhetünk, „ha ki nem fáradunk” akaratának a cselekvésében (Gal 6:9; Héb 6:10).

23 Mit tegyünk, ha a nehézségeink, mások gyengeségei vagy a saját hibáink elkedvetlenítenek? Ne felejtsük el, milyen csodálatos Istenünk van, és elmélkedjünk azon, mi mindent tartogat a számunkra! Gondoljunk arra, mi lenne velünk nélküle! Mindig maradjunk közel hozzá, és ne engedjük, hogy a szívünk megharagudjon rá!