1. Milyen témákat vizsgálunk meg időről időre, és miért válik ez a javunkra?

ELŐFORDULT már veled, hogy miközben készültél az Őrtorony-tanulmányozásra, ezt mondtad magadban: „Erről már korábban is tanultunk!” Ha már egy ideje részt veszel az összejöveteleken, észrevehetted, hogy bizonyos témákat újra meg újra megvizsgálunk. Rendszeresen tanulunk például Isten királyságáról, a váltságról, a tanítványképző munkáról, a hitről, a szeretetről és más tulajdonságokról. Ezeknek a témáknak az ismételt áttekintése segít, hogy szilárd maradjon a hitünk, és hogy „cselekvői [legyünk] a szónak, és ne csupán hallgatói” (Jak 1:22).

2. a) Gyakran mire vonatkozik az emlékeztetőnek fordított kifejezés? b) Miben különböznek Isten törvényei az emberek törvényeitől?

² Az emlékeztetőnek fordított héber főnév gyakran azokra a törvényekre, parancsolatokra és utasításokra vonatkozik, melyeket Isten a népének ad. Az emberek alkotta törvényeket időről időre át kell dolgozni. Jehova törvényei azonban tökéletesek, ezért bízhatunk abban, hogy a javunkra válnak. Igaz, némelyik törvénye ma már nincsen érvényben, de nem azért, mert rossz volt, hanem mert egy adott időszakra vagy helyzetre vonatkozott. A zsoltáríró ezzel összhangban kijelentette: „Emlékeztetőid igazságossága időtlen időkig megáll” (Zsolt 119:144).

3–4. a) Mit foglal még magában a „Jehova emlékeztetője” kifejezés? b) Mit eredményezett, ha az izraeliták hallgattak Jehovára?

³ Talán már te is megfigyelted, hogy a „Jehova emlékeztetője” kifejezés időnként figyelmeztető üzenetet jelent. A prófétáin keresztül Isten rendszeresen figyelmeztette az izraelitákat. Például röviddel azelőtt, hogy beléptek az Ígéret földjére, Mózes így intette  őket: „Vigyázzatok magatokra, nehogy elcsábuljon szívetek, elforduljatok, más isteneket imádjatok, és azok előtt hajoljatok meg, s nehogy Jehova haragra gerjedjen ellenetek” (5Móz 11:16, 17). Jehova sok más esetben is emlékeztette a népét.

⁴ Például gyakran arra ösztönözte az izraelitákat, hogy féljék őt, hallgassanak a szavára, és szenteljék meg a nevét (5Móz 4:29–31; 5:28, 29). Ha hallgattak Jehovára, gazdag áldás várt rájuk (3Móz 26:3–6; 5Móz 28:1–4).

5. Miért sietett Jehova Ezékiás segítségére?

⁵ Izrael viharos történelme során Isten mindig állta a szavát. Amikor az asszír király, Szanhérib a seregeivel bevonult Júdába, és azzal fenyegette Ezékiást, hogy elmozdítja a trónról, Jehova elküldte egy angyalát, hogy megsegítse a népét. Az angyal egyetlen éjszaka alatt az asszír hadsereg minden bátor vitézét elpusztította, így Szanhérib megalázottan tért vissza a hazájába (2Krón 32:21; 2Kir 19:35). Miért sietett Jehova Ezékiás segítségére? Mert Ezékiás „ragaszkodott Jehovához, nem tért el a követésétől, hanem mindig megtartotta Jehova parancsolatait” (2Kir 18:1, 5, 6).

6. Hogyan bizonyította Jósiás, hogy bízik Jehovában?

⁶ Jósiás király is engedelmeskedett Jehova parancsolatainak. Nagyon fiatalon, mindössze nyolcévesen került a trónra, és mindig „azt tette, ami helyes Jehova szemében . . . Nem tért el sem jobbra, sem balra” (2Krón 34:1, 2). Jósiás bízott Jehovában, és ezt azzal bizonyította, hogy megtisztította az országot a bálványoktól, és visszaállította a tiszta imádatot. Jehova ezért nemcsak őt, hanem az egész népet megáldotta. (Olvassátok fel: 2Krónikák 34:31–33.)

7. Mi történt, ha az izraeliták nem engedelmeskedtek Jehovának?

⁷ Sajnos azonban az izraelitáknak sokszor megingott a bizalmuk abban, hogy érdemes-e hallgatni Jehovára. Az évszázadok során hol engedelmeskedtek a parancsolatainak, hol pedig nem. Amikor a hitük meggyengült, Pál szavaival élve, olyanok voltak, mint „akik ide-oda sodródnak a tanítás minden szelében” (Ef 4:13, 14). És ahogy azt Jehova előre megmondta, szomorú következményekkel járt, hogy figyelmen kívül hagyták az útmutatásait (3Móz 26:23–25; Jer 5:23–25).

8. Miért tanulságos számunkra az izraeliták példája?

 ⁸ Mi a tanulság az izraeliták esetéből? Isten ma is ad tanácsokat és irányelveket a szolgáinak (2Pét 1:12). Amikor a Szavát olvassuk, ezek újra és újra bevésődnek az elménkbe. De mivel szabad akaratunk van, eldönthetjük, hogy engedelmeskedünk-e az útmutatásainak, vagy a saját fejünk után megyünk (Péld 14:12). Nézzük meg, miért bízhatunk Jehova vezetésében, és hogyan válik a javunkra, ha megfogadjuk a tanácsait!

9. Miért lehettek biztosak az izraeliták abban, hogy Jehova támogatja őket?

⁹ Amikor az izraeliták útnak indultak Egyiptomból, Jehova nem tudatta velük, hogy pontosan hogyan fogja vezetni és védelmezni őket, és hogyan fog gondoskodni róluk. Ám az út során, mely végül 40 évig tartott a félelmetes pusztában, Jehova újra meg újra bizonyította, hogy bízhatnak benne és az útmutatásaiban. Nappal felhőoszloppal, éjjel tűzoszloppal vezette az izraelitákat, így biztosak lehettek abban, hogy nem hagyja őket magukra ezen a zord vidéken (5Móz 1:19; 2Móz 40:36–38). A szükségleteikről is gondoskodott. „Ruhájuk nem kopott el, lábuk nem dagadt meg.” Sőt, „semmiben sem volt hiányuk” (Neh 9:19–21).

10. Hogyan vezeti ma Jehova a népét?

¹⁰ Az új világ eljövetele a küszöbön áll. Vajon bízunk abban, hogy Jehova gondoskodni fog rólunk a „nagy nyomorúság” idején? (Máté 24:21, 22; Zsolt 119:40, 41). Igaz, most nem felhőoszloppal és tűzoszloppal vezet minket, hanem a szervezetén keresztül segít, hogy felkészültek legyünk. A közelmúltban például többször is arra kaptunk buzdítást, hogy a bibliaolvasás, a családi imádat, az összejövetelek és a prédikálómunka által erősítsük a Jehovával ápolt kapcsolatunkat. Megtettük a szükséges változtatásokat, hogy eleget tudjunk tenni ezeknek a tanácsoknak? Ha komolyan vesszük őket, elég erős lesz a hitünk ahhoz, hogy ki tudjunk tartani, és bejussunk az új világba.

11. Mi minden mutatja, hogy Isten törődik velünk?

¹¹ Jehova nemcsak abban segít nekünk, hogy erős legyen a hitünk, hanem abban is, hogy jó döntéseket tudjunk hozni a mindennapokban. Például arra buzdít, hogy gondolkodjunk kiegyensúlyozottan az anyagiakról, és éljünk egyszerű életet, mert így nem fogunk felettébb aggodalmaskodni. Útmutatást ad arra, milyen legyen a megjelenésünk, hogyan válasszunk kikapcsolódást, és mit mérlegeljünk a továbbtanulással kapcsolatban. Ezenkívül felhívja a figyelmünket arra, hogyan tehetjük biztonságossá az otthonunkat, az autónkat, a Királyság-termet, és hogyan készülhetünk fel a vészhelyzetekre. Mindez azt mutatja, hogy Isten törődik velünk.

12. a) Miről beszélt Jézus gyakran a tanítványainak? b) Mi hagyott mély nyomot Péterben, és mire ösztönözzön minket Jézus példája?

¹² Isten első században élt szolgái rendszeresen kaptak tanácsokat. Jézus gyakran beszélt a tanítványainak arról, milyen fontos az alázat. De nem csupán elmagyarázta, mit jelent alázatosnak lenni, hanem példát is mutatott benne. A halála előtti éjszakán összegyűlt az apostolaival, hogy megtartsa a pászkát. Miközben vacsoráztak, felkelt, és megmosta a lábukat, ami általában a szolgák feladata volt (Ján 13:1–17). Ez az alázatos tett mély nyomot hagyott az apostolokban.  Mintegy 30 évvel később Péter, aki jelen volt ezen az étkezésen, arra buzdította a hittársait, hogy legyenek alázatosak (1Pét 5:5). Jézus példája mindannyiunkat arra kell hogy ösztönözzön, hogy alázattal bánjunk egymással (Fil 2:5–8).

13. Mire hívta fel Jézus a tanítványai figyelmét?

¹³ Jézus arra is többször felhívta a tanítványai figyelmét, mennyire fontos, hogy erős legyen a hitük. Amikor a tanítványok nem tudták kiűzni a démont egy fiúból, ezt kérdezték Jézustól: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Jézus így válaszolt nekik: „A ti kicsiny hitetek miatt. Mert bizony mondom nektek, hogy ha csak akkora hitetek van is, mint egy mustármag . . . semmi sem lesz nektek lehetetlen” (Máté 17:14–20). Jézus a földi szolgálata során mindvégig azt tanította, hogy a hit nélkülözhetetlen. (Olvassátok fel: Máté 21:18–22.) A kerület- és körzetkongresszusokon, valamint a gyülekezeti összejöveteleken értékes oktatást kapunk, hogy erősíteni tudjuk a hitünket. Javunkra fordítjuk ezeket az alkalmakat? Ne feledjük, hogy ezeken az összejöveteleken nem pusztán a testvérek örömteli társaságának örvendhetünk, hanem bizonyíthatjuk a Jehovába vetett bizalmunkat.

14. Miért van ma különösen nagy szükség az önzetlen szeretetre?

¹⁴ A Keresztény Görög Iratok számtalan helyen buzdít bennünket arra, hogy szeressük egymást. Jézus azt mondta, hogy a második legnagyobb parancsolat ez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Máté 22:39). Jakab a szeretetet „a királyi törvénynek” nevezte (Jak 2:8). János apostol pedig ezt írta: „Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok . . . Másfelől új parancsolatot írok nektek” (1Ján 2:7, 8). Melyik parancsolatot nevezte réginek? Azt, hogy Jézus követőinek szeretniük kell egymást. Azért volt régi ez a parancs, mert Jézus már „kezdettől fogva”, azaz évtizedekkel korábban meghagyta a követőinek. De ez a parancs egyben új is volt. Miért? Mert a keresztényeknek önfeláldozóan kellett szeretniük egymást, mivel újfajta nehézségekkel kerültek szembe. Időről időre minket is emlékeztetnek arra, hogy ha nem vigyázunk, a világot jellemző önzés kiölheti a szívünkből az embertársaink iránti szeretetet. Hálásak vagyunk azért, hogy felhívják rá a figyelmünket?

15. Mi volt Jézus elsődleges feladata a földön?

¹⁵ Jézus szívből törődött az emberekkel, ezért betegeket gyógyított, és halottakat támasztott fel. Az elsődleges feladata azonban nem a gyógyítás volt. A prédikálómunkájának  sokkal maradandóbb hatása volt az emberek életére. Miért mondhatjuk ezt? Mert akiket meggyógyított és feltámasztott, idővel megöregedtek és meghaltak. Ám akik szívükbe zárták az üzenetét, örök életre kaptak lehetőséget (Ján 11:25, 26).

16. Milyen méreteket ölt ma a prédikáló- és tanítványképző munka?

¹⁶ A prédikálómunka, melyet Jézus kezdett el az első században, ma sokkal nagyobb méretekben folyik. Jézus megbízta a követőit, hogy „[tegyenek] tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” (Máté 28:19). Ők így is tettek, és mi is elmondhatjuk, hogy engedelmeskedünk Jézus parancsának. Több mint hétmillióan prédikáljuk buzgón Isten királyságának a jó hírét az egész világon, és több millió emberrel tanulmányozzuk a Bibliát. A prédikálómunka azt bizonyítja, hogy az utolsó napokban élünk.

17. Mire buzdította Pál és Péter a hittársait?

¹⁷ Láthatjuk hát, hogy az ismételt tanácsok, útmutatások segítettek a korai keresztényeknek hűségesnek maradni. Timóteusz minden bizonnyal sok erőt merített abból, amit Pál írt neki a római bebörtönzése idején: „Továbbra is tartsd meg az egészséges szavak mintáját, melyeket tőlem hallottál” (2Tim 1:13). Miután Péter arra ösztönözte a hittársait, hogy legyenek kitartóak, szeressék egymást, és gyakoroljanak önuralmat, ezt írta nekik: „meglesz bennem a hajlandóság, hogy mindig emlékeztesselek titeket ezekre a dolgokra, noha ismeritek őket, és megszilárdultatok [az] igazságban” (2Pét 1:5–8, 12).

18. Hogyan fogadták az első századi keresztények az ismételt útmutatásokat?

¹⁸ Igen, Pál és Péter hasonló gondolatokat fogalmazott meg a leveleiben, mint korábban „a szent próféták” (2Pét 3:2). Vajon zokon vették az első századi testvérek az emlékeztetést? Nem, mivel tudták, hogy Isten azért ad nekik útmutatást, mert szereti őket, és azt akarja, hogy „továbbra is [növekedjenek] Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és Megmentőnknek ki nem érdemelt kedvességében és ismeretében” (2Pét 3:18).

19–20. Miért szívleljük meg mindazt, amire Jehova emlékeztet, és miért jó, ha így teszünk?

¹⁹ Nekünk is számtalan okunk van rá, hogy megszívleljük mindazt, amire Jehova emlékeztet minket csalhatatlan Szavában, a Bibliában. (Olvassátok fel: Józsué 23:14.) A Bibliából megtudhatjuk, hogyan bánt Isten a gyarló emberekkel az elmúlt évezredek során. Azért íratta le mindezt, hogy tanuljunk belőle (Róma 15:4; 1Kor 10:11). A bibliai próféciák is bizonyos értelemben emlékeztetők, mert amikor látjuk őket teljesedni, megerősödik bennünk, hogy Jehova szava mindig valóra válik. Például napjainkban, vagyis „a napok befejező részében” milliók csatlakoznak a tiszta imádathoz, épp ahogy meg lett jövendölve (Ézs 2:2, 3). A világ állapota egyre rosszabb és rosszabb, amit Jehova szintén előre leíratott a Bibliában. És ahogy már említettük, a világméretű prédikálómunka Jézus szavait teljesíti be (Máté 24:14).

²⁰ Igen, Teremtőnk minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy megbízhatunk benne. Javunkra fordítjuk, hogy ilyen Istenünk van? Megszívleljük a figyelmeztetéseit és tanácsait? Egy testvérnő, Rosellen ezt tette. Így mesél erről: „Mióta teljes szívemmel bízok Jehovában, sokkal jobban érzem, hogy támogat és megerősít.” Bárcsak mi is a javunkra fordítanánk Jehova ismételt tanácsait, útmutatásait!