Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova intelme „az én szívemnek ujjongó öröme”

Jehova intelme „az én szívemnek ujjongó öröme”

„Magamévá tettem emlékeztetőidet időtlen időkre” (ZSOLT 119:111)

1. a) Hogyan fogadják az emberek az útmutatást, és mi ennek az oka? b) Mit gondol a tanácsról az, aki büszke?

AZ EMBEREK különféleképpen fogadják, ha útmutatást kapnak. A rangban fölöttük állók tanácsát általában udvariasan meghallgatják, de a velük egyenrangúak vagy alattuk álló személyek véleményét nyomban elutasítják. A figyelmeztetés valakit elszomorít, letör vagy zavarba hoz, másokat viszont ösztönöz, tettekre sarkall. Miért reagálnak az emberek más-más módon? Egyrészt a büszkeség miatt. A gőgös ember úgy érzi, hogy a tanács nem vonatkozik rá, ezért elutasítja, és így nem is tudja a javára fordítani (Péld 16:18).

2. Miért értékelik az igaz keresztények az Isten Szaván alapuló tanácsot?

2 A büszke emberekkel ellentétben az igaz keresztények értékelik a hasznos tanácsot, különösen, ha Isten Szaván alapul. Jehova segít nekik felismerni, milyen veszélyei vannak a helytelen viselkedésnek. Így elkerülhetik, hogy beleessenek az anyagiasság, az erkölcstelenség, a kábítószer-élvezet vagy a mértéktelen alkoholfogyasztás csapdájába (Péld 20:1; 2Kor 7:1; 1Tessz 4:3–5; 1Tim 6:6–11). És mivel engedelmeskednek Istennek, örülnek „jó szívállapotuk miatt” (Ézs 65:14).

3. Miben szép példa nekünk az egyik zsoltáríró?

3 Ha szeretnénk jó kapcsolatban maradni égi Atyánkkal, mindig meg kell szívlelnünk bölcs intelmeit. Milyen jó, ha ugyanúgy gondolunk rájuk, mint a zsoltáríró: „Magamévá tettem emlékeztetőidet időtlen időkre, mert azok az én szívemnek ujjongó öröme” (Zsolt 119:111). Mi is örömmel fogadjuk Jehova tanácsait? Vagy időnként terhesnek érezzük őket? Ha ez néha előfordul, ne keseredjünk el! Ha erőfeszítést teszünk, megerősíthetjük a bizalmunkat  végtelenül bölcs Istenünkben. Nézzük meg három pontban, hogyan tehetjük ezt meg!

IMÁDKOZZUNK RENDSZERESEN!

4. Mi jellemezte Dávidot egész életében?

4 Dávid király az élete során derűs és borús napokat egyaránt látott, de bármilyen helyzetben volt is, rendíthetetlenül bízott Teremtőjében. Ezt mondta: „Hozzád, ó, Jehova, hozzád emelem lelkemet. Ó, Istenem, beléd vetem bizalmam” (Zsolt 25:1, 2). Miért tudott Dávid ennyire bízni égi Atyjában?

5–6. Milyen volt Dávid kapcsolata Jehovával?

5 Sok ember csak akkor fordul Istenhez, ha nagy bajban van. Mi lenne a véleményed arról a barátról vagy rokonról, aki csak akkor keres meg, ha pénzre vagy segítségre van szüksége? Egy idő után valószínűleg megfordulna a fejedben, hogy talán nem is szeret téged. Dávid királyt nem ilyen kapcsolat fűzte Jehovához. Az imái arról tanúskodnak, hogy bármi történt is vele, mindig szerette Istenét, és bízott benne (Zsolt 40:8).

6 Figyeld meg Dávid dicsérő és hálaadó szavait: „Ó, Urunk, Jehova, mily fenséges a neved az egész földön, te, akinek méltóságáról az egeken túl is beszélnek!” (Zsolt 8:1). Átérzed, milyen bensőséges kapcsolat fűzte Dávidot égi Atyjához? Jehova hatalma és dicsősége arra indította, hogy „naphosszat” dicsőítse őt (Zsolt 35:28).

7. Hogyan válik a javunkra, ha rendszeresen imádkozunk Istenhez?

7 Hogy megerősödjön a bizalmunk Jehovában, rendszeresen imádkozzunk hozzá, ahogy Dávid is tette. A Biblia kijelenti: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4:8). Az ima azért is fontos, mert ez az egyik módja annak, hogy kapjunk Jehovától szent szellemet. (Olvassátok fel: 1János 3:22.)

8. Miért nem jó, ha rutinszerűen imádkozunk?

8 Hajlamos vagy ugyanazokat a szavakat és kifejezéseket ismételgetni az imáidban? Ha igen, imádkozás előtt szánj egy kis időt arra, hogy átgondold, mit szeretnél mondani. Mit gondolsz, örülne a barátunk vagy a rokonunk, ha mindig ugyanúgy fogalmaznánk meg neki a mondanivalónkat? Idővel talán már nem is figyelne ránk. Jehova természetesen nem zárkózik el attól, hogy meghallgassa hűséges szolgáinak a szívből jövő szavait, de jó, ha törekszünk rá, hogy az imáink ne legyenek mindig ugyanolyanok.

9–10. a) Mit foglalhatunk bele az imáinkba? b) Hogyan tehetjük tartalmasabbá az imáinkat?

9 Láthatjuk hát, hogy ha szeretnénk jobb kapcsolatban lenni Istennel, az imáink nem lehetnek felszínesek. Minél többször mondjuk el neki legbensőbb érzéseinket, gondolatainkat, annál közelebb fogjuk érezni magunkat hozzá, és annál jobban fogunk bízni benne. De mit foglaljunk bele az imáinkba? Isten Szava megadja a választ: „mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé” (Fil 4:6). Tehát bármiről beszélgethetünk vele, ami érinti az életünket vagy a hozzá fűződő barátságunkat.

10 Sokat tanulhatunk abból, ha megvizsgáljuk Isten hűséges szolgáinak az imáit a Bibliában (1Sám 1:10, 11; Csel 4:24–31). A Zsoltárok könyve például Jehovához intézett, őszinte imák és őt dicsérő énekek gyűjteménye. A mélységes lelki gyötrelemtől a kitörő örömig minden emberi érzés megfogalmazódik ezekben az imákban és énekekben. Ha elgondolkodunk a régi hűségesek szavain, tartalmasabbá tehetjük az imáinkat.

 ELMÉLKEDJÜNK JEHOVA SZAVAIN!

11. Miért elmélkedjünk Isten útmutatásain?

11 Dávid kijelentette: „Jehova emlékeztetője megbízható, bölccsé teszi a tapasztalatlant” (Zsolt 19:7). Igen, még ha tapasztalatlanok vagyunk is, bölcsességre tehetünk szert, ha engedelmeskedünk Isten parancsolatainak. Ám a Szentírásban vannak olyan tanácsok, melyeken elmélkednünk kell, hogy teljes mértékben a javunkra fordítsuk őket. Például el kell gondolkodnunk azon, hogyan alkalmazhatjuk a Biblia útmutatásait, hogy ragaszkodni tudjunk Isten vérre vonatkozó törvényéhez, hogy megőrizzük a semlegességünket, hogy keresztényhez méltó legyen az öltözködésünk és megjelenésünk, és hogy hűségesek tudjunk maradni, ha próba ér az iskolában vagy a munkahelyen. Ha elmélkedünk Isten intelmein, az felkészít minket a várható helyzetekre, és előre meghatározhatjuk, mit fogunk ilyenkor tenni. Így sok szívfájdalmat elkerülhetünk (Péld 15:28).

12. Min gondolkodjunk el, hogy örömmel tudjunk engedelmeskedni Isten útmutatásainak?

12 Hogyan várjuk Isten ígéreteinek a teljesedését? Szilárdan hiszünk benne, hogy valóra fognak válni, és továbbra is Isten akarata a legfontosabb az életünkben? Például igazán hiszünk abban, hogy Nagy Babilon hamarosan elpusztul? Még mindig olyan valóságos számunkra a paradicsomi örök élet, a feltámadás és a többi jövőbeli áldás, mint amikor megismertük az igazságot? Most is szívvel-lélekkel végezzük a prédikálómunkát, vagy a vágyainkat fontosabbnak tartjuk? Szívügyünk Jehova nevének a megszentelése, és annak igazolása, hogy az ő uralma a legjobb? Ha elmélkedünk ezeken és ehhez hasonló kérdéseken, az segít, hogy a zsoltáríróhoz hasonlóan mi is kijelenthessük: „Magamévá tettem emlékeztetőidet időtlen időkre” (Zsolt 119:111).

13. Miért csak később értettek meg néhány tanítást az első századi keresztények? Mondj rá példát!

13 Vannak olyan gondolatok a Bibliában, melyeket még nem értünk teljesen, mert Jehova úgy látja, hogy ennek még nincs itt az ideje. Jézus újra meg újra elmondta az apostolainak, hogy sokat fog szenvedni, és meg fogják ölni. (Olvassátok fel: Máté 12:40; 16:21.) Az apostolok azonban nem értették, miről beszél. Csak azután lett világos számukra szavainak az értelme, miután meghalt, feltámadt, emberi testet öltött, megjelent több tanítványának, és „teljesen megnyitotta elméjüket, hogy felfogják az Írások jelentését” (Luk 24:44–46; Csel 1:3). Krisztus követői azt sem értették meg rögtön, hogy Isten királysága az égben lesz felállítva. Ez csak azután lett egyértelmű a számukra, hogy i. sz. 33 pünkösdjén kitöltetett rájuk a szent szellem (Csel 1:6–8).

14. Miben mutattak jó példát a testvérek a XX. század elején, noha téves elképzeléseik voltak az utolsó napokról?

14 Az igaz keresztények a XX. század elején sem értettek mindent tisztán. Téves elképzeléseik voltak az utolsó napokról (2Tim 3:1). Például 1914-ben néhányan közülük úgy gondolták, hogy hamarosan felvitetnek az égbe. Mikor a reményeik nem váltak valóra, lázas buzgalommal újra vizsgálni kezdték a Szentírást, és ráébredtek, hogy előbb még nagyszabású prédikálómunka vár rájuk (Márk 13:10). Ezért 1922-ben J. F. Rutherford, aki akkor a prédikálómunka élén állt, így buzdította a Cedar Point-i (Ohio, USA) nemzetközi kongresszus résztvevőit: „Íme, a Király uralkodik! Ti vagytok az ő nyilvános hirdetői.  Ezért hirdessétek, hirdessétek, hirdessétek a Királyt és az ő királyságát!” Ettől kezdve Jehova modern kori szolgáit mindenütt arról ismerik, hogy prédikálják „a királyság jó hírét” (Máté 4:23; 24:14).

15. Miért jó, ha elmélkedünk azon, hogyan teljesítette Isten az ígéreteit?

15 Ha elmélkedünk azon, hogyan valósította meg Jehova a népének tett ígéreteit a múltban, és hogyan valósítja meg napjainkban, szilárdabban fogunk hinni abban, hogy erre a jövőben is képes lesz. Emellett lelkesen, kételyek nélkül fogjuk várni ígéreteinek a teljesedését.

TÁMOGASSUK JEHOVA IMÁDATÁT!

16. Milyen eredménnyel jár, ha tevékenyek vagyunk a szolgálatban?

16 Jehova tevékeny, tetterős Isten, mindig cselekvésre kész. A zsoltáríró ezt kérdezte: „Kicsoda oly erős, mint te, ó, Jah?” Majd hozzátette: „Kezed erős, jobbod felmagasztaltatott” (Zsolt 89:8, 13). Ezért nagyra értékeli, ha a tőlünk telhető legtöbbet tesszük a szolgálatában, és megáld minket érte. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a szolgái, férfiak és nők, idősek és fiatalok, nem ülnek ölbe tett kézzel, nem eszik „a lustaság kenyerét” (Péld 31:27). Teremtőnk példája arra indít minket, hogy szorgalmasan végezzük a teokratikus tevékenységeket. Ha szívvel-lélekkel végezzük a szolgálatot, az boldoggá tesz minket, és Jehovát is örömmel tölti el, mert megáldhat bennünket. (Olvassátok fel: Zsoltárok 62:12.)

17–18. Miért fogunk jobban bízni Jehovában, ha engedelmeskedünk neki? Mondj rá példát!

17 Miért fogunk jobban bízni Jehovában, ha engedelmeskedünk neki?  Idézzük fel azt a történetet, amikor az izraeliták beléptek az Ígéret földjére! Jehova arra utasította a szövetségládát vivő papokat, hogy haladjanak a nép előtt, és menjenek be a Jordánba. Ám amikor az izraeliták odaértek a folyóhoz, látták, hogy a tavaszi esőktől megáradt. Mit tettek? Vajon letáboroztak, és több hétig várakoztak, hogy a víz leapadjon? Nem, nem így tettek. Teljes szívvel bíztak Jehovában, és követték az utasításait. Mi történt ezután? A beszámoló ezt írja: „amint . . . a ládát hordozó papok a vízbe tették a lábukat . . . a fentről lefelé folyó víz megállt . . . a nép pedig átkelt Jerikóval szemben. Közben a papok, akik Jehova szövetségének ládáját hordozták, mozdulatlanul álltak a szárazon a Jordán közepén, mialatt egész Izrael átkelt a szárazon” (Józs 3:12–17). Milyen bátorító lehetett látni, hogy a sebesen áramló víz megáll! Mivel az izraeliták követték Jehova utasításait, megerősödött a belé vetett bizalmuk.

Te is úgy fogsz bízni Jehovában, mint Józsué napjaiban az izraeliták? (Lásd a 17. és 18. bekezdést.)

18 Jehova ma nem tesz csodákat a népéért, de ma is megáld minket, ha hittel engedelmeskedünk neki. Szent szellemével képessé tesz minket arra, hogy az egész világon hirdessük a királyságról szóló üzenetet. Az ő legfőbb tanúja, a feltámasztott Krisztus Jézus is támogatja ezt a fontos munkát. Ezt az ígéretet tette a tanítványainak: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket . . . És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:19, 20). Sokunk tapasztalta már, hogy noha félénk, Isten szent szelleme bátorságot ad neki ahhoz, hogy ismeretlen embereknek beszéljen a jó hírről. (Olvassátok fel: Zsoltárok 119:46; 2Korintusz 4:7.)

19. Miben lehetünk biztosak, ha nem tudunk annyit tenni a szolgálatban, amennyit szeretnénk?

19 Sok testvér a betegsége vagy az előrehaladott kora miatt nem tud annyit tenni Jehova szolgálatában, amennyit szeretne. Ám biztosak lehetnek abban, hogy „a gyöngéd irgalmasságok Atyja és minden vigasztalás Istene” megérti a helyzetüket (2Kor 1:3). Minden erőfeszítésüket értékeléssel fogadja. És mi se feledjük, hogy miközben a tőlünk telhető legtöbbet tesszük Jehova szolgálatában, a megmentésünk elsősorban attól függ, hogy hiszünk-e Krisztus váltságáldozatában (Héb 10:39).

20–21. Mire indít minket a Jehovába vetett bizalmunk?

20 Bizonyára mindannyian szeretnénk az időnkből, erőnkből és anyagi javainkból a tőlünk telhető legtöbbet áldozni arra, hogy támogassuk Jehova imádatát. Igen, mindent megteszünk, hogy ellássuk „az evangéliumhirdető [munkát]” (2Tim 4:5). Boldogok vagyunk, hogy segíthetünk az embereknek „az igazság pontos ismeretére [jutni]” (1Tim 2:4). Érezzük, milyen áldásos tiszteletet szerezni Jehovának, és dicsőíteni őt (Péld 10:22). A szolgálat hozzájárul ahhoz, hogy rendíthetetlenül bízzunk Teremtőnkben (Róma 8:35–39).

21 Ahogy ebből a cikkből megtudtuk, erőfeszítéseket kell tennünk, hogy bízni tudjunk Jehova bölcs útmutatásaiban. Ezért hát imádkozzunk Jehovához rendszeresen, elmélkedjünk azon, hogyan teljesítette az ígéreteit a múltban, és hogyan fogja megvalósítani szándékát a jövőben, és továbbra is támogassuk az imádatát! Jehova tanácsai és útmutatásai örök érvényűek. Ha megszívleljük őket, a mi életünk is örökké tarthat.