AMINT az asszony kora reggel kilépett az ajtón, észrevett egy csomagot a lépcsőjén. Felvette, körbenézett, hogy ki tehette oda, de az utcán egy teremtett lelket sem látott. Éjszaka hagyhatta ott valaki. Amikor kissé kibontotta, gyorsan visszalépett vele, és magára zárta az ajtót. Nem csoda, hisz a csomagban tiltott bibliai kiadványok voltak. Boldogan magához szorította, és megköszönte Jehovának a drága szellemi táplálékot.

Az 1930-as években Németországban számtalanszor zajlott le ehhez hasonló jelenet. Miután 1933-ban a nácik hatalomra jutottak, Jehova Tanúi munkáját az ország nagy részén betiltották. A ma már 100 év fölötti Richard Rudolph * így mesél az akkor történtekről: „Tudtuk, hogy egy emberi rendelet nem akadályozhatja meg, hogy beszéljünk Jehováról és a nevéről. Ám a tiltás miatt nagyon nehezen jutottunk hozzá a kiadványokhoz, pedig nélkülözhetetlenek voltak a tanulmányozáshoz és a szolgálathoz. Elképzelni sem tudtuk, hogy lesz ezután.” Nem sokkal később azonban maga Richard is azok között volt, akik eljuttatták a kiadványokat a testvérekhez. Méghozzá nem is akármilyen úton, a hegyek árnyékában! (Bír 9:36).

A Csehország és Lengyelország egyik határszakaszát képező Óriás-hegység (Krkonoše) többek közt arról nevezetes, hogy innen ered az Elba (Labe) folyó. Noha a hegység alig haladja meg az 1600 méteres magasságot, Közép-Európában itt olyanok a környezeti viszonyok, mint az északi tájakon. A hegyeket gyakran fél éven át akár 3 méter hóréteg borítja. Az ember nem is gondolná, milyen gyorsan megváltozik az időjárás a hegyek közt. A csúcsok pillanatok alatt sűrű ködbe burkolózhatnak.

 Az Óriás-hegység évszázadokon át természetes határt képezett tartományok, királyságok és államok közt. A nehezen bejárható terepet szinte lehetetlen volt szemmel tartani, ezért a hegyek közt sok árut tudtak átcsempészni. Az 1930-as években néhány eltökélt Tanú, köztük a fiatal Richard is, úgy döntött, hogy a csempészek által kitaposott ösvényeket követi. Miért? Azért, hogy az akkor Csehszlovákiát és Németországot elválasztó hegyeken át értékes bibliai kiadványokat szállítson.

„Hétvégenként többnyire hat másik fiatal testvérrel együtt kirándulónak öltöztem” – idézi fel Richard. Nekivágtak a hegyeknek, és körülbelül három óra alatt átértek Németországból Špindlerův Mlýnbe, a határtól úgy 15 kilométerre lévő üdülőközpontba. Az 1930-as években itt nagyon sok német ember élt. Egy férfi vállalta, hogy segít a testvéreknek. Volt egy szekere, melyen általában kirándulókat szállított. A dobozokba csomagolt kiadványok Prágából egy közeli városba érkeztek vonattal. A férfi átvette őket, felpakolta a szekerére, hazavitte, és elrejtette a csűrjében. A futárok a kiadványokat innen hozták át Németországba.

„A férfinál megpakoltuk a nehéz terhek hordozására alkalmas hátizsákunkat – mondja Richard. – A zsákok úgy 50 kilósak voltak.” A testvérek sötétedéskor indultak útnak, hogy ne lássák meg őket, és még napfelkelte előtt hazaértek. Ernst Wiesner, aki akkoriban körzetfelvigyázó volt Németországban, elmondja, mit tettek a biztonságuk érdekében: „Két testvér a többiek előtt haladt, és ha megláttak valakit, azonnal jeleztek a zseblámpájukkal. Ekkor a 100 méterre mögöttük haladó, hátizsákot cipelő testvérek a bokrok közé bújtak. Amíg a két testvér vissza nem jött, és el nem mondta a jelszót, mely minden héten más volt, nem jöttek elő.” Ám a testvérek nem csak a kék egyenruhás német rendőrök miatt voltak veszélyben.

Richard elmeséli, mi történt egyszer vele: „Sokáig kellett dolgoznom, ezért csak később indulhattam  Csehszlovákiába, mint a többiek. Már besötétedett, és leszállt a köd. Nagyon reszkettem a fagyos esőben. Eltévedtem a törpefenyők közt, és órákon át kerestem az ösvényt. A többiekkel már csak hajnalban találkoztam, amikor visszafelé jöttek. Nagyon sok kiránduló halt meg úgy, hogy eltévedt.”

Ezeknek a bátor testvéreknek a kis csapata mintegy három éven át, minden héten nekivágott a hegyeknek. Télen sítalpakon vagy szánkóval hozták át az értékes kiadványokat. Volt, hogy nappal tették meg az utat kijelölt túraútvonalakon, 20 főnél nem nagyobb kirándulócsoportban. Hogy ne legyenek feltűnőek, pár testvérnő is velük tartott. Néhányuk elöl haladt, és ha veszélyt észlelt, levette a kalapját, és feldobta.

Mi történt, amikor a futárok hajnalban megérkeztek az értékes csomagokkal? A testvérek nem késlekedtek, azonnal becsomagolták a kiadványokat úgy, mintha szappanok lennének. A hirschbergi vonatállomásról Németország különböző részeibe küldték őket. A megérkező csomagokat a szétosztásban részt vevő testvérek és testvérnők körültekintően a hittársaikhoz vitték, ahogyan arról már a cikk bevezetőjében olvashattunk. Félő volt, hogy ha ennek a titkos, összehangolt tevékenységnek valamely mozzanata lelepleződik, annak súlyos következményei lesznek. És sajnos egy nap ez váratlanul be is következett.

1936-ban megtalálták a testvérek Berlin közelében lévő egyik raktárát. Három csomag ismeretlen hirschbergi feladótól érkezett. A rendőrség a kézírás alapján azonosította a kiadványokat csempésző csoport egyik szervezőjét, és letartóztatta. Hamarosan még két testvért letartóztattak, az egyikük Richard volt. Mivel a testvérek magukra vállalták a felelősséget, mások egy ideig még megtehették a hihetetlenül veszélyes „kirándulásokat”.

A kiadványok jelentős része az Óriás-hegységen keresztül, hátizsákokban jutott be Németországba. Ám a német testvérekhez nem csak ezen a hegységen át érkezett a szellemi táplálék. A csehszlovák határ mentén több ilyen útvonal is volt, egészen 1939-ig, amíg a német seregek el nem foglalták Csehszlovákiát. A német határ más szakaszain is nagy kockázatot vállaltak a testvérek, hogy szellemi táplálékhoz juttassák a hittársaikat. Ezt tették a Franciaországgal, Hollandiával és Svájccal határos területeken élő Tanúk is.

A legtöbbünk ma elegendő kiadványhoz fér hozzá, többféle módon is. Amikor megkapod az új kiadványokat a Királyság-teremben, vagy letöltöd őket a jw.org honlapról, elgondolkodsz azon, mi minden kellett ahhoz, hogy eljussanak hozzád? Ma már talán senkinek sem kell veszélyes éjszakai kirándulást tennie a hófödte hegyekben, hogy a javadra fordíthasd őket, de az előállításuk kemény munkát és áldozatos szolgálatot követel sok kedves hittársadtól.