1–2. Miért elterjedt ma a megtévesztés, és milyen módszerekkel tévesztik meg az embereket? (Lásd a képet a cikk elején.)

A FÉLREVEZETÉS, megtévesztés és csalás mindennapos a mai világban. Ez nem meglepő, ugyanis a Biblia egyértelműen kijelenti, hogy ennek a világnak az ura, vagyis Sátán, az Ördög a megtévesztés mestere (1Tim 2:14; 1Ján 5:19). Ahogy közeledik e gonosz világnak a vége, Sátán egyre dühösebb, mert „tudja, hogy rövid ideje van” (Jel 12:12). Ezért számíthatunk rá, hogy akik a befolyása alatt állnak, még nagyobb elszántsággal igyekeznek majd félrevezetni másokat, különösen Jehova szolgáit.

² A médiában időnként félrevezető állításokat és nyílt hazugságokat közölnek Jehova szolgáiról és a hitnézeteikről. Az újságok szalagcímei, a tévéműsorok és weboldalak gyakran felkavaró hazugságokat terjesztenek róluk, melyeket sokan könnyelműen elhisznek.

3. Mivel védekezhetünk a megtévesztés ellen?

³ Hálásak lehetünk, hogy nem állunk védtelenül ellenségünk romboló mesterkedésével szemben, hiszen a kezünkben van Isten Szava, mely „hasznos . . . a kiigazításra” (2Tim 3:16). Pál apostol írásaiból megtudjuk, hogy az első századi tesszalonikai gyülekezetben néhányan hazugságokat hittek el. Ezért Pál erre kérte őket: „ne tántorodjatok el egyhamar a józan eszetektől” (2Tessz 2:1, 2). Mit tanulhatunk szeretetteljes figyelmeztetéséből, és hogyan alkalmazhatjuk napjainkban?

4. a) Mire figyelmeztették a tesszalonikai keresztényeket? b) Hogyan figyelmeztetnek minket Jehova napjának az eljövetelére?

⁴ Pál a tesszalonikai gyülekezetnek írt első levelében Jehova napjának eljövetelét emelte ki. Nem akarta,  hogy a testvérei sötétben tapogatózzanak, és felkészületlenül érje őket ez a nap, ezért arra ösztönözte őket, a világosság fiait, hogy maradjanak éberek és meggondoltak. (Olvassátok fel: 1Tesszalonika 5:1–6.) Mi Nagy Babilonnak, a hamis vallás világbirodalmának a pusztulását várjuk. Ez fogja jelezni Jehova nagy napjának kezdetét. Hálásak lehetünk, hogy egyre világosabban értjük, hogyan valósítja majd meg Jehova a szándékát. Emellett a gyülekezetben rendszeresen kapunk hasznos tanácsokat, hogy meggondoltak tudjunk maradni. Ha odafigyelünk ezekre a tanácsokra, megerősödik az elhatározásunk, hogy Isten szolgálatát értelmi képességünkkel végezzük (Róma 12:1).

5–6. a) Mit fejt ki Pál a tesszalonikaiaknak írt második levelében? b) Mit tesz hamarosan Jézus Isten utasítására, és mit kérdezzünk meg magunktól?

⁵ Nem sokkal azután, hogy Pál levelet írt a tesszalonikai gyülekezetnek, küldött nekik egy második levelet is. Ebben arra hívta fel a figyelmüket, milyen nyomorúság lesz akkor, amikor az Úr Jézus végrehajtja Isten ítéletét „azokon, akik nem ismerik Istent, és azokon, akik nem engedelmeskednek a . . . jó hírnek” (2Tessz 1:6–8). Levelének abból a részéből, mely most a 2. fejezetben található, kiderül, hogy a gyülekezet néhány tagját olyannyira foglalkoztatta Jehova napja, hogy elhitték azokat a híreszteléseket, miszerint Jehova napja minden percben eljöhet. (Olvassátok fel: 2Tesszalonika 2:1, 2.) A korai keresztények még sok mindent nem tudtak arról, hogyan fogja Jehova megvalósítani a szándékát. Ezt később Pál is elismerte: „részleges ismeretünk van, és részlegesen prófétálunk; de amikor megérkezik, ami teljes, el lesz távolítva, ami részleges” (1Kor 13:9, 10). Azonban Isten figyelmeztetései, melyeket Pál, Péter apostol és más hűséges felkent testvérek jegyeztek le, segítettek a keresztényeknek, hogy megőrizzék a hitüket.

⁶ Jehova ihletésére Pál világosan elmagyarázta, hogy mielőtt eljön Jehova napja, nagy hitehagyás lesz, és „kinyilatkozik a törvénytelenség embere”. * Majd az Úr Jézus a megfelelő időben megsemmisíti  a törvénytelent, és mindenkit, akit félrevezetett. Pál rámutatott, hogy azért részesülnek majd ebben az ítéletben, mert „nem fogadták el az igazság szeretetét” (2Tessz 2:3, 8–10). Ezért bölcsen tesszük, ha megkérdezzük magunktól: „Mennyire szeretem az igazságot? Naprakészen nyomon követem, hogyan magyarázza az igazságot ez a folyóirat és a többi, Biblián alapuló kiadvány, melyet Isten népének világméretű gyülekezete kap?”

7–8. a) Mi minden veszélyeztette a korai keresztények hitét? b) Mi jelent ma komoly veszélyt a keresztényeknek?

⁷ El kell ismerni, hogy a hitehagyottak és tanításaik mellett más veszélyek is leselkedtek a keresztényekre. Pál ezt írta Timóteusznak: „a pénz szeretete mindenfajta ártalmas dolognak gyökere, és erre a szeretetre törekedve némelyek eltévelyedtek a hittől, és mindenütt sok fájdalommal szegezték át magukat” (1Tim 6:10). Ezenkívül „a test cselekedetei” ellen is állandóan küzdeniük kellett (Gal 5:19–21).

⁸ De miért figyelmeztette Pál olyan nyomatékosan a tesszalonikaiakat, hogy óvakodjanak azoktól a férfiaktól, akiket egy másik levelében hamis apostoloknak nevez? Azért, mert „kiforgatott dolgokat [beszéltek], hogy maguk után vonják a tanítványokat” (2Kor 11:4, 13; Csel 20:30). Jézus később megdicsérte az efézusi gyülekezetet, hogy nem viselte el „a rossz embereket”. Az efézusi gyülekezet tagjai próbára tették azokat, akik apostoloknak mondták magukat, de valójában nem voltak azok (Jel 2:2). Érdekes, hogy Pál így intette a tesszalonikaiakat a nekik írt második levelében: „Utasítást adunk pedig nektek, testvérek, az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy húzódjatok vissza minden olyan testvértől, aki rendetlenül jár”. Majd konkrétan megmondta, hogy ilyennek tekintsék azt, aki „nem akar dolgozni” (2Tessz 3:6, 10). Mennyivel inkább rendetlennek számított hát az, aki rokonszenvezett a hitehagyott eszmékkel! Igen, ahogy akkor, úgy ma is nagyon veszélyes, és ezért nem is ajánlatos egy ilyen személy társaságát keresni (Péld 13:20).

9. Miért legyünk résen, ha valaki a saját feltevéseit hangoztatja, vagy bírálóan beszél?

⁹ A nagy nyomorúság kezdete és ennek a gonosz világnak a vége már nagyon közel van. Ezért még nagyobb jelentőségük van azoknak a figyelmeztetéseknek, melyeket Jehova az első században íratott le. Semmiképp sem szeretnénk méltatlanná válni Jehova ki nem érdemelt kedvességére, és elveszíteni az örök élet lehetőségét, akár a földi, akár az égi örök élet a reménységünk (2Kor 6:1). Legyünk hát résen, ha valaki, aki a gyülekezetünkbe jár, a saját feltevéseiről szeretne beszélgetni velünk, vagy bírálja Jehova szervezetét! (2Tessz 3:13–15).

10. Milyen hagyományokhoz kellett ragaszkodniuk a tesszalonikaiaknak?

¹⁰ Pál arra buzdította a Tesszalonikában élő testvéreit, hogy álljanak szilárdan, és ragaszkodjanak ahhoz, amit tanultak. (Olvassátok fel: 2Tesszalonika 2:15.) Milyen hagyományokról beszélt? Semmiképp sem a hamis vallásos tanításokról, melyeket sokan ugyanolyan értékesnek állítottak be, mint Isten Szavának a tanításait. Azokra a tanításokra utalt, melyek Jézustól származtak, illetve amelyeket Pál és mások Isten ihletésére lejegyeztek. Pál ezekkel a szavakkal  dicsérte meg a korintuszi gyülekezetet: „mindenben elmétekben tartotok engem, és erősen ragaszkodtok a hagyományokhoz, úgy, ahogy továbbadtam nektek őket” (1Kor 11:2). Mivel ezek a tanítások hiteles forrásból származtak, a testvérek bízhattak benne, hogy igazak.

11. Mit válthat ki a megtévesztés az emberekből?

¹¹ Pál a hébereknek írt levelében felhívta a figyelmet arra, milyen két módon juthat oda egy keresztény, hogy meggyengül a hite, és elesik. (Olvassátok fel: Héberek 2:1; 3:12.) Előfordulhat, hogy valaki fokozatosan, eleinte észrevétlenül kerül egyre messzebb Jehovától, mint az a hajós, aki elsodródik a parttól. De az is megtörténhet, hogy valaki saját akaratából távolodik el Istentől, mint az, aki ellöki a csónakját a parttól. Mindkét példa jól érzékelteti, mi történik azokkal, akik a megtévesztés áldozatai lesznek, és megrendül az igazságba vetett bizalmuk.

12. Mi minden veszélyezteti napjainkban a Jehovával ápolt kapcsolatunkat?

¹² Valószínű, hogy a tesszalonikai gyülekezet néhány tagjának is megingott az igazságba vetett bizalma. És mit mondhatunk napjainkról? Manapság rengeteg az időrabló tevékenység. Gondoljunk csak arra, milyen sok időt vehetnek el a közösségi oldalak, az elektronikus üzenetek olvasása és írása, a hobbik, vagy a sportesemények nyomon követése. Ezek mind elvonhatják a keresztények figyelmét, és csökkenthetik a buzgalmukat. Miben mutatkozhat ez meg? Abban, hogy felületesen imádkoznak, elhanyagolják a Biblia tanulmányozását, az összejöveteleket és a jó hír prédikálását. Hogyan kerülhetjük el, hogy az ilyen időrabló tevékenységek elvonják a figyelmünket?

13. Hogyan gondolkodnak ma sokan, és hogyan maradhat erős a hitünk?

¹³ Ha nem szeretnénk, hogy félrevezessenek minket, észben kell tartanunk, hogy „az utolsó napokban” élünk, és hogy milyen romboló hatással lehetnek ránk azok, akik ezt nem ismerik el. Péter apostol a következőket írta: „az utolsó napokban gúnyolódók jönnek majd a gúnyolódásukkal, akik a saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: »Hol van ez a megígért jelenléte? Hiszen attól a naptól fogva, hogy ősatyáink halálalvásba merültek, minden pontosan úgy megy, mint a teremtés kezdetétől fogva«” (2Pét 3:3, 4). Ha naponta olvassuk és rendszeresen tanulmányozzuk Isten Szavát, nem fogunk megfeledkezni arról, milyen jelentőségteljes időben élünk. A megjövendölt hitehagyás már réges-rég elkezdődött, és még ma is tart. Isten szolgáinak az ellensége, „a törvénytelenség embere” napjainkban is létezik. Ezért hát sose feledkezzünk meg arról, mennyire közel van Jehova napja (Sof 1:7).

14. Miért védelem, ha buzgón végezzük a prédikálómunkát?

¹⁴ A tapasztalat szerint a prédikálómunkának nagyon fontos szerepe van abban, hogy éberek és józanok maradjunk. Krisztus Jézus, a gyülekezet feje szerette volna megvédeni a követőit, ezért adta nekik azt az utasítást, hogy tegyenek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, és tanítsák meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit tanított (Máté 28:19, 20). Úgy tudunk eleget tenni a parancsának, ha a prédikálómunkát buzgón végezzük. Szerinted a tesszalonikai testvérek lélektelenül, pusztán kötelességtudatból prédikáltak és tanítottak? Emlékezz rá, mit írt nekik Pál:  „Ne oltsátok ki a szellem tüzét. Ne vessétek meg a prófétai kijelentéseket” (1Tessz 5:19, 20). Gondoljunk csak bele, milyen izgalmas próféciákat érthetünk meg és mondhatunk el másoknak!

15. Mi mindenről tanulhatunk a családi imádaton?

¹⁵ Természetes, ha azt szeretnénk, hogy a családunk egyre ügyesebb legyen a prédikálómunkában. Sok testvér és testvérnő azt tapasztalta, hogy sokat segít ennek a célnak az elérésében az, ha a családi imádat egy részében a szolgálattal foglalkoznak. Biztosan a ti családotok is hasznosnak találná, ha közösen készülnétek fel az újralátogatásokra. Megbeszélhetitek, hogy mikor lenne a legjobb visszamenni a házigazdához, mit mondjatok az első újralátogatáskor, és milyen témával alapozhatjátok meg a további újralátogatásokat. Sokan a családi imádat egy részében a gyülekezeti összejövetelekre is felkészülnek. Tudnátok arra is időt szánni, hogy alaposabban felkészüljetek a hozzászólásokra? Ha közreműködtök az összejöveteleken, erősebb lesz a hitetek, és így elkerülhetitek, hogy félrevezessenek benneteket (Zsolt 35:18). Igen, a családi imádat megóv bennünket a kételyektől, és attól, hogy olyan kérdéseken gondolkodjunk, melyeket a Biblia nem részletez.

16. Mi ösztönzi a felkenteket arra, hogy maradjanak meggondoltak?

¹⁶ Jehova áldásának köszönhetően az évek során egyre jobban megértettük a bibliai próféciákat. Mivel látjuk teljesedni őket, nem kételkedünk abban, hogy az is biztosan megvalósul, amit a Biblia a jövőnkről ígér. A felkentek előtt az a reménység áll, hogy együtt uralkodhatnak majd Krisztussal az égben. Milyen ösztönző lehet ez nekik, hogy maradjanak meggondoltak! Amit Pál a tesszalonikaiaknak írt, az kétségkívül rájuk is vonatkozik: „Mi azonban kötelesek vagyunk mindig hálát adni az Istennek értetek, testvéreim, akiket szeret Jehova, mert az Isten . . . kiválasztott benneteket . . . a szellemmel való megszentelésetek és az igazságba vetett hitetek által” (2Tessz 2:13).

17. Miért találod buzdítónak a 2Tesszalonika 3:1–5 szavait?

¹⁷ Azoknak, akik a földi örök életben reménykednek, szintén nem szabad hagyniuk, hogy félrevezessék őket. Ha neked is ez a reménységed, zárd a szívedbe Pál buzdító szavait, melyeket felkent hittársainak írt. (Olvassátok fel: 2Tesszalonika 3:1–5.) Szívleljük meg mindannyian szeretetteljes emlékeztetését! Igen, a tesszalonikaiaknak írt két levélben létfontosságú figyelmeztetéseket olvashatunk az egyéni elképzelések és feltevések veszélyeiről. Mivel már nagyon közel van a vég, legyünk szívből hálásak ezekért a figyelmeztetésekért!