1. Miért mondhatjuk, hogy Jézus tökéletes példát mutatott az önfeláldozásban?

JÉZUS tökéletes példát mutatott az önfeláldozásban. Isten akaratának a cselekvése mindig fontosabb volt neki, mint a saját vágyai vagy kényelme (Ján 5:30). Hűséges maradt egészen a kínoszlopon való haláláig, és ezzel bebizonyította, hogy bármilyen áldozatra kész másokért (Fil 2:8).

2. Mire késztet az önfeláldozás, és miért fontos?

² Mivel Jézus követői vagyunk, nekünk is önfeláldozónak kell lennünk. Mit jelent az önfeláldozás? Azt, hogy készek vagyunk háttérbe szorítani másokért a saját érdekeinket. Az önfeláldozás voltaképpen az önzés ellentéte. (Olvassátok fel: Máté 16:24.) Ha önfeláldozóak vagyunk, fontosabbnak tartjuk mások érzéseit és kívánságait (Fil 2:3, 4). Jézus azt tanította, hogy önfeláldozás nélkül nem lehet Jehovát szolgálni. Miért igaz ez? Mert Jézus igaz követőit a szeretet jellemzi, a szeretet pedig önfeláldozásra indít (Ján 13:34, 35). És milyen jó is, hogy a hittársaink az egész világon önfeláldozóak!

3. Miért nem könnyű önfeláldozónak lenni?

³ Tartsuk azonban észben, hogy mindannyian hajlunk az önzésre. Ha nem harcolunk ellene, fokozatosan  eluralkodhat rajtunk. Emlékezzünk rá, hogy Ádám és Éva is önzővé vált. Éva olyan akart lenni, mint Isten, Ádám pedig önző módon a felesége tetszését kereste, nem pedig Istenét (1Móz 3:5, 6). Az Ördög nem elégedett meg azzal, hogy az első emberpárt rossz útra térítse, azóta is önzésre csábítja az embereket. Még Jézust is megpróbálta rászedni (Máté 4:1–9). Napjainkban nagyon sikeres, hiszen az emberi társadalmat teljesen átitatja az önzés. Ha nem vigyázunk, a világban uralkodó önzés ránk is átragadhat (Ef 2:2).

4. a) Meg tudunk szabadulni az önzésre való hajlamtól? Magyarázd meg! b) Milyen kérdésekre kapunk választ?

⁴ Az önzés olyan, mint a rozsda. A természeti elemek hatására a vas rozsdásodni kezd, és ha nem állítják meg ezt a folyamatot, a rozsda idővel megeszi a vasat. Jelenleg még gyarlók vagyunk, és nem tudunk megszabadulni az önzésre való hajlamtól, ezért állandóan küzdenünk kell a gyengeségeink ellen (1Kor 9:26, 27). Mi segíthet, hogy felismerjük magunkon az önzésre utaló jeleket? És hogyan lehetünk még önfeláldozóbbak?

5. a) Miért hasonlítható a Biblia tükörhöz? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Hogyan vehetjük észre a hibáinkat?

⁵ Ahogyan a tükörben megvizsgáljuk a külsőnket, úgy a Biblia segítségével megvizsgálhatjuk a belső énünket, és kijavíthatjuk a hiányosságainkat. (Olvassátok fel: Jakab 1:22–25.) De fontos, hogy megfelelően használjuk a tükröt. Ha csak futó pillantást vetünk benne magunkra, nem fogjuk észrevenni az apró, ám nem elhanyagolható hibákat. Ha pedig nem szemből nézünk bele, nem magunkat, hanem másvalakit fogunk látni benne. Ehhez hasonlóan lényeges, hogy a Bibliát se csupán futólag olvassuk, vagy úgy, hogy közben más hibáin gondolkodunk, mert akkor nem vesszük észre a sajátjainkat, például azt, hogy önzők vagyunk.

6. Mit kell tennünk azonkívül, hogy beletekintünk a tökéletes törvénybe?

⁶ Lehet, hogy naponta olvassuk Isten Szavát, mégsem vesszük észre magunkon az önzés jeleit. Hogyan fordulhat ez elő? Gondoljunk arra, amit Jakab írt! Amikor úgy fogalmazott, hogy a férfi „megnézi magát” a tükörben, egy olyan görög igét használt, amely alapos vizsgálatra utal. A gond nem az, hogy a férfi csak futó pillantást vet magára a tükörben. De akkor mi a baj? Kiderül Jakab következő szavaiból: „elmegy, és máris elfelejti, milyen ember is ő”. Tehát miután a férfi megnézi magát, sarkon fordul, és nem tesz semmit. A boldog ember azonban nem csupán „beletekint a szabadság tökéletes törvényébe”, hanem „meg [is] marad annál”, vagyis nem felejti el, mit vár el tőle Isten, és a szerint él, amit a Szentírás tanít. Jézus hasonló gondolatot fogalmazott meg: „Ha megmaradtok a szavamban, valóban a tanítványaim vagytok” (Ján 8:31).

7. Hogyan vehetjük észre magunkon az önzés jeleit a Biblia segítségével?

⁷ Ahhoz, hogy szembe tudj szállni az önző jellemvonásaiddal, mindenekelőtt olvasd figyelmesen Isten Szavát. Így észreveheted a gyengeségeidet. De az is szükséges, hogy alaposan kutass. Miután jól megértettél egy bibliai részt, próbáld magad beleképzelni a történetbe, és tegyél fel magadnak  ehhez hasonló kérdéseket: „Én mit csináltam volna ilyen helyzetben? Tényleg azt tettem volna, ami helyes?” A legfontosabb az, hogy miután elmélkedtél a bibliai beszámolón, igyekezz alkalmazni a tanultakat (Máté 7:24, 25). Most lássuk, hogyan segíthet Saul király és Péter apostol példája, hogy még önfeláldozóbbak legyünk!

8. Milyen király volt eleinte Saul, és honnan tudjuk ezt?

⁸ Saul király intő példájából láthatjuk, hogy az önzés kikezdi az önzetlenséget. Saul eleinte alázatos és szerény király volt (1Sám 9:21). Nem büntette meg azokat az izraelitákat, akik elvetették őt, noha megtehette volna, hiszen Istentől kapta a királyi hatalmát (1Sám 10:27). Engedte, hogy Isten szelleme vezesse, ezért az izraeliták élén hadba vonult az ammoniták ellen, és diadalt aratott felettük. A győzelmet alázatosan nem magának, hanem Jehovának tulajdonította (1Sám 11:6, 11–13).

9. Mi mutatja, hogy Saul önző lett?

⁹ Ahogyan a rozsda lassanként kikezdi a vasat, úgy hatalmasodott el az önzés és a büszkeség Saulon, mert nem tett ellene semmit. Miután legyőzte az amálekitákat, a saját vágyai fontosabbak voltak neki, mint hogy engedelmeskedjen Jehovának. Erőt vett rajta a kapzsiság, megtartotta a zsákmányt, jóllehet Jehova azt parancsolta, hogy pusztítsa el. Emellett a büszke Saul még emlékművet is állíttatott magának (1Sám 15:3, 9, 12). Amikor Sámuel próféta a tudtára adta, hogy Jehova nem örül annak, amit tett, Saul igazolni próbálta magát. Hogyan? Azt igyekezett hangsúlyozni, amit megtartott Isten parancsából, és másokat okolt a történtekért (1Sám 15:16–21). Jobban félt attól, hogy csorba esik a tekintélyén, mint attól, hogy elveszíti Isten tetszését (1Sám 15:30). Hogyan segíthet nekünk a Saulról szóló beszámoló, mint egy tükör, hogy meglássuk, miként lehetünk önfeláldozóbbak?

10–11. Milyen tanulságokat szűrhetünk le Saul esetéből?

¹⁰ Saul példája egyrészt arra int bennünket, hogy könnyen beleeshetünk az önelégültség csapdájába. Ha elbízzuk magunkat, és nem teszünk erőfeszítéseket azért, hogy önfeláldozóak maradjunk, önzővé válhatunk (1Tim 4:10). Saul eleinte Isten tetszését élvezte, de aztán hagyta, hogy úrrá legyen rajta az önzés, és engedetlenné vált, ezért Jehova elvetette.

¹¹ Másrészt fontos, hogy ne csak az erősségeinket lássuk meg, hanem a gyengeségeinket is. Ha figyelmen kívül hagynánk a hiányosságainkat, az olyan lenne, mintha a tükör előtt az új ruhánkban gyönyörködnénk, és nem vennénk észre, hogy az arcunk maszatos. Még ha nincs is bennünk olyan mérvű büszkeség és önelégültség, mint Saulban, akkor is éberen kell figyelnünk az önzésre utaló jeleket. Ha tanácsot kapunk, ne próbáljuk meg igazolni a tetteinket, mentségeket keresni, vagy másokra hárítani a felelősséget, ahogyan Saul tette. Bölcsebb, ha megfogadjuk a tanácsot. (Olvassátok fel: Zsoltárok 141:5.)

12. Mire ösztönözhet az önfeláldozás, ha súlyos bűnt követtünk el?

¹² De mi a helyzet akkor, ha súlyos bűnt követtünk el? Saulnak sajnos fontosabb volt a hírneve, mint  az, hogy helyrehozza a kapcsolatát Jehovával. Vele ellentétben mi legyünk önfeláldozóak, és kérjünk segítséget még akkor is, ha ezt kínosnak érezzük (Péld 28:13; Jak 5:14–16). Figyeljünk meg egy példát! Egy testvér 12 éves korától kezdve több mint tíz éven át titokban pornográf anyagokat nézegetett. Így emlékszik vissza: „Nehezemre esett elmondani a feleségemnek és a véneknek, hogy mit tettem. Ám miután bevallottam nekik, nagy kő esett le a szívemről. Néhány barátom csalódottan fogadta a hírt, hogy többé nem vagyok kisegítőszolga. De tudom, hogy Jehova most jobban örül a szolgálatomnak. És igazából az számít, hogy ő mit gondol.”

13–14. Mi mutatja, hogy Péter is hajlott az önzésre?

¹³ Péter apostol sokszor önfeláldozó volt (Luk 5:3–11). De a Szentírásból kiderül, hogy ő is hajlott az önzésre. Például haragra gerjedt, amikor Jakab és János apostol arra kérték Jézust, hogy biztosítson nekik kiemelkedő helyet Isten Királyságában. Lehet, hogy Péter úgy gondolta, hogy az egyik hely őt illeti meg, mivel Jézus korábban azt mondta neki, hogy különleges szerepet fog betölteni (Máté 16:18, 19). Bárhogy volt is, Jézus figyelmeztette Jakabot, Jánost, valamint Pétert és a többi apostolt, hogy ne hatalmaskodjanak önző módon a testvéreiken (Márk 10:35–45).

¹⁴ Péternek még ezek után is küzdenie kellett az önző jellemvonásai ellen. Amikor Jézus elmondta az apostoloknak, hogy egy időre el fogják hagyni, Péter a többiek fölé emelte magát, és azzal kérkedett, hogy ő lesz az egyetlen, aki hűen kitart mellette (Máté 26:31–33). Az elbizakodottsága miatt azonban nagyot hibázott. Még aznap éjjel háromszor megtagadta Jézust. Ahelyett, hogy önfeláldozóan kiállt volna Jézus mellett, önmagát védte (Máté 26:69–75).

15. Miért mondhatjuk, hogy Péter bátorító példa számunkra?

 ¹⁵ Péter a küzdelmei és a botlásai ellenére is bátorító példa számunkra. Az erőfeszítéseinek és Isten szellemének köszönhetően felül tudott kerekedni az önzésen, és képes volt önuralmat tanúsítani és önfeláldozóan szeretni másokat (Gal 5:22, 23). Később olyan próbákat is ki tudott állni, melyekben korábban talán elbukott volna. Például alázatosan viselkedett, amikor Pál apostol megfeddte mások előtt (Gal 2:11–14). Nem neheztelt Pálra, és nem érezte azt, hogy aláásták a tekintélyét. Ezután is szeretett testvérnek nevezte Pált (2Pét 3:15). Péter példája segít, hogy önfeláldozóak legyünk.

16. Hogyan lehetsz önfeláldozó nehéz helyzetekben?

¹⁶ Te mit teszel nehéz helyzetekben? Amikor Pétert és az apostolokat a jó hír prédikálása miatt bebörtönözték, majd megverték, boldogok voltak, „amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek [Jézus] nevéért” (Csel 5:41). Ha üldözést élsz át, gondolj arra, hogy Péterhez és Jézushoz hasonlóan lehetőséged van önfeláldozónak lenni. (Olvassátok fel: 1Péter 2:20, 21.) Ez a szemléletmód akkor is segíthet, ha a vének megfegyelmeznek. Ilyenkor is kövesd Péter példáját, és ne sértődj meg! (Préd 7:9).

17–18. a) Mit gondolj át a teokratikus céljaiddal kapcsolatban? b) Mit tegyél, ha önzésre utaló jeleket veszel észre magadon?

¹⁷ Péter példájából akkor is hasznot meríthetsz, ha a teokratikus céljaidon gondolkodsz. Fontos, hogy ilyenkor is az önfeláldozás vezéreljen, és ne a kitűnni vágyás. Kérdezd hát meg magadtól: „Miért szeretnék előrehaladni, és többet tenni Jehováért? Azért, mert dicséretre vagy tekintélyre vágyom, ahogyan annak idején Jakab és János is?”

¹⁸ Ha önzésre utaló jeleket veszel észre magadon, kérd Jehovát, hogy segítsen helyesen gondolkodnod és érezned! Arra törekedj, hogy Jehovának szerezz dicsőséget, és ne magadnak! (Zsolt 86:11). Olyan célokat is kitűzhetsz, melyek nem annyira látványosak. Például ha van olyan vonása a szellem gyümölcsének, amely kevésbé jellemez téged, elhatározhatnád, hogy megpróbálod elsajátítani. Vagy ha szorgalmasan felkészülsz ugyan a gyülekezeti feladataidra, de nem szívesen takarítasz a Királyság-teremben, megfogadhatnád a Róma 12:16 tanácsát. (Olvassátok fel!)

19. Mi segíthet, hogy ne keseredjünk el, amikor észrevesszük a hiányosságainkat?

¹⁹ Ha alaposan megvizsgáljuk magunkat Isten Szavának tükrében, és észrevesszük a hibáinkat, akár az önzésre utaló jeleket is, előfordulhat, hogy elkeseredünk. Ilyen esetben gondoljunk arra, mit tesz Jakab szemléltetésében a boldog ember. Jakab nem beszél arról, hogy milyen gyorsan tudja kijavítani a hibáit ez az ember, vagy hogy le tudja-e küzdeni minden egyes gyengeségét. Egyszerűen annyit mond róla, hogy „megmarad [a tökéletes törvénynél]” (Jak 1:25). Nem felejti el, mit látott a tükörben, és folyamatosan azon van, hogy jobb ember legyen. Ezért hát gondolkodj kiegyensúlyozottan magadról, és ne feledd, hogy mindannyian gyarlók vagyunk! (Olvassátok fel: Prédikátor 7:20.) Jehova neked is örömmel segít megváltoznod, mint ahogy már oly sok testvérednek segített. Ha igyekszel a Biblia tanításai szerint élni és önfeláldozó lenni, Jehova örömét leli majd benned, és megáld.