1. Számít a figyelmesség a szolgálatban? Mondj egy példát! (Lásd a képet a cikk elején.)

NÉHÁNY évvel ezelőtt egy Tanú-házaspár a Fidzsi-szigeteken meghívta az embereket Krisztus halálának az emlékünnepére. Amíg egy asszonnyal beszélgettek kint, a ház előtt, eleredt az eső. A házaspár átnyújtotta neki az egyik esernyőjét. Nagyon örültek, amikor meglátták a hölgyet az emlékünnepen. Az érdeklődő bevallotta, hogy nem sok mindenre emlékszik abból, amit a Tanúk mondtak neki, de a figyelmességük nagy hatással volt rá. Úgy érezte, el kell jönnie az emlékünnepre. Ez annak volt köszönhető, hogy a házaspár azt tette, ami az aranyszabályban van megfogalmazva.

2. Mi az aranyszabály, és hogyan alkalmazhatjuk?

² Mi az aranyszabály? Ez egy tanács, amelyet Jézus így fogalmazott meg: „amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Hogyan tudjuk alkalmazni ezt a szabályt? Alapvetően két dologra van szükség. Először is kérdezzük meg magunktól, hogy ha mi lennénk a másik személy helyében, hogyan szeretnénk, hogy bánjon velünk. Majd tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy mi is így bánjunk másokkal (1Kor 10:24).

3–4. a) Miért kell mindenkivel az aranyszabály szellemében bánnunk? b) Mit fogunk megvizsgálni ebben a cikkben?

 ³ Az aranyszabályról a legtöbbünknek csupán az jut eszébe, hogyan bánjunk a hittársainkkal. De Jézus nem csak erre gondolt. Valójában akkor említette az aranyszabályt, amikor arról beszélt, hogyan bánjunk általában az emberekkel, vagy akár az ellenségeinkkel. (Olvassátok fel: Lukács 6:27, 28, 31, 35.) Ha az ellenségeink esetében is igyekszünk alkalmazni az aranyszabályt, mennyivel inkább ezt kellene tennünk, amikor olyan embereknek prédikálunk, akik közül sokan talán „helyesen [viszonyulnak] az örök élethez” (Csel 13:48).

⁴ Négy kérdést fogunk megvizsgálni, melyeket jó észben tartanunk a szolgálatban: Kinek prédikálunk? Hol prédikáljunk? Mikor lenne a legjobb felkeresni az embereket? Hogyan prédikáljunk nekik? Ezek a kérdések segítenek majd nekünk, hogy átérezzük azoknak a helyzetét, akiknek az igazságról beszélünk, és hogy ennek megfelelően hirdessük a jó hírt (1Kor 9:19–23).

5. Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak?

⁵ Minden ember más és más. Éppen ezért a szolgálatban is olyan emberekkel találkozunk, akiknek eltérő a múltjuk, és különféle gondokkal küzdenek (2Krón 6:29). Amikor megosztjuk valakivel a jó hírt, kérdezzük meg magunktól: „Ha én lennék az ő helyében, jólesne, ha úgy tekintene rám, mintha csak egy lennék a sok ember közül? Vagy inkább azt szeretném, ha tudná rólam, ki vagyok?” Ezek a kérdések segíthetnek, hogy minden egyes házigazdával úgy bánjunk, ahogy az neki a legjobb.

6–7. Mit tegyünk, ha valaki a szolgálatban ellenségesnek tűnik?

⁶ Senki sem szereti, ha elítélik. Vegyünk egy példát! Keresztényekként minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a Biblia tanácsával összhangban a „[beszédünk] mindig kellemes. . . legyen” (Kol 4:6). Ám nem vagyunk tökéletesek, és néha mondunk olyat, amit később megbánunk (Jak 3:2). Ha mondjuk egyszer nyersen beszélnénk valakivel – talán mert rossz napunk van –, biztosan nem szeretnénk, ha azt mondaná rólunk, hogy gorombák vagy tapintatlanok vagyunk. Inkább azt szeretnénk, hogy megértő legyen velünk. Lehetnénk mi is ilyen figyelmesek másokkal?

⁷ Ha valaki a szolgálatban ellenségesnek tűnik, próbáljuk meg a legjobbat feltételezni róla. Talán nehézségekkel néz szembe a munkahelyén vagy az iskolában. Vagy az is lehet, hogy valamilyen komoly betegséggel küzd. Sokszor azok a házigazdák, akik először ingerülten viselkedtek, szívesen fogadták az üzenetet, miután Jehova Tanúi szelíden és tisztelettel bántak velük (Péld 15:1; 1Pét 3:15).

8. Miért igyekezzünk „mindenfajta embernek” hirdetni a jó hírt?

⁸ A szolgálat végzése közben sokféle emberrel találkozunk. Csupán az elmúlt néhány évben több mint 60 élettörténet jelent meg Az Őrtoronyban, „A Biblia képes megváltoztatni az életünket” című rovatban. A cikkekben említett személyek közül néhányan korábban loptak, alkoholisták vagy kábítószerfüggők voltak, illetve bűnszervezetekhez tartoztak. Mások politikusok, vallási vezetők vagy karrieristák voltak. Megint mások erkölcstelen életet éltek. De ezek az emberek hallottak a jó hírről, elkezdték a bibliatanulmányozást, változtattak  az életükön, és megkeresztelkedtek. Éppen ezért senkiről se feltételezzük, hogy rá soha nem lesz hatással az üzenetünk. (Olvassátok fel: 1Korintusz 6:9–11.) A jó hírt mindenfajta ember elfogadhatja (1Kor 9:22).

9. Miért tartsuk tiszteletben, hogy mindenki fontosnak tartja az otthonát?

⁹ Az embereket gyakran az otthonaikban keressük fel (Máté 10:11–13). Jó érzés, ha mások tiszteletben tartják, hogy nekünk fontos az otthonunk. Szeretnénk, ha ez egy olyan hely lenne, ahova visszavonulhatunk, és ahol biztonságban érezhetjük magunkat. Végtére is ez az otthonunk! Nekünk is ugyanilyen figyelmesnek kell lennünk másokkal a házról házra végzett szolgálat során (Csel 5:42).

10. Mit tehetünk, hogy ne ingereljük fel az embereket a területünkön?

¹⁰ Olyan világban élünk, melyet átitat a bűnözés, ezért sok házigazda gyanakvóan tekint az idegenekre (2Tim 3:1–5). De mi ne adjunk erre okot! Tegyük fel, hogy odaérünk egy házhoz, és becsöngetünk. Ha senki nem jön ki, talán arra érzünk indíttatást, hogy bekukucskáljunk az ablakon, vagy belépjünk az udvarra. A te területeden felháborodnának ezen a házigazdák? Mit gondolnának a szomszédok? Persze a prédikálómunkát alaposan kell végeznünk (Csel 10:42). Jó szándék vezérel minket, és égünk a vágytól, hogy megosszuk az emberekkel a jó hírt (Róma 1:14, 15). De bölcsen tesszük, ha semmivel sem ingereljük fel a területünkön élő embereket. Pál apostol ezt írta: „Semmiképpen nem adunk okot a botránkozásra, hogy ne emelhessenek kifogást a szolgálatunk ellen” (2Kor 6:3). Ha tiszteletben tartjuk, hogy az embereknek fontos az otthonuk, az az igazsághoz vonzhat némelyeket. (Olvassátok fel: 1Péter 2:12.)

11. Miért vagyunk hálásak, ha mások nem rabolják feleslegesen az időnket?

¹¹ Tanúkként a legtöbbünk nagyon elfoglalt. Hogy minden feladatunkat el tudjuk látni, gondos időtervet kell készítenünk, és előre kell vennünk a fontosabb dolgokat (Ef 5:16; Fil 1:10). Bosszanthat minket, ha valami felborítja az időtervünket. Ezért hálásak vagyunk, ha mások nem rabolják feleslegesen az időnket. Tudnánk mi is ilyen módon odafigyelni azokra, akiknek prédikálunk, észben tartva az aranyszabályt?

12. Hogyan tudjuk megállapítani, hogy az embereknek melyik a legjobb időpont, hogy felkeressük őket?

¹² Melyik a legjobb időpont a területünkön élő embereknek, hogy felkeressük őket? Gondoljuk át, hogy többnyire mikor vannak otthon, vagy mikor van idejük arra, hogy meghallgassanak minket. Jó lenne, ha hozzájuk igazítanánk az időtervünket. A világ egyes részein a késő délutáni vagy a kora esti órák a legalkalmasabbak a házról házra végzett munkához. Ha ez a mi környékünkre is igaz, mi lenne, ha úgy alakítanánk a napjainkat, hogy ebben az időben is részt tudjunk venni a házankénti prédikálásban? (Olvassátok fel: 1Korintusz 10:24.) Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova meg fogja áldani az erőfeszítéseinket, hogy igyekszünk akkor prédikálni a területünkön, amikor az embereknek a legjobb.

13. Még mivel mutathatjuk ki, hogy tiszteletben tartjuk a házigazdákat?

¹³ Még mivel mutathatjuk ki, hogy tiszteletben tartjuk a házigazdákat? Ha valaki meghallgat minket, alaposan kell  tanúskodnunk neki, de nem szabad túl sokáig maradnunk. Lehet, hogy mást tervezett be erre az időre, amit fontos lenne elvégeznie. Ha azt mondja, hogy nem ér rá, azt válaszolhatjuk, hogy akkor rövidek leszünk, és tartsuk is magunkat a szavunkhoz (Máté 5:37). Mielőtt elmennénk, kérdezzük meg, hogy neki mikor lenne jó folytatni a beszélgetést. Néhány hírnöknek bevált, hogy ezt mondja: „Szívesen beszélnék önnel máskor is. Mit gondol, jó lenne, ha küldenék egy SMS-t, vagy felhívnám telefonon, mielőtt jövök?” Ha a területünkön élőkhöz igazítjuk az időtervünket, akkor Pál példáját követjük, aki ezt mondta: „nem a magam hasznát [keresem], hanem inkább sok emberét, hogy megmentést nyerjenek” (1Kor 10:33).

14–16. a) Miért jó, ha már a beszélgetés elején megmondjuk a jövetelünk célját? Szemléltesd! b) Milyen módszert talált hasznosnak egy körzetfelvigyázó?

¹⁴ Képzeljük el, hogy egy nap felhív minket egy ismeretlen, és elkezd kérdezgetni bennünket arról, hogy milyen ételeket szeretünk. Azon morfondírozunk, hogy ki lehet az, és mit akar. Nem akarunk udvariatlanok lenni, ezért váltunk vele néhány szót, de aztán éreztetjük vele, hogy szívesen letennénk a telefont. De most képzeljük el, hogy a telefonhívó bemutatkozik, elmondja, hogy táplálkozástudománnyal foglalkozik, és azért hívott, hogy hasznos információkkal szolgáljon. Valószínűleg most már szívesebben végighallgatjuk.  Végtére is, mindannyian szeretjük, ha az emberek egyértelműen, de tapintatosan elmondják, mit akarnak. Hogyan lehetünk mi is udvariasak a szolgálatban?

¹⁵ Sok helyen azt szeretik az emberek, ha már a beszélgetés elején megmondjuk a jövetelünk célját. Az igaz, hogy az üzenetünk nagyon fontos. De tegyük fel, hogy be sem mutatkozunk a házigazdának, hanem egyből ezt kérdezzük: „Ha hatalmában állna, az emberiség melyik problémáját oldaná meg először?” Mi tudjuk, hogy a kérdésünknek az a célja, hogy lássuk, hogyan gondolkodik a házigazda, és aztán szeretnénk megmutatni neki a Biblia válaszát. Viszont lehet, hogy az ő fejében ez jár: „Ki ez, és miért kérdez tőlem ilyet? Mit akar tőlem?” Igyekezzünk hát megkönnyíteni a házigazda dolgát (Fil 2:3, 4). Mit tehetünk?

¹⁶ Egy körzetfelvigyázó hasznosnak találta a következő módszert: Miután köszön, átnyújtja a házigazdának a Szeretné megtudni az igazságot? című tájékoztatólapot, és ezt fűzi hozzá: „Ma mindenkinek adunk egy példányt ebből az ismertetőből. Hat olyan kérdést taglal, mely sok embert foglalkoztat. Ez az öné.” A testvér azt mondja, hogy a legtöbb személy megnyugszik, amikor megtudja, hogy miért jöttünk. Ezután pedig gyakran könnyebb folytatni a beszélgetést, például ezzel a kérdéssel: „Gondolkodott már valamelyik kérdésen?” Ha a házigazda kiválaszt egyet, a testvér kinyitja a tájékoztatólapot, és megbeszéli vele a Biblia válaszát. Ha nem gondolkodott még egyik kérdésen sem, akkor a testvér választ ki egyet, és arról beszél. Így a házigazdát nem hozza zavarba. Természetesen sokféleképpen kezdhetünk beszélgetést. Vannak olyan helyek, ahol az emberek azt igénylik, hogy először eleget tegyünk néhány formalitásnak, és csak utána térjünk rá a jövetelünk céljára. Az a fontos, hogy úgy prédikáljunk, ahogy azt a mi környékünkön a legszívesebben veszik.

17. Hogyan végezhetjük a szolgálatunkat az aranyszabály szellemében?

¹⁷ Akkor hát hogyan végezhetjük a szolgálatunkat az aranyszabály szellemében? Minden egyes házigazdával úgy bánunk, ahogy az neki a legjobb. Tiszteletben tartjuk, hogy az embereknek fontos az otthonuk. Akkor keressük fel őket, amikor a legvalószínűbb, hogy otthon vannak, és készek meghallgatni minket. És igyekszünk úgy prédikálni, ahogyan az a házigazdáknak a környékünkön a legmegfelelőbb.

18. Miért jó, ha úgy bánunk másokkal, ahogyan mi is szeretnénk, hogy velünk bánjanak?

¹⁸ Sok jó származik abból, ha úgy bánunk az emberekkel, ahogyan mi is szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Ha kedvesek és figyelmesek vagyunk másokkal, akkor engedjük fényleni a világosságunkat, segítünk az embereknek meglátni, hogy mennyire értékesek a szentírási alapelvek, és dicsőséget adunk égi Atyánknak (Máté 5:16). Többeket megnyerhetünk az igazságnak, ha tisztelettel bánunk velük (1Tim 4:16). Akár elfogadják a Királyság jó hírét tőlünk, akár nem, megelégedettséggel tölt el minket az, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ellássuk a szolgálatunkat (2Tim 4:5). Kövessük Pál apostol példáját, aki ezt mondta: „mindent a jó hírért teszek, hogy másokkal együtt részese legyek” (1Kor 9:23). Ezért hát mindig alkalmazzuk az aranyszabályt a szolgálatban!