Az ókori Izrael egyik királya, Dávid így énekelt a Teremtőnek: „Akaratod cselekvésében gyönyörködöm, ó, Istenem, és bensőmben van törvényed” (Zsolt 40:8). Dávid a sok-sok megpróbáltatása ellenére őszintén gyönyörködött Isten akaratának a cselekvésében. Természetesen nem ő volt az egyetlen olyan imádója Jehovának, aki kedvét lelte az igaz Isten szolgálatában.

Pál apostol a Zsoltárok 40:8 szavait a Messiásra, azaz Krisztusra alkalmazta. Ezt írta: „a világba való bejövetelekor [Jézus] ezt mondja: »’Áldozatot és felajánlást nem akartál, de testet készítettél nekem. Egészen elégő felajánlásokat és bűnért való felajánlást nem helyeseltél.’ Akkor ezt mondtam: ’Íme! Eljöttem (a könyvtekercsben meg van írva rólam), hogy cselekedjem az akaratodat, ó, Isten’«” (Héb 10:5–7).

Jézus a földön létekor örömét lelte abban, hogy megfigyelte a teremtést, együtt volt a barátaival, és finom ételeket evett velük (Máté 6:26–29; Ján 2:1, 2; 12:1, 2). Ám leginkább az foglalkoztatta, hogy égi Atyjának az akaratát cselekedje, és ebben találta a legnagyobb örömét. Sőt, ezt mondta: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem annak akaratát, aki küldött engem, és elvégezzem a munkáját” (Ján 4:34; 6:38). Jézus megtanította a követőinek, hogy mi az igazi boldogság titka. Ők is nagy örömmel, készséggel és buzgón hirdették a Királyság jó hírét (Luk 10:1, 8, 9, 17).

Jézus a következő parancsot adta a követőinek: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:19, 20). Ez a  parancs magában foglalja, hogy igyekszünk mindenütt beszélni az embereknek a jó hírről, újra meglátogatjuk azokat, akik érdeklődést mutattak, valamint bibliatanulmányozásokat vezetünk. Ennek a munkának a végzése nagy öröm forrása lehet a számunkra.

Akár érdeklődnek az emberek az üzenetünk iránt, akár nem, az, hogy mit gondolunk róluk, kulcsszerepet játszik abban, hogy örömet találunk-e a szolgálatban. Miért hirdetjük a jó hírt az embereknek még a közöny ellenére is? Azért, mert felismerjük, hogy a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkával bizonyítjuk, hogy szeretjük Istent és az embereket. Mi több, életek forognak kockán, a mienk, és az övék is (Ez 3:17–21; 1Tim 4:16). Vizsgáljuk meg, mi segített sok hittársunknak abban, hogy buzgó maradjon a szolgálatban, vagy újult lendülettel végezze azt még olyan területeken is, ahol nehéz prédikálni.

Ügyes kérdésekkel gyakran érhetünk el jó eredményeket a szolgálatban. Például egy reggel Amalia látott egy férfit a parkban, aki éppen újságot olvasott. Odament hozzá, és megkérdezte tőle, olvasott-e valami jó hírt. Amikor a férfi azt válaszolta, hogy nem, Amalia ezt mondta: „Nekem van egy jó hírem, méghozzá Isten Királyságáról.” Ez felkeltette a férfi érdeklődését, és elfogadta a bibliatanulmányozást. Amalia még két személlyel tudta elkezdeni a bibliatanulmányozást a parkban.

Janice kihasználja a lehetőségeket a munkahelyén. Mikor egy biztonsági őrnek és a kollégájának tetszett egy cikk Az Őrtoronyban, felajánlotta, hogy rendszeresen hoz nekik folyóiratokat. Ugyanezt tette egy másik munkatársa esetében is, akit lenyűgözött, milyen sokféle témával foglalkozik Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóirat. Ez odavezetett, hogy egy másik kollégája is kéri a folyóiratokat. „Micsoda áldás Jehovától!” – mondja Janice. Most már 11 személynek viszi rendszeresen a folyóiratokat a munkahelyén.

Egy utazófelvigyázó azt javasolta a hírnököknek, hogy ne úgy fejezzék be a házigazdával folytatott beszélgetésüket, hogy egyszerűen csak azt mondják, egy másik napon majd visszajönnek. Helyette inkább tegyék fel ezt a kérdést: „Szeretné, hogy megmutassam, miként folyik egy bibliatanulmányozás?” Vagy ezt: „Pontosan mikor tudnánk folytatni ezt a beszélgetést?” Az utazófelvigyázó arról számolt be, hogy ezzel a módszerrel egy gyülekezetben a hírnökök 44 bibliatanulmányozást vezettek be egyetlen hét alatt.

Jó eredményekre számíthatunk, ha minél hamarabb elvégezzük az újralátogatást, akár már néhány napon belül. Hogy miért? Mert ezzel kimutatjuk, hogy tényleg szeretnénk megismertetni a Biblia üzenetét azokkal, akik vágynak rá. Amikor egy asszonyt megkérdeztek, hogy miért kezdte el  a bibliatanulmányozást Jehova Tanúival, így felelt: „Azért, mert őszinte érdeklődést és szeretetet mutattak irántam.”

Nem sokkal az úttörőszolgálati iskola elvégzése után Madaí már 15 bibliatanulmányozást vezetett, és további ötöt átadott más hírnököknek. Számos bibliatanulmányozója elkezdte rendszeresen látogatni az összejöveteleket. Miért tudott Madaí ennyi tanulmányozást kezdeni? Az iskolán megtanulta, hogy menjen vissza újra meg újra, míg otthon nem találja azt a személyt, aki érdeklődést mutatott. Egy másik Tanú, aki sokaknak segített megismerni a Biblia tanításait, ezt mondja: „Megértettem, hogy leginkább úgy segíthetünk az embereknek megismerni Jehovát, ha állhatatosan végezzük az újralátogatásokat.”

Ahhoz, hogy újralátogatásokat végezzünk és bibliatanulmányozásokat vezessünk, szorgalmasnak kell lennünk. De a jutalomért megéri fáradozni. A Királyság-prédikáló munkával segíthetünk az embereknek, hogy „az igazság pontos ismeretére [jussanak]” (1Tim 2:3, 4). Ez a megmentésüket eredményezheti, minket pedig rendkívül elégedetté és boldoggá tesz.