PÉTER keservesen sírt, miután megtagadta Jézust. Az apostolnak küzdelmet jelentett, hogy újra talpra álljon, Jézus mégis megbízta őt azzal a feladattal, hogy segítsen a testvéreinek. Ezt mondta neki: „ha majd egykor visszatérsz, erősítsd a testvéreidet” (Luk 22:32, 54–62). Péter később oszlopos tagja lett az első századi keresztény gyülekezetnek (Gal 2:9). Ha valaki egykor vénként szolgált, ugyanígy képes lehet arra, hogy újra vállalja ezt a felelősséget, és örömet találjon abban, hogy a testvéreit erősíti.

Néhányan úgy érzik, hogy kudarcot vallottak mint vének, mert törölték a felvigyázói kinevezésüket. Julio *, aki több mint 20 évig szolgált vénként Dél-Amerikában, ezt mondja: „Az életem java részét az töltötte ki, hogy felkészültem a programokra, meglátogattam a testvéreket, és pásztori munkát végeztem a gyülekezetben. Aztán mindennek vége lett, és csak tátongó űr maradt. Mindent egybevetve, ezután rettenetes időszak következett az életemben!” De Julio ma már újra vénként szolgál.

Jakab tanítvány ezt írta: „Teljes örömnek tekintsétek, testvéreim, ha különféle próbákkal kerültök szembe” (Jak 1:2). Jakab olyan próbákra utalt, amelyek a tökéletlenségünkből adódnak vagy abból, hogy üldöznek minket. A többi között megemlítette az önző kívánságokat és a kivételezést (Jak 1:14; 2:1; 4:1, 2, 11). Ha hibázunk, Jehova talán megfegyelmez minket, ami olykor fájdalmas lehet. De nem kell, hogy ez elrabolja az örömünket (Héb 12:11).

Fájdalmas lehet, ha már nem szolgálhatunk vénként a gyülekezetben, de ettől még valamit  megtehetünk: megvizsgálhatjuk, mennyire erős a hitünk, és a szeretetünket is ki tudjuk mutatni Jehova iránt. Azon is elgondolkodhatunk, hogy miért szolgáltunk vénként. Magunk miatt? Vagy azért, mert szeretjük Istent, és meg vagyunk győződve arról, hogy a gyülekezet az övé, és éppen ezért megérdemli a gyengéd törődést? (Csel 20:28–30). Ha valaki úgy is örömmel folytatja a szent szolgálatot, hogy már nem vén, akkor mindenki előtt nyilvánvaló lesz (még Sátán előtt is!), hogy igazán szereti Jehovát.

Dávid király elfogadta a feddést, miután súlyos bűnöket követett el, és Jehova megbocsátott neki. Így énekelt: „Boldog az, kinek lázadása megbocsáttatott, és bűne elfedeztetett. Boldog ember az, kinek Jehova nem számít fel vétket, s kinek szellemében nincsen csalárdság” (Zsolt 32:1, 2). Dávid sokat tanult a fegyelmezésből, és kétségkívül jobb pásztora lett Isten népének.

Azok a testvérek, akik újra vénként szolgálnak, gyakran jobb pásztorokká válnak. Egyikük így beszél erről: „Most már jobban tudok bánni azokkal, akik hibáznak.” Egy másik vén ezt mondja: „Ma már az a legfontosabb, hogy szolgálhatok másokat.”

Jehova „nem korhol örökké” – írta a zsoltáríró (Zsolt 103:9). Éppen ezért soha ne gondoljuk, hogy Isten már nem fog többé megbízni azokban, akik súlyos hibát követtek el. „Hibáztam, és nagyot csalódtam magamban – mondta Ricardo, aki sok éven át vénként szolgált, de leváltották. – Az alkalmatlanság érzése miatt sokáig nem tudtam újra felvigyázóként szolgálni a testvéreket. Nem hittem abban, hogy valaha is visszanyerhetem mások bizalmát. De mivel szívesen segítek másoknak, bibliatanulmányozásokat vezettem, buzdítottam a testvéreket a gyülekezetben, és elmentem velük a szolgálatba. Ennek köszönhetően visszanyertem az önbizalmamat, és ma már újra vénként szolgálok.”

Ha egy testvér neheztel valakire, az meggátolhatja őt abban, hogy vén legyen. Kövessük inkább  Jehova szolgájának, Dávidnak a példáját, akinek menekülnie kellett a féltékeny Saul király elől. Dávid nem állt bosszút Saulon, még akkor sem, amikor megvolt erre a lehetősége (1Sám 24:4–7; 26:8–12). Amikor Saul meghalt egy csatában, Dávid gyászolta őt, és azt mondta róla meg a fiáról, Jonatánról, hogy „szeretni valók és. . . kedvesek” (2Sám 1:21–23). Dávidban nem volt neheztelés.

Ha úgy érzed, félreértettek vagy igazságtalanság áldozata vagy, ne engedd, hogy a neheztelés uralja a gondolataidat. William például, aki úgy 30 évig szolgált vénként Nagy-Britanniában, neheztelt néhány vénre, mert leváltották. Mi segített neki, hogy kiegyensúlyozottan lássa a történteket? „Jób könyvéből sok erőt merítettem – mondta. – Ha Jehova segített Jóbnak, hogy kibéküljön a három társával, akkor mennyivel inkább segít nekem abban, hogy kibéküljek a keresztény vénekkel” (Jób 42:7–9).

Ha te döntöttél úgy, hogy nem leszel Isten nyájának a pásztora, gondold át, miért jutottál erre a döntésre. Talán más dolgok kezdtek fontosabbá válni számodra? Túl sok gond volt az életedben? Vagy talán mások hiányosságai szegték a kedvedet? Bárhogy van is, ne felejtsd el, hogy vénként sokkal többet tudtál tenni a gyülekezetért! A programjaid megerősítették a testvéreket, a példád bátorította őket, a pásztori látogatásaid pedig segítettek nekik, hogy kitartsanak a próbáikban. Amit hűséges vénként tettél, az megörvendeztette Jehova szívét, ahogy bizonyára a tiédet is (Péld 27:11).

Jehova már sok testvérnek segített, hogy visszanyerje az örömét, és vágyat érezzen arra, hogy a gyülekezet élén járjon. Akár te mondtál le, akár leváltottak, újra törekedhetsz arra, hogy felvigyázó légy (1Tim 3:1). Pálnak a kolosszéi keresztényekért mondott imája példaértékű. Te is imádkozhatsz azért, hogy szerezz pontos ismeretet Isten akaratáról, és így „Jehovához méltón [járj], avégett hogy teljesen kedvére [légy]” (Kol 1:9, 10). Ha ismét vén lehetsz, kérd Jehovát, hogy adjon neked erőt, türelmet és örömet. Ezekben az utolsó napokban Isten népének nagy szüksége van a pásztorok szerető törődésére. Hajlandó lennél és képes volnál erősíteni a testvéreidet?