TEREMTŐNK a szabad akarat felbecsülhetetlen értékű ajándékával alkotta meg az embert. Gazdag áldását árasztja azokra, akik a szabad akaratukat önzetlenül az igaz imádat előmozdítására, a nevének megszentelésére és nagyszerű szándékának támogatására használják fel. Jehova nem szeretné, ha gépiesen, félelemből vagy kényszerűségből engedelmeskednénk neki. Azt értékeli, ha a készséges odaadásunk őszinte szeretetből és mélységes értékelésből fakad.

Amikor például az izraeliták a Sínai-pusztában voltak, Jehova arra utasította őket, hogy építsenek imádati helyet. Ezt mondta nekik: „Gyűjtsetek magatok közt adományt Jehovának. Minden készséges szívű személy hozzon Jehovának adományt” (2Móz 35:5). Az izraeliták bármivel hozzájárulhattak a munkához. Függetlenül attól, hogy ki mit és mennyit tudott adni, minden önkéntes adományt fel lehetett használni Isten szándékának a megvalósításához. Hogyan reagált a nép Jehova utasítására?

„Mindazok, akiket a szívük indított, és mindazok, akiket a szellemük indított”, „minden készséges szívű ember” hozzájárult a munkához. Férfiak és asszonyok egyaránt készséggel vittek ajándékokat Jehovának: melltűket, fülbevalókat, gyűrűket, aranyat, ezüstöt, rezet, kék fonalat, bíborpirosra festett gyapjút, karmazsinvörös fonalat, finom lent, kecskeszőrt, pirosra festett kosbőrt, fókabőrt, akáciafát, drágaköveket, balzsamot és olajat. Az adomány „elég volt minden munkához, amit el kellett végezni, sőt még sok is volt” (2Móz 35:21–24, 27–29; 36:7).

Jehovának nem maguk az adományok szerezték a legnagyobb örömet, hanem az, hogy az izraeliták készségesen támogatták az igaz imádatot. Emellett a szívük arra indította őket, hogy az idejüket és az erejüket is a munkára áldozzák. A beszámolóból megtudjuk, hogy voltak ügyes asszonyok, akik saját kezükkel fontak: „mindazok az asszonyok, akiket a szívük arra indított. . ., megfonták a kecskeszőrt.” Ezenkívül Jehova megadta Bécalelnek, „hogy legyen benne bölcsesség, értelem, ismeret, és értsen mindenféle mesterséghez”. Felruházta Bécalelt és Oholiábot az elvégzendő munkákhoz szükséges szakértelemmel (2Móz 35:25, 26, 30–35).

Amikor Jehova azt kérte az izraelitáktól, hogy gyűjtsenek adományt, teljesen biztos volt benne, hogy mindenki, aki „készséges szívű”, támogatni fogja az igaz imádatot. Nagylelkűen megáldotta a készséges izraelitákat, útmutatást és mérhetetlen örömöt adott nekik. Tehát amikor Jehova megáldja a készséges szellemű szolgáit, egyúttal minden szükséges anyagi eszközről és szakértelemről is gondoskodik, hogy az akarata megvalósulhasson (Zsolt 34:9). Jehova téged is meg fog áldani az önzetlen és készséges szellemedért!