1–3. Milyen nehézségekkel néztek szembe Jézus tanítványai, miközben igyekeztek „minden nemzetnek” prédikálni?

JÉZUS KRISZTUS hatalmas feladatot bízott a követőire. Ezt parancsolta nekik: „Menjetek. . ., és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket”. Ehhez prédikálniuk kellett a Királyság jó hírét „az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek” (Máté 24:14; 28:19).

² A tanítványok Jézust is, és a jó hírt is nagyon szerették. De talán megfordult a fejükben, hogy el tudják-e majd végezni ezt a hatalmas feladatot. Végtére is nem voltak túl sokan. Jézust, akiről azt hirdették, hogy Isten Fia, már kivégezték. A tanítványait „iskolázatlan és egyszerű” embereknek tartották (Csel 4:13). Az üzenetük pedig ellentétben állt a köztiszteletben álló vallási vezetők tanításaival. Ezek a tanítók jól ismerték a több száz éves hagyományokat, hiszen neves vallási iskolákban tanultak. És mivel a tanítványokat még a saját hazájukban, Izraelben sem  tartották sokra, hogyan is számíthattak arra, hogy bárki meghallgatja őket a dicsőséges Római Birodalomban?

³ Ezenkívül Jézus figyelmeztette a tanítványait, hogy gyűlölni és üldözni fogják őket, és lesznek, akiket megölnek (Luk 21:16, 17). Meg kell majd küzdeniük az árulókkal, a hamis prófétákkal, és a törvénytelenség is növekedni fog (Máté 24:10–12). A tanítványokban felmerülhetett a kérdés, hogy hogyan fog eljutni a jó hír „a föld legtávolabbi részéig”, és hogyan tudnak majd eleget tenni Jézus parancsának mindezen nehézségek ellenére (Csel 1:8).

4. Mennyire volt sikeres az első században a prédikálótevékenység?

⁴ Ha voltak is kételyeik, a tanítványok buzgón hirdették a jó hírt, nemcsak Jeruzsálemben és Szamáriában, hanem az akkor ismert egész világban. A nehézségek ellenére 30 év múlva már „az ég alatt levő egész teremtésben prédikáltak”, és a jó hír „gyümölcsöt is [termett, és gyarapodott] az egész világon” (Kol 1:6, 23). Például, amikor Pál apostol Cipruson prédikált, a római prokonzul, Szergiusz Paulusz „hívő lett, mivel ámult Jehova tanításán”. (Olvassátok fel: Cselekedetek 13:6–12.)

5. a) Miről biztosította Jézus a tanítványait? b) Mit ír egy könyv az első századról?

⁵ A tanítványok tudták, hogy a saját erejükből nem képesek elvégezni a munkát. Jézus azonban arról biztosította őket, hogy velük lesz, és a szent szellem is segíteni fog nekik (Máté 28:20). Bizonyos értelemben az az időszak nagyon is kedvezett a prédikálómunkának. Egy könyv kijelenti: „Valószínűleg a világtörténelem egyetlen más időszaka sem volt alkalmasabb a szárnyait bontogató egyház megalakulására, mint a Kr. u. első század . . . A II. században a keresztények. . . már úgy érveltek, hogy a világ isteni gondviselés által készült fel a kereszténység születésére” (Evangelism in the Early Church).

6. Mit fogunk megvizsgálni a) ebben a cikkben; b) a következő cikkben?

⁶ A Biblia nem ír arról, hogy Isten milyen mértékben befolyásolta az első századi eseményeket a jó hír terjedése érdekében. De azt biztosan tudjuk, hogy Jehova akarata az volt, hogy a jó hír hirdetve legyen, Sátán pedig igyekezett megakadályozni ezt a munkát. Ebben a cikkben arról fogunk beszélni, hogy miért lehetett könnyebben végezni a prédikálómunkát az első században, mint a történelem más időszakaiban. A következő cikkben pedig arról lesz szó, hogy mi teszi lehetővé a mi időnkben azt, hogy a jó hír mindenhova eljusson a földön.

7. Mi a pax romana, és miért volt jelentőségteljes?

⁷ Az első században a hatalmas Római Birodalomban béke uralkodott. Ezt az időszakot latinul pax romanának nevezik. Róma viszonylagos biztonságot teremtett a nép számára, és ez megkönnyítette a tanítványok munkáját is. Időnként persze lehetett hallani „háborúkról és háborús hírekről”, ahogy azt Jézus előre megmondta (Máté 24:6). Például a római seregek i. sz. 70-ben elpusztították Jeruzsálemet, és a birodalom peremén is voltak kisebb összetűzések. De Jézus idejétől  kezdve mintegy 200 éven át a Földközi-tenger térségében viszonylagos béke uralkodott. Egy kézikönyv ezt írja: „Az emberiség egész addigi történelme alatt soha nem volt béke ilyen hosszú időszakon át, és többé nem is lehetett ezt megvalósítani egy ilyen nagy társadalomban.”

8. Hogyan használták ki a keresztények a római béke időszakát?

⁸ Órigenész, a harmadik századi teológus ezt írta: „Jézus tanítása elterjedésének a teljes földkerekségen akadálya lett volna a sokféle királyság léte. . ., mert [a férfiak] mindenünnen harcba szállni kényszerültek volna és hazájukért küzdeni. . . Hogyan is győzedelmeskedhetett volna ez a békés tanítás, amely még az ellenséget sem engedi megbosszulni, ha Jézus eljövetelekor a földkerekség viszonyai nem változtak volna mindenütt békésebbre?” Noha a Római Birodalomban üldözték Krisztus tanítványait, ők amennyire csak tudták, kihasználták a békés időszakot a Királyság hirdetésére. (Olvassátok fel: Róma 12:18–21.)

9–10. Miért tudtak a tanítványok viszonylag könnyen utazni a Római Birodalomban?

⁹ Annak érdekében, hogy Róma megvédhesse a területét, és betartassa a törvényeket, jó minőségű utakra volt szükség, melyeken a seregek bárhova könnyedén eljuthatnak. A rómaiak kimagasló mérnöki munkával több mint 80 000 kilométer hosszú úthálózatot építettek, mely a birodalomnak szinte minden provinciáját összekötötte. A keresztények a római utak segítségével erdőkön, sivatagokon és hegyeken át mindenhová eljutottak a jó hírrel.

¹⁰ Emellett a Római Birodalomban 27 000 kilométernyi folyó és csatorna volt hajózható. A római hajók 900 tengeri útvonalon közlekedtek, több száz kikötőt érintve. A keresztények a tengeri és a szárazföldi utak segítségével a birodalom egész területét beutazhatták. Voltak ugyan kényelmetlenségek, de Pál apostol és mások útlevél és vízum nélkül utazhattak. Nem volt bevándorlási hivatal és vámellenőrzés. Mivel a bűnözők féltek a római törvény szigorától, az utak többnyire biztonságosak voltak. Ehhez hasonlóan a tengeri hajózás is biztonságos volt, mivel a római hadihajók távol tartották a kalózokat. A Szentírás megemlíti, hogy Pál többször is hajótörést szenvedett, és hogy más módon is veszélyben volt a tengeren, de arra nincs utalás, hogy kalózoktól is tartania kellett volna (2Kor 11:25, 26).

11. Miért a görög nyelvet használták a tanítványok?

¹¹ Nagy Sándor hódításai nyomán a görög köznyelv, a koiné széles körben elterjedt. Ezért Isten szolgái mindenféle emberrel tudtak beszélni a jó hírről. A Héber Iratok görög fordítása is elkészült. Ez a fordítás, melyet Egyiptomban élő zsidók készítettek, Septuaginta néven vált ismertté. Az emberek ismerték ezt a fordítást, és Krisztus követői is gyakran idéztek belőle. A keresztény bibliaírók is görög nyelven írtak, mert a gazdag szókincse lehetővé tette a mély bibliai igazságok kifejtését. Ez a nyelv megkönnyítette a gyülekezetek közötti  kommunikációt, és hozzájárult a köztük levő egységhez is.

12. a) Mi a kódex, és miért volt könnyebb használni, mint a tekercset? b) Mikor kezdték el használni a keresztények a kódexet?

¹² Hogyan tudták használni a keresztények a Szentírást a szolgálatban? Mivel a tekercset ki és be kellett tekerni, a használata körülményes volt, és általában csak az egyik oldalán volt írás. Csak a Máté evangéliuma kitett egy teljes tekercset. De aztán megjelent a kódex, amely összefűzött lapokból állt, a mai könyvekhez hasonlóan. Könnyen ki lehetett keresni benne a megfelelő írásszöveget. Azt nem lehet pontosan meghatározni, hogy mikor kezdtek a keresztények kódexet használni, ám egy könyv azt írja, hogy „a második században olyan elterjedt volt a kódex használata a keresztények között, hogy minden bizonnyal már i. sz. 100 előtt is használták”.

13–14. a) Hogyan élt Pál a római állampolgárság nyújtotta előnyökkel? b) Hogyan vált a keresztények javára a római jogrendszer?

¹³ A római jogrendszer az egész birodalomban érvényben volt, és a római állampolgárság jogokat és védelmet biztosított. Pál például többször is hivatkozott a jogaira mint római állampolgár. Amikor Jeruzsálemben meg akarták korbácsolni, ezt kérdezte a katonatiszttől: „Szabad-e nektek megkorbácsolnotok egy embert, aki római és nincs elítélve?” Nem volt szabad. Miután Pál elmondta, hogy születésétől fogva római állampolgár, azok, „akik kínvallatásnak készültek alávetni őt, azonnal félreálltak mellőle; a parancsnok pedig megijedt, amikor megtudta, hogy [Pál] római, és hogy ő megkötözte” (Csel 22:25–29).

¹⁴ Az, hogy Pál római állampolgár volt, befolyásolta azt, ahogy Filippiben bántak vele (Csel 16:35–40). Efézusban a városi jegyző a római jogi eljárásokra hivatkozott, miután lecsendesítette a dühös tömeget (Csel 19:35–41). Amikor Pál Cezáreában volt, fellebbezett, hogy a császár előtt védhesse meg a hitét (Csel 25:8–12). Tehát a római jogrendszer lehetővé tette a jó hír védelmezését és törvényes megerősítését (Fil 1:7).

15. Hol voltak zsidó közösségek az i. sz. első században?

¹⁵ A keresztények evangéliumhirdető munkáját az is megkönnyítette, hogy a Római Birodalom egész területén voltak zsidó közösségek. Évszázadokkal korábban az asszírok, és később a babilóniaiak is száműzték a zsidókat a szülőföldjükről. Az i. e. V. századra a Perzsa Birodalom 127 tartományában voltak zsidó közösségek (Eszt 9:30). Jézus szolgálata idején éltek zsidók Egyiptomban és Észak-Afrika más részein, ezenkívül Görögországban, Kis-Ázsiában és Mezopotámiában. Becslések szerint a Római Birodalomban élő 60 millió emberből több mint 4 millió zsidó volt. Bárhova is mentek a zsidók, magukkal vitték a vallásukat (Máté 23:15).

16–17. a) Hogyan vált a nemzetek hasznára, hogy sokfelé éltek zsidók? b) Milyen szokást vettek át a keresztények a zsidóktól?

¹⁶ Mivel sokfelé éltek zsidók, más nemzetiségű emberek is megismerhették a Héber Iratokat. Megtudhatták, hogy csak egyetlen igaz Isten létezik, és hogy a szolgáinak magas erkölcsi irányadó mértékeknek kell megfelelniük. Arról is tudomást szerezhettek, hogy a Héber Iratokban rengeteg prófécia van a Messiásról (Luk 24:44). A zsidók és a keresztények is hittek abban, hogy a Héber Iratok Isten ihletett szava. Ezért amikor Pál olyan személyeknek beszélt a jó hírről, akiknek a szíve hajlott az igazságosságra, könnyen megtalálta velük a közös alapot. Ezenkívül szokása volt, hogy érvelt az Írásokból a zsinagógákban. (Olvassátok fel: Cselekedetek 17:1, 2.)

¹⁷ A zsidók rendszeresen összegyűltek a zsinagógákban vagy a szabad ég alatt, hogy imádatot mutassanak be Jehovának. Énekeltek, imádkoztak, és vizsgálták az Írásokat. A keresztények napjainkban hasonló módon mutatnak be imádatot Jehovának.

18–19. a) Mit tettek lehetővé az első századi körülmények? b) A cikk megvizsgálása után, milyen érzések fogalmazódnak meg benned Jehova iránt?

¹⁸ A prédikálómunka sikeréhez tehát több tényező is hozzájárult: a Római Birodalomban béke volt, viszonylag könnyű volt utazni, elterjedt volt a görög nyelv, a római jogrendszer védelmet biztosított, illetve sokfelé éltek zsidók. Mindez sokat segített Krisztus tanítványainak abban, hogy folytatni tudják az Istentől kapott feladatuk végzését, és hirdethessék a jó hírt.

¹⁹ Négyszáz évvel korábban a görög filozófus, Platón ezt írta: „E mindenség alkotóját és atyját nagy dolog volna megtalálni, s ha megtaláltuk is, lehetetlen volna mindenkivel közölni”. Ám Jézus szavai szerint „ami az embereknél lehetetlen, az az Istennél lehetséges” (Luk 18:27). A világegyetem Teremtője azt szeretné, hogy az emberek megtalálják és megismerjék őt. Jézus ezt mondta a tanítványainak: „tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” (Máté 28:19). Jehova Isten segítségével lehetséges teljesíteni ezt a feladatot. A következő cikk arról szól, hogy hogyan zajlik ez a munka napjainkban.