1–2. Mit figyeltek meg a körzetfelvigyázók sok gyülekezetben?

A KÖRZETFELVIGYÁZÓ megbeszélést tart a vének testületével. Szereti és nagyra becsüli ezeket a szorgalmas pásztorokat, akik közül némelyik a kora miatt akár az apja is lehetne. De van valami, ami nyugtalanítja. Ezért ahogy a megbeszélés a végéhez közeledik, ezt kérdezi tőlük: „Mit tettetek annak érdekében, hogy más férfitestvérek is alkalmassá váljanak a gyülekezeti feladatok ellátására?” A vének jól tudják, hogy az előző látogatáson a körzetfelvigyázó arra buzdította őket, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet mások képzésének. Végül az egyikük elismeri: „Őszintén szólva, szinte semmit.” A többiek pedig egyetértően bólogatnak.

² Ha vénként szolgálsz, te is hasonló választ adnál erre a kérdésre? Világszerte sok körzetfelvigyázó megfigyelte, hogy a gyülekezetekben többet kellene tenni azért, hogy a férfiak – fiatalabbak és idősebbek egyaránt – képzést  kapjanak, és így alkalmassá váljanak arra, hogy gondját viseljék a nyájnak. Miért nem könnyű ezt megvalósítani?

3. a) Hogyan mutat rá a Szentírás mások képzésének a fontosságára, és miért érint ez mindannyiunkat? (Lásd a lábjegyzetet.) b) Miért találhatják nehéznek a vének, hogy képezzenek másokat?

³ Pásztorként minden bizonnyal egyetértesz azzal, hogy fontos személyre szabott képzést nyújtani a testvéreknek. * Mint felvigyázó biztosan azzal is tisztában vagy, hogy több testvérre van szükség, hogy a gyülekezetek erősek maradjanak, és hogy újak jöhessenek létre. (Olvassátok fel: Ézsaiás 60:22.) Ezenkívül Isten Szava azt írja, hogy felelősséged tanítani másokat. (Olvassátok fel: 2Timóteusz 2:2.) De a bevezetőben említett vénekhez hasonlóan talán te is nehéznek találod megvalósítani mindezt. Úgy érezheted, hogy a családodról való gondoskodás, a munkahelyi elvárások, a gyülekezeti feladataid és más fontos teendők mellett egyszerűen nincs időd arra, hogy másokat képezz. Nézzük meg, hogy mindezek mellett miért fontos mégis időt szakítanod erre.

4. Mi lehet az oka a képzés halogatásának?

⁴ Mi lehet az oka annak, hogy néhány vén nehezen tud időt szakítani mások képzésére? Talán így gondolkoznak: „Tudom, hogy fontos képezni a testvéreket, de más gyülekezeti ügyek előbbre valók, és nem várhatnak. A gyülekezet nem fog leállni, ha a képzést elhalasztjuk egy kicsit.” Bár vannak ügyek, melyekkel azonnal foglalkozni kell, ha halogatjuk a testvérek képzését, annak a gyülekezet látja majd kárát.

5–6. Mi a tanulsága az autó karbantartásával kapcsolatos szemléltetésnek, és hogyan alkalmazható a gyülekezetben nyújtott képzésre?

⁵ Nézzünk egy példát. Ha valakinek van autója, az tudja, hogy rendszeresen kell olajat cserélni, hogy a motor jól működjön. Ugyanakkor lehet, hogy úgy érvel magának, hogy az olajcsere nem olyan fontos, mint a tankolás, mert üzemanyag nélkül az autó előbb-utóbb le fog állni. Talán ezt gondolja magában: „Ha most nincs is időm olajat cserélni, nem baj, a motor még bírja egy ideig.” Miért veszélyes ez az érvelés? Mert ha újra meg újra elhalasztja az autó karbantartását, a motor egyszer csak felmondja a szolgálatot. És ha ez bekövetkezik, sok időbe és pénzbe telik megjavíttatnia. Mi ebből a tanulság?

⁶ A gyülekezet jólléte érdekében a véneknek sok fontos feladatot kell ellátniuk, melyek nem várhatnak. Ahogy az autó tulajdonosának is figyelnie kell arra, hogy legyen elég üzemanyag a tankban, úgy a véneknek is meg kell bizonyosodniuk „a fontosabb dolgokról” (Fil 1:10). De néhány vént annyira lekötnek a sürgős gyülekezeti feladatai, hogy jelképesen szólva nem jut idejük az olajcserére, vagyis mások képzésére. Azonban ha a szükséges képzést folyton elhalasztják, a gyülekezetben előbb-utóbb nem lesz elég testvér, aki el tudja látni a szükséges teendőket.

7. Hogyan tekintsünk azokra a vénekre, akik időt szánnak mások képzésére?

 ⁷ Tehát sose gondoljuk, hogy a testvérek képzése nem sürgős. Azok a vének, akik hosszú távon gondolkodnak, és időt fordítanak a testvérek képzésére, bölcsen járnak el. Az ilyen pásztorok áldásnak bizonyulnak a gyülekezetben. (Olvassátok fel: 1Péter 4:10.) Hogyan válik a gyülekezet javára, ha a férfitestvérek képzésben részesülnek?

8. a) Milyen tulajdonságok, és minek a felismerése indítja arra a véneket, hogy képzést nyújtsanak másoknak? b) Milyen sürgős feladatuk van azoknak a véneknek, akik szükségterületen szolgálnak? (Lásd az  „Egy sürgős feladat” című kiemelt részt.)

⁸ Még a legtapasztaltabb véneknek is szerényen be kell látniuk, hogy a koruk előrehaladtával nem tudnak majd annyit tenni a gyülekezetért, mint most (Mik 6:8). Ezenkívül számolniuk kell azzal, hogy jöhet „bajokkal teljes idő”, és történhetnek „előre nem látható események”, melyek váratlanul változást hozhatnak az életükben, és hatással lehetnek arra, hogy mennyit tudnak tenni a gyülekezetért (Préd 9:11, 12; Jak 4:13, 14). Ezért az előrelátó vének megosztják az évek során szerzett tapasztalataikat a fiatalabb testvérekkel, mert szívből törődnek Jehova nyájával. (Olvassátok fel: Zsoltárok 71:17, 18.)

9. Milyen előttünk álló időszak miatt kell már most képzést kapniuk a férfitestvéreknek?

⁹ Ezenkívül, ha a vének időt szentelnek a férfitestvérek képzésének, az megerősíti a gyülekezetet. Miért mondhatjuk ezt? Mert így több testvér válik alkalmassá arra, hogy segíteni tudjon a gyülekezetnek egységesnek és szellemi értelemben erősnek maradni. Már most is nagy szükség van ilyen testvérekre, az előttünk álló viharos időszakban, a közelgő nagy nyomorúság idején pedig még inkább szükség lesz rájuk (Ez 38:10–12; Mik 5:5, 6). Ezért, kedves vének, arra kérünk benneteket, hogy már a mai naptól fogva rendszeresen szánjatok időt a férfitestvérek képzésére.

10. Hogyan szakíthat időt egy vén mások képzésére?

¹⁰ Megértjük, ha a vének úgy érzik, hogy a fontos gyülekezeti feladatok már így is kitöltik az idejüket. Ezért talán el kell venniük abból az időből, melyet ezekre a feladatokra szánnak, hogy képezni tudják a férfitestvéreket (Préd 3:1). Ez jó befektetésnek fog bizonyulni.

11. a) Miért érdekes az, amit a különböző országokban élő vének a képzéssel kapcsolatban javasoltak? b) A Példabeszédek 15:22 fényében miért jó, ha megvizsgáljuk más vének javaslatait?

¹¹ Nemrégiben megkérdeztek néhány vént, akik jó eredménnyel képeznek másokat, hogy milyen módszereket alkalmaznak. * Bár ezek a testvérek nagyon eltérő körülmények között élnek, meglepő, hogy mennyire egybecsengtek a tanácsaik. Mit mutat ez? Azt, hogy a Biblián alapuló képzés „mindenütt, minden gyülekezetben” a testvérek javára válik, ahogyan az Pál apostol napjaiban is volt (1Kor 4:17).  Ezért ebben és a következő cikkben megvizsgáljuk ezeknek a véneknek néhány javaslatát (Péld 15:22).

12. Mit kell tenni egy vénnek mielőtt képzést nyújt, és miért?

¹² Ahogy egy kertésznek fel kell lazítania a talajt ültetés előtt, úgy egy vénnek is elő kell készítenie a képzést, el kell érnie, hogy a testvér, akit képezni szeretne, fogékony legyen a tanulásra. Hogyan tudja ezt megtenni? Úgy, hogy követi egy régen élt próféta példáját.

13–15. a) Milyen megbízatást kapott Sámuel próféta? b) Hogyan teljesítette Sámuel a feladatát? (Lásd a képet a cikk elején.) c) Miért tanulságos a véneknek a Sámuelről szóló történet?

¹³ Több mint 3000 évvel ezelőtt történt, hogy egy nap Jehova így szólt Sámuel prófétához: „Holnap ilyen tájban elküldök hozzád egy férfit Benjámin földjéről. Őt kend fel népemnek, Izraelnek vezetőjévé” (1Sám 9:15, 16). Sámuel megértette, hogy valaki más fogja átvenni a helyét, és hogy Jehova azzal bízza meg, hogy kenje fel az új vezetőt. Átgondolta, hogyan készíthetné fel az új vezetőt a feladatra, és eltervezte, mit fog tenni.

¹⁴ Másnap, amikor Sámuel meglátta Sault, Jehova így szólt: „Itt van az a férfi”. Sámuel ekkor nekilátott a terve megvalósításához. Meghívta Sault az étkezőhelyiségbe, neki és a szolgájának adta a főhelyet, és a legjobb falatokkal kínálta meg őket, ezt mondva: „Vedd magad elé, és egyél, mert neked tették félre a meghatározott időre”. Étkezés után Sámuel meghívta magához Sault. Miközben lesétáltak a próféta házához, kellemesen elbeszélgettek. Amikor odaértek a házhoz, Sámuel felhívta Sault a tetőre, s a kellemes, hűvös estén még sokáig folytatták a beszélgetést. Másnap aztán Sámuel felkente Sault, „megcsókolta őt”, és ellátta további útmutatással. Aztán az előtte álló eseményekre felkészítve, útjára bocsátotta őt (1Sám 9:17–27; 10:1).

¹⁵ Persze felkenni valakit egy nemzet vezetőjévé nem ugyanaz, mint képzést nyújtani egy testvérnek, hogy kisegítőszolga vagy vén lehessen a gyülekezetben. De Sámuel próféta példájából a mai vének értékes tanulságokat vonhatnak le. Nézzünk kettőt ezek közül.

16. a) Milyen érzéseket élt át Sámuel, amikor Izrael királyt akart vezetőnek? b) Hogyan tett eleget Sámuel annak a megbízatásának, hogy kenje fel Sault?

¹⁶ Szívesen taníts, ne vonakodva. Amikor Sámuel meghallotta, hogy az izraeliták királyt akarnak maguk fölé, csalódott volt, és mellőzöttnek érezte magát (1Sám 8:4–8). Olyannyira vonakodott attól, hogy eleget tegyen az izraeliták kérésének, hogy Jehova háromszor is mondta neki, hogy tegye azt, amit a nép akar (1Sám 8:7, 9, 22). Sámuel nem irigykedett és nem haragudott az utódjára. Amikor Jehova azt kérte tőle, hogy kenje fel Sault, ő ezt engedelmesen megtette. Nemcsak kötelességtudatból, hanem önként, szeretetből.

17. Hogyan követhetik napjainkban a vének Sámuel példáját, és miért származik ebből örömük?

¹⁷ Sok tapasztalt vén Sámuelhez hasonlóan kedvesen bánik azokkal, akiket képez (1Pét 5:2). Az ilyen vének szívesen képzik a testvéreket, és nem vonakodnak attól, hogy megosszák velük a gyülekezeti feladatokat. Nem vetélytársnak,  hanem munkatársnak tekintik őket, akik értékes segítséget nyújtanak a gyülekezetben (2Kor 1:24; Héb 13:16). Az önzetlen véneket megelégedéssel tölti el, amikor azt látják, hogy a képzésben részesülők a gyülekezet érdekében használják fel, amit megtanultak (Csel 20:35).

18–19. Hogyan készíthet fel egy vén egy testvért a képzésre, és miért olyan fontos ez?

¹⁸ Ne csak tanító legyél, hanem barát is. Sámuel megtehette volna, hogy gyorsan előveszi az olajoskorsót, ráönti Saul fejére az olajat, majd útjára ereszti. Az új király felkenése így is megtörtént volna, viszont nem lett volna felkészítve az előtte álló feladatra. Sámuel nem sajnálta az időt arra, hogy lépésről lépésre felkészítse Sault. Csak egy jóízű étkezés, egy kellemes séta, egy tartalmas beszélgetés és némi pihenés után látta alkalmasnak a pillanatot arra, hogy felkenje őt.

¹⁹ Ez a példa szépen mutatja, hogy a képzés azzal kezdődik, hogy egy vén időt szán arra, hogy oldott légkör és baráti kapcsolat legyen közte és a között, akit képez. A körülményektől és a szokásoktól függően országonként eltérő lehet, hogy a vének hogyan tudják ezt megvalósítani. De bárhol él is egy vén, ha a szoros időbeosztása ellenére időt tölt azzal, akit képezni szeretne, akkor szavak nélkül is azt érezteti vele, hogy fontosnak tartja őt. (Olvassátok fel: Róma 12:10.) A testvérek pedig biztosan nagyon hálásak lesznek az irántuk mutatott szeretetért és törődésért.

20–21. a) Szerinted mi jellemez egy jó tanítót? b) Miről lesz szó a következő cikkben?

²⁰ Vének, ne feledjétek: egy jó tanító nemcsak tanítani szeret, hanem azt is szereti, akit tanít. (Vesd össze: János 5:20.) A képzésben részesülő testvérek érezni fogják ezt, és ez nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy megfogadják a kapott tanácsokat. Ezért ne csak tanítók legyetek, hanem barátok is! (Péld 17:17; Ján 15:15).

²¹ A megfelelő előkészítés után megkezdődhet a képzés. A következő cikkben arról lesz szó, hogy milyen módszerekkel képezhetnek másokat a vének.