1–2. Mi jellemzi Jehova imádóit már régóta?

JEHOVA imádói mindig is várták az ihletett próféciák beteljesedését. Jeremiás például megjövendölte, hogy Júda lakatlanná válik, és ez így is lett, amikor a babilóniaiak i. e. 607-ben feldúlták az országot (Jer 25:8–11). Ézsaiás, aki ihletés alatt közölte, hogy Jehova mindent helyreállít, kijelentette: „Boldogok mindazok, akik várnak reá” (Ézs 30:18). Mikeás, aki szintén jövendölt Isten ókori népéről, így nyilatkozott: „Jehovára figyelek szüntelen” (Mik 7:7). Isten szolgái évszázadokon át várták a Messiásról, vagyis a Krisztusról szóló próféciák beteljesedését is (Luk 3:15; 1Pét 1:10–12). *

² Isten mai szolgái is várakoznak, hiszen bizonyos messiási próféciák most teljesednek. Jehova a messiási Királyság által hamarosan megszünteti a szenvedést, elpusztítja a gonoszokat, és megszabadítja a népét ebből a bizonytalan világból, mely fölött Sátán uralkodik (1Ján 5:19). Ezért maradjunk éberek, és soha ne tévesszük szem elől, hogy ez a rendszer rohamosan közeledik a vége felé.

3. Milyen kérdés merülhet fel bennünk, ha már évek óta várjuk a véget?

 ³ Mi, Jehova szolgái sóvárogva várjuk, hogy meglegyen Isten akarata, „mint az égben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Némelyikünknek úgy tűnhet, hogy már nagyon régóta várjuk ennek a rendszernek a végét. Felmerülhet bennünk, hogy még mindig nyomós okunk van-e rá, hogy várakozzunk. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést.

4. Mi a legfőbb okunk rá, hogy kitartóan virrasszunk?

⁴ A Biblia egyértelművé teszi, hogy mi a teendőnk a világrendszer pusztulásának a közeledtével. Jézus azt mondta a követőinek, hogy kitartóan virrasszanak, és maradjanak ébren (Máté 24:42; Luk 21:34–36). Ez már önmagában is nyomós ok arra, hogy kitartóan várakozzunk. Jehova szervezete nagyon jó példát mutat ebben. A kiadványaink újra meg újra arra buzdítanak, hogy várjuk és élénken tartsuk elménkben „Jehova napjának jelenlétét”, és tekintsünk előre a megígért új világra. (Olvassátok fel: 2Péter 3:11–13.)

5. Miért különösen fontos most az éberség?

⁵ Azoknak a keresztényeknek is a javukra vált az éberség, akik évszázadokkal ezelőtt éltek, de nekünk különösen fontos, mert Krisztus jelenléte idején élünk. 1914 óta nyilvánvalóan megfigyelhető a jelenlétének a jele, melybe a világ romló állapota és a Királyság egész földön folyó hirdetése is beletartozik. Mindez azt jelzi, hogy „a világrendszer befejezésének” idején élünk (Máté 24:3, 7–14). Mivel Jézus nem mondta meg, hogy mennyi ideig tart ez az időszak, mielőtt eljön a vég, nagyon ébernek kell lennünk.

6. Miért számíthatunk rá, hogy a vég közeledtével tovább romlik a világ állapota?

⁶ Felmerülhet bennünk a kérdés: Nem lehet, hogy „a világrendszer befejezése” egy későbbi időszakra utal, amikor még rosszabb lesz a világ állapota? A Biblia csakugyan beszél arról, hogy „az utolsó napokban” nagyon megnövekszik a gonoszság (2Tim 3:1, 13; Máté 24:21; Jel 12:12). Így hát számíthatunk rá, hogy bármilyen rossz is a világ állapota, még mélyebbre fog süllyedni.

7. Mire enged következtetni a Máté 24:37–39?

⁷ De vajon mennyire lesz rossz a helyzet a nagy nyomorúság előtt? (Jel 7:14). Gondolod, hogy minden országban háború dúl majd, senkinek sem lesz mit ennie, és minden családban betegség üti fel a fejét? Ha így lenne, valószínűleg még a kételkedők is elismernék, hogy teljesednek a bibliai próféciák. Jézus azonban azt mondta, hogy a legtöbben semmit sem vesznek észre a jelenléte idején, és addig folytatják a mindennapi tevékenységeiket, amíg már túl késő lesz. (Olvassátok fel: Máté 24:37–39.) A Szentírás tehát arra enged következtetni, hogy az utolsó napokban nem lesznek olyan szélsőségesen rosszak az állapotok, hogy az emberek kénytelenek legyenek elfogadni, hogy közel a vég (Luk 17:20; 2Pét 3:3, 4).

8. Mit látnak egyértelműen azok, akik Jézus tanácsát megfogadva kitartóan virrasztanak?

⁸ Mindamellett az összetett jel csak akkor tölti be a célját, ha a beteljesedése elég egyértelmű ahhoz, hogy felfigyeljenek rá azok, akik Jézus tanácsát megfogadva kitartóan virrasztanak (Máté 24:27, 42). És ez 1914 óta  valóban elmondható. A jel különböző részletei azóta teljesednek. Nem vitás, hogy a világrendszer befejezésekor élünk, amely egy meghatározott időszak, és ennek a gonosz rendszernek a pusztulásával fog véget érni.

9. Miért várjuk kitartóan ennek a rendszernek a végét?

⁹ Akkor hát miért várjunk kitartóan? Egyrészt azért, mert engedelmeskedünk Jézus Krisztusnak, másrészt pedig azért, mert felismerjük a jelenléte jelét. Nem azért várakozunk, mert hiszékenyek vagyunk, hanem szilárd bibliai bizonyítékok késztetnek arra, hogy éberek maradjunk, és várjuk ennek a gonosz rendszernek a végét.

10–11. a) Milyen lehetőségekre készítette fel Jézus a tanítványait? b) Mit mondott Jézus a követőinek, hogy mit tegyenek, ha a vég később jön el, mint gondolták? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹⁰ Sokan közülünk már évtizedek óta megőrzik az éberségüket. De ne engedjük, hogy az idő múlásával ellankadjunk. Felkészülten kell várnunk, hogy Jézus megérkezik, és végrehajtja az ítéletet, véget vetve ennek a világrendszernek. Ne feledjük, mire intette a követőit: „Állandóan figyeljetek, maradjatok ébren, mert nem tudjátok, mikor van a meghatározott idő. Hasonló ez ahhoz, mint amikor egy ember, aki külföldre utazott, otthagyta házát, és rabszolgáinak adta a hatalmat, kinek-kinek a maga munkáját, az ajtóőrnek pedig megparancsolta, hogy kitartóan virrasszon. Kitartóan virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön el a ház ura: a késői órákban-e, vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy kora reggel; hogy ha hirtelen megérkezik, ne találjon alva titeket. Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: kitartóan virrasszatok!” (Márk 13:33–37).

¹¹ Mivel Krisztus követői felismerték, hogy 1914-ben elkezdődött a jelenléte, arra készültek, hogy hamarosan eljön a vég, és ezt helyesen tették. Buzgóbban kezdték hirdetni a Királyságot. De Jézus arra utalt, hogy esetleg később jön el, „kakasszókor, vagy kora reggel”. Mit kell tenniük a követőinek ebben az esetben? Jézus ezt mondta: „Kitartóan virrasszatok!” A hosszú várakozás tehát nem indokolja, hogy magunkban későbbre halasszuk a véget, vagy felhagyjunk a várakozással.

12. Mit kérdezett Habakuk Jehovától, és milyen választ kapott?

¹² Gondoljunk Habakuk prófétára, akinek Jeruzsálem pusztulásáról kellett jövendölnie. Amikor elkezdte ezt a munkát, már évek óta hangzottak el figyelmeztetések a város lerombolásáról. Odáig fajult a helyzet, hogy „a gonosz [körülvette] az igazságost, ezért a jog elferdítve [jutott] érvényre”. Nem meglepő hát, hogy Habakuk megkérdezte: „Meddig kiáltok még segítségért, ó, Jehova. . .?” Jehova nem válaszolt közvetlenül a hűséges prófétája kérdésére, de megnyugtatta, hogy a megjövendölt pusztulás „nem késik el”. Felszólította Habakukot, hogy várjon rá. (Olvassátok fel: Habakuk 1:1–4; 2:3.)

13. Hogyan gondolkodhatott volna Habakuk, de ez miért nem vallott volna bölcsességre?

¹³ Tegyük fel, hogy Habakuk elkeseredett, és így gondolkodott: „Már évek óta hallok Jeruzsálem pusztulásáról. Mi van, ha még mindig sokat kell várni rá? Nem tűnik ésszerűnek folyton erről beszélni, mintha a város hamarosan elpusztulna.  Majd mások beszélnek róla.” Ha ilyesmi járt volna a fejében, elvesztette volna Jehova barátságát, és valószínűleg az életét is, amikor a babilóniaiak elpusztították Jeruzsálemet.

14. Miért lehetünk benne biztosak, hogy nem fogunk csalódni, ha kitartóan várakozunk?

¹⁴ Az új világban majd átgondolhatjuk, hogyan teljesedett be minden esemény, amely meg lett jövendölve a világrendszer befejezésével kapcsolatban. Ez megerősíti majd a Jehovába vetett bizalmunkat, és azokban az ígéreteiben is jobban fogunk bízni, amelyek később fognak beteljesedni. (Olvassátok fel: Józsué 23:14.) Biztosan nagyon hálásak leszünk Istennek, aki a saját fennhatósága alá helyezte az időket és az időszakokat, mivel arra ösztönzött minket, hogy mindig tartsuk észben, hogy „mindennek a vége. . . elközeledett” (Csel 1:7; 1Pét 4:7).

15–16. Miért mondhatjuk, hogy az a legértelmesebb, amit tehetünk, hogy buzgón prédikálunk?

¹⁵ Jehova szervezete várhatóan ezután is emlékeztetni fog minket arra, hogy miközben végezzük Isten szolgálatát, ne felejtsük el, hogy sürgős a munkánk. Ezeknek az emlékeztetőknek nemcsak az a céljuk, hogy szorgalmasan szolgáljunk, hanem az is, hogy tudatosítsák bennünk, hogy Krisztus jelenlétének a jele most teljesedik. Mi a legértelmesebb, amit tehetünk? Az, hogy továbbra is a Királyságot és Isten igazságosságát keressük először, azáltal hogy buzgón prédikáljuk a jó hírt (Máté 6:33; Márk 13:10).

¹⁶ Egy testvérnő megjegyezte: „Ha prédikáljuk Isten Királyságának a jó hírét, megmenthetjük az embereket a biztos haláltól, amely a világra elkövetkező katasztrófában várna rájuk.” Ő tudja, mit jelent, ha megmentik az embert, hiszen 1945-ben túlélte a Wilhelm Gustloff luxushajó elsüllyedését, amely a történelem egyik legborzalmasabb hajókatasztrófája volt. Az emberek még egy ilyen életveszélyes helyzetben is rosszul ítélhetik meg, hogy mi az, ami igazán fontos. A testvérnő még emlékszik, hogy egy asszony ezt kiabálta: „A poggyászom! A poggyászom! Az ékszereim! Az összes a kabinban maradt! Mindenem odalett!” Vele ellentétben sok utas kész volt az életét is kockáztatva segíteni másokon, akik a jeges vízbe estek. Ezekhez az önzetlen utasokhoz hasonlóan mi is mindent megteszünk, hogy segítsünk az embereknek. Tudjuk,  milyen sürgős a prédikálómunkánk, és amíg még van idő, szeretnénk hozzásegíteni másokat, hogy túléljék a közelgő katasztrófát.

17. Miért feltételezhetjük, hogy a vég bármikor eljöhet?

¹⁷ A körülöttünk zajló események egyértelműen arra mutatnak, hogy teljesednek a bibliai próféciák, és a küszöbön áll ennek a gonosz világrendszernek a vége. Ezért ne gondoljuk, hogy még sok idő kell ahhoz, hogy a világ helyzete eljusson arra a pontra, amikor a Jelenések 17:16-ban említett „tíz szarv” és „a vadállat” Nagy Babilon, a hamis vallás világbirodalma ellen fordul. Ne felejtsük el, hogy Isten adja a szívükbe, hogy megtegyék ezt a lépést, és ez bármikor bekövetkezhet, egyik pillanatról a másikra! (Jel 17:17). Nincs messze már ennek az egész rendszernek a vége. Fogadjuk hát meg Jézus szavait: „Ügyeljetek pedig magatokra, hogy szívetek soha ne nehezedjen el túlzott evéstől, mértéktelen ivástól meg az élet aggodalmaitól, és nehogy hirtelen, egy szempillantás alatt érjen el benneteket az a nap, mint valami csapda” (Luk 21:34, 35; Jel 16:15). Határozzuk el, hogy a hátralévő idő rövidségét szem előtt tartva szolgáljuk Jehovát, bízva abban, hogy ő „a rá várakozó javára cselekszik” (Ézs 64:4).

18. Milyen kérdésre kapunk választ a következő cikkben?

¹⁸ Miközben várjuk a jelenlegi gonosz világrendszernek a végét, szívleljük meg Júdás tanítvány ihletett intését: „szeretteim, szentséges hiteteken építve magatokat, és szent szellemmel imádkozva, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, miközben várjátok Jézus Krisztus, a mi Urunk irgalmasságát az örök életre” (Júd 20, 21). De hogyan mutathatjuk ki, hogy már nagyon várjuk Isten megígért új világát? A következő cikkben erről lesz szó.