EZEK szerint 200 évvel ezelőtt az ember nem hihetett el mindent, amit egy újságban olvasott. Ma, a XXI. században ugyanez elmondható sok mindenről, amit az interneten olvasunk. A modern technikának köszönhetően óriási mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre, igaz és hamis, hasznos és haszontalan, ártalmatlan és veszélyes egyaránt. Nagyon meg kell gondolnunk, hogy mit tartunk méltónak a figyelmünkre. Különösen azok, akik nemrég csöppentek az internet világába, úgy gondolhatják, hogy egy beszámoló vagy egy hír, akármennyire furcsa vagy szenzációhajhász is, biztosan igaz pusztán azért, mert felkerült a világhálóra, vagy mert egy barátjuk küldte át e-mailben. A Biblia jó okkal figyelmeztet a következőkre: „A tapasztalatlan hisz minden szónak, de az eszes meggondolja lépteit” (Péld 14:15).

Hogyan bizonyulhatunk eszesnek, és hogyan tudjuk kiszűrni a megtévesztéseket, a városi legendákat, az átveréseket, és más valótlan információkat, melyekkel az interneten találkozhatunk? Először is, gondoljuk át: „Ez az információ egy hivatalos, megbízható honlapról származik, vagy egy blogból, esetleg ismeretlen a forrása? Vajon már szerepel is egy megtévesztéseket leleplező oldalon?” * Majd pedig használjuk az értelmünket (Péld 7:7). Ha egy hír hihetetlenül hangzik, akkor az valószínűleg nem is igaz. Továbbá ha egy információ rossz hírbe kever másokat, gondoljuk végig, hogy kik húznak hasznot abból, ha a hír szárnyra kel, és hogy annak, akitől származik, nem volt-e hátsó szándéka.

Néhányan – gyakran azért, mert figyelemre vágynak – mindenképpen elsőkként akarnak eljuttatni másokhoz bizonyos híreket. Továbbítják azokat a címlistájukban szereplő összes címzettnek, holott utána sem néztek, hogy a hír megbízható-e, és a következményeket sem gondolták végig (2Sám 13:28–33). De ha mi eszesek vagyunk, átgondoljuk, hogy milyen károkat okozhatunk,  például tönkretehetjük egy személy vagy egy szervezet hírnevét.

Ahhoz, hogy meggyőződjünk egy hír hitelességéről, erőfeszítést kell tennünk. Éppen emiatt sokan a címzettre bízzák, hogy eldöntse, hogy egy hír megbízható-e vagy sem. De mennyi időbe fog ez neki telni? Az idő rendkívül értékes (Ef 5:15, 16). Ne úgy gondolkodjunk, hogy „talán nem igaz, de azért elküldöm”, inkább úgy, hogy „talán nem igaz, ezért inkább kidobom”.

Kérdezzük meg magunktól: „Minden e-mailt továbbítok? Előfordult már, hogy mindenkinek bocsánatkérő levelet kellett küldenem, mert egy olyan információt küldtem tovább, amelyről később kiderült, hogy pontatlan volt, vagy egy óriási hazugság? Volt már, hogy valaki megkért rá, hogy ne továbbítgassak üzeneteket?” Ne feledjük, hogy a címlistánkban szereplőknek szintén van internet-hozzáférésük, ezért a mi segítségünk nélkül is utána tudnak nézni annak, ami érdekli őket. Nincs szükségük arra, hogy vicces történetekkel, klipekkel vagy slide show-kkal árasszák el őket. Az sem vallana bölcsességre, ha bibliai előadások hangfelvételeit vagy jegyzeteit küldözgetnénk másoknak. * Ezenkívül ha kutatási anyagokat, bibliatanulmányozáshoz kigyűjtött írásszövegeket vagy az összejöveteleken elhangzó kérdések válaszait továbbítanánk, az csökkentené a személyes felkészülés értékét.

És mit tegyünk, ha Jehova szervezetét bemocskoló hírekre bukkanunk az interneten? Határozottan utasítsuk el őket. Némelyek szerint az ilyesmire mások figyelmét is érdemes felhívni, hogy elmondhassák a véleményüket, de ezzel csupán azt érik el, hogy ők is hozzájárulnak a rosszindulatú információ terjesztéséhez. Ha olyasmit olvasunk, ami aggaszt minket, kérjünk bölcsességet Jehovától, és beszéljünk erről érett testvérekkel (Jak 1:5, 6; Júd 22, 23). Jézus, aki maga is hamis vádak célpontja volt, arra figyelmeztette a követőit, hogy az ellenségeik üldözni fogják őket, és „hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak” ellenük (Máté 5:11; 11:19; Ján 10:19–21). Használjuk a gondolkodóképességünket, és tisztán látóan  ismerjük fel „a romlottságot beszélő” embert, és azokat, „akik csalárdan járnak” (Péld 2:10–16).

Azokkal a szolgálatunkkal kapcsolatos hírekkel és beszámolókkal is óvatosan kell bánnunk, melyeket nem első kézből kapunk. Még ha egy beszámoló igaz is, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy terjesztenünk kell. Lehetnek esetek, amikor nem helyes és nem is szeretetteljes megtörtént esetekről tájékoztatni másokat (Máté 7:12). Például nem vall szeretetre és nem is építő egy pletykát terjeszteni, még akkor sem, ha igaz (2Tessz 3:11; 1Tim 5:13). Vannak bizalmas jellegű hírek, és tiszteletben kell tartanunk, hogy mindenkinek joga van a megfelelő időben és fórumon napvilágra hozni a róla szóló hírt. Az idő előtt elterjesztett információ nagy kárt tud okozni.

Manapság hihetetlen gyorsasággal lehet eljuttatni másokhoz híreket, igazakat és hamisakat, hasznosakat és haszontalanokat, ártalmatlanokat és veszélyeseket egyaránt. Ha bárki elküld egy üzenetet, még ha csak egyetlen személynek is, jó, ha tisztában van vele, hogy akár ez volt vele a célja, akár nem, az üzenet tartalma egy szempillantás alatt körbejárhatja a világot. Éppen ezért ne továbbítgassunk semmilyen információt gondolkodás nélkül. Amikor feltűnést keltő híreket olvasunk, ne feledjük, hogy a szeretet nem túlzottan gyanakvó, de nem is naiv vagy hiszékeny. És mindenekelőtt, nem hajlandó elhinni a Jehova szervezetével vagy a testvéreinkkel kapcsolatos rosszindulatú gyanúsítgatásokat és hazugságokat. Olyanok terjesztenek ilyesmiket, akik a hazugság atyjának, Sátánnak, az Ördögnek a rabszolgái (Ján 8:44; 1Kor 13:7). A gondolkodóképesség és a tisztánlátás segít, hogy eszesek legyünk, és átgondoljuk, hogyan kezelhetjük felelősségteljesen az egyre nagyobb információáradatot, mellyel naponta szembesülünk. Ahogy a Biblia írja, „a tapasztalatlanok bolondságot fognak birtokolni, az eszesek viszont fejdíszként viselik az ismeretet” (Péld 14:18).