1–2. Miért szerette Jézus Mártát, de miből derül ki, hogy Márta sem volt tökéletes?

MI JUT eszedbe, ha Mártára, az egyik bibliai szereplőre gondolsz? Noha ő volt az egyetlen, név szerint is megemlített asszony, akiről azt írja a Biblia, hogy Jézus szerette, Jézus tiszta, önzetlen szeretetet érzett más istenfélő asszonyok iránt is, például az édesanyja, Mária iránt, valamint Márta testvére iránt is, akit szintén Máriának hívtak (Ján 11:5; 19:25–27). De akkor miért van Márta így kiemelve az evangéliumban?

² Jézus nemcsak a vendégszeretetéért és a szorgalmáért szerette Mártát, hanem azért is, mert szellemi gondolkodású ember volt. Márta szívből elfogadta Jézus tanításait, és őszintén hitt abban, hogy ő a megígért Messiás (Ján 11:21–27). Ugyanakkor Márta sem volt tökéletes, ahogyan egyikünk sem az. Egy alkalommal, amikor vendégül látta Jézust az otthonában, arra próbálta utasítani, hogy igazítson ki valamit, ami szerinte nem volt rendjén. Ezt mondta: „Uram, nem számít neked, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd hát neki, hogy jöjjön, segítsen nekem.” (Olvassátok fel: Lukács 10:38–42.)  Milyen tanulságot vonhatunk le ebből a történetből?

3–4. Milyen értelemben választotta Mária „a jó részt”, és milyen tanácsot szívlelt meg Márta? (Lásd a képet a cikk elején.)

³ Jézus a vendégszeretetet meghálálva egy szellemi ajándékot akar adni Mártának és Máriának. Mária megragadja a lehetőséget, hogy maga a nagy tanító oktatja: leül „az Úr lábához, és kitartóan [figyel] a szavára”. Ezt Márta is megtehette volna. Jézus biztosan megdicsérte volna, ha minden mást félretéve rá figyel.

⁴ Márta azonban különleges ételek elkészítésével foglalatoskodik, és más feladatokat is elvégez, hogy Jézus a lehető legjobban érezze magát. De ez a sok munka szükségtelen idegeskedéssel jár, és Mártát felbosszantja Mária viselkedése. Jézus felfigyel rá, hogy Márta túl sok mindennel foglalkozik, ezért kedvesen így szól hozzá: „Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz és nyugtalankodsz.” Elmondja neki, hogy elég egyféle ételt készítenie. Jézus most Mária felé fordul, és egyértelművé teszi, hogy nem tartja lustának: „Mária a maga részéről a jó részt választotta, és nem fogják azt elvenni tőle.” Mária nem sokkal később már biztosan nem emlékezett rá, hogy mit evett azon a különleges alkalmon, de azt a dicséretet és finom szellemi táplálékot soha nem felejtette el, amelyet Jézustól kapott, amikor osztatlan figyelemmel hallgatta. Több mint 60 évvel később János apostol ezt írta: „Jézus pedig szerette Mártát és ennek nővérét” (Ján 11:5). Ezekből az ihletett szavakból kiderül, hogy Márta minden bizonnyal megfogadta Jézus kedves tanácsát, és egész életében igyekezett hűségesen szolgálni Jehovát.

5. Miben hasonlít modern világunk a bibliai időkhöz, és ez milyen kérdést vet fel?

⁵ Ami a figyelemelterelődést illeti, miben hasonlít a mai világ a bibliai időkhöz? „A történelemben még soha nem dicsekedhetett az emberiség ennyi kommunikációs eszközzel: nagy teljesítményű nyomdagépekkel, gazdagon illusztrált magazinokkal, rádióval, filmekkel, televízióval . . . Mindennap újabbnál újabb figyelemelterelő dolgokkal bombáznak minket . . . Nem sokkal ezelőtt még naivan azt gondoltuk, hogy a mi korunk »a felvilágosodás kora«. De egyre nyilvánvalóbb, hogy ez inkább »a figyelemelterelés kora«.” Ezek a szavak diákok előtt hangzottak el az Egyesült Államokban több mint 60 évvel ezelőtt. Az Őrtorony 1958. szeptember 15-ei száma ezt írta: „Ahogyan a világ a végéhez közeleg, nem kétséges, hogy egyre több minden lesz, ami elterelheti a figyelmünket.” És ez így is lett! Felvetődik hát egy fontos kérdés: Mit tehetünk, hogy semmi se terelje el szükségtelenül a figyelmünket, és Máriához hasonlóan a szellemi dolgokra összpontosítsunk?

6. Hogyan vette mindig is jó hasznát Jehova népe a modern technikának?

⁶ Az igaz imádat előmozdítása érdekében Isten szervezetének a földi része mindig is bölcsen használta fel a világ kínálta modern technikát. Például gondoljunk csak „A teremtés története képekben” című, diákból és mozgóképekből álló színes filmre, mely hanganyaggal volt kiegészítve. Az I. világháború előtt és alatt szerte a földön milliók merítettek vigaszt ebből a filmből, mely a végén bemutatta Jézus Krisztus még előttünk álló, békés, ezeréves uralmát. Később a Királyságról szóló üzenetet nyilvános rádióadáson keresztül hirdették, és így további milliók értesültek róla a világ minden részén.  Manapság a számítógépes technikának és az internetnek óriási szerepe van abban, hogy a jó hír a föld minden szegletébe eljusson, még a távoli szigetekre is.

7. a) Miért veszélyes túlzott mértékben élni azzal, amit a világ kínál? b) Mire figyeljünk oda különösen? (Lásd a lábjegyzetet.)

⁷ A Biblia arra figyelmeztet, hogy veszélyes túlzott mértékben élni azzal, amit a világ kínál. (Olvassátok fel: 1Korintusz 7:29–31.) Egy keresztény könnyen tetemes időt pazarolhat el olyan dolgokra, melyek önmagukban nem rosszak, például valamilyen hobbira, olvasgatásra, tévénézésre, kirándulásra, kirakatok nézegetésére, vagy arra, hogy tájékozódjon a legújabb elektronikus eszközökről és luxuscikkekről. A közösségi oldalak használata, üzenetek írása, e-mailek továbbítása és a legfrissebb hírekről és sporteseményekről való rendszeres tájékozódás szintén elrabolhatja az időnket, sőt akár a rögeszménkké is válhat (Préd 3:1, 6). * Ha nem korlátozzuk a szükségtelen dolgokkal töltött időt, az oda vezethet, hogy elhanyagoljuk a legfontosabb tevékenységet, a Jehovának bemutatott imádatunkat. (Olvassátok fel: Efézus 5:15–17.)

8. Miért olyan fontos megfogadnunk azt a tanácsot, hogy ne szeressük a világban levő dolgokat?

⁸ Sátán úgy alakította ki ezt a világot, hogy vonzó legyen számunkra, és el tudja terelni a figyelmünket. Ez már az első században is igaz volt, de ma még inkább az (2Tim 4:10). Éppen ezért szívleljük meg a következő tanácsot: „Ne szeressétek. . . a világban levő dolgokat”. Ha folyamatosan ügyelünk rá, hogy ezzel a tanáccsal összhangban éljünk, semmi sem fogja elterelni a figyelmünket, és el tudjuk majd mélyíteni az Atya iránti szeretetünket. Ez pedig megkönnyíti majd, hogy Isten akaratát cselekedjük, és örökké megőrizzük a helyeslését (1Ján 2:15–17).

9. Mit mondott Jézus a jelképes szemünkről, és hogyan mutatott példát?

⁹ Jézus kedves tanácsa, melyet Mártának adott, teljesen összhangban van a tanításával és a példájával. Arra buzdította a tanítványait, hogy őrizzék meg egyszerűnek a jelképes szemüket, és figyelemelterelődés nélkül támogassák a Királyságot. (Olvassátok fel: Máté 6:22, 33.) Jézus nem terhelte le magát anyagi javakkal, még háza vagy földje sem volt (Luk 9:58; 19:33–35).

10. Mivel mutatott példát Jézus a szolgálata kezdetén?

 ¹⁰ Jézusnak a szolgálata alatt sok minden elterelhette volna a figyelmét, de ő ezt nem engedte. A szolgálata kezdetén, amikor tömegeket tanított és csodákat hajtott végre Kapernaumban, az emberek könyörögtek neki, hogy ne menjen el a városból. Hogyan reagált Jézus erre a hízelgő kérésre? Ezt mondta: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el” (Luk 4:42–44). Szavaihoz hűen széltében-hosszában bejárta Palesztinát, és közben prédikált és tanított. Noha tökéletes volt, emberként voltak szükségletei, és olykor nagyon elfáradt, hiszen nem kímélte magát Isten szolgálatában (Luk 8:23; Ján 4:6).

11. Mit mondott Jézus egy férfinak, akinek nézeteltérése volt a családjával, és mire figyelmeztette a hallgatóit?

¹¹ Később, amikor Jézus a követőit arról tanította, hogy hogyan küzdhetnek meg az ellenállással, egy férfi félbeszakította, és ezt mondta: „Tanító, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” Jézus azonban nem keveredett bele ebbe a vitába. „Ember, ki nevezett ki engem fölétek bírónak vagy osztónak?” – kérdezte. Ezután folytatta a tanítást, és arra figyelmeztette a hallgatóit, hogy veszélyes, ha az anyagi dolgok elterelik a figyelmünket Isten szolgálatáról (Luk 12:13–15).

12–13. a) Mi keltette fel néhány görög származású prozelita érdeklődését nem sokkal Jézus halála előtt? b) Mit tett Jézus ebben a helyzetben, amikor elterelődhetett volna a figyelme?

¹² Jézus számára a földi élete utolsó hete egy érzelmileg megterhelő időszak volt (Máté 26:38; Ján 12:27). Még rengeteg teendője volt, ráadásul egy megalázó tárgyalás és gyötrelmes halál várt rá. Nézzük meg például, hogy mi történt i. sz. 33. niszán 9-én, vasárnap. Ahogyan az meg lett jövendölve, Jézus egy csikó hátán bevonult Jeruzsálembe, és a sokaság ujjongva köszöntötte őt, mint „aki Jehova nevében jön a Királyként” (Luk 19:38). Másnap Jézus bement a templomba, és bátran kiűzte a kapzsi kereskedőket, akik arra használták Isten házát, hogy pénzt csaljanak ki a zsidó társaikból (Luk 19:45, 46).

¹³ Jeruzsálemben a tömegben voltak görög származású prozeliták is, akikre minden bizonnyal akkora hatással volt Jézus, hogy megkérték Fülöp apostolt, hogy segítsen nekik találkozni vele. Jézus azonban nem engedte, hogy elterelődjön a figyelme az előtte álló fontosabb dolgokról. Egyáltalán nem tört népszerűségre, hogy elkerülje az áldozati halált Isten ellenségei kezétől. Éppen ezért, miután elmondta, hogy hamarosan meg fog halni, így szólt Andráshoz és Fülöphöz: „Aki kedveli a lelkét, elpusztítja azt, aki azonban gyűlöli a lelkét ebben a világban, örök életre fogja megóvni azt.” Nem azzal foglalkozott, hogy kielégítse a görögök kíváncsiságát, inkább azt tanácsolta a jelenlévőknek, hogy legyenek olyan önfeláldozóak, mint ő, és ezt ígérte nekik: „Ha valaki szolgálni szeretne nekem, azt tiszteletben részesíti az Atya.” Semmi kétség afelől, hogy Fülöp továbbította ezt a buzdító üzenetet a görögöknek (Ján 12:20–26).

14. Bár Jézus első helyre tette az életében a prédikálómunkát, honnan tudjuk, hogy kiegyensúlyozott volt?

¹⁴ Bár Jézus nem engedte, hogy elterelődjön a figyelme az élete fő céljáról, a jó hír prédikálásáról, nem mindig a munka körül forogtak a gondolatai. Legalább egyszer részt vett egy esküvőn, és még abban is segített, hogy az alkalom örömtelibb legyen, hiszen a vizet borrá változtatta (Ján 2:2, 6–10). Többször is elfogadott vacsorameghívást a közeli barátaitól és olyanoktól, akikről remélte, hogy a tanítványai  lesznek (Luk 5:29; Ján 12:2). És ami még ennél is fontosabb: Jézus rendszeresen szakított időt arra, hogy imádkozzon, elmélkedjen, és eleget pihenjen (Máté 14:23; Márk 1:35; 6:31, 32).

15. Milyen tanácsot adott Pál apostol, és hogyan mutatott jó példát?

¹⁵ „Vessünk le. . . minden terhet” – írta Pál apostol, aki az önátadott keresztények életét egy versenyhez hasonlította, melyben a kitartás van próbára téve. (Olvassátok fel: Héberek 12:1.) Pál azt is tette, amiről prédikált, hiszen a judaizmusban ígéretes karrier várt volna rá, mely nagy gazdagsággal és hírnévvel járt volna. A fontosabb dolgokra összpontosított, és rabszolgaként végezte Isten szolgálatát. Rengeteget utazott Szíria, Kis-Ázsia, Makedónia és Júdea között. „A mögöttem levő dolgokat elfelejtve, az előttem levőknek pedig nekifeszülve, a cél felé törekszem a díjért” – írta, utalva ezzel az égi örök élet reménységére (Fil 1:10; 3:8, 13, 14). Teljes mértékben kihasználta, hogy egyedülálló volt, és „mindig szolgálatára [állt] az Úrnak, figyelemelterelődés nélkül” (1Kor 7:32–35).

16–17. Akár egyedülállóak vagyunk, akár házasok, hogyan követhetjük Pál példáját? Mondd el valakinek a történetét.

¹⁶ Pálhoz hasonlóan Isten szolgái közül némelyek ma is egyedülállóak maradnak, hogy kevesebb családi kötelezettségük legyen, és így a szolgálatnak tudják szentelni magukat (Máté 19:11, 12). Isten házasságban élő szolgáinak általában több családi kötelezettségük van. De akár egyedülállóak vagyunk, akár házasok, mindannyian képesek vagyunk levetni minden terhet, és a lehető legkevesebb figyelemelterelődéssel szolgálni Istent. Ehhez talán arra van szükség, hogy kevesebb időt töltsünk időrabló szokásokkal, és kitűzzük célul, hogy több időt szánunk Isten szolgálatára.

¹⁷ Nézzük meg, mi történt egy walesi házaspárral, Markkal és Claire-rel. Az iskola befejezése után mindketten elkezdték az úttörőszolgálatot, és a házasságkötésük után is úttörők maradtak. „Tovább tudtuk egyszerűsíteni az életünket azzal, hogy eladtuk a háromszobás házunkat, melyben addig laktunk, és otthagytuk a részidejű munkánkat is, így segíteni tudtunk a nemzetközi építőmunkában” – meséli Mark. Az elmúlt 20 évben Afrikában nagyon sok helyen részt vettek Királyság-termek építésében. Egyszer előfordult, hogy mindössze 15 dollárjuk maradt, de Jehova gondoskodott róluk. „Az, hogy mindennap Jehovát szolgálhatjuk, mély megelégedettséggel tölt el minket – jegyzi meg Claire. – Az utazásaink során nagyon sok barátot szereztünk, és semmiben sem szenvedünk hiányt. Az a kevés dolog, amiről lemondtunk, össze sem hasonlítható azzal a boldogsággal, mely abból fakad, hogy teljes időben szolgálhatjuk Jehovát.” Sok teljes idejű szolga ugyanezt tapasztalta. *

18. Milyen kérdéseket érdemes egyeseknek átgondolniuk?

¹⁸ Veled mi a helyzet? Mit tehetsz, ha azt veszed észre magadon, hogy már nem támogatod annyira lelkesen a Királyságot, mint korábban, mert szükségtelen dolgok elterelik a figyelmedet? A megoldás talán abban rejlik, hogy hatékonyabban kell olvasnod és tanulmányoznod a Bibliát. Hogyan teheted ezt meg? A következő cikk erről fog szólni.