1–2. Miért szemlélteti jól a tűz a nyelv erejét?

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK legtöbb áldozatot követelő erdőtüze 1871 októberében következett be, amikor is felperzselődött a Wisconsin állam északnyugati részén lévő hatalmas, erdővel borított terület. A lángok és a rendkívüli hőség több mint 1200 emberéletet követelt, és körülbelül 2 milliárd fa vált a tűz martalékává. Ezt a borzalmas katasztrófát csupán néhány szikra okozta, melyek a vidéken elhaladó vonatokból pattantak ki. Mennyire igazak a Jakab 3:5 szavai: „Mily kicsiny tűz mekkora erdőséget felgyújt!” De miért írta ezt Jakab?

² A 6. versben egyértelművé tette a párhuzamot: „A nyelv bizony tűz.” A nyelv itt a beszédképességünkre utal. A tűzhöz hasonlóan a beszédünk is képes óriási károkat okozni. A Biblia szerint „élet és halál van a nyelv hatalmában” (Péld 18:21). Persze nem hagyunk fel a tűz használatával csak azért, mert félünk tőle, hogy kárt okozhatunk vele, és ugyanígy a beszédről sem szokunk le, nehogy valami rosszat mondjunk. A lényeg az, hogy megtanuljuk uralni. Ha a tüzet helyesen használjuk, megfőzhetjük vele az ételünket, felmelegíthetjük a testünket, és világíthatunk a sötétben. Ha megfékezzük a nyelvünket, dicsőséget szerezhetünk Istennek, és másokat is építhetünk (Zsolt 19:14).

3. Milyen három szempontot fogunk megvizsgálni?

 ³ Akár hangosan kimondott szavakkal, akár jelekkel kommunikálunk, az, hogy képesek vagyunk megosztani másokkal a gondolatainkat és az érzéseinket, csodálatos ajándék Istentől. Hogyan használhatjuk ezt az ajándékot építésre, nem pedig rombolásra? (Olvassátok fel: Jakab 3:9, 10.) Most három fontos szempontból fogjuk megvizsgálni a beszédet: mikor beszéljünk, mit mondjunk, és hogyan mondjuk.

4. Mikor van „ideje a hallgatásnak”?

⁴ A beszéd a mindennapi életünk része, de ez nem jelenti azt, hogy folyton beszélnünk kell. A Biblia azt írja, hogy „ideje [van] a hallgatásnak” (Préd 3:7). A tisztelet jele, ha csendben maradunk, miközben mások beszélnek (Jób 6:24). Azzal, hogy nem tárjuk fel a bizalmas dolgokat, azt bizonyítjuk, hogy körültekintőek és tisztán látóak vagyunk (Péld 20:19). Az is bölcsességre vall, ha megfékezzük a nyelvünket, amikor provokálnak (Zsolt 4:4).

5. Hogyan mutathatjuk ki az értékelésünket a beszéd ajándékáért?

⁵ A Biblia viszont azt is kijelenti, hogy „ideje [van] a szólásnak” (Préd 3:7). Ha egy barátodtól kapsz egy szép ajándékot, biztosan nem olyan helyre teszed, ahol senki sem láthatja. Inkább használod, ezzel is kifejezve az értékelésedet. Ha hálásak vagyunk Jehovának a beszéd ajándékáért, azt úgy mutathatjuk ki, hogy bölcsen használjuk. Ez magában foglalja azt is, hogy elmondjuk az érzéseinket, szólunk, ha szükségünk van valamire, buzdítunk másokat, és dicsérjük Istent (Zsolt 51:15). De honnan tudjuk, hogy mikor van „ideje a szólásnak”?

6. Hogyan szemlélteti a Biblia, hogy fontos, hogy mikor beszélünk?

⁶ A Példabeszédek 25:11 jól szemlélteti, hogy mennyire fontos, hogy mikor beszélünk: „Mint aranyalmadíszek ezüstvéseteken, olyan a megfelelő időben mondott szó.” Az aranyalmák már önmagukban is gyönyörűek, de egy vésett ezüst háttér még inkább kiemeli a szépségüket. Ugyanígy, ha gondosan megválasztjuk, hogy mikor beszélünk, az még kellemesebbé és eredményesebbé teheti a kommunikációnkat. Miért mondhatjuk ezt?

7–8. Hogyan követték a Japánban élő testvéreink Jézus példáját?

⁷ Lehet, hogy annak, akihez beszélünk, pont az általunk választott szavakra van szüksége, de ha ezeket nem a legalkalmasabb időpontban osztjuk meg vele, nem érünk célt. (Olvassátok fel: Példabeszédek 15:23.) Például 2011 márciusában földrengés és cunami pusztított Japán keleti részén, és egész városokat semmisített meg. Több mint 15 000-en vesztették életüket. Noha az ott élő Tanúkat is érték veszteségek, ők minden lehetőséget kihasználtak, hogy bibliai gondolatokkal vigasztalják a gyászolókat. Ám sokan azon a vidéken őszintén vallják a buddhista hitnézeteket, és csak kicsit vagy egyáltalán nem ismerik a Biblia tanításait. A testvéreink felismerték, hogy nem feltétlenül az a legjobb, ha közvetlenül a katasztrófa után a feltámadásról beszélnek. Inkább arra használták a beszéd ajándékát, hogy érzelmi támogatást nyújtsanak, és elmagyarázzák a Biblia alapján, hogy miért történnek ilyen szörnyűségek ártatlan emberekkel.

⁸ Jézus tudta, hogy mikor kell csendben maradnia, de azt is, hogy mikor a legalkalmasabb megszólalnia (Ján 18:33–37; 19:8–11). Egyszer ezt mondta a tanítványainak: „Sok mondanivalóm  van még nektek, de most nem vagytok képesek elhordozni” (Ján 16:12). A Japán keleti részén élő Tanúk követték Jézus példáját. Két és fél évvel a cunami után ők is részt vettek abban a kampányban, melynek keretében az egész földön terjesztettük a 38. számú Királyság-híreket „Élhet újra, aki meghalt?” címmel. Így több embert tudtak megvigasztalni a feltámadás szívet melengető reménységével, és sok házigazda elfogadta a tájékoztatólapot. Persze nagyon sokféle kultúra és hitnézet létezik, ezért tisztán látóan kell eldöntenünk, hogy mikor a legalkalmasabb beszélnünk.

9. Milyen helyzetekben fontos, hogy mikor beszélünk, ha szeretnénk célt érni?

⁹ Az életben vannak olyan helyzetek, amikor mindenképpen át kell gondolnunk, hogy mikor beszéljünk. Például lehet, hogy valaki a jó szándéka ellenére megbánt minket. Ilyenkor mérlegeljük, hogy súlyos volt-e a dolog annyira, hogy bármit is mondjunk. Ha mégis úgy érezzük, hogy beszélnünk kell róla, ezt ne akkor tegyük, amikor dühösek vagyunk, nehogy meggondolatlanul mondjunk valamit. (Olvassátok fel: Példabeszédek 15:28.) Akkor is körültekintően kell eljárnunk, amikor az igazságról akarunk beszélni a nem Tanú rokonainknak. Szeretnénk, ha megismernék Jehovát, de türelmesnek és figyelmesnek kell lennünk. Ha a megfelelő időben, megfelelő szavakkal közelítjük meg őket, talán a szívükre tudunk hatni.

10. a) Miért fontos megválogatnunk a szavainkat? b) Milyen bántó beszédet kell kerülnünk?

¹⁰ A szavainkkal sebeket is okozhatunk, de gyógyíthatunk is. (Olvassátok fel: Példabeszédek 12:18.) Sátán világában gyakori, hogy az emberek szavakkal bántják egymást. A szórakoztatóipar sokakat arra sarkall, hogy megélesítsék a nyelvüket, „mint a kardot”, és hogy célba vegyenek másokat a kegyetlen szavaikkal, mintha azok nyilak lennének (Zsolt 64:3). Egy keresztény nem tehet ilyesmit. Óvakodnunk kell például a szarkazmustól, vagyis attól, hogy csípős, gúnyos megjegyzéseket tegyünk, hogy becsméreljünk másokat, vagy szemrehányást tegyünk nekik. Egy szarkasztikus megjegyzés sokszor humorosnak tűnhet, de tiszteletlenséget tükröz és bántó. A szarkazmus a „becsmérlő beszéd” egyik formája, amelytől őrizkednünk kell. A humor megfűszerezheti a beszédünket, de ne próbáljuk meg azzal mosolyra fakasztani a környezetünket, hogy gúnyos megjegyzéseket teszünk, melyekkel megbántunk vagy megalázunk másokat. A Biblia erre buzdít minket: „Ne jöjjön ki rothadt beszéd a szátokból, hanem csak olyan, ami jó az építésre, ahogy a szükség kívánja, hogy azt adja a hallgatóknak, ami kedvező” (Ef 4:29, 31).

11. Milyen szerepe van a szívünknek a megfelelő szavak megválasztásában?

¹¹ Jézus azt tanította, hogy „a szív bőségéből szól a száj” (Máté 12:34). Ezért a megfelelő szavak megválasztása a szívben kezdődik. A beszédünk általában tükrözi, hogy hogyan érzünk mások iránt. Ha a szívünk csordultig van szeretettel és könyörülettel, a beszédünk nagy valószínűséggel építő lesz.

12. Hogyan fejlődhetünk a szavaink megválasztásában?

¹² A szavaink megválogatásához használnunk kell a gondolkodóképességünket, és tisztán látónak kell lennünk. Még a bölcs Salamon király is „gondolkodott”, és „alaposan kutatott”, mert „igyekezett gyönyörűséges szavakat találni, és az igazság pontos szavait leírni”  (Préd 12:9, 10). Gyakran előfordul veled, hogy nehezen találsz „gyönyörűséges szavakat”? Ha igen, talán bővítened kell a szókincsedet. Ezt úgy is megteheted, ha megfigyeled, hogyan fogalmaz a Biblia és a kiadványaink. Nézz utána az ismeretlen kifejezések jelentésének. És ami még fontosabb, tanuld meg úgy megválasztani a szavaidat, hogy azzal segíts másoknak. A Jehova és az elsőszülött Fia közötti kapcsolatról ezt olvassuk: „Jehova a tanítottak nyelvét adta nekem [Jézusnak], hogy tudjam, milyen beszéddel válaszoljak a megfáradtnak” (Ézs 50:4). Ha időt szánunk arra, hogy átgondoljuk, mit fogunk mondani, az segít, hogy megfelelő szavakat válasszunk (Jak 1:19). Kérdezzük meg magunktól: „Ezek a szavak azt közvetítik, amit mondani akarok? Milyen hatással lesznek arra, akihez beszélek?”

13. Miért fontos, hogy a beszédünk könnyen érthető legyen?

¹³ Izraelben a trombitát arra használták, hogy összehívják vagy feloszlassák a tábort, valamint arra, hogy csatába szólítsák a hadsereget. A Biblia találó módon a trombita megfújásával szemlélteti, hogy mennyire fontos, hogy a beszédünk könnyen érthető legyen. Egy bizonytalan trombitaszó végzetes következményekkel járhatott egy előrenyomuló hadsereg számára. Ehhez hasonlóan, ha túl homályosan vagy burkoltan fogalmazunk, azzal összezavarunk vagy félrevezetünk másokat. De miközben törekszünk rá, hogy nyíltan fogalmazzunk, természetesen nem akarunk faragatlanok vagy tapintatlanok lenni. (Olvassátok fel: 1Korintusz 14:8, 9.)

14. Mondj példát arra, amikor Jézus egyszerűen beszélt.

¹⁴ Jézus mutatta a legkiválóbb példát a szavak megválasztásában. Vizsgáljuk meg azt a rövid, mégis erőteljes beszédét, mely a Máté 5–7. fejezetében van feljegyezve. Jézus nem virágnyelven fogalmazott, de nem volt nyers vagy bántó sem. Világos, egyszerű kifejezéseket használt, melyek hatással voltak a hallgatói szívére. Például amikor arról beszélt, hogy ne aggódjanak a mindennapi ennivalójukért, arra utalt, hogy Jehova gondoskodik az ég madarairól. Majd megkérdezte: „Hát nem értek ti többet náluk?” (Máté 6:26). Milyen szeretetteljes gondolat, egyszerű, könnyen érthető, szívre ható szavakkal. Most vizsgáljuk meg a beszédünket a harmadik szempontból.

15. Miért fontos, hogy megnyerő szavakat használjunk?

¹⁵ Az, hogy hogyan mondunk el valamit, ugyanolyan fontos, mint az, hogy mit mondunk. Amikor Jézus a názáreti zsinagógában beszélt, az emberek „elálmélkodtak a szájából elhangzó megnyerő szavakon” (Luk 4:22). A „megnyerő szavak” a szívre hatnak, és semmiképpen sem gyengítik a nyelv erejét, sőt meggyőzőbbé teszik a beszédünket (Péld 25:15). Úgy utánozhatjuk Jézus megnyerő beszédét, ha kedvesek és udvariasak vagyunk, és figyelünk mások érzéseire. Amikor Jézus látta, hogy az emberek milyen erőfeszítéseket tettek, hogy hallhassák, szánalomra indult, „és kezdte őket sok mindenre tanítani” (Márk 6:34). Még akkor sem beszélt nyersen, amikor sértegették (1Pét 2:23).

16–17. a) Hogyan utánozhatjuk Jézust, amikor a családtagjainkkal vagy a barátainkkal beszélgetünk? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Mondj példát rá, hogy miért jó, ha „kellemes” a beszédünk.

¹⁶ Ha jól ismerünk valakit, például egy családtagunkat vagy egy jó barátunkat a gyülekezetben, nem mindig könnyű  szelíden és tapintatosan beszélnünk vele. Talán úgy érezzük, hogy nyugodtan lehetünk teljesen őszinték. Vajon Jézus úgy gondolta, hogy mivel szoros kapcsolatban van a tanítványaival, ez feljogosítja őt arra, hogy nyersen beszéljen velük? Egyáltalán nem. Amikor a követői folyton azon vitatkoztak, hogy melyikük a nagyobb, Jézus kedves szavakkal és egy szemléltetéssel a helyes irányba terelte őket (Márk 9:33–37). A vének utánozhatják Jézus példáját, ha a „szelídség szellemében” adnak tanácsot (Gal 6:1).

¹⁷ Még ha valaki megbánt is a szavaival, jót eredményezhet, ha kedvesen reagálunk (Péld 15:1). Nézzünk egy példát. Egy tizenéves fiú, akit az édesanyja egyedül nevelt, kettős életet élt. Egy jó szándékú testvérnő ezt mondta az anyukának: „Úgy sajnálom, hogy kudarcot vallottál a gyermeknevelésben.” Az anyuka egy pillanatra elgondolkodott, majd ezt mondta: „Igaz, hogy most nem túl rózsás a helyzet, de a gyermeknevelés folyamatos munka. Majd Armageddon után visszatérünk erre, akkor már biztosat mondhatok.” Ez a szelíd válasz hozzájárult, hogy a két testvérnő között megmaradjon a béke, és a fiút is buzdította, aki hallotta a beszélgetést. Rájött, hogy az anyukája nem mondott le róla, és ez arra indította, hogy megszakítsa a kapcsolatot a rossz társasággal. Később megkeresztelkedett, és Bétel-szolga lett. Tehát akár a barátaink, akár a családunk, akár idegenek társaságában vagyunk, a beszédünk mindig „kellemes, sóval ízesített legyen” (Kol 4:6).

18. Hogyan segíthet Jézus példája abban, hogy jól használjuk a beszéd ajándékát?

¹⁸ Az, hogy képesek vagyunk szavakba önteni a gondolatainkat és az érzéseinket, valóban csodálatos. Kövessük Jézus példáját azzal, hogy átgondoljuk, mikor van ideje a beszédnek, megválogatjuk a szavainkat, és igyekszünk megnyerően beszélni. Így a nyelvünket arra tudjuk majd használni, hogy gyógyítsunk, és Jehova tetszését is elnyerjük, akitől a beszéd értékes ajándékát kaptuk.