Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Tudtad?

Tudtad?

Tudtad?

Mikor látogatták meg az asztrológusok Jézust?

Máté evangéliumában azt olvashatjuk, hogy „keleti vidékekről való asztrológusok” látogatták meg Jézust, és ajándékokat vittek neki (Máté 2:1–12). A Szentírás nem tárja fel, hogy hány asztrológus, vagyis ’mágus’ (Katolikus fordítás, lábjegyzet) látogatta meg a gyermek Jézust, nincs szilárd bizonyíték arra az általános nézetre, hogy hárman voltak, ezenkívül a bibliai beszámoló a nevüket sem említi meg.

A Magyarázatos Károli Biblia lábjegyzete a következő megjegyzést fűzi a Máté 2:11-hez: „A hagyománnyal ellentétben, a bölcsek nem azon az éjszakán voltak látogatóban a jászolban fekvő Jézusnál, amikor született. A pásztorokkal ellentétben, néhány hónappal később jöttek, és mint »gyermeket« a »házában« látogatták meg.” Ezt igazolja az is, hogy amikor Heródes szerette volna megölni a kisgyermeket, azt az utasítást adta, hogy öljenek meg minden kétéves vagy annál fiatalabb fiúgyermeket egész Betlehemben és a környékén. Azért választotta ezt a korosztályt, mert „a szerint az idő szerint [számolt], amelyet gondosan megtudakolt az asztrológusoktól” (Máté 2:16).

Ha ezek az asztrológusok Jézust a születésének az éjszakáján látogatták volna meg és hoztak volna neki aranyat meg más értékes ajándékot, akkor nem valószínű, hogy Mária csak két madarat ajánlott volna fel 40 nappal később, amikor bemutatta Jézust a jeruzsálemi templomnál (Lukács 2:22–24). Ezt a lehetőséget a Törvény a szegényeknek adta meg, akiknek nem tellett fiatal kosra (3Mózes 12:6–8). Ezek az értékes ajándékok viszont minden bizonnyal időben jöttek, mert így Jézus családja fedezni tudta az Egyiptomban való tartózkodás költségét (Máté 2:13–15).

Miért tellett Jézusnak négy napba, hogy Lázár sírjához érkezzen?

Lényegében minden jel arra mutat, hogy Jézus ezt eleve így rendezte. Miért mondhatjuk ezt? Figyeld meg a János 11. fejezetében feljegyzett beszámolót.

Amikor Jézus barátja, a Betániában élő Lázár súlyosan megbetegedett, a nővérei ezt megüzenték Jézusnak (1–3. vers). Jézus ekkor úgy kétnapi járóföldre volt Betániától (János 10:40). Lázár nyilván akkortájt halt meg, amikor Jézus megkapta a hírt. Mit tett Jézus? „Azon a helyen maradt még két napig, ahol volt”, és csak utána ment Betániába (6., 7. vers). Így mivel két napot várt, és még két napot utazott, négy nappal Lázár halála után érkezett a sírhoz (17. vers).

Korábban már volt két alkalom, amikor Jézus feltámasztott valakit: az egyik személyt rögtön a halála után támasztotta fel, a másikat pedig valamivel a halál bekövetkezte után, de minden bizonnyal még aznap (Lukács 7:11–17; 8:49–55). Fel tud támasztani olyan valakit, aki már négy napja halott, és a teste már oszlásnak indult? (39. vers). Érdekes módon, egy bibliai forrásmű elmondása szerint, a zsidók abban hittek, hogy semmi reménye nem lehetett „annak, aki már négy napja halott, mivel a teste addigra már látható módon oszlásnak indult, a lelke pedig, amelyről úgy vélték, hogy három napig a test felett lebeg, már elszállt”.

Ha a sírnál összegyűltek közül bárkinek is kételyei voltak, most szemtanúi lehettek annak, hogy Jézusnak van hatalma a halál felett. Jézus a nyitott sír előtt állva így kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” Ekkor „az, aki halott volt, kijött” (43., 44. vers). Tehát a halottak számára az igazi reménység a feltámadás, és nem az a téves elképzelés – melyet sokan vallanak –, hogy a lélek tovább él a halál után (Ezékiel 18:4; János 11:25).