Közeledj Istenhez!

Aki képes visszaadni az életet

Lukács 7:11–15

ELVESZTETTÉL-E már valakit, aki nagyon közel állt hozzád? Ha igen, akkor az élet egyik legfájdalmasabb tapasztalatán mentél keresztül. Teremtőnk átérzi a szomorúságodat. Sőt, képes arra, hogy semmissé tegye a halál következményeit. A Bibliában azért jegyeztetett fel feltámadással kapcsolatos, múltbeli eseményeket, hogy megmutassa, ő nemcsak életet ad, hanem arra is képes, hogy visszaadja az életet. Vizsgáljuk meg az egyik feltámadást, amely véghezvitelére hatalmat adott a Fiának, Jézus Krisztusnak. A Lukács 7:11–15 számol be erről a csodáról.

I. sz. 31-ben járunk. Jézus a galileai városba, Nainba ment (11. vers). Úgy tűnik, hogy estefelé ért a város szélére. A Biblia így számol be erről: „Amikor közel ért a város kapujához, íme, egy halottat hoztak kifelé, anyjának egyszülött fiát. Az asszony ráadásul özvegy volt. Népes sokaság is jött vele a városból” (12. vers). El tudod képzelni ennek az özvegy anyának a szomorúságát? Most, hogy meghalt az egyetlen fia, másodszor vesztett el olyan személyt, aki gondoskodott róla és megvédte.

Jézus a gyászoló anyára fordította a figyelmét, aki valószínűleg a ravatal mellett ment, melyen halott fia feküdt. A beszámoló azt írja, hogy „amikor az Úr meglátta, megszánta őt, és ezt mondta neki: »Ne sírj!«” (13. vers). Jézust mélyen megindította az özvegy sajnálatra méltó helyzete. Talán a saját édesanyjára gondolt, aki ekkorra már vélhetően özvegy volt, és aki hamarosan őt fogja gyászolni.

Jézus odament, de nem azért, hogy csatlakozzon a menethez. Méltóságteljesen „megérintette a ravatalt”, és megállította a sokaságot. Ezután úgy beszélt, mint aki hatalmat kapott a halál felett: „»Ifjú, mondom neked, kelj fel!« Erre a halott felült, és beszélni kezdett, ő pedig átadta az anyjának” (14., 15. vers). Mikor az ifjút elragadta a halál, nem tartozott többé az édesanyjához, de amikor Jézus „átadta az anyjának”, ismét egy család lettek. Kétségtelen, hogy az özvegy szívfájdalmát örömkönnyek váltották fel.

Te is vágysz arra, hogy átéld ezt az örömet, vagyis hogy ismét együtt lehess egy szeretett személlyel, aki elhunyt? Biztos lehetsz benne, hogy Isten együtt érez veled. Jézus szánalma, melyet a gyászoló özvegy iránt mutatott, kifejezte Isten könyörületét, mivel Jézus tökéletesen visszatükrözte Atyja személyiségét (János 14:9). A Biblia azt tanítja nekünk, hogy Isten vágyakozik arra, hogy visszahozza az életbe azokat a halottakat, akiket az emlékezetében őriz (Jób 14:14, 15). Szava, a Biblia csodálatos reménységet tár elénk, azt, hogy paradicsomi földön élhetünk, és láthatjuk elhunyt szeretteink feltámadását (Lukács 23:43; János 5:28, 29). Bátorítunk, hogy tanulj többet arról, aki képes visszaadni az életet, és arról, hogy miként lehet a tiéd ez a reménység.

[Kép a 23. oldalon]

„A halott felült, és beszélni kezdett, ő pedig átadta az anyjának”