Isten szelleme a gyülekezet ’segítőjeként’ cselekszik

JÉZUS az ígéretéhez híven, amikor felemelkedett az égbe, kérte Atyjától a szent szellemet, vagyis Isten tevékeny erejét, és felhatalmazást kapott ennek a szellemnek a használatára. Pünkösd napján ’kitöltötte’ hűséges tanítványaira, majd azután is folyamatosan azokra, akik Istenhez fordultak a Fia által (János 14:16, 17, 26; 15:26; 16:7; Cselekedetek 1:4, 5; 2:1–4, 14–18, 32, 33, 38). Amikor vízben megkeresztelték őket, mindannyian ’egy testté keresztelkedtek meg’ az által az egy szellem által, mintha elmerültek volna abban, ahogy egy vasdarab belekerülhet egy mágneses mezőbe, és feltöltődik mágneses erővel (1Korintusz 12:12, 13; vesd össze: Márk 1:8; Cselekedetek 1:5). Noha Isten szelleme már előtte is működött a tanítványokon, ami nyilvánvalóvá vált akkor, amikor képesek voltak démonokat kiűzni (vesd össze: Máté 12:28; Márk 3:14, 15), most azonban egy magasabb fokú, kiterjedtebb formában, új és korábban sohasem tapasztalt módokon kezdett rajtuk működni. (Vesd össze: János 7:39.)

Messiás-Királyként Krisztus Jézuson megnyugszik „a bölcsesség és az értelem szelleme, a tanács és a hatalmasság szelleme, az ismeretnek és Jehova félelmének szelleme” (Ézsaiás 11:1, 2; 42:1–4; Máté 12:18–21). Ez az igazságosságra indító erő nyilvánul meg Isten tevékeny erejének vagy szellemének használatában, ahogy a keresztény gyülekezetet irányítja a földön, mivel Isten kinevezése folytán Jézus annak a Feje, Tulajdonosa és Ura (Kolosszé 1:18; Júdás 4). Mint „segítő”, ez a szellem elősegítette Isten akaratának és szándékának nagyobb megértését, és felnyitotta a keresztény gyülekezet tagjai előtt Isten prófétai Szavát (1Korintusz 2:10–16; Kolosszé 1:9, 10; Héberek 9:8–10). Erőt kaptak, hogy mint tanúk szolgáljanak a földön (Lukács 24:49; Cselekedetek 1:8; Efézus 3:5, 6). Megkapták a szellem természetfölötti ajándékait, és ez képessé tette őket arra, hogy idegen nyelveken beszéljenek, prófétáljanak, gyógyítsanak, és más olyan cselekedeteket végezzenek, amelyek segítették őket a jó hír hirdetésében, valamint bizonyították és támogatták isteni küldetésüket (Róma 15:18, 19; 1Korintusz 12:4–11; 14:1, 2, 12–16; vesd össze: Ézsaiás 59:21).

A gyülekezetek Felvigyázójaként Jézus kormányzati feladat végrehajtására használta a szellemet, segítséget nyújtva az emberek különleges küldetésekre történő kiválasztásához, valamint a gyülekezet felvigyázásában, tanításában és ’helyreigazításában’ való szolgálathoz (Cselekedetek 13:2–4; 20:28; Efézus 4:11, 12). Irányította és korlátozta is őket, megmutatva, mire kell összpontosítaniuk az erőfeszítéseiket a szolgálatban (Cselekedetek 16:6–10; 20:22), és hatékonnyá tette őket mint Krisztus leveleinek íróit, mely leveleket Isten szelleme vésett hústáblákra, az emberi szívekre (2Korintusz 3:2, 3; 1Tesszalonika 1:5). Az ígéretnek megfelelően a szellem felfrissítette emlékezetüket, serkentette gondolkodóképességüket, és felbátorította őket a tanúskodásra, akár még uralkodók előtt is. (Vesd össze: Máté 10:18–20; János 14:26; Cselekedetek 4:5–8, 13, 31; 6:8–10.)

Mint ’élő kövek’, egy olyan Krisztusra alapozott szellemi templommá formálódtak, amelyen keresztül „szellemi áldozatokat” lehetett felajánlani (1Péter 2:4–6; Róma 15:15, 16), szellemi énekeket lehetett énekelni (Efézus 5:18, 19), és amelyben Isten szellem által lakik (1Korintusz 3:16; 6:19, 20; Efézus 2:20–22; vesd össze: Aggeus 2:5). Isten szelleme hatalmas egyesítő erő, és ameddig a keresztények szabad utat engednek az ilyen erőnek maguk között, addig az békésen összeilleszti őket az Isten iránti szeretetben és odaszentelésben, a Fia és az egymás iránti szeretetben (Efézus 4:3–6; 1János 3:23, 24; 4:12, 13; vesd össze: 1Krónika 12:18). A szellem mint ajándék nem képesítette őket műszaki természetű tevékenységre, amint tette azt Bésaléel és mások esetében, akik anyagi építményeket és eszközöket készítettek, de alkalmassá tette őket a tanítás, a vezetés, a pásztorkodás és a tanácsadás szellemi munkáira. Az általuk alkotott szellemi templomot Isten szellemének gyönyörűséges gyümölcsével ékesítették, és ez a gyümölcs, a „szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit” és más hasonló tulajdonságok, egyértelmű bizonyítékok voltak arra, hogy Isten szelleme működik bennük és közöttük (Galácia 5:22, 23; vesd össze: Lukács 10:21; Róma 14:17). Ez volt az az alapvető és elsődleges körülmény, mely ékes rendet és hatásos vezetést eredményezett közöttük (Galácia 5:24–26; 6:1; Cselekedetek 6:1–7; vesd össze: Ezékiel 36:26, 27). Alárendelték magukat a ’szellem törvényének’, egy igazságos munkára indító hatékony erőnek, amely a veleszületett, bűnös test cselekedeteinek távol tartására irányul (Róma 8:2; Galácia 5:16–21; Júdás 19–21). Bizalmukat Isten rajtuk működő szellemébe vetették, nem pedig a fizikai képességeikre vagy hátterükre építettek (1Korintusz 2:1–5; Efézus 3:14–17; Filippi 3:1–8).