Tudtad?

Mennyit ért az özvegyasszony két pénzérméje?

Az első században a zsidók által fizetett éves templomi adó ’két drachma’ volt, amely körülbelül kétnapi keresetnek felelt meg (Máté 17:24). Összehasonlításképpen, ahogy Jézus mondta, „egy csekély értékű pénzérméért”, azaz 45 perc munkáért járó bérért két verebet lehetett venni. Sőt, ennek a duplájáért, vagyis 90 percnyi munkáért járó bérért már ötöt is adtak (Máté 10:29; Lukács 12:6).

Annak a szegény özvegyasszonynak, akit Jézus látott, ennél sokkal kevesebbet ért a templomi hozzájárulása. A két pénzérméje, vagyis a két leptonja volt akkor a legkisebb értékű rézpénz Izraelben. Az értékük mindössze 1/64-e volt egy napi munkabérnek, más szavakkal, ha egy 12 órás munkanapot veszünk alapul, ez nem egészen 12 perc munkáért járó bér értéke.

Jézus Krisztus az özvegy ajándékát többre becsülte, mint mindazokét, akik többet adományoztak, de „a fölöslegükből”. Miért? A beszámoló szerint az özvegynek ’két kis pénzérméje’ volt, tehát megtehette volna, hogy csak az egyiket dobja be a perselybe, a másikat pedig megtartja magának. De ő odaadta „mindazt, amije volt, egész megélhetését” (Márk 12:41–44; Lukács 21:2–4).

Mikortól ismerték Sault Pálként?

Pál apostol hébernek született, de római állampolgár volt (Cselekedetek 22:27, 28; Filippi 3:5). Ezért valószínű, hogy már gyerekkorától kezdve két neve volt: a héber Saul és a római Pál. Néhány rokonának szintén volt római vagy görög neve is (Róma 16:7, 21). Akkoriban a zsidóknál nem volt ritka, hogy két neve legyen valakinek, különösen azoknak, akik nem Izrael területén éltek (Cselekedetek 12:12; 13:1).

Több mint tíz évvel azután, hogy az apostol keresztény lett, úgy tűnik, még mindig főleg a héber Saul nevén ismerték (Cselekedetek 13:1, 2). De i. sz. 47-48 táján, amikor az első misszionáriusi útján volt, talán szívesebben használta a római nevét, a Pált. Az volt a megbízatása, hogy a nem zsidóknak hirdesse a jó hírt, és talán úgy gondolta, hogy nekik könnyebb lesz elfogadni a római nevét (Cselekedetek 9:15; 13:9; Galácia 2:7, 8). Egy másik oka is lehetett annak, amiért inkább a Pál nevet használta: a héber Saul név görög kiejtése nagyon hasonló volt egy másik görög szóéhoz, amelynek rossz mellékértelme volt. Bármi volt is az oka annak, hogy nevet váltott, Pál kész volt ’mindenfajta embernek mindenné lenni, hogy minden módon megmentsen némelyeket’ (1Korintusz 9:22).

[Kép a 12. oldalon]

Mérethű lepton