EGY Pittsburghöz (Pennsylvania) közeli szénbányát hirtelen több ezer köbméter víz öntött el. Kilenc bányász rekedt bent egy szűk helyen, 73 méterrel a föld alatt. Három nappal később újra a felszínen voltak épségben. Hogyan menekültek meg?

A bányatérképek és a műholdas helymeghatározó rendszer (GPS) segítségével a megmentésükre sietők egy 65 centiméter átmérőjű lyukat fúrtak, majd leengedtek egy hosszú és keskeny szállítókosarat oda, ahová a férfiak beszorultak. A bányászokat egyenként húzták fel a felszínre ebben a szállítókosárban, így szabadítva ki őket arról a helyről, mely a sírjuk lehetett volna. Mindannyian boldogok voltak, és fellélegezhettek. Hálásak voltak a megmentésükért.

A legtöbben sohasem fogunk bent rekedni a föld alatt, mint ez a kilenc szénbányász, vagy nem leszünk életveszélyben egy katasztrófa során. Mégis mindannyiunknak szüksége van megmentésre, mert nem tudunk elmenekülni a betegségek és az öregség káros hatásaitól, és végül a halál pusztításától. „Az asszonytól született ember rövid életű, és telve van nyugtalansággal – figyelte meg a hűséges Jób patriarcha. – Kinyílik, mint a virág, és levágják, eliramodik, mint az árnyék, és nincs többé” (Jób 14:1, 2). Ezek a szavak még ma, mintegy 3500 évvel később is igaznak bizonyulnak, mert ki az, aki el tudna menekülni az élet elkerülhetetlen befejezésétől, a haláltól. Függetlenül attól, hogy hol élünk, vagy hogy milyen gonddal óvjuk az egészségünket, szükségünk van rá, hogy megmentsenek a szenvedés, az öregség és a halál karmaiból.

Tudósok és sokan mások keményen dolgoznak azért, hogy sikerüljön meghosszabbítaniuk a ma általánosnak számító élettartamot. Egy szervezet küldetésének tekinti, „hogy legyőzze az elkerülhetetlennek tűnő természetes halált”, és „hogy segítsen a tagjainak, hogy el tudják érni a fizikai halhatatlanságot”. Idáig azonban a tudomány fejlődése és az erős akaraterő sem hosszabbította meg sokkal az ember életét annál a 70 vagy 80 évnél, melyről Mózes beszélt 3500 évvel ezelőtt (Zsoltárok 90:10).

Függetlenül attól, hogy egyetértesz-e Jóbbal az élettel és a halállal kapcsolatban, vagy sem, ahogy múlnak az évek, elkerülhetetlen, hogy te is messzire ’eliramodj, mint az árnyék’, távol a barátaidtól, a családodtól, az otthonodtól és mindattól, amit megvalósítottál – a halálba. Az ókori Izrael bölcs királya, Salamon ezt írta: „az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé fizetségük, mert nem emlékeznek rájuk többé, elfeledték őket” (Prédikátor 9:5).

Ahogy a Biblia rámutat, a szomorú valóság az, hogy a halál ’királyként uralkodik’ az emberiség felett, mint egy kegyetlen zsarnok. Igen, a halál a végső ellenség, melytől az emberiséget meg kell menteni (Róma 5:14; 1Korintusz 15:26). A világ legképzettebb és legjobban felszerelt mentőcsapatai sem tudnak végleges megmentést biztosítani. De az emberek Teremtője, Jehova Isten épp egy ilyen megmentésről gondoskodott.