Utánozzuk a hitüket!

Figyelt és várt

ILLÉS arra vágyott, hogy egyedül legyen égi Atyjával. De sokaság tolongott körülötte. Épp az imént voltak szemtanúi annak, hogy ez az igaz próféta tüzet kért az égből, ezért sokan közülük biztosan igyekeztek magukat behízelegni Illés kegyeibe. Mielőtt felhághatott volna a Kármel-hegy széljárta ormára, és imában Jehova Isten elé járulhatott volna, még egy feladatnak eleget kellett tennie, mely nem volt ínyére. Beszélnie kellett Aháb királlyal.

A két férfi merőben különbözött egymástól. A királyi pompába öltözött Aháb kapzsi, gyenge jellemű hitehagyott volt. Illés, aki prófétai ruhát – egy egyszerű és erős, valószínűleg állatbőrből vagy kecske-, esetleg teveszőrből szőtt köntöst – viselt, nagyon bátor, feddhetetlen és hithű férfi volt. A nap már a végéhez közeledett, és sok minden feltárult a két férfi egyéniségéről. *

Ahábnak és más Baál-imádóknak nem alakult jól ez a nap. Szörnyű csapás érte a pogány vallást, melyet Aháb és a felesége, Jezabel királyné mozdított elő Izrael tíztörzs-királyságában. Kiderült, hogy Baál nem is létezik. Amikor a prófétái őrjöngve könyörögtek, táncoltak és rituálisan vagdosták magukat, ez az élettelen isten még arra is képtelen volt, hogy tüzet csiholjon. Baál nem tudta megvédeni ezt a 450 férfit a jól megérdemelt halálbüntetéstől. Ám ez a hamis isten még más valamiben is kudarcot vallott, és hamarosan teljes vereséget szenvedett. A Baál-próféták több mint három évig azért esedeztek az istenükhöz, hogy vessen véget az országot sújtó szárazságnak, ám Baál nem tudta ezt megtenni. Jehova hamarosan megmutatja, hogy övé a legfőbb hatalom. Ezt úgy fogja megtenni, hogy véget vet a szárazságnak (1Királyok 16:30–17:1; 18:1–40).

De mikor fog cselekedni Jehova? Mit tesz addig Illés? És mit tanulhatunk ettől a hithű férfitól? Lássuk, miközben megvizsgáljuk az 1Királyok 18:41–46-ban feljegyzett beszámolót.

Buzgón imádkozott

Illés odament Ahábhoz, és így szólt hozzá: „Menj fel, egyél és igyál, mert zápor zúgása hallatszik” (41. vers). Tanult valamit ez a gonosz király a nap eseményeiből? A beszámoló erre nem tér ki konkrétan, de a király a megbánásnak semmi jelét sem mutatta, és arról sem olvashatunk, hogy megkérte volna a prófétát, hogy segítsen neki Jehovához járulni és megbocsátásért esedezni. Aháb egyszerűen „felment enni és inni” (42. vers). És Illés?

„Illés pedig felment a Kármel tetejére, lekuporodott a földre, és arcát a térdei között tartotta.” Míg Aháb elment megtölteni a hasát, Illésnek lehetősége nyílt, hogy Atyjához imádkozzon. Figyeld meg, milyen alázatos a testtartása: a földre kuporodott, és olyan mélyre hajtotta a fejét, hogy az arca szinte a térdéhez ért. Vajon miért imádkozott Illés? Nem kell találgatásokba bocsátkoznunk.  A Biblia a Jakab 5:18-ban leírja, hogy azért imádkozott, hogy véget érjen a szárazság. Ezt kétségtelenül a Kármel-hegy tetején tette.

Jehova korábban ezt mondta: „elhatároztam, hogy esőt bocsátok a föld színére” (1Királyok 18:1). Illés tehát azért imádkozott, hogy megvalósuljon az Atyja akarata. Ehhez hasonlóan mintegy ezer évvel később Jézus is Atyja akaratának a megvalósulásáért tanította imádkozni a követőit (Máté 6:9, 10).

Illés példájából sokat tanulhatunk az imádkozásról. Őt leginkább az foglalkoztatta, hogy megvalósuljon az Atyja akarata. Imádkozáskor jó, ha észben tartjuk a következőt: „bármit kérünk is [Isten] akarata szerint, ő meghallgat minket” (1János 5:14). Világos hát, hogy ha szeretnénk, hogy imáink elfogadhatóak legyenek, tudnunk kell, mi Isten akarata. Ez nyomós ok arra, hogy a mindennapi életünk részévé tegyük a Biblia tanulmányozását. Ezenkívül Illés minden bizonnyal már nagyon várta a szárazság végét, mivel látta, mennyire szenvednek az emberek a hazájában. Biztosan nagyon hálás volt, hogy láthatta, amint Jehova aznap csodát tett. Mi is imádkozzunk mások jólétéért, és szívből adjunk hálát Jehovának (2Korintusz 1:11; Filippi 4:6).

Bizakodó és éber

Illés biztos volt benne, hogy Jehova véget fog vetni a szárazságnak, csak azt nem tudta, hogy mikor. Mit tett a próféta ez idő alatt? Figyeld meg a 43. verset: „így szólt a szolgájához: »Menj fel, kérlek, és nézz a tenger felé!« Az tehát felment, és arra nézett, majd így szólt: »Nincsen semmi.« Ezután ezt mondta: »Menj vissza!«, éspedig hétszer.” Illés példájából legalább két tanulságot vonhatunk le. Először is figyeld meg a próféta bizakodó gondolkodásmódját. Majd gondolj arra, hogy mennyire éber volt.

Illés buzgón bizonyítékot keresett arra, hogy Jehova hamarosan cselekedni fog. Ezért küldte fel a szolgáját egy magas helyre, hogy pásztázza a horizontot, van-e valami jele a közelgő esőnek. Amikor a szolga visszatért, nem túl lelkesen ezt a jelentést tette: „Nincsen semmi.” A horizont tiszta, az ég pedig nyilván felhőtlen volt. Feltűnik neked valami szokatlan? Emlékezz, hogy röviddel ezelőtt Illés azt mondta Aháb királynak, hogy „zápor zúgása hallatszik”. Hogy mondhatott ilyet a próféta, ha egyetlen esőfelhő sem volt az égen?

Illés tudta, mit ígért Jehova. Mint Jehova prófétája és képviselője biztos volt benne, hogy Istene betartja a szavát. Olyannyira bízott Jehovában, mintha már hallotta is volna a zápor zúgását. Erről eszünkbe juthat, mit ír a Biblia Mózesről: „rendíthetetlen maradt, mintha látná a Láthatatlant.” Neked is ennyire valóságos Isten? Ő bőséges bizonyítékot ad arra, hogy ilyen hittel bízzunk benne és az ígéreteiben (Héberek 11:1, 27).

 Most figyeljük meg, milyen éber volt Illés. Nem csupán egyszer-kétszer küldte el a szolgáját, hanem hétszer! Képzelhetjük, milyen fárasztó lehetett a szolgának annyiszor visszamennie, de Illés lankadatlanul várta a jelet, nem adta fel. Végül, a hetedik alkalommal a szolga ezt jelentette: „Íme, egy felhőcske, mint egy ember tenyere, száll fel a tengerből” (44. vers). Látod magad előtt a szolgát, amint a tenyerét mutatva érzékelteti, milyen kicsi felhő bukkant fel a Nagy-tenger * horizontján? A szolga talán nem volt túlságosan elragadtatva. Illésnek azonban sokat jelentett ez a felhőcske. Így sürgette a szolgáját: „Menj fel, szólj Ahábnak: »Fogass be, és menj le, nehogy feltartóztasson a záporeső!«”

Illés ismét ragyogó példát állít elénk. Mi is olyan időben élünk, amikor Isten hamarosan cselekedni fog, hogy megvalósítsa a szándékát. Illés a szárazság végét várta; Isten szolgái napjainkban a romlott világrendszer végét várják (1János 2:17). Míg Jehova Isten cselekszik, Illéshez hasonlóan ébernek kell maradnunk. Isten Fia, Jézus ezt tanácsolta a követőinek: „Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok” (Máté 24:42). Vajon arra utalt Jézus, hogy a követőinek fogalmuk sem lesz, mikor jön el a vég? Nem, hiszen részletesen elmondta, milyen lesz a világ közvetlenül  a vég előtt. Mindegyikünk ismeretet szerezhet „a világrendszer befejezésének” összetett jeléről (Máté 24:3–7). *

Ennek a jelnek minden egyes vonása erőteljes, meggyőző bizonyítékokat szolgáltat. Elegendőek számunkra ezek a bizonyítékok ahhoz, hogy a sürgősség tudatával cselekedjünk? Illést a horizonton felbukkanó egyetlen felhőcske meggyőzte arról, hogy Jehova hamarosan cselekedni fog. Vajon csalódnia kellett ennek a hűséges prófétának?

Enyhülés és áldás Jehovától

A beszámoló így folytatódik: „Időközben elsötétültek az egek a felhőktől meg a széltől, és heves zápor lett. Aháb pedig hajtott, és Jezréelbe ment” (45. vers). Gyorsan peregtek az események. Míg Illés szolgája elvitte a próféta üzenetét Ahábnak, a kicsi felhőből sok-sok felhő lett, melyek betöltötték és elsötétítették az eget. Erős szél támadt. Végre, három és fél év múlva eső esett Izraelben. * Az aszott föld beitta az esőcseppeket. Amint az esőből zápor keletkezett, a Kison kiáradt, és kétségtelenül elmosta a megölt Baál-próféták vérét. A makacs izraeliták is lehetőséget kaptak, hogy megtisztítsák az országot a Baál-imádat irtózatos szennyétől.

Biztos, hogy Illés reménykedett abban, hogy ez így lesz. Vajon Aháb bűnbánatot tanúsít, és hátat fordít a Baál-imádat szennyének? A nap eseményei bizony erőteljes okot adtak volna erre. Persze nem tudhatjuk, mi járhatott ekkor Aháb fejében. A beszámoló egyszerűen azt írja, hogy a király „hajtott, és Jezréelbe ment”. Leszűrt valamilyen tanulságot? Elhatározta, hogy változtat a viselkedésén? A későbbi eseményekből kiderül, hogy nem. De a nap még nem ért véget Ahábnak, és Illésnek sem.

Jehova prófétája ugyanazon az úton indult el, mint Aháb. Hosszú, sötét, esős út állt előtte. Ám ekkor valami szokatlan történt.

„Jehova keze Illésen volt, úgyhogy felövezte a derekát, és Aháb előtt futott egészen Jezréelig” (46. vers). Tagadhatatlan, hogy „Jehova keze” természetfölötti módon segítette Illést. Jezréel mintegy 30 kilométerre feküdt, és Illés már nem volt fiatal. * Képzeld el, amint a próféta felhajtja hosszú köntösét, megköti a csípőjénél, hogy a lába szabadon mozoghasson, majd nekiiramodik az eső áztatta úton. Olyan gyorsan fut, hogy utoléri és le is hagyja a királyi szekeret!

Micsoda áldás lehetett ez Illésnek! Kétségtelenül felvillanyozó élmény volt számára ilyen erővel és lendülettel futni – talán még fiatalkorában sem volt soha ilyen erőnlétben. Erről eszünkbe juthatnak azok a próféciák, melyek megígérik, hogy a hűségesek tökéletes egészségnek és életerőnek fognak örvendeni az eljövendő földi Paradicsomban (Ézsaiás 35:6; Lukács 23:43). Amint Illés szélsebesen végigszáguldott azon a vizes úton, minden bizonnyal tudta, hogy Atyjának, Jehovának, az egyedüli igaz Istennek a helyeslését élvezi.

Jehova már alig várja, hogy kiárassza az áldásait. Minden erőfeszítést megér arra törekedni, hogy megáldjon minket. Illéshez hasonlóan nekünk is ébernek kell lennünk. Gondosan mérlegeljük azokat az erőteljes bizonyítékokat, melyek megmutatják, hogy Jehova hamarosan cselekedni fog ebben a veszélyes és sürgető időben. Mint Illés, mi is teljesen megbízhatunk Jehovának, az ’igazság Istenének’ az ígéreteiben (Zsoltárok 31:5).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 19. oldalon]

Milyen hosszú volt a szárazság Illés napjaiban?

Jehova prófétája, Illés bejelentette Aháb királynak, hogy a hosszan tartó szárazság hamarosan véget ér. Ez a bejelentés „a harmadik esztendőben” történt, nyilván attól a naptól számítva, hogy Illés először jelentette be a szárazságot (1Királyok 18:1). Jehova esőt bocsátott a földre, nem sokkal azután, hogy ezt Illés megmondta. Néhányan ez alapján arra következtethetnek, hogy a szárazság a harmadik évben ért véget, így kevesebb mint három évig tartott. Azonban Jézus is, és Jakab is azt mondja, hogy a szárazság „három évig és hat hónapig” tartott (Lukács 4:25; Jakab 5:17). Vajon itt ellentmondásról van szó?

Semmiképpen sem! Tudjuk, hogy az ókori Izraelben a száraz évszak meglehetősen hosszú volt, akár hat hónapig is tarthatott. Illés kétségtelenül akkor ment Ahábhoz bejelenteni a szárazságot, amikor a száraz évszak már amúgy is szokatlanul hosszú és kíméletlen volt. A szárazság tehát már közel fél évvel korábban elkezdődött. Ezért amikor Illés az első bejelentéséhez képest „a harmadik esztendőben” bejelentette a szárazság végét, a szárazság már majdnem három és fél éve tartott. Akkor telt le a teljes ’három év és hat hónap’, amikor az egész nép összegyűlt, hogy szemtanúja legyen a nagy próbatételnek a Kármel-hegyen.

Gondolj csak bele, milyen jól volt időzítve Illésnek az Ahábnál tett első látogatása. Az emberek úgy hitték, hogy Baál „a felhőkön nyargaló”, esőt hozó isten, aki véget vet a száraz évszaknak. Ha a száraz évszak szokatlanul hosszúra nyúlt, az emberek valószínűleg ezen tűnődtek: „Hol van Baál? Mikor fog esőt hozni?” Illés bejelentése, miszerint nem lesz harmat, sem eső, míg azt nem mondja, hogy esni fog, biztos nagyon lesújtotta a Baál-imádókat (1Királyok 17:1).

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.

[Kép a 18. oldalon]

Illés imáiból jól látszik, hogy erősen vágyott rá, hogy meglássa Isten akaratának megvalósulását