„KÉSZEN állsz?” Kérdezték már ezt tőled? (. . .) Aki feltette a kérdést, azt akarta tudni, hogy felkészültél-e. Például lehet, hogy erre gondolt: „Megvannak a tankönyveid? Elolvastad a tananyagot?” Ahogyan látni fogjuk, Timóteusz készen állt.

Timóteusz készséges is volt. Tudod, hogy ez mit jelent? (. . .) Amikor Timóteusznak felkínálták a lehetőséget, hogy szolgálja Istent, akkor neki is pont olyan volt a hozzáállása, mint Isten egy másik szolgájának, aki ezt mondta: „Itt vagyok én! Küldj engem” (Ézsaiás 6:8). Mivel Timóteusz kész volt szolgálni, és készséges volt, nagyon izgalmas volt az élete. Szeretnéd meghallgatni a történetet? (. . .)

Timóteusz Jeruzsálemtől több száz kilométerre született, egy Lisztra nevű városban. A nagyanyja, Loisz és az édesanyja, Euniké lelkiismeretesen tanulmányozták az Írásokat. Timóteusz még kisbaba volt, de máris elkezdték őt tanítani Isten Szavára (2Timóteusz 1:5; 3:15).

Timóteusz valószínűleg még tizenéves volt, amikor Pál apostol az első hosszabb prédikálóútja alkalmával ellátogatott Barnabással Lisztrába. Timóteusz édesanyja és nagymamája valószínűleg ekkor lett keresztény. Szeretnéd tudni, milyen bonyodalommal kellett szembenéznie Pálnak és Barnabásnak? (. . .) Pált megdobálták kövekkel olyan emberek, akik nem szerették a keresztényeket. Pál összeesett, és kivonszolták a városon kívülre. Azt hitték, hogy meghalt.

Azok, akik hittek Pál tanításának, köréje gyűltek. Ekkor Pál felkelt. Másnap Barnabással együtt elhagyták Lisztrát, de nem sokkal később visszatértek. Pál tartott egy előadást, melyben a tanítványok tudtára adta: „Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten királyságába” (Cselekedetek 14:8–22). Tudod, mire gondolt? (. . .) Arra, hogy mások meg fogják nehezíteni azoknak az életét, akik Istent szolgálják. Később ezt írta Timóteusznak: ’Mindazokat, akik Isten tetszésének megfelelően kívánnak élni, üldözni fogják’ (2Timóteusz 3:12; János 15:20).

 Lisztrai tartózkodásuk után Pál és Barnabás hazatértek. Néhány hónappal később Pál Silást választotta útitársául, és visszamentek azokra a helyekre, ahol Pál korábban már járt, hogy bátorítsák az új tanítványokat. Milyen boldog lehetett Timóteusz, amikor megérkeztek Lisztrába, és újra láthatta Pált! De akkor még boldogabb volt, amikor Pál és Silás felajánlották neki, hogy csatlakozzon hozzájuk. Timóteusz igent mondott. Készen állt a feladatra, és készségesen velük ment (Cselekedetek 15:40–16:5).

A három férfi együtt utazott tovább. Sok-sok kilométert gyalogoltak, aztán pedig hajóra szálltak. Miután kikötöttek, elmentek gyalog Görögországba, Tesszalonikába. Ebben a városban sokan keresztények lettek. Mások viszont feldühödtek és összecsődültek. Pál, Silás és Timóteusz élete veszélybe került, ezért Bereába mentek (Cselekedetek 17:1–10).

Pál aggódott, hogy mi lesz az új hívőkkel Tesszalonikában, ezért visszaküldte Timóteuszt. Tudod, hogy mi volt ezzel a célja? (. . .) Pál később megmagyarázta a tesszalonikai keresztényeknek: „hogy megszilárdítson és megvigasztaljon benneteket”, hogy senki ne csüggedjen el. És azt tudod, hogy miért adott Pál a fiatal Timóteusznak ilyen veszélyes megbízatást? (. . .) Hát azért, mert Timóteuszt nem ismerték még olyan jól az ellenséges emberek, és mert készségesen vállalkozott a feladatra. Ehhez nagy bátorság kellett ám! Hogy sikerült a látogatás? Amikor Timóteusz visszatért, elmesélte Pálnak, hogy milyen hűségesek a tesszalonikaiak. Ezért Pál megírta nekik: „megvigasztalódtunk rátok nézve” (1Tesszalonika 3:2–7).

Az elkövetkező tíz évben Timóteusz Pál oldalán szolgált. Aztán Pált bebörtönözték Rómában. Timóteusz, aki maga is nemrég szabadult, elment hozzá. Pál a börtönből írt egy levelet a filippieknek; talán Timóteusz volt az írnoka. Azt írta nekik, hogy reméli, elküldheti hozzájuk Timóteuszt, mert senki mása nincs, aki olyan hűséges lenne, mint ő, és aki nála jobban szolgálná őket (Filippi 2:19–22; Héberek 13:23).

Milyen örömet szerezhettek Timóteusznak ezek a szavak! Pál nagyon megszerette Timóteuszt, mert kész volt szolgálni, és készségesen szolgált. Szívből reméljük, hogy te is ezt fogod tenni!