Egy modern kori „izraelita kislány”

KÉT héttel Jézus halálának emlékünnepe előtt a Praia Grandéban (Brazília) élő Sales család összeírta, hogy kiket szeretnének meghívni az Emlékünnepre. A hatéves Abigaylnak is adtak egy meghívót, és megkérdezték, hogy ő kinek szeretné odaadni.

– Annak a bácsinak, aki mindig mosolyog rám – válaszolta.

– Ki az a bácsi? – kérdezték a szülei.

– Az, aki tolókocsiban van – vágta rá.

Négy nappal később Abigayl megmutatta a szüleinek, hogy kire gondolt. Ez a férfi, Walter csupán egy saroknyira lakott a Királyság-teremtől. Több mint 15 évvel korábban, amikor 28 éves volt, megsérült egy autóbalesetben, és deréktól lefelé lebénult. Alkalmazott két testőrt, ugyanis nagyon gazdag volt. Miután Abigayl engedélyt kapott, hogy beszéljen Walterrel, a szülők elmagyarázták a férfinak, hogy a lányuk szeretne adni neki egy meghívót.

Abigayl felkínálta a meghívót, és hozzátette: „A gyülekezetben a többieknek sok meghívójuk van, de nekem csak ez az egy. Így én csak a bácsit tudom meghívni. És ha nem tetszik eljönni, senki nem lesz ott, akit én hívtam. De ha el tetszik jönni, akkor nagyon fogok örülni, és Jehova még jobban.”

Az Emlékünnep napján a Tanúk, köztük Abigayl is, takarították a Királyság-termet az esti előadás előtt. Aznap délután Walter elhaladt a Királyság-terem mellett. Amikor meglátta Abigaylt, szólt a sofőrjének, hogy álljon meg. Leengedték az ablakot, és a férfi megkérdezte Abigayltól, hogy mit csinál. A kislány azt válaszolta, hogy takarítják a termet, hogy szép tiszta legyen, mire este jön.

Este Abigayl már nagyon izgatott volt. Elkezdődött az előadás, és folyton azt figyelte, hogy megérkezett-e már Walter. A férfi egyszer csak megjelent a testőreivel. Abigaylnak fülig ért a szája. Az előadás után Walter elmondta, hogy már úton volt egy másik városba, de a kislány kedvéért meggondolta magát, és eljött az Emlékünnepre. Hozzátette: „Pont ezekre a gondolatokra volt szükségem.” Kért egy Bibliát, és elkezdte a tanulmányozást. Azóta az összejöveteleken is részt vesz.

Időközben Walter húga szeretett volna találkozni Abigayllal, akiről már olyan sokat hallott a testvérétől. Nagyon örült, amikor látta, hogy Abigayl milyen aranyos kislány. „Már értem, hogy miért olyan boldog a bátyám” – jegyezte meg.

Walter továbbra is tanulmányozza a Bibliát, és eljár az összejövetelekre. Még hozzá is szól, és megosztja másokkal, amit tanul. A kis Abigaylról biztosan eszünkbe jut az az izraelita kislány, aki segített Naámánnak megismerni az igaz Istent, Jehovát (2Királyok 5:2–14).