Hogyan lehet megbirkózni a fájdalommal?

„Felkelének pedig minden ő [Jákob] fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja” (1MÓZES 37:35, Károli-fordítás)

 JÁKOB patriarchát mélységesen lesújtotta a fia halála. Úgy érezte, hogy amíg csak él, gyászolni fogja. Talán te is úgy érzed, hogy soha nem fog elmúlni a fájdalom, amit a szeretett hozzátartozód elvesztése okozott. Vajon ez a mérhetetlen fájdalom feltétlenül annak a jele, hogy valakinek nincs elég hite Istenben? Egyáltalán nem!

A Biblia hithű emberként beszél Jákobról, és dicséri őt rendkívüli hite miatt, akárcsak a nagyapját, Ábrahámot és az apját, Izsákot (Héberek 11:8, 9, 13). Jákob egyszer egy egész éjszakán át birkózott egy angyallal, hogy áldást kapjon Istentől! (1Mózes 32:24–30). Nem kérdéses, hogy Jákob mélyen vallásos ember volt. Mit tanulhatunk hát abból, ahogyan Jákob gyászolt? Azt, hogy csak mert valaki szenved, és nagyon szomorú egy számára kedves személy elvesztése miatt, még lehet erős az Istenbe vetett hite. Amikor az ember elveszít valakit, akit szeret, a fájdalom természetes és normális érzés.

Mi a gyász?

Mindnyájan másképp gyászolunk, de sokaknál a legerőteljesebb érzés a mindent elsöprő fájdalom. Leonardo például 14 éves volt, amikor az édesapja szív- és légzőszervi rendellenesség következtében hirtelen elhunyt. Leonardo soha nem fogja elfelejteni azt a napot, amikor a nagynénje megmondta neki. Először nem akarta elhinni. A temetésen látta az édesapja testét, de az egész olyan furcsának és valószerűtlennek tűnt. Hat hónapig nem tudott sírni. Sokszor várta, hogy az édesapja hazajöjjön a munkahelyéről. Körülbelül egy év telt el, mire teljesen felfogta a veszteséget. Amikor ez tudatosult benne, rettenetesen egyedül érezte magát. Egészen hétköznapi dolgok is arra emlékeztették, hogy már nincs édesapja, például amikor hazament, és az üres lakás fogadta. Ilyenkor sokszor sírva fakadt. Annyira hiányzott neki az apukája!

Amint azt Leonardo tapasztalata is mutatja, a fájdalom nagyon erős tud lenni. De túl lehet jutni rajta. Ez azonban időbe fog telni. Ahogy egy súlyos testi sérülésből is lassan gyógyul meg az ember, úgy a veszteség feldolgozásához is időre van szükség. Több hónapig, vagy akár évekig is eltarthat. A mardosó fájdalom, amit kezdetben érzel, idővel alább fog hagyni, és az életed apránként újból reménytelibb lesz, és visszanyeri az értelmét.

De addig is a gyász sokak szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy begyógyuljanak a sebek, és alkalmazkodni tudj az új helyzethez. Része volt egy ember az életednek, aki nincs többé, és hatalmas űrt hagyott maga után. Most meg kell tanulnod nélküle élni. Az embernek szüksége van arra, hogy megkönnyebbüljön érzelmileg, és a gyász segíthet ebben. Természetesen mindenki másképp fejezi ki a fájdalmát. De úgy tűnik, ha valaki magába fojtja az érzéseit, az nem tesz jót sem az elmeállapotának, sem a lelki egészségének, sem a szervezetének. Hogyan fejezheted hát ki egészséges módon a fájdalmadat? A Bibliában található néhány gyakorlatias tanács. *

 Hogyan lehet megbirkózni a fájdalommal?

Sok gyászoló személynek akkor enyhül a fájdalma, ha beszél róla. Például egy bibliai személy, Jób, aki elvesztette mind a tíz gyermekét, és más tragédiák is érték, ezt mondta: „Undorodik lelkem az életemtől. Szabadjára engedem panaszomat, beszélni fogok lelkem keserűségében!” (Jób 1:2, 18, 19; 10:1). Jóbnak arra volt szüksége, hogy ’szabadjára engedhesse’ a fájdalmát. Hogyan? „Beszélni fogok” – mondta.

Paulo, aki elveszítette az édesanyját, ezt mondja: „Sokat segített, hogy beszéltem az anyukámról.” Ha elmondod egy jó barátnak, hogy mit érzel, az enyhíthet a fájdalmadon (Példabeszédek 17:17). Amikor Yonénak meghalt az édesanyja, azt kérte a keresztény testvéreitől, hogy látogassák meg gyakrabban. „Segített, hogy kibeszélhettem magamból a fájdalmamat” – idézi fel. Talán neked is könnyebb lesz, ha szavakba öntöd az érzéseidet, és megosztod őket egy megértő baráttal.

Egy másik lehetőség az, hogy leírod az érzéseidet. Akiknek nehéz beszélniük az érzéseikről, talán könnyebbnek találják, ha leírhatják őket. Amikor Saul és Jonatán meghalt, a hűséges Dávid írt egy szomorú gyászdalt, amelyben kiöntötte minden bánatát. Ez az érzelemmel teli gyászdal a Bibliába is bekerült, a Sámuel második könyvébe (2Sámuel 1:17–27).

A sírással is könnyíthetsz a lelkeden. „Mindennek meghatározott ideje van, ideje van . . . a sírásnak” – írja a Biblia (Prédikátor 3:1, 4). Amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, az tényleg ’a sírás ideje’. Semmi okunk szégyellni a fájdalom szülte könnyeket. A Bibliában sok példát találunk arra, hogy egy hűséges férfi vagy nő kimutatta mások előtt a bánatát, és sírt (1Mózes 23:2; 2Sámuel 1:11, 12). Jézus Krisztus „könnyekre fakadt”, amikor drága barátjának, Lázárnak a sírjához közeledett, aki nem sokkal korábban hunyt el (János 11:33, 35).

Ebben a fájdalmas időszakban türelmesnek kell lenned magaddal, mert ahogy talán te is  tapasztalod, az érzéseid egyik pillanatról a másikra megváltozhatnak. Ne feledd, hogy nem kell szégyellned a könnyeidet. Sok hithű ember úgy találta, hogy a sírás ilyenkor természetes dolog, és elengedhetetlen ahhoz, hogy begyógyuljanak a sebek.

Közeledj Istenhez

A Biblia erre buzdít minket: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8). Ahhoz, hogy közel tudjunk húzódni Istenhez, nagyon fontos, hogy imádkozzunk. Ne becsüld alá az ima értékét! A Biblia ezt a vigasztaló ígéretet teszi: „Jehova közel van a megtört szívűekhez, és megmenti azokat, akik szellemükben összetörtek” (Zsoltárok 34:18). És erről is biztosít minket: „Vesd a terhed Jehovára, és ő fenntart téged” (Zsoltárok 55:22). Gondolj erre: korábban megjegyeztük, hogy sokaknak segített az, hogy megoszthatták az érzéseiket egy jó barátjukkal. Akkor nem segítene még ennél is inkább az, ha Istennek öntenénk ki a szívünket, aki megígéri, hogy megvigasztal minket? (2Tesszalonika 2:16, 17).

Paulo, akiről már beszéltünk, ezt mondta: „Amikor a fájdalom elviselhetetlenné vált, és úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, letérdeltem, és Istenhez imádkoztam. Könyörögtem neki, hogy segítsen.” Paulo meg van győződve róla, hogy az imái tényleg segítettek.  Te is megtapasztalhatod, hogy ha kitartóan imádkozol, válaszként a „minden vigasztalás Istene” megadja a bátorságot és az erőt ahhoz, hogy talpra állj (2Korintusz 1:3, 4; Róma 12:12).

A feltámadás reménysége

„Én vagyok a feltámadás és az élet – mondta Jézus. – Aki hitet gyakorol bennem, még ha meghal is, életre fog kelni” (János 11:25). A Biblia azt tanítja, hogy a halottak újra élni fognak. * Amikor Jézus a földön volt, bebizonyította, hogy képes feltámasztani a halottakat. Egyszer feltámasztott egy 12 éves lányt. Hogyan fogadták ezt a szülei? „Magukon kívül voltak a nagy elragadtatástól” (Márk 5:42). Az égi Király, Jézus Krisztus számtalan embert fel fog támasztani a földre az uralkodása idején, de akkor már béke és igazságosság fog honolni (Cselekedetek 24:15; 2Péter 3:13). Képzeld csak el, milyen határtalan lesz az öröm, amikor a halottak visszakapják az életüket, és ismét együtt lehetnek a szeretteikkel!

Claudete, aki elvesztette a fiát, Renatót egy repülőgép-szerencsétlenségben, kitette a fia fényképét a hűtőszekrényre. Gyakran megnézi a fényképet, és ezt mondja magában: „Újra találkozni fogunk, a feltámadáskor.” Leonardo is látja lelki szemeivel az édesapját Isten megígért új világában. Igen, a feltámadás reménysége igazi vigaszt nyújt nekik, és sok más személynek is, aki elvesztette egy szeretett hozzátartozóját. Neked is igazi vigaszt nyújthat!

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

„Minden vigasztalás Istene”

„Áldott legyen Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja, a gyöngéd irgalmasságok Atyja és minden vigasztalás Istene” (2Korintusz 1:3)

Ebből a bibliaversből kiderül, hogy Jehova bármilyen nehézségen és problémán át tudja segíteni a hűséges szolgáit. Például vigaszt nyújthat egy olyan baráton vagy hozzátartozón keresztül is, aki osztja a gyászoló hitét.

Leonardo, aki elveszítette az édesapját, emlékszik egy esetre, amely erőt öntött belé, és megvigasztalta. Amikor az egyik nap hazaérkezett, és belenyilallt, hogy már senki sem várja otthon, zokogni kezdett, és nem tudta abbahagyni. Kiment egy közeli parkba, leült egy padra, és tovább sírt. Könnyek között kérlelte Istent, hogy segítsen neki. Egyszer csak látta, hogy megáll egy furgon. A sofőr az egyik keresztény testvére volt. A testvér megrendeléseket szállított ki, és véletlenül rossz helyen kanyarodott be. Leonardót már a testvér puszta jelenléte is megvigasztalta.

Egy özvegy férfi egyszer nagyon lehangolt volt, és egyedül érezte magát. Nem tudta abbahagyni a sírást. Minden olyan reménytelennek tűnt számára. Isten segítségéért könyörgött. Még mindig imádkozott, amikor megszólalt a telefon. Az unokája kereste. „Már ez a rövid beszélgetés is bátorságot öntött belém – mondja. – Akaratlanul is arra gondoltam, hogy az unokám hívása válasz volt az imámra.”

 [Kiemelt rész a 9. oldalon]

Megvigasztalhatunk másokat

Isten „megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban, hogy képesek legyünk megvigasztalni mindenféle nyomorúságban levőket azon vigasztalás által, amellyel minket vigasztal az Isten” (2Korintusz 1:4)

Sok igaz keresztény saját tapasztalatból tudja, mit jelentenek ezek a szavak. Mivel megvigasztalták őket, könnyebb volt megbirkózniuk egy hozzátartozójuk halálával, és így most ők is bátorítást és vigaszt tudnak nyújtani másoknak.

Claudete például rendszeresen meglátogat másokat, hogy megossza velük a Biblián alapuló hitnézeteit. Mielőtt elvesztette a fiát, járt egy hölgyhöz, akinek meghalt a fia leukémiában. Az asszony örült a látogatásoknak, de nem hitte, hogy Claudete valaha is át tudná érezni a fájdalmát. Ám miután Claudete fia meghalt, a hölgy meglátogatta. Azt mondta, látni akarta, hogy még mindig erős-e a hite most, hogy a fia meghalt. Az asszonyra mély benyomást tett Claudete töretlen hite, és azóta rendszeresen tanulmányozza vele a Bibliát, és sok vigaszt merít Isten Szavából.

Miután Leonardo elvesztette az édesapját, elhatározta, hogy megtanulja a jelnyelvet, hogy megoszthassa a siket emberekkel a Biblia vigasztaló üzenetét. Azt tapasztalta, hogy saját magának is nagyon jót tesz azzal, hogy megpróbál segíteni nekik. „Az, hogy segíteni akarok a siketeknek megismerni Istent, sokat enyhít a fájdalmamon – mondja Leonardo. – Rengeteg időt és energiát fektetek bele. A bánatomat öröm váltotta fel, amikor az első bibliatanulmányozóm megkeresztelkedett. Tulajdonképpen apa halála óta akkor először éreztem igazán boldognak magam” (Cselekedetek 20:35).

[Kép az 5. oldalon]

Ha beszélsz az érzéseidről, az enyhíthet a fájdalmadon

[Kép a 6. oldalon]

Az írás segíthet kifejezned a fájdalmadat

[Kép a 6. oldalon]

Ha olvasol a feltámadás reménységéről, az igazi vigaszt nyújthat

[Kép a 8–9. oldalon]

Jézus megígérte, hogy feltámasztja azokat, akik hitet gyakorolnak benne