Megtanultam, mennyire értékes az élet

REGGEL VOLT, 2007. ÁPRILIS 16-A. A Virginiai Műszaki Egyetem és Állami Egyetem Norris Hall nevű épületében, egy harmadik emeleti iroda egyik sarkában kuporogtam. Újra eszembe jutott, mennyire hálásnak kell lennünk életünk minden egyes értékes napjáért.

Az irodámban voltam, és épp a második emeletre készültem, hogy felvegyem a postámat, amikor bejött hozzám egy professzor, és megkért, hogy menjek át az irodájába, mert nem boldogul a számítógépével. Amikor az irodájához értünk, sorozatlövéseket hallottunk a második emeletről. Nem tudtuk, mi történik. Berohantunk az irodába, bezártuk az ajtót, és ijedten vártuk, hogy mi fog történni életünk következő néhány percében. Behúzódtam egy sarokba, és kitártam a szívem Jehova Istennek. Kértem, hogy segítsen, bármivel kelljen is szembenéznem.

Várakozás közben eszembe jutott egy 15 évvel korábbi baleset. Akkoriban egy autószerelő műhelyben dolgoztam. Az egyik munkatársam kezében kigyulladt egy kis benzineskanna, és ijedtében véletlenül az arcomba dobta a lángoló benzint, én meg belélegeztem. A felsőtestemen másod- és harmadfokú égési sérülések keletkeztek. Helikopterrel bevittek egy égési központba. Három és fél hónapig feküdtem az intenzív osztályon, küzdve az életemért. Öt hónapi kezelés és rehabilitáció után hazaengedtek. Hálás voltam, hogy egyáltalán élek. Ez a baleset megtanított arra, hogy életünk minden egyes napja értékes. Ettől kezdve még szilárdabb lett az elhatározásom, hogy Jehova Isten szolgálatának fogom szentelni az életemet az ő Tanújaként, hiszen tőle kaptam az életem (Zsoltárok 90:12; Ézsaiás 43:10).

A balesetemből fakadó komplikációk miatt nem tudtam tovább dolgozni autószerelőként, ezért számítástechnikai ismereteket szereztem, és a Virginiai Műszaki Egyetemen helyezkedtem el. Ezért voltam a Norris Hallban azon a reggelen.

A lövöldözés tovább folytatódott. Nem is sejtettük, hogy az alattunk lévő szinten az Egyesült Államok történelmének legtöbb áldozatot követelő, féktelen lövöldözése zajlik. Miután a fegyveres férfi megölt 32 ártatlan áldozatot, és magával is végzett, az öldöklés befejeződött. Körülbelül 20 perccel azután, hogy a dráma elkezdődött, rendőrök hangját hallottuk a folyosón. Kikiabáltunk nekik, és egy biztonságos helyre vezettek bennünket.

Ez a borzalmas élmény ráébresztett, hogy milyen rövid és bizonytalan az élet (Jakab 4:14). Mennyire fontos, hogy az Életadóban, Jehova Istenben bízzunk, és minden egyes napot, amit tőle kapunk, értékes ajándéknak tekintsünk! (Zsoltárok 23:4; 91:2).

[Kép forrásának jelzése a 30. oldalon]

AP Photo/​The Roanoke Times, Alan Kim