Mennyire megbízhatóak az evangéliumok?

„Ma már kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy az evangéliumok a korai keresztények kitalált történetei” (Burton L. Mack, az Újszövetséggel kapcsolatos kutatások nyugalmazott professzora)

A FENT idézett professzor nincs egyedül ezzel a véleményével. Számos tudós vonta már kétségbe Máté, Márk, Lukács és János evangéliumának, azaz a Jézus életéről és szolgálatáról szóló bibliai beszámolóknak a megbízhatóságát. Miért tekintik néhányan kitalált történeteknek az evangéliumokat? Az ő véleményük miatt kételkedned kellene az evangéliumok szavahihetőségében? Nézzük, mit mutat néhány bizonyíték.

Kétségbe vonják az evangéliumok megbízhatóságát

Az időszámításunk szerinti első tizenhét században soha nem vonták kétségbe komolyabban az evangéliumok megbízhatóságát. De később, különösen a XIX. századtól fogva, sok akadémikus kezdett úgy vélekedni, hogy az evangéliumok nem Istentől ihletettek, hanem emberi elme szüleményei. Ezenkívül cáfolták, hogy az evangéliumíróknak első kézből vett információi voltak Jézusról, valamint amellett kardoskodtak, hogy ilyen emberek nem készíthettek megbízható beszámolókat. Továbbá arra a megállapításra jutottak, hogy az első három, időnként szinoptikusnak, azaz ’együttlátónak’ nevezett evangélium hasonló szerkezete és tartalma arra utal, hogy az evangéliumírók sok mindent egymás munkájából másoltak. A kritikusok azt is elvetették, hogy Jézus feltámadása és csodái úgy történtek, ahogyan arról az evangéliumok írnak. Egyesek még azt is kijelentették, hogy Jézus egyáltalán nem is létezett!

Ugyanezek a személyek arra a következtetésre jutottak, hogy biztosan Márk írta meg elsőként az evangéliumát, hiszen látszólag semmi olyan fontos dologról nem ír, ami Máté és Lukács evangéliumában ne lenne benne. A kritikusok továbbá azt feltételezik, hogy Máté és Lukács a saját evangéliuma összeállításához Márk evangéliumát használta fel, valamint egy kiegészítő forrásműből merítettek, egy olyan dokumentumból, melyet a tudósok Q-nak neveznek a német ’forrás’ jelentésű Quelle szó alapján. A. F. J. Klijn bibliatudós szerint ez a népszerű feltevés „az evangéliumírókat különböző történetek egyszerű összegyűjtőivé alacsonyítja le”. E szerint az elképzelés szerint az evangéliumírók tulajdonképpen plagizátorok * és kitalált történetek írói voltak. Ez az elmélet aláássa az emberek abba vetett hitét, hogy a Biblia Istentől ihletett (2Timóteusz 3:16).

Vajon az evangéliumírók plagizátorok voltak?

Vajon tényleg azt bizonyítják a szinoptikus evangéliumi beszámolók között megfigyelhető hasonlóságok, hogy az írók egyszerűen csak egymás munkájából másoltak ki részleteket? Nem. És miért mondhatjuk ezt? Egyrészt azért, mert Jézus megígérte a tanítványainak, hogy a szent szellem majd ’eszükbe juttatja mindazt, amit mondott nekik’ (János 14:26). Így nem meglepő, hogy van néhány olyan esemény, amelyre az evangéliumírók mindannyian emlékeztek, és amelyet mindannyian fel is jegyeztek. Igaz, hogy néhány bibliaíró talán olvasta más bibliaírók munkáját, és hivatkozott is azokra, de ez inkább gondos kutatásra utal, mint sem plágiumra  (2Péter 3:15). Másrészt egy bibliai szótár kijelenti: „Az, hogy a tényeket szájhagyomány útján adták tovább, nagyon egyszerűen megmagyarázza, miért jegyezték fel ugyanúgy Jézus emlékezetes mondásait” (The Anchor Bible Dictionary).

Lukács elmondta, hogy ő korábban már sok szemtanúval beszélt, és ’mindennek pontosan utánajárt az elejétől kezdve’ (Lukács 1:1–4). Vajon ez úgy hangzik, mintha plagizált volna vagy kitalált történetet írt volna? Ellenkezőleg! William Ramsay archeológus Lukács írásainak alapos tanulmányozása után a következő megállapításra jutott: „Lukács elsőrangú történész: nemcsak azért, mert a kijelentései megbízhatóak, hanem azért is, mert ő maga egy vérbeli történész . . . A legnagyobb történészek közé kellene sorolni.”

A korai egyházatyák, köztük Órigenész, a harmadik századi teológus tanúsága szerint is Máté apostol írta meg elsőként az evangéliumát. Órigenész ezt írta: „először íródott az egykori vámos, később Jézus Krisztus apostola, Máté szerinti evangélium, amit a zsidóságból megtért hivők számára adott ki, és héber betűkkel alkotta meg.” Nyilvánvaló, hogy Máténak, az apostolnak és szemtanúnak nem kellett plagizálnia Márk írásait, aki nem volt szemtanú. És mit mutatnak a tények arról az állításról, mely szerint Máté és Lukács Márknak a munkájából és egy feltételezett forrásműből, a Q-ból másolt ki részleteket?

Vajon Márk evangéliuma volt az első?

Az az elmélet, miszerint Márk evangéliuma volt az első, és forrásul szolgált Máté és Lukács evangéliumához, nem „egyetlen logikus és  megdönthetetlen érven” alapul – ismeri el egy bibliai szótár (The Anchor Bible Dictionary). Sok tudós mégis úgy érzi, hogy Márk előbb írta meg az evangéliumát, mint Máté és Lukács az övét, mivel – állításuk szerint – Márk semmi olyan fontos dologról nem ír, ami a többi evangéliumban ne lenne benne. Hogy egy példát vegyünk, Johannes Kuhn XIX. századi bibliatudós ragaszkodott ahhoz a véleményéhez, hogy csakis Márk írhatta meg elsőként az evangéliumát. Ellenkező esetben „az embernek azt kellene képzelnie, hogy Márk apró darabkákra vagdosta Máté és Lukács tekercsét, összekeverte egy fazékban, és ebből a kotyvalékból alkotta meg a saját evangéliumát” – jegyezte meg Kuhn.

Mivel Márk evangéliuma a legrövidebb, nem meglepő, hogy ebben van a legkevesebb egyedi részlet. Ez azonban nem bizonyítja azt, hogy mindenképpen ez volt az első. Ezenkívül egyáltalán nem igaz, hogy Márk nem írt semmi olyat, ami Máté és Lukács evangéliumában ne lenne benne. Márknak a Jézus szolgálatáról szóló élénk és pergő beszámolójában tulajdonképpen több mint 180 olyan részlet és lebilincselő momentum van, amely nincs benne Máté és Lukács evangéliumában. Ez igazán páratlanná teszi Márknak a Jézus életéről készített beszámolóját. (Lásd a  kiemelt részt a 13. oldalon.)

Mi a helyzet a Q-forrással?

Mit mondhatunk a Q-ról, amelyről néhányan azt állítják, hogy forrásműként szolgált Máté és Lukács evangéliumához? James M. Robinson vallásprofesszor kijelenti: „A Q kétségkívül a legfontosabb, birtokunkban lévő keresztény szöveg.” Ez az állítás meghökkentő, ugyanis a Q-forrás napjainkban nem létezik, és valójában senki sem tudja bizonyítani, hogy valaha is létezett! Teljes eltűnése még inkább meglepő, mert a tudósok azt mondják, hogy több példánya is közkézen forgott. Ráadásul az egyházatyák sem idéztek egyszer sem a Q-forrásból.

Gondold csak át a következőt: A Q állítólag létezik, és állítólag alátámasztja azt a feltevést, hogy Márk evangéliuma volt az első. Vajon itt nem arról van szó, hogy egy feltevés egy másik feltevésre épül? Az ilyen elméletek esetében bölcsen tesszük, ha észben tartjuk a következő példabeszédet: „Az együgyű minden szót elhisz; az eszes megérti, hogy bizonyítékra van szüksége” (Példabeszédek 14:15, The New English Bible).

Az evangéliumok hitelesek és megbízhatóak

A kritikusok az elméleteikkel és a megalapozatlan feltevéseikkel azt érték el, hogy sokan nem vizsgálják meg a Jézus életéről és szolgálatáról készült, megbízható evangéliumi beszámolókat. Pedig ezek a beszámolók világosan megmutatják, hogy a korai keresztények nem tartották kitalált történeteknek a Jézus életével, szolgálatával, halálával és feltámadásával kapcsolatos eseményeket. Több száz szemtanú erősítette meg e beszámolók igaz voltát. A korai keresztények – akik készek voltak szembenézni még az üldözéssel és a halállal is azért, hogy kövessék Jézust – teljes mértékben tudatában voltak annak, hogy értelmetlen volna kereszténynek lenni, ha Jézus szolgálata és feltámadása csupán a képzelet szüleménye lett volna (1Korintusz 15:3–8, 17, 19; 2Timóteusz 2:2).

George W. Buchanan teológusprofesszor a Márk evangéliumának állítólagos elsőbbségével és a rejtélyes, elveszett Q-forrással kapcsolatos feltevések körüli vitákra utalva ezt mondja: „Ha egy Bibliát tanulmányozó személy az eredetre vonatkozó feltevésekre összpontosít, az elvonja a figyelmét attól, hogy magát a szöveget tanulmányozza.” Ez a gondolat összhangban van Pál apostol Timóteusznak adott azon tanácsával, hogy ’ne fordítson figyelmet valótlan történetekre meg nemzetségtáblázatokra, amelyek sehova sem vezetnek, csak kutatni való kérdésekkel szolgálnak, nem pedig olyasvalami megosztásával, ami Istentől van a hitért’ (1Timóteusz 1:4).

Az evangéliumok megbízhatóak. Szemtanúk hitelt érdemlő beszámolóit tartalmazzák. Alapos kutatás előzte meg a megírásukat. Sok figyelemre méltó tényt közölnek Jézus Krisztus életéről. Ezért a régen élt Timóteuszhoz hasonlóan mi is jól tesszük, ha megszívleljük Pál szavait: „maradj meg azokban, amiket tanultál, és amiket meggyőzetve elhittél”. Nyomós okunk van rá, hogy elfogadjuk: „a teljes Írás Istentől ihletett”, beleértve a négy evangéliumot is (2Timóteusz 3:14–17).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

 Ha Márk evangéliuma nem volna, nem tudnánk, hogy . . .

Jézus felháborodva végignézett a farizeusokon, mély bánatot érezve szívük érzéketlensége miatt (Márk 3:5).

Jánost és Jakabot Boanergesznek is nevezték (Márk 3:17).

a vérfolyásos asszony már minden vagyonát az orvosokra költötte (Márk 5:26).

Heródiás haragot táplált Keresztelő János iránt, Heródes pedig félt Jánostól, és védelmébe vette (Márk 6:19, 20).

Jézus arra buzdította a tanítványait, hogy pihenjenek meg egy kicsit (Márk 6:31).

a farizeusok könyökig mosták meg a kezüket (Márk 7:2–4).

Jézus karjába vette a gyermekeket (Márk 10:16).

Jézus szeretetet érzett az ifjú elöljáró iránt (Márk 10:21).

Péter, Jakab, János és András külön kérdezgették Jézust (Márk 13:3).

egy ifjú hátrahagyta lenvászon ruháját (Márk 14:51, 52).

Ezenkívül Jézus egyik szemléltetése és két csodája csak Márk könyvében található meg (Márk 4:26–29; 7:32–37; 8:22–26).

Márk evangéliuma még sok olyan részletet tartalmaz, amely a többi evangéliumban nincs benne. Biztosan jobban fogjuk értékelni ezt az evangéliumot, ha időt szakítunk arra, hogy elmélkedjünk az összes ilyen jelentős részlet értékén.